Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^
Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!
Nem, most nem a filmre gondolok, hanem arra, hogy holnapután ilyenkor már Vésztőn leszek(OMG!). Olyan hamar eltelt ez az egy hónap, és szinte semmire nem volt elég. Még a zárószigorlat fáradalmait sem tudtam rendesen kipihenni, és már ott tartok, hogy holnapután költözök. De azért már várom. Olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a lakás, például, és az ottani emberek, meg úgy egyáltalán, maga a város... Kicsit már izgatott is vagyok emiatt. :) Most úgy vagyok vele, hogy már inkább mennék. Nagyon furcsa belegondolni, hogy alig 48 óra, és elkezdődik életemnek egy teljesen új szakasza. Különös. Mert ez most tényleg teljesen más lesz, mint ami eddig volt. Új hely, új emberek, új élethelyzetek, új feladatok... De úgy érzem, jó lesz. Igazából már nagy szükségem van a környezetváltásra. Most csak ennyit tudok, aztán meglátjuk, milyen lesz. :) Pakolnom kellene, de azt sem tudom, mit vigyek? Úgy nem szeretek költözködni. A koliből való ki-be költözgetés is csak egy nyűg volt. Nem szeretek pakolni, mert valamit mindig kifelejtek, vagy ami még rosszabb, ott hagyom, aztán ihatok rá hideg vizet. De azon is gondolkozok most, hogy én egyfajta "vándornak" születtem. Mégpedig azért, mert nem elég, hogy egy szolgálati lakásban nőttem fel, ahol, hát mindig is tudtuk, hogy nem maradhatunk örökké, de emellett egy olyan pályát választottam hivatásomnak, amelyben szintén sanszos, hogy vagy gyakran kell költözni, de az ráadásul biztos, hogy szolgálati lakásban fogok lakni nyugdíjas éveim kezdetéig, mert ugyebár a parókia az egyház tulajdona, tehát nem a lelkipásztor sajátja. Tehát, ha így nézzük, akkor kb. 65 éves koromra lesz először saját otthonom? Ebbe azért olyan fura belegondolni. Most eléggé csaponganak a gondolataim, szóval bocsánat. :) Csak most tényleg olyan furcsán érzem magam, de nem rossz értelemben, csak na... Egyébként képzeljétek, múltkor kitöltöttem egy ilyen Facebbok tesztet, amely megmutatta volna, hogy melyik városban hagytam ott a szívem - és nekem egyszerűen nem írt ki semmilyen eredményt. A kis négyzet, ahol másoknak XY város neve szerepelt, nekem üres volt. Ezek szerint jól érzem, hogy még nem találtam meg a helyem a világon - de azért kitartóan keresem, és bízom benne, hogy egyszer megtalálom! Remélem, minél hamarabb! Hátha a segédlelkészi évem során egy lépéssel közelebb kerülök hozzá! ^^
Szóval, ma pakolás helyett inkább a design-t csinosítgattam itt a blogon, most pedig nemsokára megyek moziba, a Valerian és az ezer bolygó városa c. filmre. Kiváncsi vagyok, milyen lesz! :) Ezt a zenét amúgy ma találtam, és gondoltam, megosztom veletek, nekem nagyon tetszik ez a feldolgozás. :) További szép napot nektek! ^^