Míg mások a vízparton hűsölnek a nagy kánikulában, én a jégpálya mellett. Na, persze nem szó szerint. :) Tegnap délután a nagy hőségre való tekintettel úgy döntöttem, tovább folytatom a szezon-maratont, és rájöttem, hogy nincs is jobb egy forró nyári délutánon, mint jégkorong meccset nézni. :D És még arra is rájöttem, milyen kevés kell ahhoz, hogy abszolút kiábránduljak egy csapatból. 

Hiába vagyok Ottawa Senators rajongó, mindig megadom az új csapatoknak a lehetőséget arra, hogy hátha bennük is felfedezek valamit, ami megmozdítja feléjük a szívemet. De a New York Islanders-en kívül ez eddig még egyik csapatnak sem sikerült - a Columbus Blue Jackets-nek sem. Pedig tényleg próbáltam őket teljesen semlegesen nézni, megadva nekik a lehetőséget. De rádöbbentem, hogy lehet nagyon kritikus vagyok, de egészen kicsi is elég ahhoz, hogy elvágják magukat előttem. De kezdjük az elején. :)
A meccs elég nehezen indult be, viszont annál izgalmasabban végződött. Ottawában játszották a Canadian Tire Centre-ben, tehát a Senators volt hazai pályán. A kapus most Anderson volt, aki azelőtt jó pár meccset kihagyott a felesége rákos betegsége miatt (hála Istennek, azóta már tünetmentes), de ennek ellenére nagyon szépen védett, és csak két gólt engedett be. A végeredmény azonban 2:3 lett, a Senators javára. :)
Nem mondanám, hogy a Columbus rossz csapat. Jól játszanak, bár a Senators többet birtokolta a korongot. A Columbus egy olyan csapat, akik mintha nem mutatnák meg önmagukat, vagy nem is tudom. Pedig van bennük lehetőség, mégis, hiányzik belőlük valami. Még csak azt sem mondanám rájuk, hogy erőszakosak, azt viszont igen, hogy alattomosak. És pont emiatt vágták el magukat előttem, ez volt az a kicsi, ami után azt mondtam, nem kérek belőlük: amikor Anderson a kapu mögé ment a korongért, az egyikük lazán elgáncsolta, emiatt Anderson hátravágódott, a kapu pedig ugyebár védetlenül maradt. Azt hitték, hogy majd így szereznek egy potyagólt, csakhogy Pageau résen volt: lefogta a Columbus játékosát, majd átadta Borowieckinek, aki szépen ellátta a baját. De megérdemelte, mert ez nagyon aljas húzás volt.

Az események ezután nagyon hamar felpörögtek, és olyan izgalmas és eseménydús meccset láttam, amilyenre nem számítottam. A Columbus lőtte az első gólt igen hamar, az első harmad 3. percében, viszont a Senators nyerte mindhárom harmadot 1-1 góllal, amelyből az elsőt Stalberg lőtte be, szintén az első harmadban. Ezután durvult be a Columbus, ám Anderson elgáncsolása csak a kezdet volt. Az egyik alkalommal ugyanis a Senators kapujánál az egyikük fogta, és teljes erőből a földhöz vágta Karlsson-t, de annyira, hogy a feje szabályosan visszapattant a jégről. Hiába játszották vissza, számomra érthetetlen, miért történt mindez, hiszen Karlsson nem csinált semmit, azon kívül, hogy próbálta kivédeni a korongot. Tény, hogy ezután az összes Senators tag egy emberként rohant Karlssons segítségére, így kisebb tömegverekedés alakult ki, aminek a végén sajnos nem csak a Columbus játékosát, hanem Karlsson-t is kiállították - akit egyébként még sosem láttam így ordibálni a bíróval. Mindenesetre ez az egész olyan adrenalin löketet adott neki, hogy a 2 perc büntető lejárta után alighogy felment a pályára, már be is lőtte a 2. gólt, így végre láthattam gólt lőni egy meccsen. ^^ A harmadik gól pedig a 3. harmadban született, Pageau és Smith jóvoltából, és a Columbus figyelmetlenségéből, ugyanis a kapus fogta magát, és lement a pályáról (sosem értettem, miért csinálják ezt, bár nem mintha baj lenne, sőt...), Pageau pedig megszerezte a korongot, és félpályáról megküldte, de sajnos elvétette, Smith viszont már ott is volt, és belőtte a kapuba. Ezután a Columbus belőtt még egyet, de ez nem volt elég a győzelemhez: az Ottawa Senators vitte el ezt a meccset. De ez akkor is így lett volna, ha nem nyernek. És nem csak azért, mert ők a kedvenceim. Viszont, minden egyes meccs után újra és újra megbizonyosodok arról, hogy jól választottam. És nem azért, mintha az Ottawa Senators tökéletes lenne. Ők is hibáznak, szabálytalakodnak, kiakadnak. De nem alattomosak, nem aljasok, nem akarnak direkt módon ártani a másik csapatnak, nem adják fel önmagukat a győzelem kedvéért, és nem erőszakosak. Szívvel-lélekkel, és ami a legfontosabb, tisztelettel játszanak. A Columbus Blue Jackets pedig egy jó csapat lenne, mert jól játszanak, jó a kapusuk, viszonylag összetartanak, nem feltétlenül erőszakosak, viszont sajnos nem riadnak vissza az alattomos eszközöktől, így egyértelműen elvágták magam előttem. De persze, ez csak az én véleményem. A fenti videó alapján mindenki eldöntheti, hogy neki ennyi még belefér-e.
És itt egy meccs-összefoglaló is. :)