Gréti. 23. Egyetemista. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. JoeLancer. Írás. Olvasás. Könyvek. Beavatott. Négyes. Reign. HarryPotter. OttawaSenators. Jégkorong. Jean-GabrielPageau.

KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | VENDÉGKÖNYV

 

Címkék helyett:
  

Másik weboldalam:

Köszi, ha benézel! :)

 
~ Ajánló ~
 
~ Challenge ~


/teljes méretért kattints!/

 
~ Chat ~
 
~ Zene ~

 
~Jelenleg olvasom~

 

Eddigi olvasmányok 2017>>

 
~ Senators ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

Esther

*  *  *

  

 
~ Site ~

Szerkesztő: Greta Chevelle
Indulás: 2017.01.12.
Email: greta.chevelle@gmail.com
Facebook: [X]
Moly.hu: GretaChevelle [X]
Design: saját, Linda [X]

 

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

~Blog~

#7. Ottawa Senators Challenge - és egy kis egyéb :)

A mai napra egy olyan kérdést választottam, amire röviden is válaszolhatnék, de rájöttem, hogy nem lehet elintézni egy egyszerű "nem"-mel. Szóval:

"A környezetedben sok Ottawa Senators rajongó van?"

Ez valójában egy nagyon jó kérdés. :) A barátom az én hatásomra lett rajongó, bár ő mégsem annyira "fan", mert nem követi olyan szinten az eseményeket, mint én. A (szűkebb) családomban már szinte mindenki ismeri többek között Pageau, Karlsson és Anderson nevét, és kissé hitetlenkedve bár, de elfogadták a tényt, hogy ha szezon van, akkor Gréti éjszakázik, sőt, anya az egyik Pingvinek elleni meccs előtt kifejezetten megkért rá, hogy írjak neki sms-t, ha meglett az eredmény. :) A suliban, az évfolyatm/iskolatársaim közében más a helyzet, mert alapvetően másabb beállítottságúak, mint én (mármint a többség, de ezt eddig is tudtam), és hát sokaknak tényleg fogalmuk sincs, mi az az Ottawa Senators, mert egyszerűen itthon nem olyan "menő" a jégkorong. A tágabb környezetemben pedig, nos, ha csak a blogomra gondolok, azt kell mondanom, hogy TI, - vagyis az a napi 100+ ember - bizonyára akarva-akaratlanul is ismeritek már az Ottawa Senators-t, az persze más kérdés, hogy rajongókká váltatok-e. :) Leszögezem: nem célom senkit sem rajongóvá tenni, talán inkább csak a hála vezet arra, hogy ezeknek a srácoknak a hírnevét vigyem, mert rengeteget köszönhetke nekik. Ha egyszer majd módom lesz rá (remélem!), akkor ezt nekik is szeretném elmondani. (áh, túl nagy álmok... ^^)

Egyébként ma már jobban érzem magam, jót tett ez a tegnapi pihenés, és ma újult erővel vágtam neki a tanulásnak, mert az idő vészesen fogy, és az eszkaton (a végidő) elközelgetett. Na jó, nem, de tényleg, belegondoltam, hogy hétfőn már szigorlat, vagyis a maival együtt van négy (!!!) napom. Durva. Szerencsére a délelőtti csoportba lettem beosztva (mert elég sokan vagyunk, ezért ketté vettek minket a vizsgára való jelentkezés szerint), úgyhogy legalább letudom. Nem azt mondom, hogy annyira mindegy, hogy sikerül, de most erősebb bennem a letudásnak a vágya, mert már nagyon nyomaszt. Tegnap este pl. alig tudtam elaludni, olyan gondolatok gyötörtek, hogy nem fog sikerülni, meg ezt se néztem még át, meg azt se... Erre az is rátesz egy lapáttal, hogy vannak olyan emberkék, akik ilyenkor különösen szeretik azzal borzolni a kedélyeket, hogy könyveket/tanulmányokat ajánlgatnak az egyes tételekhez, én meg ettől a falra mászok, mert már így is annyit tanultam/olvastam, hogy úgy érzem, ennyi volt az agykapacitásom, nem tudok több plusz infót befogadni, meg hát időm sincs, de komolyan, van, aki képes mindent elolvasni?! És azt még tudja is?! 

