Sziasztok! Komolyan mondom, már el is felejtettem, milyen jó jégkorong meccset nézni, mert szeptember óta egy kezemen meg tudom számolni, hány mérkőzést láttam. De most annyira jó, hogy Pageau kiment a világbajnokságra, mert így már csak ezért is van miért nézni az IIHF meccseket. ^^ De kezdjük az elején. Vasárnap játszott Kanada és Korea, de sajnos azt a mérkőzést nem tudtam élőben megnézni, ugyanis csak estére lett internetem, egyébként egész nap meg volt halva. Viszont, mint oldalra ki is írtam, az eredmény 10-0 lett Kanada javára, és visszanézve az összesítőt azt kell mondjam, hogy Koreának sajnos nem erőssége a jégkorong. Tudom, hogy sok minden másban nagyon jók, meg ügyesek, de a jégkorong az nem nekik való. Szóval, nem tudom, hogyan jutottak el ideáig, mikor tényleg elég gyengék, jelenleg az utolsó helyen állnak. De persze, nem akarom őket bántani. Viszont, az is hozzátartozik, hogy a meccsen a lelátó gyakorlatilag üres volt, tehát alig lézengtek ott emberek, vagy ha mégis, azok inkább Kanada-szurkolók voltak. Persze, az is igaz, hogy a mérkőzés 12:15-kor volt, ráadásul vasárnap, na de akkor is. Elég lehangoló látvány volt.

Nem úgy, mint a tegnap esti Kanada/Dánia mérkőzés. Fú, na annak aztán volt feelingje! Mintha NHL rájátszást néztem volna! A lelátók tömve emberekkel, akik hangosan bíztatták kedvenceiket. Ez már igen. Ilyen egy igazi meccs. Ami azonban meglepett, hogy a dánok ennyire gyengén szerepeltek. 7-1 lett az állás, és azt az egyetlen gólt is nagy kínkeservesen sikerült belőni. Viszont, a mérkőzés elején biztos voltam benne, hogy ők fognak nyerni, olyan magabiztosan kezdtek. A játékuk összeszedett volt, gyors, a taktikájuk valami egészen új, legalábbis számomra. De Kanada hamar felvette a ritmust, sőt, alkalmazkodott az ellenfél taktikájához, és azt hiszem, pont ezzel zavarhatta meg őket. Megmondom őszintén, ilyen gyors meccset talán még életemben nem láttam, úgy passzolgatták egymásnak a korongot ide-oda, olyan fürgén, ügyesen és kiszámíthattlanul, hogy öröm volt nézni - még akkor is, ha közben borzalmasan fájt a fejem, de mint mondani szokták, teljesen megérte. ^^ Kanada így jelenleg a 2. a tabellán, az első pedig az USA csapata, de reménykedek, hogy ha az aranyérmet nem is, de az ezüstöt hazavihetik, hiszen ez Pageau karrierjének is jót tenne. 

És akkor jöjjön egy kis NHL, mert ugyebár mégiscsak ez a liga a jégkorong csúcsa.

Kezdeném egy örömhírrel: a ma hajnali mérkőzésen a Washington Capitals megverte a Pittsburgh Penguins csapatát, ami azt jelenti, hogy a Pittsburgh kiesett a versenyből, tehát a Washington megy tovább a keleti fináléba!

