Kicsit kevesebb, de a cselekm�ny miatt musz�j volt el�bb abbahagynom. �rdekes, amikor �n izgulok a saj�t k�nyvem folytat�sa miatt, ugyanis nemsok�ra gy�keres v�ltoz�sok �llnak be a t�rt�netben. De mindent a maga idej�ben. Ami viszont rossz volt, hogy egy szerepl�t�l ism�t b�cs�t kellett venni. De a k�s�bbiekben majd mindenre meglesz a magyar�zat. Annyit el�rulok, hogy m�r most eml�t�sre ker�lt egy olyan szerepl�, aki a k�s�bbiekben nagyon fontos lesz... de t�bbet nem mondok. :) 

* * *

- Sz�llj le a bar�taimr�l, ember! –termett ott Ralph, majd felbukkant mellette James is. Beugrottak mell�nk a liftbe, �s megnyomt�k a f�ldszint gombot.
- Hogy ker�lt�k ti ide? –k�rdeztem, mik�zben James elkezdte leszedni r�lunk a bilincseket, �gy nemsok�ra szabad volt a csukl�m.
- Csak nem gondolt�tok, hogy magatokra hagyunk titeket? –k�rdezett vissza.
- �s a t�bbiek? Maria? –n�zett r� Royd. James arcizmai megfesz�ltek.
- � jelenleg k�l�n utakon j�r.
- De mi itt vagyunk –v�gott k�zbe Ralph csillog� szemekkel. –A h�s�ges kis mag! A legt�bben beh�doltak, m�sok elb�jtak, de majd megtal�ljuk �ket, �s akkor a l�zad�k �jra er�sek lesznek!
B�gyadtan elmosolyodtam. Ralph olyan kis lelkes volt. �s tal�n most pont erre a hamis �r�mre volt sz�ks�gem. Csak a figyelemelterel�s miatt.
- Hol van Klint? Nem egy�tt voltatok? –k�rdezte t�lem James, mire �sszerezzentem, de pr�b�ltam tartani magam.
- Ak�rcsak Maria, jelenleg � is k�l�n utakon j�r.
James tekintet�ben egy�tt�rz�s csillant, de szerencs�re nem feszegette tov�bb a t�m�t. –Az �p�let tele van fegyveresekkel –magyar�zta. –Nem lesz k�nny� kijutni, de siker�lhet.
- F�leg, mert rajtatok is az � egyenruh�juk van –n�zett v�gig rajtuk Royd.
- Nem b�ztuk a v�letlenre –nevetett Ralph.
- Szerintem sz�t kellene v�lnunk –folytatta James. –�n majd megyek Lyn-nel az alagsoron �t, am�g ti elterelhetitek a figyelm�ket idefent.
- Nem akarom, hogy bajuk essen –sz�ltam k�zbe.
- Nem fog –nyugtatott meg James. –Az alagsorban is ny�zs�gnek. Egym�st fedezz�k. Tal�lkozunk a megadott c�men. Ralph majd odavezet –tette hozz�. Royd b�lintott, mik�zben a liftajt� kiny�lt, �s Ralph-al egy�tt kil�ptek a f�lk�b�l. Mi tov�bb ment�nk m�g egy szinttel lejjebb.
- Nem lesz baj –mondta James. –Ki fogunk jutni.
- Tudom. Nem f�lek –v�laszoltam automatikusan. James r�m pillantott, mik�zben �jra kiny�lt a liftajt�, �s kil�pt�nk a felvon�b�l. Kiss� s�t�t, alacsony mennyezetes alagsori folyos�n tal�ltuk magunkat, melynek plafonj�n cs�vek h�z�dtak v�gig. James megfogta a karomat, �gy vezetett v�gig, de csak az�rt, hogy �gy m�g ink�bb �gy t�nj�n, a fogvatartottja vagyok.
- �gy �rted, nem f�lsz, mert �gy �rzed, nincs mit vesz�tened? –k�rdezte.
- T�nyleg nincs mit vesz�tenem –feleltem tomp�n.
- Ezt az egyet ne hitesd el magaddal –v�laszolta hat�rozottan, mik�zben befordultunk balra. –A saj�t �leted mindenn�l fontosabb. Nem sz�m�t, kiket vesz�tett�l el magad k�r�l, kik hagytak cserben, sosem vesz�theted el a legfontosabbat: �nmagadat.
- Nem kezelem f�lv�llr�l az �letemet –mondtam kiss� s�rtetten. –De te ezt nem �rtheted. Ez az a fajta nyugalom, amit azok �reznek, akiknek m�r nincs ki�rt f�lni�k.
