Tegnap egy nagyon �rdekes �lm�nyben volt r�szem. Az egyetemr�l csendesnapon vett�nk r�szt Kunhegyesen. Mindig ezzel ind�tjuk a f�l�vet, de most volt el�sz�r, hogy elutaztunk valahov�, �ppen ez�rt nem tudtam, mire is sz�m�tsak. De v�g�l �testem �letem eddigi leg�rdekesebb �s legvegyesebb �rz�sekkel teli f�l�r�j�n.

A dolog �gy zajlott, hogy mindenki kapott egy kis pap�ron szerepl� id�zetet, ut�na pedig el kellett vonulni valahov� kint a term�szetben, �s f�l �r�ig csendben egyed�l lenni. Gondoltam, ez nekem nem lesz neh�z, hiszen alapb�l csendes t�pus vagyok. 

Az els�, amire r� kellett j�nn�m: nem csendes vagyok, csup�n sz�tlan. A kett� k�z�tt pedig �ri�si k�l�nbs�g van. Mert lehet, hogy keveset besz�lek �ltal�ban, de az agyam �lland�an zakatol. Ez �gy volt tegnap is. Vittem magammal a hat�rid�napl�mat is, hogyha valami gondolat eszembe jutna, le tudjam �rni. Ez is azt jelzi, hogy annyi sok minden j�r a fejemben, hogy sokszor m�r csak az�rt is musz�j le�rnom, nehogy elfelejtsem. Sz�val, letelepedtem az egyik kis fah�z t�v�ben, �s elkezdtem �rni a hat�rid�napl�mba. Azt�n egy id� ut�n elkezdtem figyelni a k�rnyezetemet. Igaz�b�l j�l �reztem magam ott azon a helyen, de mivel l�ttam, hogy t�bben is s�t�lnak, gondoltam, tal�n nekem is j�t tenne. Elindultam h�t, de igaz�b�l nem tal�ltam a helyemet, mert folyton a kis fah�zhoz v�gy�dtam, �gyhogy p�r perc m�lva vissza is t�rtem eredeti helyemre. �rdekes volt am�gy l�tni, hogy voltak, akik v�gig egy helyben �ltek, de voltak, akik v�gig j�rk�ltak. �n meg, b�r megtal�ltam a helyemet, m�gis bennem volt a k�sztet�s, hogy mi van, ha m�gis m�shol kellene letelepednem. 

De egyvalami t�ny: abban a f�l �r�ban �gy �reztem, olyan vagyok, mint a t�bbiek k�r�l�ttem. V�gre nem �reztem magam k�v�l�ll�nak, pedig a h�tk�znapokban �ltal�ban ez mindig bennem van. Az�rt, mert �n nem vagyok olyan besz�des, �s ez�rt tudom, sokan nem tudnak velem mit kezdeni. Kor�bban olyan c�lozgat�s is elhangzott m�r a jelenl�temben, hogy aki csendes, az bek�pzelt, �s nem hajland� t�rsalogni a t�bbiekkel. Nos, az biztos, hogy �n nem vagyok bek�pzelt, egyszer�en csak ilyen t�pus vagyok. S�t, �ltal�ban azt mondj�k, hogy a csendt�l f�l�nk, mert azt nem tudjuk ir�ny�tani - �n meg pont ford�tva: att�l f�lek, hogy a kimondott szavaimat nem tudom kontroll�lni. A csend sokkal ink�bb az �n ter�letem. Meg am�gy sem vagyok hirtelen t�pus, ink�bb �tgondolok valamit sz�zszor, miel�tt megsz�lalok. Ennek persze az a h�tr�nya, hogy n�ha m�r hi�ba mondan�m, amit gondolok, m�r r�g m�sfel� terel�d�tt a t�ma. 

Sz�val igen, �rdekes volt a tegnap. Elgondolkodtat�, �s h�t kicsit tanuls�gos is. De most m�g nem igaz�n l�tom, mi c�lja volt. Ez is fura, mert mindig v�rjuk a nagy "h�ha"-pillanatokat, arra sz�m�tan�nk, hogy ez meg az egyb�l kifejti a hat�s�t. De ez nem �gy m�k�dik. Erre nekem is r� kellett j�nn�m. Meg m�g k�t dologra: ott, abban a csendes f�l�r�ban nem figyeltem a term�szetet, �s nem foglalkoztam azzal, hogy a k�v�l�ll�k vajon mit gondolhatnak r�lunk. Tal�n az�rt, mert nekem megszokott ez a csendes szeml�l�d� magatart�s, hiszen legt�bbsz�r ezt csin�lom, �s nem l�tok benne semmi kivetni val�t. :)