Sziasztok! Ismét elég régen jelentkeztem, ennek több oka van, részben az ihlethiánnyal is küzdöttem, de nem azért, mintha elbizonytalanodtam volna a blogolásban, egyszerűen csak ha az embernek az élete egy területén gondjai vannak, akkor az kihat majdnem mindenre. De, milyen jó, hogy Isten gondoskodik rólunk, és a legkilátástalanbbnak tűnő helyzetekben is küld segítséget. :) Számomra ilyen ez a könyv, mely a képen is látható, és amit eredetileg csak kiváncsiságból rendeltem meg, így akkor még nem is sejtettem, hogy alig néhány nap múlva komoly hasznát fogom venni. 

Írtam egy korábbi bejegyzésemben, hogy mindig is érdekelt az északi kultúra, és a skandináv országok különösen is közel állnak a szívemhez. Az utóbbi időben Erik Karlsson-nak hála a svédek kerültek a figyelmem középpontjába, és el is döntöttem, hogy megtanulok svédül, legalább alapszinten (ehhez még nem kezdtem hozzá, de ami késik, nem múlik). A Lagom c. könyv teljesen véletlenül került az utamba, de úgy gondoltam, ez a sors keze, hát meg is rendeltem. Azelőtt a neten csak a dán változatát, a Hygge-t láttam, de gondoltam, akkor kezdjük a svéddel, lássuk, számukra mi a boldogság. 
Maga a szó, "lagom", annyit tesz: "pont jó", ami fegyelmezettségre, mértéktartásra, ugyanakkor kiegyezésre, elégedettségre is utal. A munkában, magánéletben, otthon, a természetben, saját egészségükkel kapcsolatban, az ételeken, egyszóval: mindenben ezt az elvet követik. Gyakorlatilag áthatja az egész kultúrájukat, így számukra nem is kérdés, hogy az élet "lagom". Nem kell ahhoz svédnek lenni egyébként, hogy valaki így gondolkodjon - a különbség annyi, hogy a svédeknek van külön szavuk is erre a dologra, érzésre, felfogásra. "Lagom är bäst" - "A pont jó a legjobb" - valahogy így lehetne fordítani azt, amit az új design fejlécére is írtam. :)

Azt, hogy kik vagyunk, nem a sikereink és a hibáink határozzák meg, hanem az, hogy miként élünk ezekkel együtt.

Nekem nagyon szimpatikus ez a felfogás, főleg, mert miközben a könyvet olvastam, rájöttem, hogy én magam is ilyen lagom-módon gondolkodom, csak eddig nem tudtam neki nevet adni. Bevallom, még nem értem a végére, hiszen ez nem olyan könyv, amit elejétől a végig kell olvasni, mint egy regényt, hanem elmélyülni a részletekben, egy-egy fejezetben. Néhány érdekességet azonban megosztok veletek a lagommal kapcsolatban:

- a svédek szerint aki túlórázik, az annak a jele, hogy nem tudott időben végezni a munkájával (tehát jól érzékelhető az eltérés a mi felfogásunktól). Ők tehát a "kevesebb több"-elvet szorgalmazzák, a munkaidőt csökkentették, viszont az idő alatt nem foglalkoznak mással, csak a feladatukkal

- persze azért szünetet is iktatnak be, ennek kicsit vicces neve van: a 10-15 perces kávészünet neve fika, ami annyit tesz, hogy ez idő alatt egy csésze kávé és esetleg egy kis sütemény mellett beszélgetnek munkatársaikkal, vagy ha egyedül vannak, akkor csak kicsit kikapcsolnak, de a lényeg, hogy távol a számítógéptől és a telefontól

- az étkezésük is lagom, a szerző (akinek az édesanyja svéd volt, de ő maga már Amerikában nőtt fel) a saját nagymamáját hozza fel példának: ő az, aki a legvéknyabb szeletet vágja a gyümölcstortából, de a vacsorához megiszik egy pohár bort, és vastagon megkeni vajjal a kenyeret. Egyszerre mértéktartó, ugyanakkor, ha lehetősége van rá, kiélvezi az adott pillanatot :)

A Lagom tehát lényegében megmutatja, hogyan élhetünk meg a maga teljességében minden pillanatot, és megtanít bennünket arra, miként hozhatjuk ki mindabból, amink van, a lehető legtöbbet. (fülszöveg).