- Gondolod, hogy nem �rtem? –�llt meg, �s a szemembe n�zett. –Az eg�sz �letemet Maria �rny�k�ban t�lt�ttem, r�ad�sul egy olyan csal�dban, ahol rajtam k�v�l senki sem feh�r. Az iskol�ban sokat cs�foltak, �s elhitett�k velem, hogy Maria igazi ikertestv�re meghalt, de a sz�leim mindenk�ppen akartan egy fi�t is, ez�rt h�t �r�kbe fogadtak. Azt�n persze kider�lt, hogy a csal�dunkban minden harmadik gener�ci�ban el�j�nnek ezek a g�nek, egy r�gi vegyes h�zass�g k�vetkezt�ben. De akkor m�r k�s� volt. Abban a hitben n�ttem fel, hogy rossz helyen vagyok, �s nincs igazi csal�dom. Most pedig Maria is elhagyott. Az ikertestv�rem, akit mindezek ellen�re mindig is nagyon szerettem, �s akihez mindig is ragaszkodtam. De nem adom fel. Van egy pont, amin t�l nem felelhetek Maria-�rt. Saj�t magam�rt viszont igen.
Teljesen led�bbentem a szavai hallat�n, �s el is sz�gyelltem magam. Miel�tt azonban b�rmit is v�laszolhattam volna, felbukkant egy fegyveres f�rfi a folyos� v�g�n.
- H�! Ti meg mit csin�ltok? –sz�lt oda, �s elindult fel�nk.
- Nyugi, velem van –mondta James. –Odafent tal�ltuk. Meglett Royd Hagen, � pedig szint�n egy b�nt�rsa.
- De mi�rt hoztad le ide? –k�rdezte a f�rfi. –Semmi keresnival�ja idelent. Odakint v�rja a kisbusz, te is tudod.
James ujjai r�fesz�ltek a kez�ben tartott pisztolyra. A vel�nk szemben �ll� csak egy pillant�st vetett r�m, majd James-re, �s tudtam, hogy egyb�l �tl�t a szit�n. Felemelte a fegyver�t, de James gyorsabb volt: maga m�g� utas�tott engem, � pedig l�tt, mire a f�rfi elesett.
- Gyere! –ragadta meg a kezemet James, �s futni kezdett velem a kij�rat fel�, �s m�r hallottuk is, hogy n�h�nyan sietve felz�rk�znak m�g�nk. –Ne n�zz h�tra, �s ne lass�ts!
- James! –ki�ltottam, mikor el�tt�nk is megjelent k�t fegyveres a folyos�n. James egyb�l v�ltott, �s beh�zott engem jobbra, egy vasajt� m�g�. Egy sz�kebb folyos�n tal�ltuk magunkat, ami zs�kutc�ba vezetett, csup�n egy kis ablak volt az utat lez�r� fal fels� r�sz�n.
- Ki kell m�sznunk –k�z�lte velem James. –Felemellek, te pedig kinyitod az ablakot.
- J� –b�lintottam, azzal hagytam, hogy �tkarolja a t�rdeimet, �s felemeljen. F�l k�zzel megkapaszkodtam a fal perem�ben, m�sik kezemmel pedig megragadtam az ablak kilincs�t, de az nem akart kiny�lni. –Beragadt.
- Pr�b�ld er�sebben –s�rgetett James. Tudtam, hogy nincs sok id�nk. �s ha utol�rnek minket, akkor sosem szabadulunk. Minden er�met �sszeszedve pr�b�ltam kinyitni az ablakot, de nem engedett. S�rhatn�kom volt. Nem lehet igaz, hogy ennyire se vagyok k�pes!
Azt�n egyszer csak k�v�lr�l valaki bet�rte az ablakot. Ijedten felki�ltottam, �s v�dekez�en magam el� emeltem a kezeimet, �gy n�h�ny �vegszil�nk a karomba f�r�dott. Azt�n valaki megfogta a karomat, �s elh�zta az arcom el�l. Royd.
- Most pr�b�ld meg kinyitni az ablakot –mondta. Elford�tottam a kilincset �jra, ami imm�r gond n�lk�l engedett, Royd pedig kih�zott engem az �p�letb�l. Mikor m�r kint voltam, James-t is kiseg�tett�k, ut�na pedig fut�snak eredt�nk.
- V�rjatok –lass�tottam, �s pr�b�ltam nem tudom�st venni a sz�r� f�jdalomr�l az oldalamban. –Hol van Ralph?
- � m�r a kocsin�l van –felelte Royd, de felt�nt, hogy ker�li a tekintetem. James-re n�ztem, aki csak megfogta a kezem, ezzel unszolva, hogy siess�nk. Royd kocsija az �p�let m�g�tti sz�k sik�torban parkolt, a h�ts� �l�s�n pedig ott fek�dt Ralph, v�rz� sebbel a mellkas�n.
- Ralph! –ki�ltottam, azzal kapkodva kinyitottam az ajt�t, let�rdeltem a kocsi mell�, �s kezembe vettem az arc�t. –Mi t�rt�nt vele? –vontam felel�ss�gre Royd-ot.
