Sziasztok! Ma ismét egy meccsajánlóval készültem nektek, ami azért másabb, mint az eddigiek, mert bevallom, nem láttam a teljes meccset, csupán az összefoglalót. Ennek oka az, hogy akárhol kerestem a március 8.-i Ottawa Senators - Dallas Stars mérkőzés teljes változatát, sehol nem találtam, viszont annyira kíváncsi voltam rá, hogy tegnap délután megnéztem az összefoglalót. Kíváncsi voltam rá, de most kivételesen nem a Szenátorok, hanem a Csillagok miatt. Az én elképzelésemben ugyanis a Dallas Stars úgy élt, hogy ők valami hiper-szuper menő csapat - bár, nem tudom, honnan jött ez a teória, hiszen sosem láttam még őket játszani. Viszont, filmekben talán fel-felbukkantak, vagy legalábbis, hasonló formátumban mintha már találkoztam volna velük. Meg hát, Dallas mégiscsak menő,(szerintem nem) , meg egyébként is, nyugat mindig előnyben van a kelettel szemben (ez mondjuk igen elszomorító...) Meg a dologhoz az is hozzátartozik, hogy szerettem volna látni, Marc Mehot milyen csapatnak a táborát fogja erősíteni szeptembertől - merthogy végül a Vegas kirakta a soraiból, a Dallas pedig befogadta. De ez egy másik történet, nem szeretnék belemenni, esetleg ha érdekel titeket, akkor >ITT< olvashattok róla bővebben. De most nézzük azt a bizonyos mérkőzést. :)

Kezdeném a vége felől: az Ottawa Senators 5:2-re nyert, szinte játszi könnyedséggel, ráadásul idegenben, ami azért mégiscsak nagy szó, a Dallasnak viszont bizonyára elég csúnya volt hazai pályán így kikapni. Nem is jutottak be a rájátszásba, de nem csodálom. A Dallas Stars ugyanis nem igazán jó csapat. Persze, belőtték azt a két gólt, de az alapján, amit láttam belőlük az összefoglalóban, azt tudom rájuk mondani: se hideg, se meleg, ez pedig a legrosszabb. Nem azt mondom, hogy a játékosok nem küzdöttek, csak ez az egész átment egyfajta kétségbeesett kapkodásba, mert pl. ilyen rosszul kapura lőni én még nem láttam játékosokat, de komolyan. Lehet, hogy ekkorra már tudták, hogy van-e esélyük bekerülni a legjobb 16 közé, akik majd megküzdenek egymással a rájátszásokban. A Senators nyilván tudta, hogy van esélye rá, mert ők teljes erőbedobással játszottak, szabályosan ontották magukból a gólokat. (mondjuk szerintem ez az ő esetükben nem függ attól, hogy a tabella hányadik helyén állnak éppen) Külön érdekessége ennek a meccsnek, hogy Claesson itt szerezte első NHL-gólját - ezért is szerepel külön a fenti képen. :) Mert ez azért nagy szó. Egyébként az öt gólszerző:
- az első harmadban Wideman és Claesson,
- a második harmadban Pageau lőtt egy csodálatosat, valamint Stalberg
- a harmadikban pedig Ceci rákontrázott, és megerősítette a győzelmet.
De mindezek a gólok nem jöhettek volna létre Hoffman, Stone, Wingles, Phaneuf és Smith nélkül. :)
És hogy a Dallas-t se hagyjuk ki: a két gólt Tyler Seguin és Jason Spezza játékosoknak köszönhették. 
Sajnos nem tudok részletekbe menően írni a mérkőzésről, hiszen mint említettem, csak az összefoglalót láttam, de az alapján annyit mondhatok a Dallas Stars-ról, hogy kicsit többet vártam tőlük. Még csak nem is voltak olyan nagy egymásnak esések, mint amire számítottam egy nyugati csapat esrtében, ugyanis sokfelől hallottam már, hogy a nyugatiak sokkal keményebb, agresszívebb játékot folytatnak. Nos, nem feltétlenül mondanám, de az igaz, hogy a Dallas Stars-tól nagyon vártam valami hasonlót, ami ugyebár elmaradt. És sajnos, nem is nagyon keltették fel az érdeklődésem, bár azért bizonyára félszemmel nyomon fogom követni őket is, már csak Methot miatt is, mert őt nagyon szerettem, és nagyon fog hiányozni az Ottawa Senators-ból. Ő volt Karlsson védőpárja, és tényleg jól tudtak együtt működni, márpedig Karlsson játékához bizony kell egy olyan partner, aki egy húron tud pendülni vele. Hogy ki veszi át Methot helyét, azt nem tudom, de talán attól jobban félek, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor majd egymás ellen kell küzdeniük... De arra 2018. március 5.-ig várni kell, szóval nem pörgök rá túlságosan. :D 

