~Rólam~

Szia!
Gréti vagyok, huszonhárom éves, végzős egyetemista. Blogom nem (csak) öncélú: gondolataimmal elsősorban segíteni szeretnék az élet útvesztőiben - ezt a célt szolgálja a "Segítség" menüpont. 
Hobbijaim skálája igen széles: írás, olvasás, zongorázás, gitározás - ezekhez kapcsolódik az "Ajánlók", valamint a "Kreatív" menüpont.
Lelki elcsendesedések a "Merengő"-ben - ha szeretnél megállni egy pillanatra.
Jó böngészést kívánok! :)

 
~ Legújabbak ~

Én és a szereplőim>>
Tanulás közbeni segédzajok?>>

Fordulópont - 4. fejezet>>

Biztos, hogy koppintás?>>

TOP10 filmzene>>

Örökké - 2. fejezet>>

Valentin-nap XXI. századi módra>>

Akkor most ki az igazi férfi?>>

Költözzünk össze! (?)>>

Hogyan jegyzetelj előadáson? (segédlettel!)>>

 
~ Szavazás ~
Mi tetszik legjobban a honlapon?

A blog
Az ajánlók
A "Segítség" menüpont
A Merengő
A regények
Nem tudok választani: minden! :)
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
~ A hónap cikke ~

JANUÁR

#1. Inspiráló szerelmespár: Dominic Toretto és Letty Ortiz>>

(14 like)

KÖSZÖNÖM! :)

A legtöbb like-ot kapott bejegyzés kerül ide. Szavazz a kedvencedre! :) 

 
~ Zene ~

2Pac - Ready To Doubt

 
~ Chat ~
 
~ Regények ~
 Örökké Fordulópont Állandó változás Apám útján

 

 
~Jelenleg olvasom~

Szerző: Veronica Roth
Cím: A Beavatott
Kötet: 1.
Tulajdon: saját
Oldalszám: 427
Olvasás kezdete: 2017.02.14.

Egyetlen döntés, amelytől megváltozol.

<<Előző olvasmány (Éhezők Viadala)

 

 
~ Site ~

Szerkesztő: Greta Chevelle
Indulás: 2017.01.12.
Email: greta.chevelle@gmail.com
Facebook: [X]
Design: saját, Linda [X]
Téma: Divergent (02.)
Írói weboldalam:

 
~ Cserék ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) 




9/9 szabad hely 

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~Blog~

Két szóvicc hétfőre képekben (:

2017.02.20. 14:56, Gréti

Ritkán van ilyen vicces hangulatom, de ma valahogy megtalálnak a poénok. :) Az első az volt, amikor még tegnap este láttam Facebook-on egy Halálos iramban képet, amihez az volt írva: Suki and Tej. Fél percig gondolkoztam azon, hogy mégis, hogy jön ehhez a filmhez a tej? Aztán leesett, hogy a Ludacris által alakított karakter neve Tej. :) És milyen érdekes, hogy ezen is csak a magyarok tudnak nevetni. Mindenesetre engem is megihletett, és csináltam egy képet. Nem szoktam ilyeneket, és tényleg nem a gúnyolódás vezérelt, mert ugyebár szívem csücske a FF, de ezt nem hagyhattam ki. :)

Egy másik vicces képet is találtam, teljesen véletlenül, de ez is jó kedvre derített. Tényleg, olyan jó, hogy egy-egy szónak hányféle jelentése lehet számunkra. A Beavatott óta például a négyes teljesen más értelmet nyert. Bár nekem ez ilyen formában, mint ahogyan a képen van, eszembe se jutott volna, de feldobta a napomat. :)

Jó, amúgy tényleg nem vagyok az ilyen poénok híve, de ezt muszáj volt megosztanom veletek. :) Azok után, ahogy a múlthetem indult, ez eddig egész jó. Mármint, olyan nagyon még nem is történt semmi, de ilyen is kell. Most kicsit pihenek, de egyébként lesz még dolgom bőven az elkövetkező napokban. Holnap kezdődik a kórházi gyakorlat, szerdán pedig egy szemináriumon referálok. Ezért is jól jött, hogy tegnap találtam egy jó kis hetirend tervezőt. Ismeritek a 365letszikra magazinblogot? Még nem volt időm mindent végigolvasni rajta, de ez a hetitervező nagyon jó. Bár én nem vagyok annak a híve, hogy szigorúan osszuk be az időnket, de ez nem az a szokványos táblázatos tervező, bár van olyan fajtája is. Igazából háromféle közül lehet választani, én a 3.-at töltöttem le, és nekem nagyon tetszett. Tegnap este le is ültem, összeírtam a heti teendőimet, meg minden. Kíváncsi vagyok, hogy válik be, bár alapjába véve nekem az a tapasztalatom, hogy ember tervez, Isten végez. :) De egy próbát tényleg megér. :) Ha érdekel titeket, innen tudjátok letölteni a hetitervezőt: http://365letszikra.hu/termekkategoria/heti-tervezo/