Sziasztok! Kicsit régen írtam, pedig az utóbbi időben sikerült viszonylag rendszeresen blogolnom. Most már, hogy közeledik a záróvizsga, elkezdtem rá tanulni, de az is az igazság, hogy sokszor a fáradtság győz le engem, úgyhogy mire odaérnék, hogy blogolhatnék, már kedvem sincs hozzá, és hát nem szeretnék csak azért írni, hogy legyen bejegyzés. Szerintem a minőség fontosabb, mint a mennyiség. :)
Véget ért a világbajnokság egyik része, vagyis ma már a negyeddöntők lesznek, huszadikán pedig kiderül, hogy melyik csapat nyeri a versenyt, és lesz aranyérmes világbajnok. Legnagyobb örömömre Kanada is tovább jutott, Oroszországgal fognak megküzdeni. Kicsit izgulok, mert az oroszok elég jók, de hát Kanadát sem kell félteni. Az utolsó meccsen könnyedén nyertek, azonban most kivételesen mégsem őket szeretném dicsérni, hanem ellenfelüket, Németországot.

Mondhatni, hogy csúnyán kikaptak, de igazság szerint kicsit azt éreztem rajtuk, hogy nem is küzdenek annyira. Nyilván tudták, hogy ez a mérkőzés már nem oszt, nem szoroz, úgyhogy lehet, kicsit feladták, vagy nem tudom. Nem azt mondom, mert igyekeztek, de nem eléggé, ezzel szemben Kanadán nagyon érződött, hogy maximálisan odateszi magát, hiszen neki biztosítania kellett a továbbjutását. Na, de nem is a játékosok miatt jár ki a tisztelet a németeknek, hanem a rajongók miatt. Nem voltak sokan a lelátón, de akik elmentek, azok az utolsó pillanatig bíztatták kedvenceiket. Nem viccelek!

Amikor a harmadik harmadból már csak 2 perc volt hátra, és biztos volt a vereség, a német szurkolók akkor is lobogtatták a zászlót, énekeltek, és hangosan, teljes erőbedobással és lelkesedéssel szurkoltak.

Én meg arra gondoltam, hogy ez igen. Tudnak valamit. Mert lényegében ők ezzel azt éreztették a csapatukkal, hogy mindegy mi van, ők akkor is szeretik őket, és mindegy, hogy most kiestek, de ideáig eljutottak, és aki ideáig eljut, az már csak győztes lehet. Ez kicsit olyan, mint az Oscar-gála, akit jelölnek, az már nyert valamit. És annyira jó volt ezt látni, hogy lehet így is hozzáállni a dolgokhoz, és rájöttem, hogy tulajdonképpen minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Ezért is szeretem a jégkorongot, mert mindig megerősít valamiben, mindig rádöbbent valamire, mindig tud újat mutatni. 
A negyeddöntő további versenyzői egyébként még Svédország,, Litvánia, USA, Csehország, valamint Finnország és Svájc. A svédeket, cseheket és Svájcot nem láttam játszani, úgyhogy róluk nem tudok véleményt alkotni. Az USA egyértelműen jó, de hát nem is lehetne másképp, hiszen tele vannak NHL játékosokkal, Finnország szintén nagyon jól játszik, ezt bizonyították a 12.-i mérkőzésen, ahol 5-1-re verték meg Kanadát, a litvánokat viszont nem tudom hova tenni, nekem ők kicsit furcsa csapat, de hát bizonyára megérdemelten jutottak tovább. Szerintem a legesélyesebbek a negyeddöntőből való továbjutásra az USA, Finnország, Svédország, és hát remélhetőleg Kanada, de őszintén szólva szerintem nem lesz könnyű legyőzni az oroszokat. Mindenesetre reménykedek, hogy nem egy 4. helyezéssel kell hazatérniük. :) (Egyébként az rossz, vagy legalábbis szokatlan, hogy egy mérkőzés után el is dől a továbbjutás, ugyebár az NHL-ben legalább 4-et és legfeljebb 7-et játszanak, de hát ez egy világbajnokság, ahol nyilván tartani kell magukat a keretekhez.)

