Még emlékszem, amikor a szóbeli érettségire készültem, akkor biztos voltam benne, hogy annál rosszabb nincs a világon. Aztán, ahogy jöttek az első egyetemi vizsgák, ez csak megerősödött bennem, mert az érettségitől tényleg nincs rosszabb, hiszen az az első olyan jellegű megmérettetésünk, ráadásul később az egyetemi vizsgákat megszokja az ember, és már szinte rutinszerűvé válik az egész. Na de most, hogy immár csak másfél napom van a zárószigorlatig, ismét ugyanazt érzem, mint a szóbeli érettségi előtt. Vagy, majdnem ugyanazt. Hiszen szintén kb. egy hónapom volt rá felkészülni, ez idő alatt szinte nem is mentem sehova (leszámítva azt a két napos debreceni utamat, amikor beírattam a jegyeket), hanem itthon ültem, és tanultam, és persze közben pihentem is, de hát milyen pihenés ez, amikor tudom, hogy tanulnom kell? Csak akkor volt teljesen nyugodt a lelkiismeretem, ha ettem, mert tudtam, hogy a jó cél érdekében teszem (máskülönben sosem fogom elérni az áhított 53 kilót...), de miután lenyeltem az utolsó falatot, ismét rám tört a rossz lelkiismeret, hogy evés helyett is inkább tanulnom kellett volna, mert még ezt meg ezt se néztem át, ezért hát inkább elővettem egy újabb szelet kenyeret...
Viccet félretéve... de miért is tennénk félre? "Hittel és humorral" - ez az egyik egyetemi tanárunk jelszava, és teljesen igaza van. Szóval, arra gondoltam, hogy megfogalmazok pár túlélő-tippet azoknak, akik esetleg most hasonló cipőben járnak, mint én, vagy azoknak, akik még előtte állnak, és hát kicsit magamnak is, mert úgy érzem, ha ezt nem teszem meg, ha nem foglalom szavakba a gondolataimat, ha nem nyugtatom meg magam ezzel is, akkor... Na mindegy, inkább nézzük.

1. Ne pánikolj! Könnyű ezt mondani, ugye? Pedig tényleg jobb, ha ilyenkor, főleg másfél nappal a nagy vizsga előtt inkább bele sem gondol az ember. Csak tedd a dolgod, de még véletlenül se gondolj bele, hogy alig 48 óra múlva ott fogsz ülni egy minimum 8 tagú bizottság előtt, hogy számot adjál az 5 évnyi (nem?)tudásodról. 

2. Ne kapkodj! Ilyenkor az a szerencsés, ha már az ismétlés fázisában vagyunk, de egy a lényeg: ilyenkor már ne turbózzuk fel az agyunkat újabb információkkal. Most jöttél rá, hogy nem olvastál el egy könyvet/tanulmányt? Hagyd a csudába, nem most fogod megváltani a világot. Ráadásul, ha még most újabb anyaggal szembesíted az agyadat, félő, hogy az eddig megtanultak nem fognak tudni jól megérni a fejedben. A kevesebb néha több itt is érvényes, hiszen egy ilyen nagy vizsgánál (szerintem) az a lényeg, hogy értsed és átlássad a témát. 

3. Légy kreatívabb! Na, ehhez kapcsolódva akkor hadd mondjam el, hogy szerintem ebben az esetben nem kell mereven ragaszkodni a tétel felépítéséhez. Inkább arra törekedj, hogy átlátható, átfogó képet tudj adni a témáról. Én pl. úgy dolgoztam ki most a tételeimet, hogy konkrétan egy kis dolgozatot írtam belőlük (oké, mániám az írás ^^). Ez plusz meló volt, mégis kifizetődő, bár ez igazából majd hétfőn kiderül...

4. Sokszor kicsiket! Azt tapasztalom, hogy nekem ilyenkor már egyre nehezebben fog az agyam, vagyis nem bírok annyi sokat egy huzamban tanulni. Nem tudom, miért van ez, úgyhogy én azt fejlesztettem ki, hogy inkább többször tanulok kicsiket, és többször iktatok be pihenőt, és van, hogy a pihenő hosszabb, mint a tanulás, de az agyamnak most erre van szüksége. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de valamiylen szinten talán érthető, hogy ha eddigre már elfáradunk...

5. Ne éjszakázz! Oké, tudom, hogy mindenkinek más időpontban fog az agya, tegnap pl. én is negyed 1-ig tanultam, de nem éri meg, mert másnap nem bírsz felkelni, és akkor az egész napodnak annyi. Az éjszaka arra van, hogy aludjunk, az agyunk pedig ilyenkor dolgozza fel azt a sok tananyagot, amit belepréseltünk. A vizsga előtti éjszaka végigtanulása pedig szigorúan tilos! Láttam olyan egyetemista társaimat, akki szigorlat előtt hajnal 5-ig fent voltak, és meg is lett sajnos az eredménye a magánakciójuknak... Itt is csak azt tudom mondani: amit addig nem tudtál megtanulni, azt nem akkor éjszaka fogod. 