Zene-szombat :)

2017.02.18. 12:48, Gréti

Általában szeretek a Youtube-on böngészni, és új zenéket keresni. Ez számomra főleg azért fontos, mert minden regényemnek megvannak a saját dalai, és amíg egy-egy történethez meg nem találom a hozzá passzoló, inspiráló zenét, addig nem is nagyon tudom elkezdeni. Általában a RapCity, ill. Rap Nation csatornákon szoktam nézelődni, így találtam rá például erre a zenére is ma, ami nekem nagyon tetszik:

Néha azonban elkezdek más műfajokban is kutakodni, amik talán nem is állnak olyan távol tőlem. Ilyen például a komolyzene, amivel egész jó a viszonyom, lévén, hogy tizenegy éven keresztül tanultam zongorázni, tavaly nyáron pedig önszorgalomból elkezdtem gitározni - több kevesebb sikerrel. :) Az alapakkordokat megtanultam, úgyhogy gitáron bátrabban merek improvizálni. Zongorán ez nem megy valamiért, bár ott is szoktam szórakozni az akkordozással, és persze hallás után is le tudok játszani dolgokat, csak arra már nincs képességem, hogy azt egy kész kompozícióban visszaadjam. Emlékszem, amikor hat évesen elkezdtem zongorára járni, eleinte még nem szerettem. A hangszerrel önmagával nem is volt bajom, de a fellépések... na, azok elől ki tudtam volna menekülni a világból! Nagyon ideges voltam egy-egy szereplés előtt. Akkor szerettem meg igazán a zongorát, amikor kilencedikben felléptem a gimis gálán. Először nem akartam, de végül elszántam magam, de csak akkor, amikor eldöntöttem, hogy a Metallica - Nothing Else Matters c. dalát fogom eljátszani. Vagy azt, vagy semmit! És persze az öltözékemet is én választottam meg - akkoriban még rapper voltam, úgyhogy ennek megfelelően deszkás cipőben, sötét szűk farmerben és lila kockásingben léptem fel. Nem kicsit voltam lámpalázas egy olyan hatalmas színházteremben, de a nézőket szerencsére nem láttam a megvilágítás miatt. Mindenesetre akkor megtapasztaltam, hogy milyen jó önmagamat adni másoknak, és hogy erre tényleg van kereslet, hogy így fogalmazzak. Szóval, végül is jó élmény volt, tanulságos, és maradandó. Nem bántam meg. :) Na, szóval a komolyzenével önmagában véve nincs bajom, a klasszikusokkal sem, hiszen mindennek az az alapja, de szerintem nem rossz az, ha merjük átvinni ezt az egészet a XXI. századba, persze csak a jó ízlés határán belül. Mint például Lindsey Stirling, akiről azelőtt még nem hallottam, de ma véletlenül megtaláltam a dalait a Youtube-on. Van, amelyik már nekem kicsit sok az elektronikus elemekkel, de ez, amit ide belinkeltem, nekem kifejezetten tetszik. De mondhatnám még a Black Violin-t is, amelyik egy néger-páros hegedűvel, ettől pedig csak még izgalmasabb az egész. :) 

Hogy tetszik az új Linkin Park dal? :)

2017.02.17. 11:31, Gréti


Ma reggel találkoztam vele, és egyből meghallgattam, mert amúgy szeretem a Linkin Park-ot, elég régóta. Főleg azért, mert tökéletesen ötvözik a rock-ot és a rap-et, hozzám pedig még az előbbi is közel áll kicsit, mert kevesen tudják, de annak idején, még felső tagozatos koromban egy évig "rocker" voltam. :) Jó, hát nem annyira, elvégre még csak 11 éves voltam, de feketében jártam, meg kockás ingekben, és The Rasmus-t, SOAD-ot, meg ilyesmiket hallgattam. A Linkin Park-ot kicsit később fedeztem fel, amikor már kifelé mentem a rock-korszakból, talán tudat alatt ez is közrejátszott abban, hogy a rap felé orientálódtam. Na, szóva ezért nem is volt kérdés, hogy meghallgatom ezt az új dalukat. Nekem amúgy tetszik, mert olyan kellemes hangzású, bár nekem hiányoznak belőle a tipikus Linkin Park-elemek, és Mike Shinoda rap-je. De azért jó kis szám, és aki esetleg eljut nyáron a VOLT Fesztiválra, élőben is meghallgathatja majd. :)

