Eddig engedélyeztem magamnak pihenőt, de ma kötelező jelleggel nekiveselkedtem a zárószigorlat tételeinek, mert ugyebár az idő telik, és június 26. sokkal hamarabb itt lesz, mint azt most gondolom. Bevallom, kicsit megnyugodtam, ugyanis ma amikor számadást végeztem, rájöttem, hogy a 30 tételből 12-t már tanultam korábbi szigorlatokra, tehát azok teljes egészében megvannak kidolgozva (és bár nem kaptam ötöst belőlük, de becsületesen megtanultam, szóval csak alaposan át kell ismételni), ami azt jelenti, hogy majdnem a fele megvan. Szóval, nagy kő esett le a szívemről. :) Úgy számoltam, hogy ha minden nap megtanulok 2 tételt, akkor az úgy teljesen baráti, és még mindig marad majd durván egy hetem az ismétlésre. Bár annyira nem szeretek előre tervezni, mert köztudott, hogy egyik nap viszi a másikat, tehát lehet, hogy holnap már három tételen is átrágom majd magam. Csak az a rossz, hogy nem tudok kiülni az udvarra az esős idő miatt, pedig a szabadban sokkal jobban fog az agyam. Sokszor ezért voltam megbolondulva a kollégium 4. emeletén, mert hát nem volt hova kimenni. Illetve, hát ott volt a közelben a Békás-tó, de hát mire oda kicuccoltam, már elment a kedvem az egésztől. Emlékszem, elsőben még egy másik kollégiumban laktunk, külön udvarral meg minden, és a tavaszi vizsgaidőszakban csak aludni mentünk be a szobába. Az volt a jó. :) Na, de nem nosztalgiázok. Tanulni kell, ha esik, ha fúj, mert ha nem sikerül ez a zárószigorlatom, akkor csak egy év múlva (!) próbálhatom meg, ugyanis nincs belőle B-vizsga lehetőség. De jó lesz az. :) Megteszek minden tőlem telhetőt, mert többet úgysem tudok. A diák maximum 50%-ot tud beleadni a vizsgába, mert a másik 50% a tanárnál van. De legalább a saját részünkhöz álljunk hozzá tisztességesen, nem igaz? A többi meg, hát, nem rajtunk múlik. Csak az a baj, hogy most jön ki rajtam a fáradtság, amit nap közben meg estére nem is érzek annyira, na de reggel... alig bírok kikelni az ágyból, bár itthon amúgy is sokszor elkövetem azt a hibát, hogy sokáig alszom. A koliban mindig felkeltem 6-fél7 körül (igen, ezzel kivívtam a szobatársaim ellenszenvét, pedig tényleg nem hangoskodtam egyszer sem, csak hát én szeretem időben elkezdeni a napot), mert úgy sokkal több az időm. Meg hát azért az a típus vagyok, aki nem szereti hanyagolni a pihenést sem. :) 

Szóval, most teljes erővel a zárószigorlatra készülök, bár majd jövő héten még vissza kell mennem Debrecenbe jegyeket beiratni, meg leadni az indexet, és hát még ott lesz a jó kis szakfordítás védés is... Bár most már nem tartok annyira tőle, mint első félévben, mert tudom, hogy mire számítsak. Meg most legalább könnyebb szöveget választottam, első félévben sikerült egy olyan nehezet kiválasztanom, ami franciából lett angolra átfordítva, ezért hát tele volt féloldalas mondatokkal, amin csodálkoztam is, mert ez nem jellemző az angolokra... De mindegy, túléltem azt is, ez is menni fog. Remélem. :) Múltkor meg azon gondolkoztam, hogy lehet megcsinálom jövőre az angol nyelvvizsgát is... De csak akkor, ha nagyon-nagyon fog hiányozni a tanulás. Márpedig, szerintem fog. Meg a suliba járás is. Bár, lehet, sőt biztos, hogy nem lesz időm a nosztalgiázásra a gyakorlati év és a munka mellett... Most ott tartok, hogy várom. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, kikkel fogok megismerkedni, mi mindent fogok tanulni, milyen tapasztalatokat fogok szerezni, stb. Biztos jó lesz. :)