Sosem voltam str�ber, de mindig is j� tanul� voltam, vagyis, ink�bb �gy mondan�m: mindig is szerettem tanulni. A sz�leim nem szokattak ahhoz, hogy b�rmif�le jutalmat kapjak a j� jegyek�rt, ink�bb arra neveltek, hogy �nmagamnak tanuljak. M�ltkor hallottam egy olyat, hogy a tan�r-gyerekek k�telez� ismertet�jegye az, hogy �lland�an jelentkeznek az �r�kon. Nos, �n nem voltam ilyen, m�g als� tagozatban sem. Hamar megtanultam sajnos, hogy elhallgassam a tud�somat - �gy mentem els� oszt�lyba, hogy m�r foly�konyan olvastam, ez pedig nem tetszett a tan�roknak, �s h�rom �vig folyton azt hallgattam t�l�k, hogy "m�g lassabban, m�g sz�tagoltabban...!" Nem, mintha k�rkedni akartam volna az olvas�sommal, de az�rt rossz volt direkt visszafogni magam. Na, mindegy. Azt hiszem, az els� benyom�sok �r�kre meghat�roz�ak maradnak.
Fels� tagozatban azt�n volt egy kis dackorszakom, nyolcadikra pedig od�ig jutottam, hogy nem l�ttam �rtelm�t a tanul�snak. Hiszen �gyis mindig �n feleltem pl. n�met �r�n. Vicces lehet, de �n matekb�l konkr�tan a n�gyes�rt k�zd�ttem, azt�n �letem elgnagyobb csal�d�sa volt, amikor suttyomban m�gis megkaptam az �t�st, �gy, hogy �n nem k�rtem. Haragudtam, mert az oszt�ly el�tt n�gyes lett be�rva, �s igen, b�szke voltam magamra, mert az a jegy t�nyleg a tud�somat t�kr�zte. Az �r�kon �t�lt megal�ztat�sok ut�n pedig a kegyelemb�l megadott j� jegyet legsz�veseben a kuk�ba v�gtam volna. Azok ut�n, hogy a fejemhez v�gt�k a tan�rok az eg�sz oszt�ly f�le hallat�ra: "nehogy azt hidd, hogy a sz�leid miatt kiv�telezni fogunk veled", �s m�gis megtett�k, nos... �gy visszagondolva el�g sz�rakoztat� lehettem az oszt�lyt�rsaim sz�m�ra. M�r csak a popcorn hi�nyzott egy-egy �r�r�l. Tudn�k �rni a tan�r-gyerek-l�t h�tr�nyair�l (�n sajnos ink�bb csak azokat ismerem, b�r olyan t�ren szerencs�s voltam, hogy a sz�leim sem v�rt�k el, hogy kiv�telezzenek velem, nem mentek �lland�an besz�lni a tan�rokkal, stb., ez�rt pedig k�l�n�sen h�l�s vagyok nekik!), de majd m�skor. 
Amikor gimibe elker�tem, az volt a megv�lt�s. Ott v�gre csak egy di�k voltam a sok k�z�l, akinek nem dolgozott ott senkije, �gy teljes m�rt�kben �nmagam lehettem. Igen, ekkor j�tt egy �jabb dackorszakom, ami 10. oszt�lyig tartott. Nem l�zadtam �n, tal�n ink�bb csak kicsit elf�radtam. Ez most megint h�ly�n fog hangzani, de nagyon �r�ltem a nem sz�n�t�s �tlagnak, mert tudtam, hogy ez �n vagyok. Azt�n 11.-ben m�r ism�t visszat�rtem a tanul�shoz. Azt hiszem, 15-16 �vesen teljesen norm�lis az, ha valaki kicsit l�zad, annak akkor van itt az ideje. Sz�val, 17 �vesen letettem a fullcap-et �s a b� nadr�got, �s elkezdtem tanulni, mert tudtam, hogy az�rt �retts�giznem is kellene. Itt m�g nem d�nt�ttem el, hol szeretn�k tov�bb tanulni, nem is foglalkoztam vele. Csak �ltem az �letem �s tanultam. R�j�ttem, hogy nem vagyok sz�n�t�s tanul� tov�bbra sem, viszont egy er�s 4,5-re, vagy ak�r 4,7-re is k�pes vagyok. V�g�l �retts�gin k�t n�gyesem lett, a t�bbi pedig �t�s. A k�t n�gyesre azonban b�szk�bb voltam, mert az egyik a matek volt, amivel n�gy �vig sokat k�zd�ttem, a m�sik pedig az angol, amit csak gimiben kezdtem el tanulni, �s azzal is meg kellett v�vnom a saj�t harcomat. 