Sziasztok! Ma egy különleges sportról szeretnék nektek írni, ami nem más, mint a sakk. Bevallom, korábban sosem foglalkoztam vele, nem is érdekelt különösebben. Igaz, kiskoromban kaptam egyszer karácsonyra egy sakk készletet, és néha próbáltam vele játszani, de nem nagyon ment, pedig a lépésekkel tisztában voltam. Úgy voltam vele, hogy nekem ez nem elég eseménydús, vagyis hát, mondjuk ki: unalmasnak találtam a sakkot. Aztán, amikor idekerültem Vésztőre, akkor ez megváltozott. A Szeretetotthonban ugyanis az egyik idős bácsi még a nyáron megtanított sakkozni, és azóta is, ahogy időm engedi, szoktunk játszani. Persze, neki nagyon megy, úgyhogy borítékolható, hogy ő nyer, azonban már kétszer mégis sikerült őt legyőznöm. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a sakk nem is olyan unalmas, mint amilyennek gondoltam, ráadásul rengeteget lehet belőle tanulni - és ezeket kamatoztatni az életben. Összegyűjtöttem hát azt a 10 dolgot, amit a sakk révén tanultam meg.

1. CSAK BÁTRAN!
Mikor már majdnem három hónap telt el úgy, hogy egyszer sem kerültem még csak a nyerés közelébe sem, azt mondta nekem ez a bácsi, hogy "kedves Gréta, merjen támadni, ne csak védekezzen!" Megfogadtam a tanácsát, és láss csodát, be is zsebeltem az első győzelmemet.
Sokszor az életben is csak védekezünk, ezzel azonban azt érjük el, hogy a támadóink egyre inkább a fejünkre nőnek. Nem azt mondom, hogy alacsonyodjunk le az ő szintjükre, de igenis, álljunk ki magunkért. Ennek pedig ezeregy lehetősége van, nekünk meg kell találni a megfelelőt. Ha hagyjuk magunkat elnyomni, akkor nem jutunk előre.

2.FIGYELJ A LEHETŐSÉGEKRE!
Sokszor van úgy, hogy mikor lépek egy bábuval, akkor veszem észre, hogy máshová kellett volna lépnem, de akkor már késő. Elszalasztottam a lehetőséget, ez pedig nagy mértékben befolyásolja a játék további menetét, és az én sorsomat is.
Az életben is ugyanígy van. Ritkán adódnak igazán nagy lehetőségeink. Hétvégén voltam egy előadáson (erről majd holnap fogok írni), ahol azt mondták, hogy az életben csupán három lehetőségünk adódik arra, hogy megváltoztassuk az életünket jó irányba. De valójában minden nap tele van kisebb lehetőségekkel. Ezért is kell nyitott szemmel járnunk, és lecsapni rájuk, ha úgy adódik.

3. TERVEZZ ÉS GONDOLKOZZ ELŐRE!
A sakkban nem elég az aktuális lépésedet látni. Ha lépsz, akkor úgy lépj, hogy gondold előre, milyen folyamatot indítasz el vele.
Az életben is így van ez. Nem jó gondolkodás az "ahogy esik, úgy puffan". Persze, van, amikor a spontaneitásé a terep, de tudatosan kell cselekednünk. Gondoljuk végig fejben a lehetőségeinket, mérlegeljünk, hogy melyik lépésünknek mi lesz a következménye, és utána döntsünk belátásunk szerint.