Amikor valaki a zárószigorlat előtt négy nappal még újabb könyveket ajánlgat elolvasásra.

Hát, tényleg így tennék az illetővel, mint Karlsson és Methot.:)  Komolyan, ilyenkor már hagyják békén az embert! Persze, én vagyok a hibás, amiért elolvasom ezeket a bejegyzéseket, de mindig az van bennem, hogy mi van, ha valami fontosról maradok le. De mégis, miről? A Facebook előtt is levizsgázta az emberek. És, bármi újdonságot is találjanak ki, azzal már nem sokra megyek ilyen rövid idővel  szigorlat előtt. Úgyhogy, azzal nyugtatom magam, hogy a tőlem telhető legtöbbet megtettem/megteszem, annál többet meg úgysem tudok. Most nem fogom azért teleturbózni az agyamat plusz információkkal, hogy aztán még az se jusson eszembe, amit megtanultam. Különben is, inkább arra megyek, hogy értsem az anyagot, szerintem ilyen nagy mennyiségű és ilyen átfogó tételeknél ez sokkal fontosabb. Azért remélem, sikerül, mert az az igazság, hogy nincs B-tervem. Ugyebár, ha most nem sikerül, akkor csak egy év múlva próbálhatom meg újra. De nem görcsölök rá túlságosan, mert az sem jó, akkor meg abban készülök ki. Most csak a hétfőre koncentrálok, azon legyek túl, aztán jöhet a többi. :)

2017.06.22. 15:02, Gréti

#6. Ottawa Senators Challenge

Átalában nem szoktam napközben fáradt lenni, és sosem érzem azt, hogy úgy ledőlnék aludni egy kicsit. Az aktív pihenés híve vagyok, vagyis olvasás, írás az a minimum, amivel töltöm a szabadidőmet. Ezért sem értettem, amikor tegnap este 6 körül olyan mérhetetlen fáradtság tört rám. Azt hiszem, még sosem éreztem ilyen. A szemeim ragadtak lefele, gyenge voltam, alig bírtam elvánszorogni a fürdőbe, aztán meg az ágyamhoz, még az is nehezemre esett, hogy lefeküdjek és elaludjak. Szerencsére sikerült aludnom, de reggel tompa fejfájásra ébredtem, és még most is elég gyenge vagyok, így úgy döntöttem, hogy ma pihentetem a tanulást, mert lényegében belefér az időmbe, és hát azzal sem érek túl sokat, ha erőltetem az agyamat úg, hogy közben nincs olyan állapotban, hogy befogadja az anyagot. Tény, hogy az elmúlt két napban ismét kihajtottam magam, egész nap tanultam, a blogoláson kívül nem is pihentem, csak ugyebár este. De hát mondom, nem hiszem, hogy a tanulástól érzem így magam... Úgyhogy, utána néztem a neten, és beigazolódott a gyanúm:

Valószínűleg enyhe napszúrást kaptam. Ez benne volt a pakliban, mivel tegnap voltam olyan hülye, hogy ismét a hintaágyon tanultam, ahová oda tűzött a Nap, de hát gondoltam, kössük össze a kellemest a hasznossal és barnuljunk... igen ám, csak tegnap tényleg nagyon nyomasztó meleg volt, ráadásul kicsit ismét elaludtam odakint, szóval valószínűleg azt nem kellett volna, és még olvastam, hogy a napszúrást csak utána pár órával kezdi érezni az ember, és nekem is így volt. Szóval, nem árt az óvatosság.

Tegnap pedig nem is hoztam kihívás kérdés-választ, de ezt most pótolom, és valamilyen szinten még kapcsolódik is az előbb leírtakhoz. :)

"Amióta rajongó vagy, hány meccs élő közvetítését hagytad ki?"