�s elj�tt az egyetem, ami term�szetesen sokkal nehezebb, mint eddig b�rmi, r�ad�sul mindenf�le el�ismeretek n�lk�l cs�ppentem ide, �gyhogy itt is volt mivel megk�zdenem, de �r�l�k, mert teljes m�rt�kben saj�t magamnak �p�tgethettem az utamat. Az �tlagom 3,8-r�l indult, onnan torn�ztam fel magam 4,8-ra. Szerintem egy�bk�nt nincs olyan, hogy valaki mindenb�l �t�s. K�ptelens�g. Lehet sokat tanulni, de nem �rthet valaki egyform�n minden szakter�lethez a hivat�s�n bel�l. Mindig vannak gyenge pontok, de ezeket v�llalni kell, mert hozz�nk tartoznak. 
Mindezek ellenere azonban m�gis j� tnul�nak sz�m�tottam mindig, �s sz�m�tok most is. Tal�n az�rt, mert az �r�kon igyekszem mindig jegyzetelni, �s a vizsg�im (kett� kiv�tel�vel) els�re siker�ltek. Vagy tal�n az�rt, mert egy nehezebb vizsga sor�n sem omlok �ssze, b�rmi is t�rt�nj�k. Nem tudom, de t�ny, hogy vizsgaid�szak k�zeledt�vel megszaporodnak a Facebook-�zeneteim - hogy azt�n h�napokra elhallgasson az �zen�l�d�m. Ez pedig f�j. Nagyon b�nt, hogy a legt�bben �vk�zben meg sem l�tnak, amikor pedig k�zeledik a vizsgaid�szak, hirtelen �l�nk �rdekl�d�st mutatnak ir�ntam. De tal�n az m�g rosszabb, hogy a seg�ts�gem�rt van, amikor egy j� sz�t sem kapok, �s ha m�skor besz�lget�st kezdem�nyezn�k valakivel, akkor �rzem, hogy nem k�v�natos sz�m�ra a t�rsas�gom. 
Nagyon rossz azt �rezni, hogy sokan csak �rdekb�l �s csak bizonyos id�re kedvesek velem. �s pontosan ez a j� tanul�k �tka. Mert �gy t�nhet, sosem tal�lhatnak igazi bar�tokat. Legal�bbis, �n �gy �rzem most. Tudom, ezt a t�m�t egyszer m�r k�rbej�rtam, de most, hogy nemsok�ra v�ge a szorgalminak, ism�t feler�s�d�tt bennem. Nem akarom, hogy a j�v�ben b�rki is csak a seg�ts�gemet keresse. Term�szetesen sz�vesen seg�tek, hiszen ez motiv�l, erre tettem fel az �letem. De �n is ember vagyok, �s nekem is rosszul esik, s�t, nagyon f�j, ha egy�bk�nt meg leveg�nek n�znek. Volt m�r olyan is, hogy valakinek konkr�tan �jra�rtam a dolgozat�t, amit a tan�r k�tszer visszadobott, azt�n az �ltalam meg�rt vari�ci�ra v�g�l kettest kapott, �s visszahallottam, hogy "na l�tod, saj�t mag�nak n�gyesre �rta meg, neked meg csak kettesre", �s igen, az illet� meg se k�sz�nte! M�r bocs�nat, de nem vagyok vasb�l, �s �n sem vagyok mindenttud�. Egy�bk�nt meg, ha azt n�zn�nk, h�ny dolgozatot �rtam meg pluszban ak�r f�lig, ak�r teljesen, vagy h�ny vizsg�ra tanultam m�sokkal egy�tt pluszban, akkor... Na, mindegy. Egyszer�en csak m�r kezd elegem lenni, mert most is ugyanaz kezd�dik, mint mindig: r�m �rnak, jegyzetet k�rnek t�lem, stb, stb... De h�ny embernek jutna esz�be megk�rdezni, hogy vagyok? Hogy haladok? Ja, hogy az evidens, hogy nekem minden megy? H�t, nem! �n sem veszem k�szp�nznek, �s b�rmennyire is magabiztosnak t�n�k egy-egy vizsga el�tt, tudom azt, hogy mindig benne van a pakliban egy B-vizsga, vagy buk�s. Hiszen az egy dolog, hogy �n minden t�lem telhet�t megteszek, de az�rt szerencse is kell a vizsg�khoz. Sz�val, a felsz�n egy dolog, de val�j�ban senkit sem �rdekel, mi zajlik le a lelkemben; az, hogy n�ha �n is elbizonytalanodok, s�t, van, hogy f�lek. Van, hogy bel�l iszonyatosan remegek, de most azzal mennyivel lenne jobb, ha kifel� is mutatn�m? Nem akarom, hogy sajn�ljanak, m�sr�szt meg nem igaz�n hiszem, hogy b�rki is komolyabban meg�rtene. Mert "neked �gyis siker�lni fog" , vagy "te v�lasztottad" - szoktam megkapni, innent�l kezdve pedig nincs mir�l besz�ln�nk.
Sz�val, nagyon neh�z �nzetlennek �s seg�t�k�sznek maradni, ha �rzem, hogy ny�ltan kihaszn�lnak, �s itt felmer�l a k�rd�s: hol a hat�r?