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a nemrégiben felfedezett allergiámról szeretnék írni, valamint arról, hogyan éltem meg az életmódváltás első hónapját.
Igazából sosem gondoltam volna, hogy bármire is allergiás vagyok, bár az utóbbi években kezdtem nagyon furcsállni, hogy hiába eszek rendesen, egy dekát sem vagyok képes hízni. Mondhatnánk, hogy a szerencsés genetika, csakhogy egy ponton túl már egyáltalán nem olyan örömteli ez a dolog. Konkrétan tizenhat éves koromban voltam először és utoljára 53 kiló, és akkor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, de egy gyomorrontás következtében visszafogytam majdnem 45 kilóra, és azóta pedig egyszerűen nem vagyok képes túllépni a 49-en. Pedig tényleg rendesen eszek, mondhatni, hogy sokat is, így hát nem értettem, mi lehet a gond. Azt mondjuk sejtettem, hogy az emésztéssel lehet valami, mert azt tudtam, hogy a májam lassabban működik picit. Legalábbis, azt gondoltam, hogy ez a gond, ezért is jártam tizenhárom éves korom óta gasztroenterológiára, ahol mindig csak annyit mondtak, hogy ne igyak sok alkoholt, ne szedjek bizonyos gyógyszereket, és ne éhezzek meg.
Aztán idén nyáron megelégeltem, és orvost váltottam. Erről már írtam korábban, hogy ennél az orvosnál aztán kiderült, hogy nem is a májammal van az igazi gond, vagyis nem közvetlenül, merthogy az a nagyobb baj, hogy be van gyulladva az epehólyagom. Csakhogy ez sem ilyen egyszerű, ugyanis ez a gyulladás gátolja az egész emésztést, sőt, a nyirokrendszert is, amely az anyagcseréért is felelős. Tehát, igencsak összetett dolog ez, azonban az őszi szünetben kiderült, hogy valószínűleg mi áll a dolog hátterében. A biorezonancia vizsgálaton kiderült, hogy allergiás vagyok a tejre, azon belül is a kazein nevű tejfehérjére.

Az első reakció

Elsőre egyből a laktózérzékenységre gondoltam, mondom, nincs nagy gáz, elvégre van laktózmentes tej. Akkor jött az újabb pofon: én nem a tejcukorra, hanem a tejfehérjére vagyok allergiás, tehát a tejet, tejszínt és tejport úgy, ahogy van, száműzni kell az étrendemből. Annyi a szerencsém, hogy időben felfedeztük az allergiát, így sajtot, vajat, joghurtot ehetek, de ha csak néhány hónappal később derül rá fény, akkor már ezeknek is búcsút mondhattam volna. Lesokkolt ez a hír, ugyanis mióta az eszemet tudom, minden áldott reggel tejet vagy kakaót reggeliztem. Csakhogy, az orvos utasítását muszáj volt követnem, így pedig elkezdődött a tortúra.

A kezdetek...

Az első másfél hét borzalmas volt. Konkrétan mintha elvonási tüneteim lettek volna. Minden reggel hányingerem volt, fájt a fejem, és nem óhajtottam semmilyen kaját, miközben meg majd' meghaltam az éhségtől. Próbálkoztam a szója-, kókusz- és rizstejekkel, de csak rosszabb volt. A hangulatom a padlón volt, az idegeim pattanásig feszültek, szinte állandan ingerült voltam és fáradt, és azt gondoltam, képtelen leszek végigcsinálni. Nem tudok megválni a tejtől. Sokat sírtam, mert eddig a reggeli jelentette számomra a napnak az egyik legfontosabb részét, és most azzal kellett szembesülnöm, hogy megfosztottak tőle. A saját szervezetem. Borzalmas volt.

