| KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | 
VENDÉGKÖNYV | DESIGN ENDNOTE |

Gréti. HuszonNégy. ExmisszusGyakornok. BékésMegye. CSABI. Erdély. Izomautók. ChevroletChevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. Írás. Olvasás. Könyvek. Négyes. OttawaSenators. Jégkorong. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson.

 

 

 

OTT@CGY: 6-0 (10.13.)
OTT@VAN: 3-2 (10.10.)
DET@OTT: 2-1 (10.07.)
WSH@OTT: 5-4 (10.05

Előszezon mérkőzései:
TOR@OTT: 2-6 (09.18.)
OTT@TOR: 5-2 (09.19.)
MTL@OTT: 1-5 (09.23.)
NJD@OTT: 8-1 (09.25.)
OTT@WPG: 3-5 (09.27.)
OTT@MTL: 2-9 (09.30.)

 

♦ Döntés-próba>>
♦ Megismerős kérdezz-felelek :)>>
♦ Thank you, Ottawa Senators!>>
♦ A rap zene védelmében>>
♦ Hosszabb életet a laptopodnak! - néhány jó tanács :)>>
♦ Miből lesz a cserebogár, vagyis a lelkipásztor? Tévhitek és a valóság :)>>

 

 LOS ANGELES KINGS@ANAHEIM DUCKS (2017.04.09.)
 OTTAWA SENATORS@DALLAS STARS (2017.03.08.)
OTTAWA SENATORS@MONTREAL CANADIENS (2017.03.25.)
 BOSTON BRUINS@OTTAWA SENATORS (2017.03.06.)
COLUMBUS BLUE JACKETS@OTTAWA SENATORS (2017.03.04.)
 WASHINGTON CAPITALS@OTTAWA SENATORS (2017.01.07.)
 OTTAWA SENATORS@NEW YORK ISLANDERS (2016.12.18.)

/Folyamatosan bővül!/

 

 

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

 
    
   Te? :)

*  *  *

LimonadeeBíborEnaThea ♥ JasmineFanni
♥ Zsó ♥ Celaena 

* * *

Visszavárósok
Ide kerülnek azok a cseréim, akik legalább egy hónapja inaktívak. Az illetőnek jelzem a chatfelületén is, hogy ideiglenesen levettem. Ezt senki ne vegye sértésnek, tudom, hogy ezer oka lehet a frisskimaradásoknak! És hát, azért "Visszavárós", mert csak szólj, és egyből vissza is raklak a cserék közé! :)

Esther · reba · knusi · Dilara

 

 
Szerkesztő. Greta Chevelle
Nyitás 2017.01.11.
Oldal témája Személyes, jégkorong 
Felbontás 1366x768
Böngésző Chrome, Firefox
Másik weboldalam Ottawa Senators
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Design GretaChevelle
Köszönet Linda, Thea

Másik weboldalam:

♥ OTTAWA SENATORS rajongó vagyok ♥

Mi ez?

Blogolj

 
If you're not Hungarian, choose another language! :) 
(It may not be so perfect, sorry!)
   
 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~Blog~

Vizsgaélmény és beavatás :)

2017.06.27. 19:46, Gréti

A kép azt hiszem, magáért beszél! :) A tegnapi napon sikeres zárószigorlatot tettem, mégpedig négyes, azaz jó eredménnyel! :) Elmesélem, hogy történt. ^^

