2017.12.08. 09:50, Gréti
Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a nemrégiben felfedezett allergiámról szeretnék írni, valamint arról, hogyan éltem meg az életmódváltás első hónapját.
Igazából sosem gondoltam volna, hogy bármire is allergiás vagyok, bár az utóbbi években kezdtem nagyon furcsállni, hogy hiába eszek rendesen, egy dekát sem vagyok képes hízni. Mondhatnánk, hogy a szerencsés genetika, csakhogy egy ponton túl már egyáltalán nem olyan örömteli ez a dolog. Konkrétan tizenhat éves koromban voltam először és utoljára 53 kiló, és akkor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, de egy gyomorrontás következtében visszafogytam majdnem 45 kilóra, és azóta pedig egyszerűen nem vagyok képes túllépni a 49-en. Pedig tényleg rendesen eszek, mondhatni, hogy sokat is, így hát nem értettem, mi lehet a gond. Azt mondjuk sejtettem, hogy az emésztéssel lehet valami, mert azt tudtam, hogy a májam lassabban működik picit. Legalábbis, azt gondoltam, hogy ez a gond, ezért is jártam tizenhárom éves korom óta gasztroenterológiára, ahol mindig csak annyit mondtak, hogy ne igyak sok alkoholt, ne szedjek bizonyos gyógyszereket, és ne éhezzek meg.
Aztán idén nyáron megelégeltem, és orvost váltottam. Erről már írtam korábban, hogy ennél az orvosnál aztán kiderült, hogy nem is a májammal van az igazi gond, vagyis nem közvetlenül, merthogy az a nagyobb baj, hogy be van gyulladva az epehólyagom. Csakhogy ez sem ilyen egyszerű, ugyanis ez a gyulladás gátolja az egész emésztést, sőt, a nyirokrendszert is, amely az anyagcseréért is felelős. Tehát, igencsak összetett dolog ez, azonban az őszi szünetben kiderült, hogy valószínűleg mi áll a dolog hátterében. A biorezonancia vizsgálaton kiderült, hogy allergiás vagyok a tejre, azon belül is a kazein nevű tejfehérjére.
Az első reakció
Elsőre egyből a laktózérzékenységre gondoltam, mondom, nincs nagy gáz, elvégre van laktózmentes tej. Akkor jött az újabb pofon: én nem a tejcukorra, hanem a tejfehérjére vagyok allergiás, tehát a tejet, tejszínt és tejport úgy, ahogy van, száműzni kell az étrendemből. Annyi a szerencsém, hogy időben felfedeztük az allergiát, így sajtot, vajat, joghurtot ehetek, de ha csak néhány hónappal később derül rá fény, akkor már ezeknek is búcsút mondhattam volna. Lesokkolt ez a hír, ugyanis mióta az eszemet tudom, minden áldott reggel tejet vagy kakaót reggeliztem. Csakhogy, az orvos utasítását muszáj volt követnem, így pedig elkezdődött a tortúra.
A kezdetek...
Az első másfél hét borzalmas volt. Konkrétan mintha elvonási tüneteim lettek volna. Minden reggel hányingerem volt, fájt a fejem, és nem óhajtottam semmilyen kaját, miközben meg majd' meghaltam az éhségtől. Próbálkoztam a szója-, kókusz- és rizstejekkel, de csak rosszabb volt. A hangulatom a padlón volt, az idegeim pattanásig feszültek, szinte állandan ingerült voltam és fáradt, és azt gondoltam, képtelen leszek végigcsinálni. Nem tudok megválni a tejtől. Sokat sírtam, mert eddig a reggeli jelentette számomra a napnak az egyik legfontosabb részét, és most azzal kellett szembesülnöm, hogy megfosztottak tőle. A saját szervezetem. Borzalmas volt.
Lassú javulás
Aztán másfél hét múlva kezdett kicsit javulni a helyzet. Eldöntöttem, hogy hagyom a fenébe a mindenféle egyéb módon előállított tejtermékeket, úgyhogy áttértem a teára és a szendvicsre. Azonban az volt a legnagyobb gond, hogy még mindig hiányzott a reggelimből az édes íz. Akkor kipróbáltam a túrórudit és a különféle joghurtokat, de egyik sem volt az igazi. Valami olyan kellett, ami a régi reggelimet idézi, de mégsem ugyanaz, természetesen.
Megoldás a reggeli-próblémára: a kávé
Kb. egy hete aztán megtaláltam az igazit, és ez magával hozott egy teljesen új dolgot az életembe, ami nem más, mint a kávé. Mindig is büszke voltam rá, hogy nem szoktam rá az egyetemi évek alatt a kávére, csak capuccinot ittam néha, most azonban minden reggelt ezzel indítok, csak és kizárólag az íze miatt, persze. Oké, néha van, hogy ebéd után is megiszok egy kis csészével, de nem mondanám, hogy függő lettem. Mindenesetre örülök, hogy most már nem vagyok rosszul reggelente, és megtaláltam ismét a nekem való reggelit, elvégre, szerintem a reggeli nagyon fontos, hogy jól induljon a nap.
Tapasztalatok
Ez az egy hónap a kezdeti nehézségek ellenére mégiscsak pozitívnak mondható. Mióta száműztem az étrendemből a tömény tejet, sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Először is, eltűntek a pattanásaim. Azelőtt rengeteg, szinte már kiütésszerű pattanásom volt a hátamon, derekamon, mellkasomon és az arcomon. Anya mindig mondta, hogy valamit kezdenem kellene vele, és én próbálkoztam is mindenféle arctisztítóval, de persze nem használt. Hát ezért, mert a tej volt az oka. És azért is vagyok benne biztos, hogy a tej volt a ludas, mert a múltkor, kb. két hete, amikor nagyon magam alatt voltam, akkor bűnöztem, és reggelire megittam egy nagy bögre laktózmentes tejet. Másnapra aztán az arcomat egyből elborították a pattanások, melyek közül több hatalmas és iszonyatosan fájdalmas volt. Azóta nem ittam tömény tejet egy cseppet sem, és nincsenek is pattanásaim, bár az akkoriakból néhánynak még látszik a nyoma.
A másik pozitívum, amit tapasztaltam, hogy jobb az étvágyam, és gyakrabban megéhezek. Továbbá, mintha könnyebben viselném a stresszt is. Bár, ez nem biztos, hogy csak a tejmegvonásnak tudható be, de egy biztos: örülök, hogy időben kiderült az allergiám, mert így sokkal teljesebb életet élhetek. Igaz, hogy még nem sikerült 100%-osan száműznöm a tejfehérjét az étrendemből, mert az szinte mindenben megtalálható, de szerencsére nem is kell. Mivel elejét vettük a kazein-allergiának, ezért bőven elég, ha a tömény tejről mondok le, a többit még el tudja viselni a szervezetem. Remélem ez így is marad. :)