Amióta a szó szoros értelmében rajongó vagyok, egyet sem, ami azt jelenti, hogy a Rangers elleni utolsó meccstől kezdve a Pittsburgh elleni összes mérkőzésig láttam összesen nyolc élő közvetítést, de ennek a számnak akkor lesz jelentősége, ha szem előtt tartjuk, hogy két naponta voltak a meccsek, és mindig hajnaban, mert ugyebár ott este 8-kor kezdték, ami itt nálunk hajnali 2. Egyszer volt olyan, hogy ott délután 3-kor kezdődött, itt pedig este 9-kor, de így is megtartott éjfélig. Tehát, mióta rajongó vagyok, egy élő közvetítést sem hagytam ki. Ezeknek többségét, vagyis szinte majdnem mindet a kollégiumban néztem, és akinek csak elmeséltem, hát, enyhén szólva érdekesen nézett rám. :D Én ugyanis mindig annak a híve voltam, hogy az éjszaka arra van, hogy aludjunk, és ezt egyébknt továbbra is fenntartom, de ha Ottawa Senators meccsről van szó, akkor nem ismerek tréfát. Azt meg kell nézni, és kész, mert hát csak így lehet őket teljes erőbedobással támogatni, nem igaz? Szóval, hajnal 2-kor fogtam a kis motyómat, kimentem a tanulóba, és ott néztem a meccset. És meglepő módon nem éreztem magam fáradtnak! Pedig akkor már vizsgaidőszak volt, és hát egész éjjel fentlenni azért nem semmi, de mégsem voltam fáradt. Sőt, igazából óriási szükségem volt azokra a meccsekre, meg úgy igazából magára a csapatra, de erről is már sokszor írtam. :) Ráadásul, a szezon nem tart örökké, így hát ki kellett használni azt az időszakot. A következő meccsek majd csak szeptemberben kezdődnek, de már alig várom, bár belegondoltam, hogy akkor már új helyen leszek, gyakorlati éven, és lehet, hogy másnap majd mennem kell pl. tanítani, de én akkor is nézni fogom! :D Addig meg majd nyáron pótolom az idei szezont, hogy még jobban képben legyek. :) Egyébként a legdurvább ilyen meccs-nézésem a legutolsó Pittsburgh elleni mérkőzés volt, amikor két hosszabbítás (!!) is kellett, mert egyszerűen nem akart eldőlni a végeredmény, és már látszott, hogy a játékosok is mind fáradtak, odakint már teljesen kivilágosodott, már nem csak a madarak csicseregtek, hanem sokan elindultak a munkába, stb., de én még mindig a tanulóban ültem, mert akkor kezdődött a 2. hosszabbítás, és közben arra gondoltam: "milyen őrült vagyok, más most kel fel, én meg még nem is aludtam semmit egy meccs miatt" - és akkor Anderson beengedte a gólt. :( El is szégyelltem magam, hogy egy pillanatra is ilyeneken gondolkoztam, olyan volt, mintha cserben hagytam volna őket, pedig valójában nem, csak hát tényleg sajnáltam őket, mert tudtam, vagyis hát gondoltam, milyen fáradtak, hiszen addigra már 100+ meccset végigtoltak szeptembertl kezdve. (egy szezon alatt akár 110 mérkőzés is összejöhet!) De nem baj, a 2017-18-as szezonnak majd mindenki újult erővel vág neki, még én is. :)

Csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon hol leszek akkor, honnan fogom nézni a következő szezont. De ez remélhetőleg a jövő hét folyamán kiderül. :)

/kép: giphy.com/

2017.06.21. 11:45, Gréti

#4. Ottawa Senators Challenge

"Melyik a legszomorúbb meccs-pillanatod?"

Teljesen véletlenül találtam rá erre a képre (ami a 7. mérkőzés végén készült, amikor is a Pingvinek megnyerték a keleti finálét...), és annyira kifejező, hogy muszáj volt elhoznom. Bár, a kérdésre nem fogok tudni egyetlen pillanattal válaszolni, hanem mindjárt két meccset is meg kell említenem, amelyek során enyhe sírógörcs kerülgetett - és nem, nem azért, mert mind a két esetben veszített az Ottawa. Van ugyanis, amikor a győzelem/vereség csak másodrangú.