- Megl�tt�k. Egy �vatlan pillanat volt az eg�sz… nem is �rtem, hogyan…
- Azonnal orvoshoz kell vinni –s�rgettem �ket, de egyik�k sem mozdult. –Mit �lltok ott?! Induljunk m�r!
Ralph arca falfeh�r volt, �s nehezen, egyre ritk�bban vette a leveg�t. –Semmi sem tehet�nk �rte –motyogta James.
- Dehogynem! –kiab�ltam. –Mi�rt mondotok le r�la ilyen k�nnyen?!
- Lyn… -suttogta Ralph er�tlen�l, �s v�res kez�vel fel�m ny�lt, nagy, barna szemeivel pedig r�m n�zett. Mondani akartam neki valamit. Valamit, ami semmitmond�, m�gis megnyugtat�. De ahogy r�n�ztem, r�j�ttem, itt nincs mit mondani. Itt nincs helye a szavaknak.
- Itt vagyok, Ralph –mondtam, �s megsimogattam az arc�t. �gy n�ztem r�, mintha a kis�cs�m lenne. –Itt vagyok. Mind itt vagyunk.
- Lyn… �g�rd meg… K�rlek… -most m�r nagyon nehezen vette a leveg�t, �s minden egyes sz�val meg kellett k�zdenie. –Keresd meg… a b�ty�mat… Sean… �s mondd el… mondd el neki, hogy… sajn�lom… igazs�gtalan voltam… vele…
S�r�n kellett pislognom, mert m�r alig l�ttam a k�nnyeimt�l. –H�t persze –mosolyogtam szomor�an, �s megsimogattam az arc�t. –Meg�g�rem.
Ralph reszket�sen fels�hajtott, majd lehunyta a szem�t, teste el�bb megfesz�lt, majd elernyedt, �s nem l�legzett t�bb�.

Neh�z csend telepedett r�nk aznap hajnalban James lak�s�n. Nem nagyon besz�lgett�nk, ink�bb csak �lt�nk, magunk el� meredve. Annyira magam alatt voltam, hogy sim�n elfogadtam egy poh�r bort, igaz, nem ittam bel�le, csak forgattam az ujjaim k�z�tt. Ralph-ra gondoltam, �s arra, milyen igazs�gtalans�g, hogy ilyen fiatalon meg kellet halnia. R�ad�sul milyen �rtelmetlen�l… m�g csak azt sem tudjuk, pontosan kikkel �lltunk szemben ma, �s egy�ltal�n, mi�rt �ld�ztek minket? Tal�n a kir�lynak dolgoznak? De h�t mi�rt �ld�zn� a kir�ly a saj�t fi�t?
B�r, ezen tal�n nem csod�lkozn�k. Ha k�pes volt meg�letni Jamie-t, aki szint�n a fia volt…
M�r nem tudtam, kinek higgyek. M�r nem tudtam, ki mond igazat. Szerettem volna Royd-ot hib�ztatni, mert �gy sokkal k�nnyebb lett volna, de nem tehettem, mert Royd val�j�ban nem tehet semmir�l. Felt�ve, ha igaz, amit mond. Mert akkor csak annyi a b�ne, hogy h� akart maradni az elveihez. De milyen �ron �rdemes ragaszkodni �nmagunkhoz? Kezdek r�j�nni, hogy tal�n nem minden �ron. Tal�n van, amikor igenis, �ldozatot kell hoznunk, m�gpedig az�rt, hogy megments�nk m�sokat. Ha Royd �sszeszor�totta volna a fog�t, �s elfogadta volna a koronahercegi c�met, akkor Jamie m�g most is �lne, �s a t�bbiek… Ralph… szeg�ny Ralph…
Ijedten rezzentem �ssze, amikor valami koppant az ablakon. Kin�ztem az ablakon, �s megl�ttam a k�ls� p�rk�nyon egy k�vet, amire mintha egy kis pap�rt k�t�ttek volna. Kinyitottam az ablakot, felvettem a k�vet, leoldottam r�la a kis pap�rtekercset, majd sz�thajtogattam.
Tal�lkozzunk az utca v�g�ben. David.
Kiss� kihajoltam, de a s�t�t utc�n senkit sem l�ttam. Mivel csup�n a m�sodik emeleten voltunk, elk�pzelhet�, hogy David megl�tott engem itt �ld�g�lni, �s megdobott egy �zenettel. De igen kev�s r� az es�ly, hogy csak v�letlen�l erre j�rt. Nyilv�n k�vetett. A k�rd�s csak az, hogy mi�rt? �s mit akar?
Lehunyta egy pillanatra a szemem. Nem �lhetek �gy, hogy senkiben nem b�zok magam k�r�l. David a b�ty�m. Felt�teleznem kell r�la, hogy j�t akar. Musz�j, k�l�nben meg�r�l�k.