6. Inkább csak olvasgasd az anyagot! Próbáld meg úgy felfogni, mintha egy történetet olvasnál, például. Oké, tudom ez nehéz, de azért egy próbát megér. A magolós-felmondós módszerek ideje régen lejárt, és igazából nem is lenne szabad ezt alkalmazni, mert ilyen nagy mennyiséget lehetetlenség bemagolni, meg különben is, amit csak bemagolsz, az úgyis elfelejtődik. Talán ott a vizsgán még fogod tudni, de mi van, ha leblokkolsz? És különben is, nem csak arra az egyik vizsgára tanulok, hanem a későbbiekre is, hiszen ezekre az információkra szükségem lesz a munkám során. Legalábbis, ha így fogod fel, akkor szerintem már van egy óriási hajtóerő, és így könnyebb lesz, hiszen megváltozik a hozzáállásod.

A mai napra egy olyan kérdést választottam, amire röviden is válaszolhatnék, de rájöttem, hogy nem lehet elintézni egy egyszerű "nem"-mel. Szóval:

"A környezetedben sok Ottawa Senators rajongó van?"

Ez valójában egy nagyon jó kérdés. :) A barátom az én hatásomra lett rajongó, bár ő mégsem annyira "fan", mert nem követi olyan szinten az eseményeket, mint én. A (szűkebb) családomban már szinte mindenki ismeri többek között Pageau, Karlsson és Anderson nevét, és kissé hitetlenkedve bár, de elfogadták a tényt, hogy ha szezon van, akkor Gréti éjszakázik, sőt, anya az egyik Pingvinek elleni meccs előtt kifejezetten megkért rá, hogy írjak neki sms-t, ha meglett az eredmény. :) A suliban, az évfolyatm/iskolatársaim közében más a helyzet, mert alapvetően másabb beállítottságúak, mint én (mármint a többség, de ezt eddig is tudtam), és hát sokaknak tényleg fogalmuk sincs, mi az az Ottawa Senators, mert egyszerűen itthon nem olyan "menő" a jégkorong. A tágabb környezetemben pedig, nos, ha csak a blogomra gondolok, azt kell mondanom, hogy TI, - vagyis az a napi 100+ ember - bizonyára akarva-akaratlanul is ismeritek már az Ottawa Senators-t, az persze más kérdés, hogy rajongókká váltatok-e. :) Leszögezem: nem célom senkit sem rajongóvá tenni, talán inkább csak a hála vezet arra, hogy ezeknek a srácoknak a hírnevét vigyem, mert rengeteget köszönhetke nekik. Ha egyszer majd módom lesz rá (remélem!), akkor ezt nekik is szeretném elmondani. (áh, túl nagy álmok... ^^)

Egyébként ma már jobban érzem magam, jót tett ez a tegnapi pihenés, és ma újult erővel vágtam neki a tanulásnak, mert az idő vészesen fogy, és az eszkaton (a végidő) elközelgetett. Na jó, nem, de tényleg, belegondoltam, hogy hétfőn már szigorlat, vagyis a maival együtt van négy (!!!) napom. Durva. Szerencsére a délelőtti csoportba lettem beosztva (mert elég sokan vagyunk, ezért ketté vettek minket a vizsgára való jelentkezés szerint), úgyhogy legalább letudom. Nem azt mondom, hogy annyira mindegy, hogy sikerül, de most erősebb bennem a letudásnak a vágya, mert már nagyon nyomaszt. Tegnap este pl. alig tudtam elaludni, olyan gondolatok gyötörtek, hogy nem fog sikerülni, meg ezt se néztem még át, meg azt se... Erre az is rátesz egy lapáttal, hogy vannak olyan emberkék, akik ilyenkor különösen szeretik azzal borzolni a kedélyeket, hogy könyveket/tanulmányokat ajánlgatnak az egyes tételekhez, én meg ettől a falra mászok, mert már így is annyit tanultam/olvastam, hogy úgy érzem, ennyi volt az agykapacitásom, nem tudok több plusz infót befogadni, meg hát időm sincs, de komolyan, van, aki képes mindent elolvasni?! És azt még tudja is?! 

Amikor valaki a zárószigorlat előtt négy nappal még újabb könyveket ajánlgat elolvasásra.

