Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^
Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!
Ma nagyon rossz volt a közérzetem, lehet azért is, mert napok óta folyton rosszat álmodok, nem tudom. Lehet, hogy változtatnom kellene a napirendemen is, mert mindig később kelek, így viszont este nem tudok időben elaludni. Úgyhogy, ma délután úgy döntöttem, megnézek még egy meccset, hátha javít a hangulatomon. :) A január 7.-i Washington Capitals-Ottawa Senators meccsről szeretnék írni nektek.
Ezt a meccset nézve döbbentem rá, hogy tényleg igazi rajongó vagyok. :) Mert hát azt el kell ismerni, hogy ezen a mérkőzésen a fiúk egyáltalán nem hozták a formájukat, sőt. Kifejezetten kis teszetoszák voltak, de egyáltalán nem tudtam rájuk haragudni, mert szabályosan jól állt nekik. :) Sajnos nem nyertek, a Capitals belőtte az első gólt a 2. percben (!), és utána 1:0 maradt az állás, szóval annyira nem volt vészes, de hát mégiscsak vesztettek, ráadásul otthon (ezért a kép nem túl hiteles, de mindegy). Viszont jó kis meccs volt, de mielőtt részletezném, írnék pár sort a Washington Capitals-ről.
Egy nagyon jó csapatról van szó, ezt le kell szögezni. Azelőtt nem láttam őket játszani, de le a kalappal. Ügyesek, együtt vannak, összetartanak, és még a rajongóik is szép számmal elmentek Ottawába, szóval respect, ráadásul a góloknak is együtt, őszintén örülnek, tehát semmi bajom velük. Jó kis csapat, tényleg. Viszont ami sajnálatos, hogy a Washington székhely ellenére többségben svéd, orosz és kanadai játékosok alkotják a csapatot, pl. a csapatkapitány is orosz. Persze, tudom, hogy Karlsson is svéd, de a Senators-ban legalább többségben vannak a kanadaiak. Ha itt is többségben lennének a washingtoniak, vagy legalábbis az amerikaiak... na, mindegy. Ettől függetlenül - vagy talán pont ezért - a Capitals egy jó csapat, és kész. De, természetesen nem vehetik fel a versenyt számomra a Senators-szal. ^^ A meccset Ottawában játszották, ami megnyugtató volt számomra a múltkori Islanders helyszín után. Mert azért a Tire Centre-nek megvan a hangulata, na! Az a sok piros szín, a jó zenék, a szurkolók hozzáállása... a kedvenc pillanatom az volt, amikor az utolsó percekben elkezdték skandálni, hgy "Go Sens Go". Olyan jó volt. :)
Na, de akkor nézzük a meccset közelebbről. Szóval, a Capitals a 2. percben belőtte az első és egyetlen gólt, ami igazából egy jól alakult véletlennek volt köszönhető. Sikeresen kijátszották a Senators védőpajzsát, vagyis elvitték a korongot a kapu felé, és mire Karlsson, Brassard és Pageau odaértek, addigra már be is lőtték. Ezután ugyebár gól nem született, de voltak éles helyzetek, például amikor Karlsson megküldte félpályáról a korongot, és az a felső kapufélfáról pattant vissza, na az nagyon húú volt... Karlsson egyébként jó volt, de nem volt annyira formában, mert pl. volt olyan a vége felé, hogy egymás után legalább ötször lőtt kapura félpályáról, és mindig hajszál híja volt, hogy nem lett gól. Kicsit türelmetlenek is voltak, a második harmad végén pl. Stone odavágta az ütőjét a jégre. Pedig ilyenkor az a legrosszabb, ha türelmetlenkednek, általában mindig ezzel rontják el. Persze, értem én, hogy nagy a nyomás, de akkor is...
Voltak a meccsnek vicces pillanatai is, mégpedig a következők: - az egyik bedobáskor Pageau és az ellenfél összeakadtak az ütőjüknél fogva, így egy másik Ottawásnak (nem emlékszem, kicsoda) kellett elütnie a korongot -Smith elhagyta az ütőjét, de nem volt ideje felvenni, így lábbal rúgta odébb a korongot -Karlssonszintén elhagyta az ütőjét, de nem volt ideje felvenni, és olyan pózba vágta magát zavarában a kapu előtt, mint a focisták a szabadrúgáskor :), aztán végül a bíró adta vissza az ütőjét - a harmadik harmad 13. percében csak annyit látni, hogy Pageau az ütő nélkül kacsázik ide-oda, az ütője pedig közel s távolban sincs... :D -Karlsson olyan erővel küldte meg a korongot, hogy a 43-as számú Capitals játékosnak ezzel lábsérülést okozott (múltkor meg mondjuk a kapus ütjét hajlította el vele...)
Viszont ami felbosszantott, az az volt, amikor Condon otthagyta a kaputaz utolsó 5 percben. Anderson pl. sosem csinált ilyet, és a többi csapatnál sem értettem soha, hogy ennek mi értelme van. Persze, tudom, hogy még egy gólt akartak, de ezzel fennáll a veszélye még egy gólnak, és az nem lett volna szép, mert a szezonban ugyebár pontszerzési rendszer van. Pageau-ról pedig ne is beszéljünk, ő szerintem a rájátszások alatt emberelte meg magát, mert ezen a meccsen is elég rosszul teljesített (de azért szeretjük ^^). Például: viszi a kapu felé a korongot, sehol senki, aztán egyszer csak megtorpan. Mondjuk azt jól csinálta, hogy amikor az egyik Capitals játékos elhagyta a korongot, ő egyből megszerezte, és lepasszolta Dzingel-nek, abból majdnem gól lett, de sajnos csak majdnem. De ezek a hibák teszik őket még szerethetőbbé. <3