Sziasztok! Arra gondoltam, hogy összefoglalom ezt a hétvégémet, nem is azért, mert olyan eseménydús volt, hanem inkább azért, mert én magam igen nagy lelki utat jártam be, főleg mélységeket, úgyhogy arra gondoltam, erről mindenképpen írok.
Szóval, pénteken egyetemi konzultációra kellett volna menni, de reggel egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Azt éreztem a múlthéten, hogy lelkileg nem vagyok a topon, úgy látszik, ez pénteken jött ki rajtam. Olyan szinten rosszul voltam, hogy egész nap az ágyban feküdtem, pedig én aztán nem szoktam ilyet csinálni. Gyenge voltam, és elég sokat sírtam. Csabit és a szüleimet is sikerült megijesztenem, de aztán estére szerencsére jobban lettem valamennyivel, főleg, mert 8-kor kezdődött az Ottawa Senators és a Colorado Avalanche mérkőzése, amit most kivételesen Svédországban játszottak az NHL Global Series esemény tiszteletére. Sőt, hogy a Sors pátyolgasson kicsit, szombaton is emberi időben nézhettem élő közvetítésben a visszavágót, és ez még nem semmi: mind a kétszer a Senators nyert 4:3-ra. Nagyon szoros és izgalmas meccs volt, a Colorado csapata nagyon jól játszott, szerintem két hasonló kaliberű csapat mérte össze erejét a pályán. Érdekesége volt a mérkőzésnek, hogy a Senators új tagja, Duchene azelőtt a Colorado-ban játszott, szóval azért voltak összetűzések bőven. De nagyon szép gólok születtek, a hétvége sztárja pedig egyértelműen Hoffman volt, aki egyre jobb és jobb lesz. Karlsson most nincs annyira formában, bár nincs ezen mit csodálni egy olyan lábsérülés után, csakhogy sajnos egyáltalán nem türelmes önmagával szemben, a pénteki meccsen például eltörte az ütőt a palánkon indulatában. Valami tényleg nincs rendben vele, mármint szerintem lelkileg sem, mert most nagyon rosszul néz ki, mintha fogyott volna, a haja és a szakálla megnőtt, szóval nem lesz ez így jó. Remélem, azért összeszedi magát, és visszatér a régi Karlsson!