Három nap tanulságai

2017.02.16. 11:04, Gréti

Bár csak három nap telt el a hétből, nekem sokkal többnek tűnt. Sőt, olyan távolinak tűnik a hétfő, mintha múlt héten lett volna. Mindenesetre sokat tanultam ebben a három napban, de most nem tárgyi tudásra gondolok, és nem is az iskolával kapcsolatos.
Először is, most értettem meg, miért van az, hogy sok élethelyzet azért ismétlődik, mert még nem tanultuk meg kezelni az adott szituációt. Nekem sokszor volt olyan, hogy ki kellett volna állnom magamért, de ott, abban a helyzetben képtelen voltam megszólalni, mert olyan váratlanul ért a vád, vagy a kritika. Hétfőn egy hasonló szituációban találtam magam - kritikát kaptam egy általam elvégzett feladatra - de furcsa módon ott, a sokk-hatás közepette mégis volt annyi lélekjelenlétem, hogy legalább egy mondat erejéig kiálljak magamért. Igaz, nem vittem túlzásba, de amúgy sem vagyok az a fajta, meg egyébként is, tudom kezelni a kritikát, (ráadásul most a helyzetből adódóan még véletlenül se lehettem volna tiszteletlen, de ez megint csak nem jellemző rám), de itt most nem is erről van szó, hanem arról, hogy életemben először tényleg kiálltam magamért. Ez azonban csak kedden este tudatosult bennem, és rájötem, hogy akkor ezért érzem olyan különösen magam. Olyan, mintha valamitől megszabadultam volna, valami gátlástól és tehertől, és bár ez a könnyebbség még igen szokatlan, de már érezteti a hatását, mert az elmúlt két napban pl. többször szólaltam fel az órákon, mint eddigi iskolai tanulmányaim során összesen. Jó, ez így erős túlzás, de nekem ez óriási előre lépés. Általában ugyanis vagy nem merek megszólalni, vagy hagyom, amíg mások elmondják a véleményüket, de aztán, mire jelentkeznék, már más felé terelődik a téma. 
Másodszor, az is bebizonyosodott számomra, hogy a kudarc is lehet Isten áldása. Ez igazából nem személyes tapasztalat, hanem egy mozgókép alapján, amit múltkor láttam Facebook-on: egy férfi leszállt a buszról, és rohant volna át az úton, de elcsúszott. Mikor felállt, akkor pedig egy autó suhant el előtte. Tehát, ha nem csúszik el, akkor a kocsi simán elütötte volna. Lehet, hogy így is megütötte magát, de lényegesen jobb, mintha egy autó szélvédőjén landolt volna...
Harmadszor, rájöttem, hogy mindennek van határa. Ahogy Christine Nöstlinger Gréti c. könyvében (most nem tudom, hanyadik kötet) mondja: az én rágóguminyúlású jóindulatomnak is van határa. Ez rám is igaz, és ebben a három napban rá kellett jönnöm, hogy vannak, akik ezt bizony régen túllépték. Arra is rájöttem ugyanakkor, hogy nem tűrhetek el mindent, teht határt kell szabnom, muszáj, különben teljesen eluralkodik rajtam a káosz. Igazából, ha belegondolok, az eddigi társas konfliktusaim (barátok, pl.) is mind abból fakadtak, hogy csak tűrtem, tűrtem, és amikor szóltam, akkor már késő volt olyan értelemben, hogy elszakadt az a bizonyos rágógumi. Szóval, jobb tisztázni idejében a viszonyokat, csak hát ez nem könnyű. De a hétfői konfliktus-kezelésem után úgy érzem, mégis képes vagyok rá.

