Sziasztok! Ma egy különleges sportról szeretnék nektek írni, ami nem más, mint a sakk. Bevallom, korábban sosem foglalkoztam vele, nem is érdekelt különösebben. Igaz, kiskoromban kaptam egyszer karácsonyra egy sakk készletet, és néha próbáltam vele játszani, de nem nagyon ment, pedig a lépésekkel tisztában voltam. Úgy voltam vele, hogy nekem ez nem elég eseménydús, vagyis hát, mondjuk ki: unalmasnak találtam a sakkot. Aztán, amikor idekerültem Vésztőre, akkor ez megváltozott. A Szeretetotthonban ugyanis az egyik idős bácsi még a nyáron megtanított sakkozni, és azóta is, ahogy időm engedi, szoktunk játszani. Persze, neki nagyon megy, úgyhogy borítékolható, hogy ő nyer, azonban már kétszer mégis sikerült őt legyőznöm. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a sakk nem is olyan unalmas, mint amilyennek gondoltam, ráadásul rengeteget lehet belőle tanulni - és ezeket kamatoztatni az életben. Összegyűjtöttem hát azt a 10 dolgot, amit a sakk révén tanultam meg.

1. CSAK BÁTRAN!
Mikor már majdnem három hónap telt el úgy, hogy egyszer sem kerültem még csak a nyerés közelébe sem, azt mondta nekem ez a bácsi, hogy "kedves Gréta, merjen támadni, ne csak védekezzen!" Megfogadtam a tanácsát, és láss csodát, be is zsebeltem az első győzelmemet.
Sokszor az életben is csak védekezünk, ezzel azonban azt érjük el, hogy a támadóink egyre inkább a fejünkre nőnek. Nem azt mondom, hogy alacsonyodjunk le az ő szintjükre, de igenis, álljunk ki magunkért. Ennek pedig ezeregy lehetősége van, nekünk meg kell találni a megfelelőt. Ha hagyjuk magunkat elnyomni, akkor nem jutunk előre.

2.FIGYELJ A LEHETŐSÉGEKRE!
Sokszor van úgy, hogy mikor lépek egy bábuval, akkor veszem észre, hogy máshová kellett volna lépnem, de akkor már késő. Elszalasztottam a lehetőséget, ez pedig nagy mértékben befolyásolja a játék további menetét, és az én sorsomat is.
Az életben is ugyanígy van. Ritkán adódnak igazán nagy lehetőségeink. Hétvégén voltam egy előadáson (erről majd holnap fogok írni), ahol azt mondták, hogy az életben csupán három lehetőségünk adódik arra, hogy megváltoztassuk az életünket jó irányba. De valójában minden nap tele van kisebb lehetőségekkel. Ezért is kell nyitott szemmel járnunk, és lecsapni rájuk, ha úgy adódik.

3. TERVEZZ ÉS GONDOLKOZZ ELŐRE!
A sakkban nem elég az aktuális lépésedet látni. Ha lépsz, akkor úgy lépj, hogy gondold előre, milyen folyamatot indítasz el vele.
Az életben is így van ez. Nem jó gondolkodás az "ahogy esik, úgy puffan". Persze, van, amikor a spontaneitásé a terep, de tudatosan kell cselekednünk. Gondoljuk végig fejben a lehetőségeinket, mérlegeljünk, hogy melyik lépésünknek mi lesz a következménye, és utána döntsünk belátásunk szerint.

Sziasztok! Most egy kicsit szégyenkezve kezdtem meg ezt a bejegyzést, ugyanis van néhány elmaradásom, ami a díjakat illeti. Tudom, nem szép dolog ilyen sokat késni vele, de hát a kérdések megválaszolására időt kell szánni, meg egyébként is, én olyan vagyok, hogy valamit vagy megcsinálok normálisan, vagy sehogy. Szóval, most kerekedett annyi időm, hogy nyugodtan leüljek, és sorra vegyem ezeket a kapott díjakat. Sajnos az egyiket ezek közül nem sikerült megtalálnom, bár ez nem díj, hanem Dzsenii karácsonyi ajándéka. :( Igaz, ezzel már kifutottam az időből, de sajnos az ünnepek alatt és előtte mégúgysem volt időm ezekkel foglalkozni. Na mindegy, nem magyarázkodok, nézzük inkább, miről fog szólni a mai bejegyzés. 
Először is, Birgit-től megkaptam a The Little Owl-díjat, amit ezúton is nagyon köszönök. <3 A kérdésekre lentebb válaszolok. :)
Másodszor is, Csaba volt olyan kedves, és megajándékozott a saját készítésú díjával, ami a Hammertime Award from Csaba nevet viseli. Nagyon szépen köszönöm <3, és a továbbiakban erről is szó lesz, és arról, hogy én kinek adom tovább ezt a díjat. :) (mivel a Bagyol-díjat egyszer már tovább adtam, ezért most azt kihagyom)