1. 2017.05.16. PITT 1 - OTT 0

Ez volt a második mérkőzés, az elsőt ugyebár az Otawa nyerte 2:1-re, hazai pályán. Ezt a bizonyos horror-játékot, mert nem tudom másképpen nevezni azonban Pittsburgh-ben játszották, és a Pingvinek rendesen kimutatták a foguk fehérjét. Ez volt az a bizonyos mérkőzés, aminek 1:0 lett a vége a Pingvinek javára, de még a Senators rajongók is (köztük én is) szinte már imádkoztak a Pingvin-győzelemért, csak nehogy valami komolyabb baja essen a srácoknak. Crosby és bandája (mert nincs rájuk jobb szó) olyan szinten agresszív volt, ami szerintem még a jégkorongon belül is igencsak megbotránkoztatónak számított. Már rögtön az első bedobáskor felhajították Pageau-t, lökdösődtek, az ütővel odavágtak, az Ottawások pedig egyszerűen csak értetlenül álltak a helyzet előtt, hogy most mégis, mi van?! Aztán persze kialakult egy kisebb tömegverekedés, ez látszik is az egyik képen, amikor is több Pingvin támadt rá egyetlen Ottawásra, aztán persze még nekik állt feljebb... Borzalmas volt ez a meccs, engem végig a sírás kerülgetett, mert a Pingvinek tényleg nagyon kegyetlenek voltak. Mondom, nem azzal volt bajom, hogy győztek, hanem ahogyan... Nagyon elszomorított, hogy ilyen tényleg megtörténik, és nem értettem, hogyan akarhatják valakik ennyire a győzelmet, hogy a másikat emberszámba se veszik? 

2. 2017.05.21. PITT 7 - OTT 0

A Pingvinek ismét bosszút álltak, hiszen az ezt megelőző meccsen az Ottawa 5:1-re elverte őket. Persze Crosby-ék ezt nem tudták elviselni, és mivel ismét otthon voltak, így ki is használták ezt a meccset maximálisan. A dolog megint csak nem a vereség miatt volt szomorú, de... na jó, tényleg nagyon csúnya volt ez a 7:0. Egy igen elkeseredett küzdelmet láthattunk, amikor az Ottawa Senators, hogy is mondjam, csak sodródott az árral. A gólok szinte lavinaként zúdultak rá, és tényleg úgy tűnt, képtelenek összeszedni magukat. Mai napig nem tudom, mi volt velük akkor, csak pillanatokra emlékszem: amikor Karlsson, az amúgy mindig olyan figyelmes, határozott, nyugodt, kedves Karlsson ingerülten kiabált a többiekkel, kapkodott össze-vissza, nem passzolta le a korongot (így rengeteg gólhelyzetnek annyi lett), majd a második harmad végén egyszerűen bement az öltözőbe, és ki se jött többé; hogy Anderson már majdnem sírt, amikor az ötödik gól is beengedte, de azért még próbálta tartani magát, viszont a kapus csere elkerülhetetlen volt; hogy Pageau olyan volt, mintha lélekben valahol egész máshol járna; hogy nagyn sokszor egyszerűen nem vették észre a korongot; vagy amikor Smith már nem bírta tovább idegekkel, és utat engedett a tetteinek... Szerintem még soha életemben nem éreztem ilyet, mint ezután a meccs után. Olyan volt, mint egy rossz álom, és folyton azt reméltem, felébredek, és kiderül, hogy még el sem kezdték a játékot. De ez nem álom volt, hanem a valóság. A valóság, amiből mégis sokat tanultam, és a fiúk is, mert legalább megbeszélték utána a dolgaikat, és a következő, hatodik meccsen már gyönyörűen játszottak. 

