Sziasztok! Már említettem a 10+1 random tény rólam c. bejegyzésemben, hogy a teológia volt az első egyházi iskola az életemben. Persze oviban és általános iskolában is jártam hittanra, de mivel főleg 6. és 7. órában volt, leginkább azzal foglalkoztam, hogyan egyem meg észrevétlenül a megmaradt tízóraimat, hogy valahogy kibírjam ebédig. Természetesen konfirmáltam is, és akkor elkezdett érdekelni ez az egész dolog, de aztán gimiben, hogy nem volt semmiféle hittan, ez az érdeklődés megmaradt azon a szinten. Érdekes, hogy egy Biblia mindig is ott volt a szobámban, mióta az eszemet tudom, néha talán fel is lapoztam, de soha sem ástam bele magam mélyebben. Így esett meg, hogy úgy kezdtem el a teológiát, hogy azt sem tudtam, mi fán terem pl. Ézsaiás könyve, és hogy egyáltalán, hol kell azt keresni abban a vastag könyvben. Szóval, mondhatni, nem voltak különösebb előismereteim, viszont berögződések, netán előítéletek sem, úgyhogy nem ért olyan hideg zuhanyként, amikor feltárták előttem a tanáraink egy-egy bibliai ige valódi jelentését. Ezekből hoztam most nektek néhányat, kifejezetten olyat, melyet úgy gondolom, viszonylag sokan ismernek.

Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. (Ruth 1,16)

Milyen szép ige ez, milyen sokatmondó, kifejező, és érzelemteljes - nem hiába választják olyan sokan az esküvői meghívóra. Nem is lenne ezzel semmi baj - ha a valóságban is egy fiatal pár között hangzott volna el. Csakhogy nem így van. A Bibliában ugyanis, bár Ruth mondja ezt, de nem a férjének, hanem az anyósának. A dolog még morbidabbá is válik kicsit, ha tudjuk azt, hogy Ruth férje ekkor már halott. Tehát, az özvegyként maradt fiatalasszony mondja Naominak, a gyászoló anyósának. Persze, kérdezhetnénk azt is, hogy miért akar annyira az anyósával maradni? Nos, ehhez tudni kell azt, hogy abban a korban, ha egy nő férjhez ment, akkor onnantól kezdve már a férje családjának a tagja volt. Ezért is volt olyan fontos a jegyajándék, hogy ezzel is kárpótolják a lány családjában az elvesztett munkaerőt. Úgy állt tehát a dolog, hogy Ruth nem térhetett vissza a szülői házhoz, nem mintha kitagadták volna, egyszerűen csak ebben a korban ez volt a szokás. 

Sziasztok! Kicsit kicsúsztam a februári ALLIN Award kiosztásával, de természetesen nem feledkeztem el róla. :) A februári díjazottam nem más, mint Bibi, a három (!) nyelven olvasó bloggerina.

Már régóta követem a munkásságát, és igazából engem teljesen lenyűgöz az, hogy három nyelven olvas. Felnézek rá emiatt, mert a mai világban már az olvasást is egyre kevesebben űzik (bevallom, én is nagyon régen olvastam egy jót, pedig anno igazi könyvmoly voltam), hát még idegen nyelven... Szóval, igazán példaértékű Bibi munkássága. A blogján az olvasmányokon kívül ráadásul még ingyen nyelvleckéket is kaphatunk angolból vagy németből.

Mit üzenek ezzel a díjjal? 

Nagyon örülök, hogy megismerhettelek a blogodon keresztül, és valóban nagyszerű és példaértékű, amit csinálsz. Szóval csak így tovább! ;)

ALLIN!!! :)

Sziasztok! Már jó ideje lappangott bennem, most pedig rendesen ledöntött a lábamról az influenza. Láz, gyengeség, köhögés, egyszóval, szinte minden játszik, emiatt most betegszabadságon vagyok, ami egyrészt jó, mert kicsit itthon lehetek, de bevallom, hiányzik a munka is. Viszont tudom azt, hogy most musáj kipihennem magam, különben csak rosszabb lenne. Blogolni azért még tudok, bár a gépelés is elég nehezen megy, mert még az ujjaim is olyan gyengék. De, nem panaszkodok, inkább mutatom a mai bejegyzésemet, melyben tinikorom két kedvenc és meghatározó írónőjét szeretném nektek bemutatni. Lehet már hallottatok róla (könyvmolyok előnyben), ha nem, akkor pedig hátha kedvet kaptok hozzájuk.  Ha érdekel, ki ez a két írónő, olvass tovább! :)