Szóval, nagyon furcsa, amikor egy, egyébként teljesen negatívnak látszó helyzetben mégis több a pozitív vonás. Ez nagyon érdekes, és ilyet még nem tapasztaltam. Bár azelőtt is hittem abban, hogy a próbák erősítenek, és mindennek célja van, de így, személyesen is átélni mindezt teljesen más. :)

Egyébként elkezdtem olvasni a Beavatottat, és annyit mondhatok, hogy nagyon jó, sőt, sokkal jobb, mint az Éhezők Viadala - de erről még később majd bővebben. Viszont már ki is szúrtam egy éles különbséget a könyv és a film között! Amikor ugyanis már megérkeznek a Bátrak főhadiszállására, és leülnek enni, akkor a könyvben úgy van, hogy amikor Tris már túl sokat kérdezgeti Négyest, akkor a fiú ennyit mond neki: "Eddig csak az Őszinték kíváncsiságával volt gondom, de már a Szerencsétlenek is kezdik?" Vagy valami ilyesmi. Ezzel szemben azonban a filmben ezt mondja neki: "Ki engedte meg, hogy hozzám szólj?" Ebből is látszik, hogy a film készítői szerintem egyáltalán nem ragadták meg Négyes karakterének a lényegét, mert Négyes a könyvben nem mond ilyet! Alapvetően nem ellenséges Tris-szel, csak visszafogott, mint mindenki mással, de tekintve, hogy mindketten Önfeláldozóak voltak, ráadásul puszta véletlen, hogy azelőtt nem ismerték egymást személyesen, csak hallomásból... Na, mindegy. Szóval, ebből is látszik, hogy a film nem képes visszaadni a könyvet. Ez tuti. :)

"Fear doesn't shut you down; it wakes you up."

2017.02.13. 20:22, Gréti

Tegnap nem bírtam ki, és kicseréltem a design-et. :) Pedig úgy terveztem, hogy februárban fent hagyom a korcsolyásat, de aztán valahogy rám tört a Beavatott-láz. :) Először csak poénból elkezdtem csinálni egy fejlécet, aztán rájöttem, hogy a menüpontok besorolhatók egy-egy csoport neve alá. Aztán az is eszembe jutott, hogy egyszer kitöltöttem egy Beavatott-tesztet, és minden csoportra ugyanannyi pont jött ki, most pedig a menüpontokkal ez még inkább beigazolódott számomra. :) Egyébként a Beavatottal való kapcsolatom elég egyedi. Az első résznek az első felét láttam filmen, és bár nagyon megfogott, valamiért mégsem néztem meg azóta sem. Viszont a harmadik részt, a Hűségest láttam moziban, ami nagyon tetszett, csak az volt a baj, hogy nem voltam képben az előzményekkel. De ezt pótolni fogom, ám nem filmek, hanem könyv formájában. :) Különösen is kedvet kaptam ehhez a történethez, mert olvastam egy olyan véleményt a neten, hogy a Beavatott egy az egyben Éhezők Viadala koppintás. Nos, az a helyzet, hogy engem az ilyen vádak mindig felcsigáznak, és felkeltik az érdeklődésem, hogy kinyomozzam, mi is az igzaság. Még van vagy 100 oldal az Éhezők Viadalából, de utána el fogom olvasni a Beavatottat is - persze nem csak emiatt, hanem mert amúgy is érdekel. És bár még nem tudok átfog képet alkotni egyik könyvről sem, abban mégis biztos vagyok, hogy a Beavatott nem koppintása az Éhezők Viadalának. Mert egyébként, attól függetlenül, hogy 2011-ben adták ki, Veronica Roth simán megírhatta hamarabb is, nem? 
Egyébként ma elég rossz napom volt. Nem akarok róla bővebben beszélni, legyen elég annyi, hogy valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem fog jól sikerülni a feladat, amit el kell ett ma végeznem. Persze, én igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle (pontosabban magamból), de ez most nem sikerült. Nagyon bánt, mert ilyen téren nagyon maximalista vagyok, és önmagamnak sokszor már túl magasara is teszem a lécet. Ezt a szintet pedig most nem sikerült megütnöm. De nem baj, tanultam belőle. Mindenből tanul az ember, és minden okkal történik. 
De ma pingpongoztam is, és az legalább tényleg jó volt. :) Furcsa, hogy már négy éve vagyok kollégista, de csak most fedeztük fel, hogy van a másodikon egy pingpongasztal. Vagyis, tudtuk eddig is, hogy van, csak még nem próbáltuk ki. De ma "felavattuk", és nagyon jó volt, bár kicsit fájt a fejem. De tény, hogy a pingpong nagyon jó kikapcsolódás. Amíg csak a pattogó labdára figyelsz, mintha semmi más nem számítana. És bár én nem szeretem az ilyen agykikapcsoló tevékenységeket, ez most kifejezetten jól esett. Szóval, lehet, hogy rá fogok szokni. :) Meg egyébként szeretnék elkezdeni sportolni, csak az a baj, hogy ehhez az egyhez lusta vagyok. Semmi máshoz, de ehhez igen. Na, de majd ha jön a jó idő, akkor megpróbálkozok vele ismét. :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
 
Greta Chevelle