És hát természetesen az is nagyon szomorú pillanat volt számomra, amikor a Pittsburgh Penguins nyerte meg a 7. mérkőzést egy óvatlan pillanatban a 2. hosszabbítás során. Igen, szomorú voltam, mert az Ottawa Senators megérdemelte volna, hogy legalább ott legyen a döntőben. De ennek valamiért így kellett lennie, és szem előtt tartva azt, hogy Brassard-nak és Karlsson-nak is műtétje volt azóta, talán tényleg jobb is így. Majd jövőre. Mert ők egy igazi csapat, és a szívemben ők az igazi bajnokok! :)

2017.06.18. 15:39, Gréti

#3. Ottawa Senators Challenge

Ma voltam a fodrásznál, mert múltkor belenéztem a tükörbe, és megállapítottam, hogy a hajam szép hosszú, de annál kezelhetetenebb. Nem volt eltöredezve, viszont a vége annyira el volt vékonyodva, hogy folyton összegubancolódott, és már a hajvasaló se vitte. Szóval, elmentem vágatni belőle, de tényleg csak egy kis frissítő vágás lett, hossza fazonja megmaradt, tehát nem nagy szám. Szükség volt rá, viszont így elment a délelőttöm, délután pedig tanultam, csakhogy most vagyok az "inkább ennék" tanulási-fázisban, ami egyébként nem baj, mert amúgy is szeretnék hízni kicsit. :) Két tételt sikerült ma átvennem, pontosabban kidolgoznom, lehet, ma még egynek nekifekszek. Amúgy szerintem az a baj, hogy a délelőttöm elment, pedig reggel jobban fog az agyam. Na, mindegy. Még van nyolc napom (tejóég!!!!!!). Na jó, inkább hozom a kihívás következő részét. :)

"Melyik a legemlékezetesebb meccs-pillanatod?"

Igen, tudom, hogy ez a listán a negyedik, de nem tudtam eldönteni, melyik gólt válasszam kedvencnek, szóval inkább ugrottam egy kérdést. :) Igaz, nagyon sok kedvenc pillanatom van, sőt, szinte minden pillanatát imádom annak, amikor ezek a fiúk a pályán játszanak, de a legkedvencebb (azok közül, amiket eddig láttam) a 2017.04.15.-ig Boston Bruins elleni meccsen történt, amikor a harmadik harmadban Karlsson és Brassard belőtte a kiegyenítő gólt. Na igen, ez volt az első meccs, amiből részletet láttam ugyebár húsvét előtti este, és amit utólag pótoltam be, és ami iszonyatosan izgalmas volt, éés amit végül megnyert az Ottawa, nem is akárhogy! Azonban ez a pillanat nem a gól maitt a kedvencem, hanem azért, ami utána történt: Brassard örömében Karlsson nyakába ugrott, de olyan szinten, hogy Karlsson hátravágódott a jégen, Brassard rajta feküdt, majd a többiek is rájuk vetették magukat. Olyanok voltak, mint a gyerekek, de annyira jó volt látni, hogy így örülnek! :) Itt a pillanat videón is:

Igazából engem mindig magával ragad az, ahogyan örülnek a góloknak és egymás sikerének. Ezt eddig semelyik másik jégkorong csapat esetében sem tapasztaltam, de nekem mindig erőt ad, látni, hogy ilyen őszinte az örömük. Ez a mai világban sajnos nagyon ritka. Bár, alapvetően én is ilyen vagyok, nagyon tudok örülni a hozzám közel állók sikerének, viszont még nem találtam olyan személyt, akivel én ilyen őszintén és önfeledten örülhettem volna a saját sikeremnek. Teszem fel, ha pl. sikerül egy vizsga, mindig csak annyit kapok, mosoly nélkül: "na, mondtam én, hogy sikerülni fog, ezért kellett félni..." Ezzel szemben én örömömben a nyakába ugrok (na azért nem annyira, mint Brassard :D), de minimum megölelem, és egyből széles mosoly terül szét az arcomon, főleg, ha tudom, mennyit küzdött az eredményért, és milyen sokat jelent ez neki. De ha látom ezeket a fiúkat így örülni, akkor az nekem is erőt ad, és életben tartja bennem a reményt, hogy valahol a világban igenis megvan(nak) az(ok) az ember(ek), akivel/akikkel majd én is ugyanígy együtt örülhetek, akár a saját sikereimnek is. És nagyon várom, hogy megtaláljam őt/őket. :)

2017.06.17. 19:39, Gréti

#2. Ottawa Senators Challenge

"Ki a kedvenc játékosod és miért?"