Oké, tudom, hogy nem szép dolog, de tényleg örülök neki, hogy a Pittsburgh kiesett. Különben is, két egymás utáni évben nyertek, itt az ideje, hogy máshoz kerüljön a kupa. Még mindig a Vegas Golden Knights-ot tartom a legesélyesebbnek, de milyen durva lenne már, hogy egy vadonatúj csapat rögtön a megalakulását követő szezonban Stanley-kupa győztes lesz... Mondjuk más szemszögből nézve ez azt is jelentené, hogy minden NHL csapat megnyerte a kupát - kivéve az Ottawa Senators, mert ebből a csapatból végül nem delegáltak tagot a Vegas-ba. Na de mindegy, ez nagy szívfájdalmam, nem is beszélek róla. Viszont, visszatérve a keleti fináléhoz: nagyon örültem volna, hogyha a Washington ellenfele a Boston Bruins lett volna, de ez sajnos meghiúsult, ugyanis a Tampa Bay Lightning 6.-án végül is legyőzte őket, igaz, a Boston nem adta könnyen a lehetőséget. Az biztos, hogy Tampa Bay rajongó nem leszek, hiszen ezen a mérkőzésen abszolút kiábrándultam belőlük. Értem én, hogy rájátszás, meg továbbjutás, de azért nem kellene, már bocsánat, de állat módjára játszani. Pedig ők ezt tették: úgy ütötték-lökték a Boston játékosait, hogy fájt nézni. Kb. mintha a tavalyi Senators-Pittsburgh rájátszást láttam volna. Oké, a Boston azért közel sem áll olyan közel a szívemhez, mint a Senators, viszont megtudtam, hogy a csapatkapitány, Zdeno Chára 2001-2006 között Senators tag volt, így pedig már mindent értek. Egyébként Chára már 41 éves, de még mindig aktív játékos, ami azért nem semmi. Pl. Chris Neil a tavalyi szezon után visszavonult, pedig még csak 38 éves. Ja, és egyébként Chára Trencsénben született Szlovákiában, ez is érdekes információ lehet. 
Na de a lényeg, hogy sajnos a Boston kiesett, viszont egy fordulóval tovább jutottak, mint tavaly, 2017-ben ugyanis már az első körben kiütötte őket a Senators. Az idei rájátszás folytatására azonban kicsit még várni kell, ugyanis nyugaton még kérdéses, hogy a Winnipeg Jets vagy a Nashville Predators lesz a Vegas Golden Knights ellenfele. Személy szerint a Winnipeg-nek jobban örülnék, mert hát a Nashville az elmúlt években már jó néhányszor bizonyíthatott. De, május 11.-én hajnalban minden kiderül. :) 

Sziasztok! Ugyebár a mai napon elkezdődött az érettségi, tehát szeretnék minden végzősnek sok sikert kívánni ehhez! :) Az érettségi talán az egyik legnagyobb mérföldkő az ember életében. Ezt annak idején, 6 évvel ezelőtt az én érettségim előtt mondta nekem valaki, és még azt is hozzátette, hogy ez a vizsga még mindig a legkönnyebb lesz azok közül, amelyek még előttem állnak majd az egyetemen. Akkor ez eléggé felidegesített, mert hát, gondoltam magamban, lehet, hogy igaza van, de ez engem most egyáltalán nem érdekel, mert számomra most az érettségi a legfontosabb, legnehezebb, és most csak ez érdekel. Éppen ezért eldöntöttem akkor magamban, hogy én majd senkinek nem fogok ilyeneket mondani - és ezt most is így gondolom, még akkor is, ha azóta bebizonyosodott, hogy egyetlen egyetemi vizsgára annyit kell tanulni, mint anno az érettségire összesen. De még akkor sem tudnám egy legyintéssel elintézni a dolgot, sőt, még mindig azt mondom: az érettségi talán a legnehezebb vizsga az ember életében, merthogy mégiscsak teljesen újdonság, mind tartalmát, mind formáját tekintve, ráadásul tényleg sok anyagot kell rá megtanulni. Tehát hogy ennek függvényében mégis mikor kell rá elkezdeni tanulni, nos, nyilván minél hamarabb, de ez mindenkinél változó. Engem pl. 9-10.-ben megmondom őszintén, nem nagyon érdekelt a tanulás. Mondjuk nem bukdácsoltam semmiből, de nem vettem annyira komolyan az egészet. Aztán 11.-ben kezdtem gondolkozni rajta, hogy azért ez mégsem játék, úgyhogy 12.-ben már az egész tanévben céltudatosan készültem az érettségire. Két dologgal volt gondom: az egyik a szabadon választható tárgy, a másik pedig az emeltszintű érettségi.

A szabadon választható tárggyal azért volt gondom, mert annak idején volt szó róla, hogy behoznak egy olyan rendeletet, miszerint egy természettudományi tárgyból is kötelező lesz érettségizni. Mivel kémiát csak 9-10.-ben tanultunk, a fizikából pedig nulla voltam, ezért hát maradt a biológia. El is kezdtem járni faktra - de aztán kiderült, hogy nem muszáj természettudományi tárgyat választani, így hát végül angolból érettségizhettem. A biosz fakton viszont muszáj volt ott maradnom, sőt, a próbaérettségit is meg kellett írnom. Nem készültem rá semmit, de mindenki legnagyobb meglepetésére ötös lett, sőt, én írtam a legjobbat a csoportban. Én azonban kitartottam az angol mellett, pedig azt csak gimiben tanultam, ráadásul mivel nyelvi tagozaton voltam, németből is érettségizni kellett. Így hát, én voltam talán az egyetlen az iskola addigi történetében, aki egyszerre érettségizett a két nyelvből. Amikor a tanárok a szóbelin megtudták, eléggé ledöbbentek. :)
Az emeltszintű érettségi volt a másik, amivel kisebb gondom volt. Őszinte leszek, nem tudom, jelenleg hogy áll a dolog, de nekünk annak idején még csak bizonyos szakokra való jelentkezés esetén volt feltétel, ahová pedig én akartam jelentkezni, oda nem kellett. Én meg úgy voltam vele, hogy akkor minek kínozzam magam, hiszen egy középszintű érettségiből sokkal többet ki tudok hozni, most mit számít az a pluszpont? Szerencsére a szüleimet is sikerült meggyőznöm, úgyhogy végül nem tettem emelt szintűt semmiből, és nem bántam meg.

