A mai napra egy olyan kérdést választottam, amire röviden is válaszolhatnék, de rájöttem, hogy nem lehet elintézni egy egyszerű "nem"-mel. Szóval:

"A környezetedben sok Ottawa Senators rajongó van?"

Ez valójában egy nagyon jó kérdés. :) A barátom az én hatásomra lett rajongó, bár ő mégsem annyira "fan", mert nem követi olyan szinten az eseményeket, mint én. A (szűkebb) családomban már szinte mindenki ismeri többek között Pageau, Karlsson és Anderson nevét, és kissé hitetlenkedve bár, de elfogadták a tényt, hogy ha szezon van, akkor Gréti éjszakázik, sőt, anya az egyik Pingvinek elleni meccs előtt kifejezetten megkért rá, hogy írjak neki sms-t, ha meglett az eredmény. :) A suliban, az évfolyatm/iskolatársaim közében más a helyzet, mert alapvetően másabb beállítottságúak, mint én (mármint a többség, de ezt eddig is tudtam), és hát sokaknak tényleg fogalmuk sincs, mi az az Ottawa Senators, mert egyszerűen itthon nem olyan "menő" a jégkorong. A tágabb környezetemben pedig, nos, ha csak a blogomra gondolok, azt kell mondanom, hogy TI, - vagyis az a napi 100+ ember - bizonyára akarva-akaratlanul is ismeritek már az Ottawa Senators-t, az persze más kérdés, hogy rajongókká váltatok-e. :) Leszögezem: nem célom senkit sem rajongóvá tenni, talán inkább csak a hála vezet arra, hogy ezeknek a srácoknak a hírnevét vigyem, mert rengeteget köszönhetke nekik. Ha egyszer majd módom lesz rá (remélem!), akkor ezt nekik is szeretném elmondani. (áh, túl nagy álmok... ^^)

Egyébként ma már jobban érzem magam, jót tett ez a tegnapi pihenés, és ma újult erővel vágtam neki a tanulásnak, mert az idő vészesen fogy, és az eszkaton (a végidő) elközelgetett. Na jó, nem, de tényleg, belegondoltam, hogy hétfőn már szigorlat, vagyis a maival együtt van négy (!!!) napom. Durva. Szerencsére a délelőtti csoportba lettem beosztva (mert elég sokan vagyunk, ezért ketté vettek minket a vizsgára való jelentkezés szerint), úgyhogy legalább letudom. Nem azt mondom, hogy annyira mindegy, hogy sikerül, de most erősebb bennem a letudásnak a vágya, mert már nagyon nyomaszt. Tegnap este pl. alig tudtam elaludni, olyan gondolatok gyötörtek, hogy nem fog sikerülni, meg ezt se néztem még át, meg azt se... Erre az is rátesz egy lapáttal, hogy vannak olyan emberkék, akik ilyenkor különösen szeretik azzal borzolni a kedélyeket, hogy könyveket/tanulmányokat ajánlgatnak az egyes tételekhez, én meg ettől a falra mászok, mert már így is annyit tanultam/olvastam, hogy úgy érzem, ennyi volt az agykapacitásom, nem tudok több plusz infót befogadni, meg hát időm sincs, de komolyan, van, aki képes mindent elolvasni?! És azt még tudja is?! 

Amikor valaki a zárószigorlat előtt négy nappal még újabb könyveket ajánlgat elolvasásra.

Hát, tényleg így tennék az illetővel, mint Karlsson és Methot.:)  Komolyan, ilyenkor már hagyják békén az embert! Persze, én vagyok a hibás, amiért elolvasom ezeket a bejegyzéseket, de mindig az van bennem, hogy mi van, ha valami fontosról maradok le. De mégis, miről? A Facebook előtt is levizsgázta az emberek. És, bármi újdonságot is találjanak ki, azzal már nem sokra megyek ilyen rövid idővel  szigorlat előtt. Úgyhogy, azzal nyugtatom magam, hogy a tőlem telhető legtöbbet megtettem/megteszem, annál többet meg úgysem tudok. Most nem fogom azért teleturbózni az agyamat plusz információkkal, hogy aztán még az se jusson eszembe, amit megtanultam. Különben is, inkább arra megyek, hogy értsem az anyagot, szerintem ilyen nagy mennyiségű és ilyen átfogó tételeknél ez sokkal fontosabb. Azért remélem, sikerül, mert az az igazság, hogy nincs B-tervem. Ugyebár, ha most nem sikerül, akkor csak egy év múlva próbálhatom meg újra. De nem görcsölök rá túlságosan, mert az sem jó, akkor meg abban készülök ki. Most csak a hétfőre koncentrálok, azon legyek túl, aztán jöhet a többi. :)