Erre a kérdésre nem tudok egyetlen névvel válaszolni. :) Természetesen a csapat minden tagja egyformán értékes, mindenkinek más az erőssége, és az a legjobb, hogy senki nem nyomja el a másikat, hanem odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenki tudjon pontokat szerezni a szezon ideje alatt. Most mégis négy játékost szeretnék kiemelni, akikről mondható, hogy a kedvenceim. 

1. Jean-Gabriel Pageau

Ő a leg-leg-legkedvencebb. :) Hogy miért, arról a tegnapi bejegyzésben már írtam: az április 29.-i meccs volt az első, amit kihozott nekem a Facebook, és amit bár nem néztem meg, másnap rákerestem, és ugyebár Pageu azon a bizonyos meccsen lőtte a mesternégyesét. Ezzel a teljesítményével pedig elérte, hogy ő legyen a No.1. :) 
Mit kell tudni róla? Jelenleg 24 éves, alig 20 évesen került be a csapatba, így sokáig ő volt a legfiatalabb játékos. NHL-es pályafutása elején egyből mesterhármast lőtt, erre korábban csak Alfredsson (a régi csapatkapitány) volt képes. Szóval, mondhatni, hogy egy nagyon tehetséges játékos.
Erőssége: gyors, ha lepasszolják neki a korongot, akkor ügyesen beirányítja a kapuba.
Gyengeségei: gyakran félreugrik a korong elől, így például a mostani legutolsó meccset emiatt is vesztették el (mentségére legyen mondva, hogy nem védőjátékos, hanem támadó). Indulatos, de sosem hagyják verekedni.
Érdekességek róla: ő a legkisebb játékos a csapatban (175 cm). Az alső bal oldalsó metszőfoga hiányzik, ezt a 2013.május 5.-i Montreal Canadiens elleni meccsen vesztette el, amikor kapura lövés közben az ellenfél játékosa az ütőjével szájba vágta. Ezen a meccsen egyébként mesterhármast lőtt. 

És itt az a bizonyos mesternégyes. Gyönyörű. ^^

2. Erik Karlsson

Ő a második számú kedvencem, és nem, nem azért, mert ő a csapatkapitány, vagy mert ő a legismertebb a csapatból. Viszont látva azt, hogy milyen jó csapatkapitány, mennyire törődik a csapatával, mennyire összefogja a többieket, és hát milyen tehetséges, így helyet kapott a szívemben.
Mit kell tudni róla? Svéd származású, jelenleg 27 éves, de 19 éves kora óta Senators tag. Annak idején tizennyolcadikként, vagyis az első körben draftolták, ami nem kis teljesítmény. Első gólját 19 évesen szerezte, és 2014 óta csapatkapitány.
Erőssége: nyugodt, gyors játék jellemzi, hihetetlenül jól tud cselezni, és gond nélkül belövi fél pályáról a korongot akár úgy is, hogy közte és a kapu között nyolc játékos van. 
Gyengeségei: néha hajlamos a kapkodásra.
Érdekességek róla: Karlsson igen vicces is tud lenni, pl. volt olyan, hogy fellökte az ellenfél egyik játékosát, mire az Karlsson helyett egy másik Senators tagnak ment neki, Karlsson meg csak sunyin nevetett. Vagy, amikor a palánkig üldözte az ellenfelét, aztán lazán megfogta és felemelte, hogy a Senators megszerezze a korongot. Kétszer is elnyerte a legjobb védőjátékosnak járó Norris-emlékkupát, 2012-ben és 2015-ben, ileltve idén is jelölték erre a címre.