Uuuhh, és eddig fel sem tűnt, csak most, hogy visszanéztem az összefoglalót újra, hogy a meccs végére a Dallas Stars stadionja szinte majdnem kiürült! Na, szép... Úgy nem értem az ilyen rajongókat. Bár, ezek nyilván nem is igazi rajongók. Mert az igazi rajongás, amihez szeretet is társul, az nem a győzelem függvénye. :) Nézzétek meg ti is az összefoglalót, ha van hozzá kedvetek:

/képek: nhl.com, Facebook/

Az új design ötlete tegnap este pattant ki a fejemből, és akkor rögtön meg is csináltam, csak még most raktam fel. Úgy gondoltam, Erik Karlsson ennyit igazán megérdemel, már csak azért is, mert ismét jelölték a James Norris-kupára(2012-ben és 2015-ben már elnyerte ezt a díjat). Szerdán volt ugyanis az NHL Awards, az a díjátadó, amely során jutalmazzák a legjobb jégkorong játékosokat. Ez is csak úgy megy, mint a legtöbb díjátadó, azzal a különbséggel, hogy itt celebek helyett jégkorongosok vannak, és így azért mégiscsak jobban tetszik, legalábbis nekem. :) Az Ottawa Senators-ból egyébként Erik Karlsson-t jelölték a legjobb védőjátékosnak járó James Norris-kupára, Craig Andersont (a kapust) a Bill Masterton-emlékkupára, amit az a játékos kap, aki bizonyította jégkorong iránti elkötelezettségét, példás életet él és a teljesítménye is kiemelkedő; valamint a vezérigazgatót, Pierre Dorion-t a maga kategóriájában. Sajnos - vagyis, részben - "csak" Anderson nyert, de ő tényleg megérdemelte, viszont Karlsson is megérdemelte volna, na de mindegy. Pedig szegény mankóval ment el a díjátadóra, és kisszéken ülve adott interjút (aztán Anderson is szolidaritásból leült egy kisszékre mellé :)), mert pár napja műtötték a lábát. 

