Rájöttem, hogy ha meccset nézek lefekvés előtt, sokkal jobban alszom. De tényleg! Azt gondolnánk, hogy felpörget, meg minden, ami így is van, ugyanakkor mégis, teljesen kikapcsol, mert miközben nézem, nem tudok másra gondolni, csak arra figyelek, ami a pályán történik, és ez kellemesen elfáraszt. Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek. :) Még jó pár meccs hátravan a 2016-17-es szezonból, és sajnos igen sokat nem is fogok tudni megnézni, mert vagy törölték, vagy fogalmam sincs, de szerverhibát jelez. :( Na, de azért nem adom fel, és addig is örülök annak, ami van! :) Úgyhogy, tegnap a 2017.03.06.-i Boston Bruins elleni mérkőzésre esett a választásom, (na jó, bevallom, először a sokkal későbbi Winnipeg Jets elleni meccset hoztam be, de aztán láttam, hogy abban Karlsson nem is játszik, és ez is azt jelezte, hogy ne borítsam fel a sorrendet ^^) ami lehet, de csak lehet, hogy kiüti a nyeregből a favorit április 15.-i mérkőzést... Hogy miért, azt a továbbiakban elmondom! :)

A Boston Bruins nem ismeretlen csapat a számomra, hiszen a rájátszásokba ők is továbbjutottak, és pont az Ottawa Senators-szal versengtek a továbbjutásért - eredménytelenül, mivel a Senators legyőzte őket, mint ahogyan most is, na de ne szaladjunk ennyire előre. :)
A Boston Bruins-ről azt kell tudni, hogy 1924-től szerepel az NHL listában, méghozzá első amerikai csapatként, szóval igen tekintélyes múltjuk van, ezt jelzik a Stanley-kupa győzelmek is: 1929., 1939., 1941., 1970., 1972., 2011. És valóban nem rosszak! Én kifejezetten szeretem nézni, amikor játszanak, bár még nem láttam más csapatok elleni mérkőzésüket, az is igaz (na, de majd pótolom). Nincs velük különösebb bajom, mert nem erőszakosak (én még nem tapasztaltam), nem durvák, persze, hajtanak a győzelemre, de azt kell mondjam, hogy a Senators sokszor még harciasabb, mint a Bruins, ami nagy szó. :) Na, de a március 6.-i meccs természetesen nem a Boston játéka miatt lopta be magát annyira a szívembe.
Azt eddig is tudtam, hogy az Ottawa Senators nem egy egyszerű csapat, hanem szinte már egy család, hiszen ez látszik abból, ahogyan játszanak. Na de most, hogy elkezdtem visszanézni a szezon meccseit, csak most látom azt a folyamatot, amely során eljutottak ideáig. Persze, annyira még mindig nem vagyok képben, de óriási különbség fedezhető fel még a március 4.-i játékukhoz képest is! Én nem tudom, mit csináltak két nap alatt, de valamine történnie kellett, mert ezen a Boston Bruins elleni meccsen annyira együtt voltak, hogy csak néztem. Olyan szintű összhang volt közöttük, szinte mintha kitalálták volna egymás gondolatait, ezt pedig sokszor hiányoltam. Most azonban le a kalappal előttük ilyen téren (is). De nézzük, hogyan is zajlott ez a mérkőzés!
Kezdeném a vége felől: az állás 2-4 lett a Senators javára. Az első két gól alig 4 perc (!!!) játékidő után született. Az elsőt Brassard lőtte, a másodikat pedig Pageau, ennek külön örültem. ^^ A harmadik gólt Hoffman lőtte, Karlsson asszisztálásával, a 4.-et pedig Burrows, bár ezt nem volt olyan nehéz, mert addigra a Bruins kapusa lement, hogy így hátha ki tudnak egyenlíteni. Mindig itt rontják el, de persze, ez a Senators-nak csak jó. :) Nagyon jó mérkőzés volt, izgalmas, pörgős, és még annyira nem is voltak durva helyzetek. Egyet kivéve, és itt nem is tudom, hogy fogalmazzak... szóval, a Bruins 63-as számú játékosa elég furcsán viselkedett. Először is: csak úgy, minden ok nélkül odavágta Pageau-t a jéghez, és egyszerűen nem akarta elengedni, a bírónak úgy kellett rimánkodnia neki, aztán le kellett kísérni, közben meg olyan furcsán vigyorgott, mint aki nem is tudja, hol van... sajnos Pageau-t is kiállították, pedig ő nem csinált semmit, tényleg. Másodszor, ugyanez a 63-as számú játékos egy sikertelen gólkísérlet után fogta magát, és ráült Anderson-ra. Csak néztem én is, meg a játékosok is, hogy ez meg mit csinál?! Aztán, a harmadik érdekes esete az volt, amikor kapura akart lőni, de ehelyett eldobta a kezében lévő ütőt. WTF?! Nagyon fura volt, csodáltam, hogy nem állítják ki egyből, mert olyan volt, mint aki valamit bevett, vagy nem tudom... de persze, nem ítélkezek, csak a képernyőn keresztül nekem ez jött le. Ezen kívül egyébként nem voltak durva szabálytalanságok, verekedések, igaz, Pageau kicsit jobban lökdösődött a kelleténél néha, és rájöttem, hogy Borowiecki és Wingels azok, akik bármikor kaphatók egy kis bunyóra. Viszont, volt egy kifejezetten aranyos pillanata a mérkőzésnek: amikor a bíró lefújta a játékot, Karlsson és az egyik Bruins játékos pont a palánknál volt, és a Bostonos megfogta Karlsson-t, nehogy az a palánknak csapódjon. :) 
Szóval, ha újra csinálnám az Ottawa Senators Challenge-t (majd egy év múlva biztosan, de most még azért nem :D), akkor a kedvenc meccsre már nem biztos, hogy az április 15.-vel válaszolnék... persze, az lesz az első és legmeghatározóbb, de a március 6.-i volt szerintem az a mérkőzés, amikor beérett az Ottawa Senators jelenlegi csapata. És ezután már tényleg megállíthatatlanok voltak, és azok lesznek még a 2017-18-as szezonban is! ^^