A jégkorong művészete Karlsson módra:

3. Mike Hoffman

Ő a harmadik számú kedvencem, akárcsak Pageau, ő is támadó, mégpedig balszélső. Ebben az évben kifejezetten jól szerepelt, a teljes szezon során 26 gólt szerzett (ezzel a 2. helyen van), a rájátszások alatt pedig 6 gól és 5 asszisztálás köszönhető neki, ezzel a 3. helyen szerepel. 
Mit kell tudni róla? 27 éves, kanadai származású, 2009-ben választották be a csapatba, de csak 2011-ben debütált Senatorsként. Első NHL gólját 2014. május 9.-én a Winnipeg Jets elleni mérkőzésen szerezte, mégpedig gyönyörűen: a kapunál vezette a korongot, de fellökték, ő pedig esés közben átpasszolta Turris-nek, aki így belőtte a kapuba. Az Ottawa 5:3-ra nyert.
Erőssége: jól tud asszisztálni, akár a leglehetetlenebb helyzetekből is.
Gyengeségei: még nem tapasztaltam, de biztosan van neki. :)
Érdekességek róla: balkezes; a 2009-10-es szezonban a QMJHL játékosaként (Quebec Major Junior Hockey League) ő kapta a legjobb újonc támadónak járó Michael Biére-trófeát, ugyanebben a szezonban a Frank J. Selke emlékkupát is megkapta, amit annak a támaadónak ítélnek oda, aki védőként is jól szerepel (ekkor még csak 19 éves volt!). 

Az a bizonyos első asszisztálás:

4. Kyle Turris

Igazából ő a május 17.-i Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen nyert meg magának, amikor a Senators 5:1-re nyert, és Turris hihetetlenül szépen lőtte be az 5. gólt. 
Mit kell tudni róla? Szintén 27 éves (nahát, 4-ből 3 :) ), augusztusi születésű (akárcsak én ^^), és a többiekkel ellentétben nem törzsgyökeres Senators, mivel a Phoenix Coyotes draftolta 2007-ben a 3. helyről (18 évesen!). 2011-től az Ottawa Senators tagja. 
Erősségei: gyors, fürge, kecses mozgású, ebből kifolyólag a leglehetetlenebb helyzetekből is képes gólt lőni. 
Gyengeségei: ő is kicsit hirtelen természetű.
Érdekességek róla: csapatkapitány-helyettes; nemzetközi sikerei is vannak: 2005-ben az U-17 jégkorong világbajnokságon ezüstérmet szerzett, 2006-ban aranyérmet nyert az Ivan Hlinka emléktornán, szintén aranyat szerzett a 2008-as U20 IIHF jégkorong világbajnokságon Csehországban, illetve szintén 2006-ba aranyérmes lett a WJAC-n (World Junior A Challenge). 

A gyönyörű Pingvinek-elleni 5. gól:

2017.06.16. 22:07, Gréti

#1. Ottawa Senators Challenge

Sziasztok! Arra gondoltam, ismét megpróbákozok egy kihívással, amely az Ottawa Senators-ra irányul, természetesen. :) Gondolkoztam már egy ideje, hogy összeállítok egy velük kapcsolatos kihívást, mert nagyon szeretném őket jobban megismertetni veletek. Mert ők nem egy egyszerű csapat. Mérhetetlenül sokat köszönhetek nekik, általuk rájöttem, hogy Isten számtalan módon törődik velünk,mert pl. a legjobbkor küdlte őket az életembe, ugyanis nagy szükségem volt valamire, ami más vágányba terel, ami által új megvilágításban kezdek szemlélni bizonyos dolgokat, ami feltölt, ami kikapcsol, és akiktől rengeteget tanulhatok. A jégkorong, mint olyan, egy egészen különleges világ, melyet még most kezdek felfedezni, ennek a felfedezőútnak pedig része ez a mostnai kihívás, melyet én állítottam össze, és melyről részletesebben ITT olvashattok. Lássuk hát a mai első kérdést, avagy:

"Mikortól vált az életed részévé a csapat, és hogyan?"