Mit tudok tanácsolni így, 6 év távlatából az érettségizőknek?

1. Ne parázd túl! Tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sok az elvárás. Tudom, hogy ijesztő. De menni fog. Bízz magadban, és nem lesz semmi gond. Az írásbelin ne figyelj a többiekre, csak saját magadra, egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál pedig ne ijedj meg, hanem vegyél egy mély levegőt, és olvasd át nyugodtan többször is. Ja, és a matekot ne akard feltétlenül túlbonyolítani. :)

2. Ne tanulj az írásbeli hetében! Amit addig nem tudtál megtanulni, nem most fogod, ráadásul úgysem tudod, mire számíthatsz. Ezen a héten csak lazíts, pihenj, próbálj kikapcsolni, hiszen az agyadnak erre van a legnagyobb szüksége.

3. Ne gondolj a szóbelire! Most még nem. Most még csak ezen legyél túl. Minden napnak megvan a maga baja.

4. Ne hallgass a többiekre a vizsga előtt! Személyes tapasztalat: angol írásbeli előtt a másik tanárhoz járó diáktársaim elkezdték mantrázni a levélkezdő-, ill. záróformulákat, én meg tiszta ideges lettem, mert velünk semmi ilyesmit nem tanított a tanár, mert mint mondta: a feladatban úgyis benne van az irányelv, csak át kell kicsit fogalmazni, és persze átrakni a megfelelő szám-személybe. Azt tudom javasolni, hogy ilyenkor vonulj félre, hallgass zenét a vizsga kezdetéig, vagy bármi, csak ne figyelj oda az ilyen beszélgetésekre.

5. Ne vedd elő a könyvet/jegyzetet a folyosón várakozva. Ott lehet a táskádban, biztonságérzet gyanánt, de ne vedd elő, és még véletlenül se kezdd el olvasni. Mint az 1. pontban is írtam: amit eddig nem tudtál megtanulni, nem most fogod. Ráadásul, veszélyes játszma ez, mert az újonnan olvasott információ felülírhatja az eddig megtanultakat, szóva inkább ne kísérletezz vele. 

Tehát: ALLIN - avagy mindent bele, érettségizők! Meg tudjátok csinálni! :)

Sziasztok! Nos, jelentem, megnéztem életem első világbajnokság-meccsét, már ami a jégkorongot illeti. Természetesen nem hagyhattam ki, hiszen a B csoportban a nyitó meccset a kanadai csapat játszotta az USA ellen, ami azért kicsit vicces volt, hiszen tele volt NHL, ill. AHL játékosokkal, így hát nem is csoda, hogy olyan nehezen dőlt el a végeredmény. Ami nagyon meglepett, hogy a hosszabbítás csak 5 perc volt. Mindig 2x20 perc a hosszabbítás, szóval nem értettem, mi ez az egész, és kicsit ideges is voltam, hiszen az 5 perc lejártával sem dőlt el a végeredmény, mondom nehogy már egyenlő legyen, a jégkorongban ilyen nincs, ez nem olyan, mint a foci. Na, de aztán megnyugodtam, mert jöttek a büntetők - csakhogy, még itt sem dőlt el, ugyanis 1-1 lett a sikeresen belőtt gólok száma! Na, hát addigra már majdnem tövig rágtam a körmöm, közben meg azon forrongtam magamban, hogy miért nem küldik már fel Pageau-t büntetőt lőni. Ha ezt megteszik, akkor talán nyerhetett volna Kanada, így azonban az USA himnusza hangzott el a mérkőzés végén. De hát, nem sajnálom tőlük, hiszen egyrészt abban a csapatban is voltak Senators tagok, másrészt meg, még nincs vége a bajnokságnak. 