Talán kezdeném ott, hogy éjszaka alig aludtam valamit, mert feljött egy hatalmas vihar, dörgött-villámlott, meg minden, és ez kb. 1-fél 2-ig tartott. Aztán jó párszor még felkeltem éjszaka, mert féltem, nehogy elaludjak. Reggel aztán fél 8-ra már ott voltam a suliban, mert 8-tól kezdődött a vizsga. Mondanom sem kell, amikor bementünk a vizsga előtti köszöntőre az ülésterembe, egy kicsit kiment a lábamból az erő. Az ülésterem ugyanúgy volt berendezve, mint annak idején az alkalmassági vizsgán, vagyis U-alakban a tanárok asztalai, középen pedig ott árválkodott egy diák számára kihelyezett kis asztal. Aztán, amikor kiderült, hogy névsor szerint megyünk, ismét kiment a lábamból az erő, mert mivel én Cs-betűs vagyok, ezért én voltam a legelső. Aztán az is kiderült, hogy két csoportban leszünk, és ekkor jött a következő arculcsapás: úgy alakították a sorrendet, hogy végül én lettem a legutolsó. Én, aki mindig szerettem bemenni az első körben. Borzalmas volt ott várni, amíg mindenki bemegy előttem. Inkább zenét hallgattam, vagy a barátommal beszélgettem, néha pedig csak úgy midnen átmenet nélkül elkapott a nevetés, hogy aztán magamba roskadva üljek a széken... Szóval, szép kis érzelmi hullámokat bejártam. :) A hetes tételt szerettem volna húzni, előző este itt számolgattam az Ottawa játékosok számait, és rájöttem, hogy most Turris (ő a 7-es) lehet a legnagyobb segítségemre, valamint MacArthur (ő a 16-os), illetve még Stone is (61 :)), de aztán csodák csodájára mégiscsak Pageau segített a 44-el, mert a 4-es tételből 4-esre feleltem. :) Jó, azért nem vagyok ennyire a számok rabja, ezt csak úgy mondtam. :) A 2. tételt rektor úrnál kellett lefelelnem, és diséretet is kaptam tőle, idézem: "ez nagyon szép volt", és ennek különösen is örültem. ^^ Az 1. tétel kicsit döcögősebben ment, de abból a tárgyból az 5 év alatt egyébként is masszív 3-as voltam, szóval ezt tudtam is, hogy nem lesz tökéletes. Viszont nagyon örülök ennek a 4-esnek, mert ez szépen tükrözi az elmúlt 5 év eredményeit, és azt is mutatja, honnan hová fejlődtem. 

Egyébként elgondolkoztam a pályaválasztásomon most, hogy már tényleg szépen lassan révbe érek. :) Emlékszem, kicsit nehezen döntöttem el, milyen irányba is szeretnék menni, a jelentkezési határidő előtti héten adtam be a papírokat. Igazából sok minden szerettem volna lenni korábban, de így a gimi vége felé két elképzelés játszott nagyon erőteljesen.
Az egyik a belsőépítészet volt. Na, ez elég meglepő, igaz? :D Hiszen a matek sosem volt kifejezetten az erősségem, hát még a fizika... Rajzból viszont mindig jó voltam, és pl. a Sims-ben is szerettem házakat tervezni, építeni.
A másik pedig a pszichológia. Mindig is éreztem magamban késztetést arra, hogy segítsek az embereknek, mégpedig lelkileg (ezt csak azért hangsúlyozom, mert az orvos is segít, de nekm az olyan formában nem menne, mert nem bírom a vért). Végül aztán mégsem a pszichológia mellett döntöttem, azonban, ha úgy nézzük, elég közel maradtam ehhez az irányvonalhoz. 

A végső választásom ugyanis a református lelkipásztori hivatásra esett.

Túlélőtippek, avagy hogyan éld túl a nagy hajrát?

2017.06.24. 12:04, Gréti

Még emlékszem, amikor a szóbeli érettségire készültem, akkor biztos voltam benne, hogy annál rosszabb nincs a világon. Aztán, ahogy jöttek az első egyetemi vizsgák, ez csak megerősödött bennem, mert az érettségitől tényleg nincs rosszabb, hiszen az az első olyan jellegű megmérettetésünk, ráadásul később az egyetemi vizsgákat megszokja az ember, és már szinte rutinszerűvé válik az egész. Na de most, hogy immár csak másfél napom van a zárószigorlatig, ismét ugyanazt érzem, mint a szóbeli érettségi előtt. Vagy, majdnem ugyanazt. Hiszen szintén kb. egy hónapom volt rá felkészülni, ez idő alatt szinte nem is mentem sehova (leszámítva azt a két napos debreceni utamat, amikor beírattam a jegyeket), hanem itthon ültem, és tanultam, és persze közben pihentem is, de hát milyen pihenés ez, amikor tudom, hogy tanulnom kell? Csak akkor volt teljesen nyugodt a lelkiismeretem, ha ettem, mert tudtam, hogy a jó cél érdekében teszem (máskülönben sosem fogom elérni az áhított 53 kilót...), de miután lenyeltem az utolsó falatot, ismét rám tört a rossz lelkiismeret, hogy evés helyett is inkább tanulnom kellett volna, mert még ezt meg ezt se néztem át, ezért hát inkább elővettem egy újabb szelet kenyeret...
Viccet félretéve... de miért is tennénk félre? "Hittel és humorral" - ez az egyik egyetemi tanárunk jelszava, és teljesen igaza van. Szóval, arra gondoltam, hogy megfogalmazok pár túlélő-tippet azoknak, akik esetleg most hasonló cipőben járnak, mint én, vagy azoknak, akik még előtte állnak, és hát kicsit magamnak is, mert úgy érzem, ha ezt nem teszem meg, ha nem foglalom szavakba a gondolataimat, ha nem nyugtatom meg magam ezzel is, akkor... Na mindegy, inkább nézzük.