Ez egy olyan kérdés, amit nagyon sokan feltettek nekem az elmúlt időben, a családi, baráti körömből is, és amire azonban nem tudok egyértelmű választ adni. De nézzük, hol is kezdődött a dolog.
Január körül járhatott az idő, amikor a TV-t kapcsolgatva egy jégkorong mérkőzés kellős közepén találtam magam, ahol két játékos pont egymásnak esett a jégen. Azelőtt nem láttam még ehhez hasonlót, és először is az fogott meg, hogy mennyire szívósak, hogy így fogalmazzak, tehát hiába gyepálta el a fekete ruhás a fehéret (nem tudom, melyik két csapat játszott egymással, azt nem figyeltem), az még akkor sem adta fel, és simán visszaállt volna játszani betört orral is. Bevallom egyébként számomra a jégkorongos verekedések kicsit viccesek is, legalábbis amíg csak kapaszkodnak egymásba és ide-oda csúszkálnak a jégen. Természetesen tudom, hogy nem vicces maga a cselekvés, de, na mindegy, akkor is valamiért mélyponton voltam, és ez úgy jobb kedvre derített.
A következő, immár sokkal fajsúlyosabb esemény április 15.-én volt, amikor is este, szintén a TV-t kapcsolgatva egyszer csak egy jégkorong meccshez értem. Piros és fehér mezben voltak a játékosok, a kommentátor pedig annyiszor elmondta a "Karlsson" nevet, hogy akaratlanul is az eszembe vésődött. Itt már azt is megnéztem, kik játszanak: OTT és BOS, ebből valamiért egyből rájöttem, hogy Ottawa és Boston városokról van szó, az előbbiről pedig meg is fejtettem, hogy Kanadában van (na, erre nem vagyok büszke, hogy nem tudtam egyből, de igazság szerint agyilag nagyon fáradt voltam akkor). Mindegy, az a lényeg, hogy az Ottawa és Karlsson nevek nagyon felkeltették az érdeklődésem, rá is kerestem mindkettőre másnap, így jutottam el a csapathoz. Egyébként azt a meccset nem néztem végig, csak az első harmad végéig láttam, és megállapítottam, hogy igen unalmas, mert gól sem született, és nem is estek egymásnak. Azóta már pótoltam ezt a hiányosságomat, és be kellett látnom, hogy tévedtem, mert az április 15.-i meccs nagyon izgalmas volt!
Szóval, ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy mikortól életem része a csapat, akkor a dátum április 15, de igazából még ezután sem foglalkoztam velük annyira kimondottan, azon kívül, hogy utánuk néztem a neten. Viszont aztán a Facebook valamiért kihozta, hogy meccset fognak játszani április 29.-én, amire felfigyeltem, viszont nem néztem meg a meccset, hanem másnap utána olvastam, hogy mi lett az eredmény, és a cikkből mindenfelé Jean-Gabriel Pageau neve ordított rám - merthogy ekkor lőtte azt a bizonyos mesternégyest. Eltelt egy-két nap, ezalatt ez a bizonyos Pageau járt a fejemben, aztán rá is kerestem a neten, mert nem hagyott nyugodni a dolog.
A következő fontos dátum május 6. Ekkor ismét kiírta a Facebook, hogy játszani fognak a Rangers ellen, és ezt a meccset már bizony megnéztem. Igaz, nem végig, mert közben hajat is szárítottam (de még hajszárítás közben is azt lestem, vicces lehettem, ahogy előre hajtott fejjel a monitort bámulom :)), aztán pedig megvártam a hajnal 1-ig tartó meccs végét, és itt már kifejezetten szurkoltam nekik. Pedig sokáig nem álltak nyersére, mégis, az, ahogyan kitartottak, ahogy küzdöttek, és ahogy végül győztek... Engem teljesen elvarázsoltak, ez a varázslat pedig azóta is tart. :)

2017.06.15. 11:17, Gréti
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


Greta Chevelle© (2017-)