Egy ideje gondolkoztam azon, hogy mégiscsak kellene egy nyugati csapat is, akiknek ha nem is Senators-intenzitással, de azért mégiscsak szurkolok kicsit. :) Éppen ezért elkezdtem böngészni az archívum videói között, de aztán eszembe jutott, hogy van ám egy nyugati csapat, akik régóta foglalkoztatnak. Ez pedig nem más, mint a Los Angeles Kings. Hogy miért pont ők, azt is elmondom. Még júniusban felfedeztük a barátommal, hogy a Media Markt-ban lévő játékkonzolon rajta van a 2015-ös NHL játék is. Teljesen rászabadultunk, kijelentettem, hogy én leszek a Senators-szal - de aztán kiderült, hogy ez csak egy demo, így a New York Rangers és Los Angeles Kings csapatain kívül nincs választási lehetőség. Sebaj, mondtam, akkor én leszek a Kings-el, mert a Rangers-t ismerem, és különben is, őket már láttam játszani az Ottawa ellen, szóval jó lesz a LA. Sajnos nem én nyertem, egyrészt mert nagyon újdonság volt a konzol, másrészt zavart, hogy két fickó beállt mögénk, és végig kommentálták a játékunkat. De jól szórakoztunk, és már akkor eldöntöttem, hogy utána nézek én ennek a Los Angeles Kings-nek, de eddig még nem volt rá időm, meg kedvem se. Múltkor viszont az is eszembe jutott, vajon milyen lenne megnézni egy olyan meccset, ahol egyik csapatot sem ismerem, tehát teljesen elfogulatlan tudok lenni? Így tehát összekötöttem a kellemest a hasznossal, és kiválasztottam az április 9.-i Los Angeles Kings-Anaheim Ducks elleni mérkőzést. Két, számomra teljesen ismeretlen csapat - nézzük, mi is sült ki belőle! :)

Érdekes volt úgy néznem ezt a meccset, hogy egyik csapatot sem láttam azelőtt játszani. Bevallom, az elején nagyon hiányoztak a Senators tagok, sőt, az is megfordult a fejemben, hogy ez az egész micsoda időpocsékolás, aztán meg az is eszembe jutott, hogy biztosan mindkét csapat játszott már az Ottawával, inkább nézném azokat a mérkőzéseket... De aztán végül mégiscsak végignéztem, mert képtelen lettem volna kikapcsolni. És hogy melyik csapat lett a kedvencem? Merthogy egyiküket bizony kiválasztottam. :) Bár, nem volt könnyű, mert mindkét csapat nagyon jó. Tényleg. Egy abszolút korrekt mérkőzést láttam, kellő mennyiségű szabálytalankodással, hihetetlen gyorsasággal, ügyességgel, lélegzetelállító gólhelyzetekkel. Nehéz volt a választás, de végül döntöttem. Hamarabb, mint azt gondoltam volna. Na de miért lehet jó választás mindkét csapat is akár?
Anaheim Ducks: párhuzamba állíthatók a Senators-szal, hiszen az idei rájátszások alatt a nyugati oldalon a Nashville Predators és az Anaheim Ducks versengett egymással, és végül az Anaheim kiesett a nyugati fináléban, akárcsak a Senators a keletiben. További kapcsolódási pont, hogy Nate Thompson centerjátékos immár a Senators táborát erősíti, illetve, hogy 2006-ban a Stanley-kupa döntőjében az Ottawa pont az Anaheim-től kapott ki. De hát akkor még teljesen más felállásban versengett az Ottawa, mert pl. Karlsson még odahaza volt Svédországban, Pageau pedig a major ligában tevékenykedett. :) De visszatérve a jelenbe, pontosabban az április 9.-i meccsre: amit itt láttam az Anaheim Ducks-tól, arra azt tudom mondani, hogy le a kalappal előttük. Mert piszok jók, ezért hát teljes mértékben megérdemelték, hogy ott legyenek a nyugati fináléban. A Ducks játékosai nagyon gyorsak, de annyira, hogy olyat még nem láttam. Az első gólt másfél perc (!!!) játékidő után lőtték. Az elejétől kezdve teljes erőbedobással játszottak, és igazából nem tudok rájuk semmi rosszat mondani. Teljes az összhang közöttük, tényleg egy csapatként működnek, igaz, voltak szabálytalan húzásaik, de nem olyan durvák. Annyi még talán bele is fér. A stadionban (merthogy hazai pályán voltak) jó hangulat volt, a szurkolóik odatették magukat, bíztatták őket, szóval, mondanám, hogy minden tökéletes volt. A választásom mégsem rájuk esett. 
Los Angeles Kings: ha múltkor a Columbus Blue Jackets kapcsán azt írtam, hogy kevés is elég a kiábránduláshoz, akkor most azt tudom mondani, hogy igen kevés kell ahhoz is, hogy egy csapat a szívembe lopja magát. Nem tudtam, mire számítsak tőlük, és a meccs elején nem is nagyon kötötték le a figyelmem, mert mintha nem találták volna a helyüket. Az Anaheim jobban szerepelt, ügyesebb volt, határozottabb, mégis, volt valami a Los Angeles Kings-ben, aminek köszönhetően azt vettem észre az első harmad végére, hogy izgulok értük, és azért, hogy nyerjenek. Aztán volt két aprócska kis mozzanat, ami megerősítette bennem ezt a "vonzalmat". Az egyik az volt, amikor az egyik LA játékos elejtette az ütőjét, és nem volt ideje felvenni, a társa pedig odament mellé, és átadta neki a saját ütőjét, mielőtt lement volna a pályáról. Annyira tetszett, hogy a pörgés ellenére így törődnek egymással, hogy még el is mosolyodtam, és mintha átmelegedett volna az egész szívem-lelkem, hogy lám, egy ilyen ízig-vérig férfias sportban is megjelenik az egymással való törődés (na, ezek után mondja bárki, hogy ez csak értelmetlen ideoda csúszkálás, meg egymás hajigálása!). A másik szituáció pedig csak megerősített mindebben: az egyik Anaheim játékos nagyon durván fellökte az LA egyik játékosát, mire az LA csapatkapitánya, Anže Kopitar egyből megragadta a grabancát az elkövetőnek, és kérdőre vonta, hogy mégis, mit képzel. Na, itt mondtam azt, hogy ez igen! Persze, Kopitar sosem fogja átvenni Karlsson helyét a szívemben, de igen, egy csapatkapitánynak ez (is) a dolga! Álljon ki a csapatáért mindig, mindenhol, mindenkor! A legszebb góllövő pedig, még ha nem is ment be mindig, Drew Doughty védőjátékos, aki Karlsson-hoz hasonlóan a félpályáról küldi meg a korongot, ráadásul teljesen hozzá hasonlóan; Dustin Brown-ban pedig Pageau-t véltem felfedezni, mert mindketten egyformán jól értenek a kapuba való besegítéshez - csak persze Pageau mégiscsak ügyesebb. :) Tehát, a Los Angeles Kings mellé tettem le a voksomat, így immár a nyugati oldalon is van egy "kedvenc" csapatom, bár ők sosem lesznek annyira a kedvenceim, mint az Ottawa Senators, de úgy gondolom, egyébként is úgy fair, hogyha minél több csapatot igyekszem megismerni, és nem csak az Ottawa Senators elleni játékuk alapján.