Lassú javulás

Aztán másfél hét múlva kezdett kicsit javulni a helyzet. Eldöntöttem, hogy hagyom a fenébe a mindenféle egyéb módon előállított tejtermékeket, úgyhogy áttértem a teára és a szendvicsre. Azonban az volt a legnagyobb gond, hogy még mindig hiányzott a reggelimből az édes íz. Akkor kipróbáltam a túrórudit és a különféle joghurtokat, de egyik sem volt az igazi. Valami olyan kellett, ami a régi reggelimet idézi, de mégsem ugyanaz, természetesen.

Megoldás a reggeli-próblémára: a kávé

Kb. egy hete aztán megtaláltam az igazit, és ez magával hozott egy teljesen új dolgot az életembe, ami nem más, mint a kávé. Mindig is büszke voltam rá, hogy nem szoktam rá az egyetemi évek alatt a kávére, csak capuccinot ittam néha, most azonban minden reggelt ezzel indítok, csak és kizárólag az íze miatt, persze. Oké, néha van, hogy ebéd után is megiszok egy kis csészével, de nem mondanám, hogy függő lettem. Mindenesetre örülök, hogy most már nem vagyok rosszul reggelente, és megtaláltam ismét a nekem való reggelit, elvégre, szerintem a reggeli nagyon fontos, hogy jól induljon a nap.

Tapasztalatok

Ez az egy hónap a kezdeti nehézségek ellenére mégiscsak pozitívnak mondható. Mióta száműztem az étrendemből a tömény tejet, sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Először is, eltűntek a pattanásaim. Azelőtt rengeteg, szinte már kiütésszerű pattanásom volt a hátamon, derekamon, mellkasomon és az arcomon. Anya mindig mondta, hogy valamit kezdenem kellene vele, és én próbálkoztam is mindenféle arctisztítóval, de persze nem használt. Hát ezért, mert a tej volt az oka. És azért is vagyok benne biztos, hogy a tej volt a ludas, mert a múltkor, kb. két hete, amikor nagyon magam alatt voltam, akkor bűnöztem, és reggelire megittam egy nagy bögre laktózmentes tejet. Másnapra aztán az arcomat egyből elborították a pattanások, melyek közül több hatalmas és iszonyatosan fájdalmas volt. Azóta nem ittam tömény tejet egy cseppet sem, és nincsenek is pattanásaim, bár az akkoriakból néhánynak még látszik a nyoma. 
A másik pozitívum, amit tapasztaltam, hogy jobb az étvágyam, és gyakrabban megéhezek. Továbbá, mintha könnyebben viselném a stresszt is. Bár, ez nem biztos, hogy csak a tejmegvonásnak tudható be, de egy biztos: örülök, hogy időben kiderült az allergiám, mert így sokkal teljesebb életet élhetek. Igaz, hogy még nem sikerült 100%-osan száműznöm a tejfehérjét az étrendemből, mert az szinte mindenben megtalálható, de szerencsére nem is kell. Mivel elejét vettük a kazein-allergiának, ezért bőven elég, ha a tömény tejről mondok le, a többit még el tudja viselni a szervezetem. Remélem ez így is marad. :)
 