De a díjátadó még csak egy dolog volt, viszont az Ottawa Senators-ból távozott Marc Methot, aki Karlsson védőpárja volt - és egyben jó barátja is - merthogy most alakult meg a 31. NHL csapat, a Vegas Golden Knights, és mivel ez egy új csapat, így minden meglévő csapatból kellett választaniuk 1-1 játékost. A Senators-ból pedig Methot-ra esett a választás, de pl. elvitték a Pittsburgh Penguins legjobb kapusát, Felury-t is. Tehát, úgy áll a dolog, hogy van egy jégkorong csapat, mindenféle játékossal vegyítve. Igazából kíváncsi leszek a teljesítményükre, de őszintén szólva kicsit sajnálom is a játékosokat (persze, tudom, hogy nem kevés pénzt kapnak érte, de akkor is), mert most pl. Methot-nak is ott kell hagynia csapot-papot, és Vegas-ba költöznie (ami nyilván azért annyira nem rossz, de akkor is). Ráadásul, ha belegondolunk, lehet, hogy most az egyik legnagyobb ellenfelükkel kell majd összedolgozniuk, de még rosszabb belegondolni egy Golden Knights-Senators meccsbe, ahol Methot egykori csapata ellen kénytelen játszani... Pedig ők tényleg olyanok, mint egy család, ez érződik abból is, ahogyan nyilatkoznak a csapatról. És tényleg, hogy fognak ennyiféle játékos összecsiszolni? Hiszen ahány játékos, annyi berögzült stratégia. Érdekes lesz... És hát, kell majd jó pár év, mire kialakul a Vegas személyisége, mert így most igen kevert arculatot mutat, hiszen minden NHL csapatból van benne egy kicsi...
Talán nem pont ezzel kellene foglalkoznom a zárószigorlat előtt 3 nappal, de engem ez tényleg nagyon foglalkoztat. Valamiért átérzem a helyzetüket, olyan értelemben, hogy belegondoltam abba, hogy majd nekem is egy számomra idegen helyen kell majd dolgoznom, ahol bizonyára már lesznek jól kialakult szokások, stb., és ott nekem mégis kezdenem kell majd valamit, úgy, hgy azért ne rúgjak fel minden hagyományt, de mégis... Erre mondta azt az egyik tanárunk, hogy vannak olyan szokások, amelyek, ha már életben vannak, nem kell őket megszüntetni, de ha nem gyakorolják, akkor maradjon is úgy. Na, de ezt a nehéz eldönteni, hogy melyek ezek a szokások, hagyományok, alkalmak, stb? Jó, persze, hol vagyok én még ettől, hiszen előbb legyen meg a gyakorlati évem, ahol egyébként bizonyára választ fogok kapni ezekre a kérdésekre, de tényleg... ott van a gyakorlati év, amit szintén egy idegen, új környezetben fogok eltölteni, új emberekkel.. magyarán, most már tényleg elérkezett számomra az az idő, amikor kirepülök otthonról, még akkor is, ha azért haza-haza fogok járni. Igazából elgondolkoztam, hogy a dolgok kicsit máshogy alakultak, mint ahogy elterveztem. Mármint, mivel a barátommal egyidősek vagyunk, és egy helyen tanulunk, ezért evidens volt az elején, hogy majd egyszerre végzünk, de ő biztosan csúszik, szóval még 2 évig biztosan egyedül kell helytállnom. Mondjuk ettől azért nem félek olyan szinten, hogy tudom, hogy képes leszek egyedül is boldogulni, sőt, talán még jobb is így, hiszen pl. a gyakorlati év még tanulmányi időszak,... Na, de mindegy, Isten biztosan jobban tudja, miért kellett ennek így alakulnia. Arra tudok gondolni, hogy a "teher alatt nő a pálma"-taktikát alkalmazza, ami egyébként nálam tényleg beválik, igaz, kicsit megsínylem az elején, de utána tényleg erősödök. A környezetemben egyébként mindenkit az érdekel, hogy "hol" leszek helyileg, és sokan mondták, hogy "jaj, csak ne kerüljek olyan messzire", de engem ilyen szinten tényleg nem érdekel a távolság, nekem egy a lényeg: ott legyek, ahol lennem kell, ahol küldetésem van, ahol dolgom van, ahol tevékenykedhetek, ahol segíthetek. Ezt meg igazából tényleg csak Isten tudja, és bízok benne, hogy Ő fog engem kihelyezni a gyakorlati helyemre, mert tudom, hogy így lesz. És ő már bizonyára akkor tudta, hol lesz a helyem, amikor elkezdtem járni erre az egyetemre. De azért most már én is szeretném tudni. :) De én aztán nem vagyok türelmetlen sőt, igazából a türelem én magam vagyok, és ezt most nem nagyzolásból mondom, de tényleg. Sokan azt hiszik, hogy lassú vagyok, pedig nem, csak türelmes és megfontolt. Nem jó a a falnak rohanni, meg különben is: mindennek megvan a maga ideje. :)

/kép: zimbio.com/