Annak ellenére, hogy tényleg izgalmas meccs volt, vegyes érzéseim vannak így a mérkőzés után. Nem is tudom, nekem akkor is az NHL meccsek adják meg az igazi feeling-et, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Bevallom, igazából csak Pageau miatt követem az eseményeket, ezért is esett rosszul, hogy a 4. sorba rakták, és igencsak keveset mutatott belőle a kamera. Azt egyébként nagyon lehetett érezni, hogy a játékosok direkt erre az alkalomra álltak össze, és hogy egyébként különböző csapatokból érkeznek, szóval voltak a meccsnek pillanatai, amikor úgy tűnt, mindjárt szétesik az egész. Főleg, ha belegondolunk, hogy némelyek a tényleges csapattársuk ellen léptek pályára... Szerintem ez azért megzavarhatta őket, de a végére összekapták magukat. Alapvetően azt éreztem a játékosokon, hogy nem is igazán a csapatszellem hajtja őket, hanem egyrészt a hazaszeretet, másrészt mintha mindegyik az eredeti csapatáért játszott volna. Mondjuk, még ez is teljesen érthető, de hát még lesz majdnem két hetük, és biztosan össze fognak rázódni. Nem vészes a helyzet, igaz, most az USA jobban preferált, de hát persze Kanadát sem kell félteni. Azért reménykedek, hogy Pageau-t többet fogom látni a világbajnokság meccsei alatt, merthogy továbbra is nyomon követem az eseményeket, mégpedig élő egyenes adásban. :) A következő mérkőzést egyébként kiváncsian várom, hiszen vasárnap Koreával fognak megküzdeni, úgyhogy biztosan izgalmas lesz. 

További információk és képek a meccsről: IIHF.COM

Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? :) Nekem elég ingadozó a hangulatom, de már kezdem megszokni ezt a hullámvasút-effektust. Vannak napok, amikor tök jó minden, viszont van, amikor még ahhoz sincs kedvem meg erőm, hogy lefeküdjek aludni. Ez nekem nagyon furcsa, mert sosem unatkoztam még világ életemben, mindig el tudtam magam foglalni magam valamivel. Jó, persze most sem unatkozom, ez teljesen más, viszont akkor is megvisel. Bár lehet, hogy a nagy meleg az oka. Hiába, én sem leszek már 20 éves, de még 24 sem. :D Viszont, arra rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam ez a negatív életszemlélet, úgyhogy a múltkori konzultáció alkalmával vettem egy hálanaptárt. Már gondolkoztam rajta korábban is, hogy elkezdek vezetni ilyesmit, de hát persze sosem lett belőle semmi. Most viszont tényleg belevágtam, és meg kell mondjam, nem bántam meg. Igaz, hogy még csak 20.-a óta vezetem, de tényleg érezem a pozitív hatását. Jó, az utóbbi napokan kicsit megint mélypontra kerültem, de alapvetően az, hogy minden este leülök, és végiggondolom azt, hogy mi minden jó dolog történt velem aznap, mi mindenért lehetek hálás, ez annyira jó, mert eltereli a figyelmem a rossz dolgokról. És rájöttem, hogy minden nap van valami, amiért hálás lehetek, és amúgy ezek általában tényleg kis apróságok, pl. hogy szép idő volt, vagy hogy meg tudtam valósítani a hittanórát a tervezett módon. Apróságok, de mégis, összegyűlnek egy nap, úgyhogy van olyan, hogy alig tudom beleszuszakolni a rendelkezésre álló helyre ezeket a dolgokat. Szóval, igaz, hogy még béta-üzemmódban fut nálam ez a hálanaptár, de az eddigiek alapján csak ajánlani tudom nektek, hogy vágjatok bele, a hatás nem marad el. :)

Egy ilyen apró kis örömöt szeretnék veletek megosztani, ami nos, igen, jégkoronggal kapcsolatos. ^^ Szóval, május 4-20. között kerül megrendezésre a Jégkorong Világbajnokság Dániában, melyen Ausztria, Fehéroroszország, Csehország, Franciaország, Oroszország, Szlovákia, Svédország, Svájc, valamint Kanada, Dánia, Finnország, Németország, Korea, Lettország, Norvégia és az USA mérkőznek meg egymással.

Az Ottawa Senators, valamint a Beleville Senators (AHL) csapatok is delegálnak tagokat, akik természetesen ezen a rendezvényen a saját hazájukat fogják képviselni, éés az egyik, aki Kanada színeiben fog pályára lépni, az nem más, mint Jean-Gabriel Pageau!

Ma tudtam meg, és én tényleg annyira örülök neki. :) Ez lesz az első nemzetközi játéka, és olyan jó látni, hogy ennyit fejlődött és ilyen szépen ível felfelé a karrierje. Biztosan meg fogom nézni a mérkőzéseket, és mivel Dániában lesz, ezért még az időeltolódás miatt sem kell különösebben aggódni. Apróság, de tényleg bearanyozta a napomat, és mosolyt csalt az arcomra, annak ellenére is, hogy már két napja borzalmasan fáj a fejem.