Három nap munka után három szabadnap, így alakult az első gyakorlati hetem. Nem terveztem, hogy ilyen hamar hazajövök, de mivel tegnap volt a születésnapom, ráadásul úgy alakult, hogy semmi feladatom nem lett volna a hétvégére, így sikerült megszerveznem, hogy hazajöjjek, és itthon ünnepeljem azt, hogy 24 évvel ezelőtt megszülettem, de nagyon jól esett az is, hogy az új helyemen is felköszöntöttek. ^^ Szóval, pénteken a reggeli istentisztelet és a temetés után összepakoltam, és buszra ültem, szóval ez a születésnapom kicsit kalandos volt, mivel nagyrészt utazással telt. Vésztőről kicsit bajos hazajutnom, de azért nem annyira: Szeghalomnál át kell szállnom a Debrecenbe tartó buszra, onnan pedig már vonattal egyenesen jövök haza. Megállapítottam, hogy Békés megyében mintha jobb buszok járnának, mint nálunk, szóval a DAKK (vagyis Dél-Alföldi Közlekedési Központ, látjátok, már tényleg kezdek békési lenni ^^) jobban szuperál, mint a Szabolcs Volán, Debrecenig pl. sötétített üvegű, légkondis busszal mentem, és ez nagyon jó volt a 41 fokban. Egyébként nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a meleget, de én elég nehezen. :( De visszatérve a tegnaphoz: Debrecenben aztán találkoztam a barátommal, együtt töltöttük a délutánt, aztán 6 órakor mentünk ki a vonathoz, hogy megyünk haza. Igen ám - csakhogy a vonatok átlagban 60 percet késtek. Még jó, hogy a barátom képben volt, és tudta, hogy ilyenkor fel lehet szállni bármelyik vonatra, a kalauz nem fogja nézni a jegyet. Úgyhogy a Vércse IC-vel mentünk, aminek egyébként 4 órakor kellett volna Debrecenbe megérkezni. Tudom, milyen a MÁV, mindenki tudja, de ebben a nagy melegben azrt a sínek is biztos meghajoltak, vagy nem tudom, szóval ilyenkor tényleg benne van a pakliban a késés. Igazából nem elégedetlenkedtem, mert így legalább még egy kis időt tudtunk együtt tölteni, máskülönben már Debrecenben el kellett volna köszönnünk. Szóval, így alakult a születésnapom. :) Örülök, hogy sikerült megszerveznem a hazajövetelt, csak ma gondolkoztam, hogy nem biztos, hogy jól csináltam, mert így most megint nehezebb lesz, ha hétfőn visszamegyek, pedig már kezdtem megszokni ott. De most lesz időm bőven, mert tényleg fogalmam sincs, mikor jövök haza megint, ugyanis az elkövetkező két és fél hetem tutira be van táblázva, aminek egyébként nagyon örülök, hiszen szeretem hasznosan tölteni az időmet, meg egyébként is, azért mentem oda, hogy tanuljak, tanuljak, tanuljak. És olyan jó, hogy ez immár nem elméleti, hanem mind gyakorlati, és én is kipróbálhatom, kamatoztathatom mindazt a tudást, amit 5 év alatt megszereztem az egyetemen. :) 

Jaj, egyébként képzeljétek: pont augusztus 4.-től, azaz tegnaptól elérhetőek Karlsson mezei, amiket a 2016-17-es szezonban viselt! Mondom, ez nem lehet véletlen, hogy pont a születésnapomon! ^^ Persze, esélyem sincs rá, hogy legyen egy olyanom, és nem csak azért, mert Kanadából kellene lerendelni, hanem azért, mert majdnem 200.000 Ft-ba kerül, úgyhogy amikor ilyenekről áradozok másoknak, akkor azért eléggé furcsán néznek rám, de ezt csak a rajongók érhetik! :) De nem baj, eldöntöttem, hogy egyszer igenis összespórolok egy Ottawa Senators Karlsson mezre, az "csak" 30.000 Ft. Addig pedig marad az álmodozás. :D De azért olyan jó egy képen látni a születésnapom dátumát és Erik Karlsson-t. ^^ 
És még egy fontos dolog: bloggerina-társam, Manuéla még múltkor készített velem egy interjút a divatról - életem első interjúja ^^ - melyet tegnap tett közé a blogján. Ha érdekel titeket, hogyan állok a divathoz, ITT elolvashatjátok. :) Manuélának pedig még egyszer innen is köszönöm az interjú lehetőségét! ^^