Hát, tényleg így tennék az illetővel, mint Karlsson és Methot.:)  Komolyan, ilyenkor már hagyják békén az embert! Persze, én vagyok a hibás, amiért elolvasom ezeket a bejegyzéseket, de mindig az van bennem, hogy mi van, ha valami fontosról maradok le. De mégis, miről? A Facebook előtt is levizsgázta az emberek. És, bármi újdonságot is találjanak ki, azzal már nem sokra megyek ilyen rövid idővel  szigorlat előtt. Úgyhogy, azzal nyugtatom magam, hogy a tőlem telhető legtöbbet megtettem/megteszem, annál többet meg úgysem tudok. Most nem fogom azért teleturbózni az agyamat plusz információkkal, hogy aztán még az se jusson eszembe, amit megtanultam. Különben is, inkább arra megyek, hogy értsem az anyagot, szerintem ilyen nagy mennyiségű és ilyen átfogó tételeknél ez sokkal fontosabb. Azért remélem, sikerül, mert az az igazság, hogy nincs B-tervem. Ugyebár, ha most nem sikerül, akkor csak egy év múlva próbálhatom meg újra. De nem görcsölök rá túlságosan, mert az sem jó, akkor meg abban készülök ki. Most csak a hétfőre koncentrálok, azon legyek túl, aztán jöhet a többi. :)

Eddig engedélyeztem magamnak pihenőt, de ma kötelező jelleggel nekiveselkedtem a zárószigorlat tételeinek, mert ugyebár az idő telik, és június 26. sokkal hamarabb itt lesz, mint azt most gondolom. Bevallom, kicsit megnyugodtam, ugyanis ma amikor számadást végeztem, rájöttem, hogy a 30 tételből 12-t már tanultam korábbi szigorlatokra, tehát azok teljes egészében megvannak kidolgozva (és bár nem kaptam ötöst belőlük, de becsületesen megtanultam, szóval csak alaposan át kell ismételni), ami azt jelenti, hogy majdnem a fele megvan. Szóval, nagy kő esett le a szívemről. :) Úgy számoltam, hogy ha minden nap megtanulok 2 tételt, akkor az úgy teljesen baráti, és még mindig marad majd durván egy hetem az ismétlésre. Bár annyira nem szeretek előre tervezni, mert köztudott, hogy egyik nap viszi a másikat, tehát lehet, hogy holnap már három tételen is átrágom majd magam. Csak az a rossz, hogy nem tudok kiülni az udvarra az esős idő miatt, pedig a szabadban sokkal jobban fog az agyam. Sokszor ezért voltam megbolondulva a kollégium 4. emeletén, mert hát nem volt hova kimenni. Illetve, hát ott volt a közelben a Békás-tó, de hát mire oda kicuccoltam, már elment a kedvem az egésztől. Emlékszem, elsőben még egy másik kollégiumban laktunk, külön udvarral meg minden, és a tavaszi vizsgaidőszakban csak aludni mentünk be a szobába. Az volt a jó. :) Na, de nem nosztalgiázok. Tanulni kell, ha esik, ha fúj, mert ha nem sikerül ez a zárószigorlatom, akkor csak egy év múlva (!) próbálhatom meg, ugyanis nincs belőle B-vizsga lehetőség. De jó lesz az. :) Megteszek minden tőlem telhetőt, mert többet úgysem tudok. A diák maximum 50%-ot tud beleadni a vizsgába, mert a másik 50% a tanárnál van. De legalább a saját részünkhöz álljunk hozzá tisztességesen, nem igaz? A többi meg, hát, nem rajtunk múlik. Csak az a baj, hogy most jön ki rajtam a fáradtság, amit nap közben meg estére nem is érzek annyira, na de reggel... alig bírok kikelni az ágyból, bár itthon amúgy is sokszor elkövetem azt a hibát, hogy sokáig alszom. A koliban mindig felkeltem 6-fél7 körül (igen, ezzel kivívtam a szobatársaim ellenszenvét, pedig tényleg nem hangoskodtam egyszer sem, csak hát én szeretem időben elkezdeni a napot), mert úgy sokkal több az időm. Meg hát azért az a típus vagyok, aki nem szereti hanyagolni a pihenést sem. :) 

Szóval, most teljes erővel a zárószigorlatra készülök, bár majd jövő héten még vissza kell mennem Debrecenbe jegyeket beiratni, meg leadni az indexet, és hát még ott lesz a jó kis szakfordítás védés is... Bár most már nem tartok annyira tőle, mint első félévben, mert tudom, hogy mire számítsak. Meg most legalább könnyebb szöveget választottam, első félévben sikerült egy olyan nehezet kiválasztanom, ami franciából lett angolra átfordítva, ezért hát tele volt féloldalas mondatokkal, amin csodálkoztam is, mert ez nem jellemző az angolokra... De mindegy, túléltem azt is, ez is menni fog. Remélem. :) Múltkor meg azon gondolkoztam, hogy lehet megcsinálom jövőre az angol nyelvvizsgát is... De csak akkor, ha nagyon-nagyon fog hiányozni a tanulás. Márpedig, szerintem fog. Meg a suliba járás is. Bár, lehet, sőt biztos, hogy nem lesz időm a nosztalgiázásra a gyakorlati év és a munka mellett... Most ott tartok, hogy várom. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, kikkel fogok megismerkedni, mi mindent fogok tanulni, milyen tapasztalatokat fogok szerezni, stb. Biztos jó lesz. :)