Sziasztok! Először is, nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek! :) Tudom, mostanában nem jelentkeztem, ennek egyrészt a munka az oka (majdnem-lelkészként a karácsony nem pihenés elsősorban), másrészt pedig nem nagyon volt ihletem, és nem akartam csak azért írni, hogy mindenáron legyen új bejegyzés. Nem mondanám, hogy most is annyira dúlnak bennem a bejegyzéstémák, ami fura, és talán érthetetlen is, hiszen itt az újév, ami hozná magával az ötleteket. Viszont most ez az újévem nem olyan volt, mint az eddigiek. Korábban mindig december 31.-én lezártam magamban az óvéet, készítettem összegzőt, stb., de most nem volt semmi ilyen. Persze, vannak elhatározásaim, talán még egy-két fogadalom is, de nem tudom... én most nem érzem annyira ezt az újévi feelinget. Nem érzem azt, hogy hú, most valami új kezdődik. Mert igazság szerint nekem nem kezdődik semmi új. még hátravan a gyakorlati évem fele, és számomra az lesz az új kezdet, ha júliusban kezembe adják a diplomámat. Akkor elérem azt, amiért immár lassan hat éve szó szerint küzdök, és igazából most csak ekörül jár az eszem, hogy ez sikerüljön, és minden rendben legyen. De azért a napokban mindenképpen szeretném számba venni és rendszerezni a terveimet, szóval azt majd mindenképpen megosztom veletek, de addig is, most hoztam néhány zenét, amikkel jómagam indítom az újévet. Hátha valamelyik megtetszik nektek is. Jó zenehallgatást! ^^

Sziasztok! Úgy gondolom, mindannyiunknak megvannak azok a jellegzetes illatok, melyek a télre, sőt, még inkább a karácsonyra emlékeztetnek. Ilyen például a narancs, fahéj, szegfűszeg, mézeskalács, vagy fenyő illat, melyek nélkül szinte elképzelhetetlen az ünnep. Bevallom, én eddig nem igazán foglalkoztam ezzel, de idén különösen is nagy hangsúlyt fektetek a párologtatásra. Az köztudott, hogy az illatok nagy hatással vannak ránk, úgyhogy kicsit utánajártam, hogy mégis, mi rejlik ezek mögött a jellegzetesen karácsonyi illatok mögött.
Ami közös mindegyikben, hogy stresszoldó, hangulatjavító, jobb közérzetet biztosít, és általában még fertőtlenítő hatásuk is van. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert a téli hónapokban gyakoribbak a baktériumok, vírusok, így tehát még jót is tesz a lakásunk levegőjének. Azonban én inkább a mondat első felét emelném most ki. Télen ugyanis, mivel kevesebbet süt a Nap, gyakoribbak a hangulatesések, a rossz közérzet, sőt, a depresszió is akár. És mivel ezek az illóolajok mind-mind javítják a közérzetet, nem is csoda, hogy vágyunk rájuk.
De hogyan lehet mindezt összeegyeztetni a karácsonnyal, ami elvileg az év egyik legszebb és legboldogabb ünnepe?
A válasz nagyon egyszerű. Karácsonykor egyszerűen túl nagy nyomás alá helyezzük saját magunkat. Gondoljunk csak bele: ajándékvásárlás, favásárlás- és díszítés, lakásdekoráció, karácsonyi menü összeállítása, rokonok meglátogatása-és vendégfogadás, stb., stb., ja és természetesen az ezekkel járó felesleges idegeskedés. És mielőtt azt gondolnánk, hogy az ünneppel mindez együtt jár, lássuk be, hogy ez nem igaz. A karácsonynak nem erről kellene szólnia. Addig eljutunk ugyan, hogy a karácsony egyik fő üzenete a szeretet, és mi is érezzük, hogy ilyenkor azért tényleg különösebben is oda kell figyelnünk egymásra. Na, és pont ez a gond, hogy ott van a "kell", és az "ilyenkor". Mert először is, nem csak ilyenkor kellene, hanem az év minden egyes napján, a tőlünk telhető legjobb módon. Másodszor is, nem kötelező, és ne is fogjuk fel így. A szeretetet nem lehet kierőszakolni, vagy kikényszeríteni! Szeretni nem lehet kötelességből! Szeretni csakis szívből lehet, őszintén, önzetlenül, és igazán. És a szeretetét mindenki másképpen tudja kimutatni. És ez is egy nagy nyomás alá helyezhet minket, hogyha úgy érezzük, olyan elvásárokba ütközünk, amelyeket nem tudunk tiszta szívből produkálni, mert mi egyszerűen nem úgy tudjuk kimutatni a szeretetünket. Miért lenne kötelező ilyenkor állandóan mosolyogni, mindenkit ölelgetni és puszilgatni? Bevallom, engem ezektől a hideg ráz, és a barátomon és a szüleimen kívül elég nehezen viselem más ember ilyen szintű közelségét. Én ilyen vagyok, és nem vagyok hajlandó magamra erőltetni a túlzott közvetlenséget még karácsonykor sem, mert attól én már rosszul érzem magam.
Persze ezen kívül még sok más hasonló dolgot is fel lehetne hozni, a lényeg az: a karácsony, amennyire szép ünnep, olyannyira megpróbáltató is, pont az ilyen külső-és belső elvárások miatt. De nem gondoltunk-e még arra, hogy a karácsony pont azt üzeni nekünk, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyük észre az igazi ajándékokat, az igazi csodákat az életünkben - vagyis egymást. A szeretteinket. A szüleinket, testvéreinket, rokonainkat, barátainkat. A szerelmünket. Férjünket/feleségünket. A gyerekünket/gyerekeinket. És ha ezt felfedeztük, akkor az egész ünnep más értelmet nyer. Egy próbát megér, nem? :)

