Az új design ötlete tegnap este pattant ki a fejemből, és akkor rögtön meg is csináltam, csak még most raktam fel. Úgy gondoltam, Erik Karlsson ennyit igazán megérdemel, már csak azért is, mert ismét jelölték a James Norris-kupára(2012-ben és 2015-ben már elnyerte ezt a díjat). Szerdán volt ugyanis az NHL Awards, az a díjátadó, amely során jutalmazzák a legjobb jégkorong játékosokat. Ez is csak úgy megy, mint a legtöbb díjátadó, azzal a különbséggel, hogy itt celebek helyett jégkorongosok vannak, és így azért mégiscsak jobban tetszik, legalábbis nekem. :) Az Ottawa Senators-ból egyébként Erik Karlsson-t jelölték a legjobb védőjátékosnak járó James Norris-kupára, Craig Andersont (a kapust) a Bill Masterton-emlékkupára, amit az a játékos kap, aki bizonyította jégkorong iránti elkötelezettségét, példás életet él és a teljesítménye is kiemelkedő; valamint a vezérigazgatót, Pierre Dorion-t a maga kategóriájában. Sajnos - vagyis, részben - "csak" Anderson nyert, de ő tényleg megérdemelte, viszont Karlsson is megérdemelte volna, na de mindegy. Pedig szegény mankóval ment el a díjátadóra, és kisszéken ülve adott interjút (aztán Anderson is szolidaritásból leült egy kisszékre mellé :)), mert pár napja műtötték a lábát. 

De a díjátadó még csak egy dolog volt, viszont az Ottawa Senators-ból távozott Marc Methot, aki Karlsson védőpárja volt - és egyben jó barátja is - merthogy most alakult meg a 31. NHL csapat, a Vegas Golden Knights, és mivel ez egy új csapat, így minden meglévő csapatból kellett választaniuk 1-1 játékost. A Senators-ból pedig Methot-ra esett a választás, de pl. elvitték a Pittsburgh Penguins legjobb kapusát, Felury-t is. Tehát, úgy áll a dolog, hogy van egy jégkorong csapat, mindenféle játékossal vegyítve. Igazából kíváncsi leszek a teljesítményükre, de őszintén szólva kicsit sajnálom is a játékosokat (persze, tudom, hogy nem kevés pénzt kapnak érte, de akkor is), mert most pl. Methot-nak is ott kell hagynia csapot-papot, és Vegas-ba költöznie (ami nyilván azért annyira nem rossz, de akkor is). Ráadásul, ha belegondolunk, lehet, hogy most az egyik legnagyobb ellenfelükkel kell majd összedolgozniuk, de még rosszabb belegondolni egy Golden Knights-Senators meccsbe, ahol Methot egykori csapata ellen kénytelen játszani... Pedig ők tényleg olyanok, mint egy család, ez érződik abból is, ahogyan nyilatkoznak a csapatról. És tényleg, hogy fognak ennyiféle játékos összecsiszolni? Hiszen ahány játékos, annyi berögzült stratégia. Érdekes lesz... És hát, kell majd jó pár év, mire kialakul a Vegas személyisége, mert így most igen kevert arculatot mutat, hiszen minden NHL csapatból van benne egy kicsi...
Talán nem pont ezzel kellene foglalkoznom a zárószigorlat előtt 3 nappal, de engem ez tényleg nagyon foglalkoztat. Valamiért átérzem a helyzetüket, olyan értelemben, hogy belegondoltam abba, hogy majd nekem is egy számomra idegen helyen kell majd dolgoznom, ahol bizonyára már lesznek jól kialakult szokások, stb., és ott nekem mégis kezdenem kell majd valamit, úgy, hgy azért ne rúgjak fel minden hagyományt, de mégis... Erre mondta azt az egyik tanárunk, hogy vannak olyan szokások, amelyek, ha már életben vannak, nem kell őket megszüntetni, de ha nem gyakorolják, akkor maradjon is úgy. Na, de ezt a nehéz eldönteni, hogy melyek ezek a szokások, hagyományok, alkalmak, stb? Jó, persze, hol vagyok én még ettől, hiszen előbb legyen meg a gyakorlati évem, ahol egyébként bizonyára választ fogok kapni ezekre a kérdésekre, de tényleg... ott van a gyakorlati év, amit szintén egy idegen, új környezetben fogok eltölteni, új emberekkel.. magyarán, most már tényleg elérkezett számomra az az idő, amikor kirepülök otthonról, még akkor is, ha azért haza-haza fogok járni. Igazából elgondolkoztam, hogy a dolgok kicsit máshogy alakultak, mint ahogy elterveztem. Mármint, mivel a barátommal egyidősek vagyunk, és egy helyen tanulunk, ezért evidens volt az elején, hogy majd egyszerre végzünk, de ő biztosan csúszik, szóval még 2 évig biztosan egyedül kell helytállnom. Mondjuk ettől azért nem félek olyan szinten, hogy tudom, hogy képes leszek egyedül is boldogulni, sőt, talán még jobb is így, hiszen pl. a gyakorlati év még tanulmányi időszak,... Na, de mindegy, Isten biztosan jobban tudja, miért kellett ennek így alakulnia. Arra tudok gondolni, hogy a "teher alatt nő a pálma"-taktikát alkalmazza, ami egyébként nálam tényleg beválik, igaz, kicsit megsínylem az elején, de utána tényleg erősödök. A környezetemben egyébként mindenkit az érdekel, hogy "hol" leszek helyileg, és sokan mondták, hogy "jaj, csak ne kerüljek olyan messzire", de engem ilyen szinten tényleg nem érdekel a távolság, nekem egy a lényeg: ott legyek, ahol lennem kell, ahol küldetésem van, ahol dolgom van, ahol tevékenykedhetek, ahol segíthetek. Ezt meg igazából tényleg csak Isten tudja, és bízok benne, hogy Ő fog engem kihelyezni a gyakorlati helyemre, mert tudom, hogy így lesz. És ő már bizonyára akkor tudta, hol lesz a helyem, amikor elkezdtem járni erre az egyetemre. De azért most már én is szeretném tudni. :) De én aztán nem vagyok türelmetlen sőt, igazából a türelem én magam vagyok, és ezt most nem nagyzolásból mondom, de tényleg. Sokan azt hiszik, hogy lassú vagyok, pedig nem, csak türelmes és megfontolt. Nem jó a a falnak rohanni, meg különben is: mindennek megvan a maga ideje. :)

/kép: zimbio.com/