Sziasztok! Mint láthatjátok, a bal oldalsávban létrejött egy új modul, amely az "ALLIN-Award" nevet viseli. Nem véletlen, hiszen arra gondoltam, hogy én is létrehozok egy díjat, igaz, ez kicsit más kivitelezésű lett. A dolog lényege annyi, hogy minden hónapban kiválasztok egy bloggert, akinek odaadom ezt a díjat. És hogy miért? Mint a nevében is benne van, ez egyfajta buzdító-díj, amely bátorít arra, hogy igenis, van értelme blogolni, van értelme csinálni, van értelme írni és írni és írni, mert ez egy jó dolog, és Te, kedves díjazott, nagyon is jó vagy benne. :) Bloggernek lenni nem könnyű, az ember nagyon sok akadályba ütközhet az ihlethiányon át a kevés látogatottságig (a rosszindulatú kommentekről nem is beszélve), úgyhogy arra gondoltam, mindenkinek jól jön egy kis bátorítás. ^^ Szívem szerint minden bloggernek odaadnám ezt a díjat, akiket csak ismerek, mert mindenki megérdemli, de azért mégiscsak kell hogy legyen mindennek egy menete. :) Ha szeretnétek, ti is továbbadhatjátok ezt a díjat, attól függetlenül, hogy én tőlem megkaptátok-e, vagy sem. Csupán néhány szabályt tartsatok szem előtt:

1. Minden hónapban csak egy bloggert jelölhetsz.
2. Tedd ki az általam szerkesztett képet.
3. Írd le röviden, mit jelent ez a díj, és jelöld be az én blogomat is, mint eredeti forrást.
4. Nevezd meg a díjazottadat (linkkel együtt, természetesen).
5. Rövden indokold meg, miért rá esett a választásod.
6. Értesítsd a díjazottadat!

Tehát, az én ehavi díjazottam Csaba. Azért rá esett a választásom, mert hát egyrészt, jól ismerem őt (milyen meglepő ^^). Még nem régóta blogol, csupán 2 hónapja, és tulajdonképpen az én hatásomra is kezdett bele az egészbe. Nagy lelkesedéssel csinálja, de mind jól tudjuk, hogy a kezdetén az emberen könnyebben úrrá lehet a csüggedés. Ez az a kritikus pont, amin minden blogger átesik, akár időközönént is, és pont ilyenkor nem szabad feladni. Úgyhogy én Csabának ezzel a díjjal azt szeretném üzenni, hogy hajrá, csak így tovább, ne add fel!!! ALLIN! :)