1. Ne pánikolj! Könnyű ezt mondani, ugye? Pedig tényleg jobb, ha ilyenkor, főleg másfél nappal a nagy vizsga előtt inkább bele sem gondol az ember. Csak tedd a dolgod, de még véletlenül se gondolj bele, hogy alig 48 óra múlva ott fogsz ülni egy minimum 8 tagú bizottság előtt, hogy számot adjál az 5 évnyi (nem?)tudásodról. 

2. Ne kapkodj! Ilyenkor az a szerencsés, ha már az ismétlés fázisában vagyunk, de egy a lényeg: ilyenkor már ne turbózzuk fel az agyunkat újabb információkkal. Most jöttél rá, hogy nem olvastál el egy könyvet/tanulmányt? Hagyd a csudába, nem most fogod megváltani a világot. Ráadásul, ha még most újabb anyaggal szembesíted az agyadat, félő, hogy az eddig megtanultak nem fognak tudni jól megérni a fejedben. A kevesebb néha több itt is érvényes, hiszen egy ilyen nagy vizsgánál (szerintem) az a lényeg, hogy értsed és átlássad a témát. 

3. Légy kreatívabb! Na, ehhez kapcsolódva akkor hadd mondjam el, hogy szerintem ebben az esetben nem kell mereven ragaszkodni a tétel felépítéséhez. Inkább arra törekedj, hogy átlátható, átfogó képet tudj adni a témáról. Én pl. úgy dolgoztam ki most a tételeimet, hogy konkrétan egy kis dolgozatot írtam belőlük (oké, mániám az írás ^^). Ez plusz meló volt, mégis kifizetődő, bár ez igazából majd hétfőn kiderül...

4. Sokszor kicsiket! Azt tapasztalom, hogy nekem ilyenkor már egyre nehezebben fog az agyam, vagyis nem bírok annyi sokat egy huzamban tanulni. Nem tudom, miért van ez, úgyhogy én azt fejlesztettem ki, hogy inkább többször tanulok kicsiket, és többször iktatok be pihenőt, és van, hogy a pihenő hosszabb, mint a tanulás, de az agyamnak most erre van szüksége. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de valamiylen szinten talán érthető, hogy ha eddigre már elfáradunk...

5. Ne éjszakázz! Oké, tudom, hogy mindenkinek más időpontban fog az agya, tegnap pl. én is negyed 1-ig tanultam, de nem éri meg, mert másnap nem bírsz felkelni, és akkor az egész napodnak annyi. Az éjszaka arra van, hogy aludjunk, az agyunk pedig ilyenkor dolgozza fel azt a sok tananyagot, amit belepréseltünk. A vizsga előtti éjszaka végigtanulása pedig szigorúan tilos! Láttam olyan egyetemista társaimat, akki szigorlat előtt hajnal 5-ig fent voltak, és meg is lett sajnos az eredménye a magánakciójuknak... Itt is csak azt tudom mondani: amit addig nem tudtál megtanulni, azt nem akkor éjszaka fogod. 

6. Inkább csak olvasgasd az anyagot! Próbáld meg úgy felfogni, mintha egy történetet olvasnál, például. Oké, tudom ez nehéz, de azért egy próbát megér. A magolós-felmondós módszerek ideje régen lejárt, és igazából nem is lenne szabad ezt alkalmazni, mert ilyen nagy mennyiséget lehetetlenség bemagolni, meg különben is, amit csak bemagolsz, az úgyis elfelejtődik. Talán ott a vizsgán még fogod tudni, de mi van, ha leblokkolsz? És különben is, nem csak arra az egyik vizsgára tanulok, hanem a későbbiekre is, hiszen ezekre az információkra szükségem lesz a munkám során. Legalábbis, ha így fogod fel, akkor szerintem már van egy óriási hajtóerő, és így könnyebb lesz, hiszen megváltozik a hozzáállásod.

Helyzetjelentés by Ottawa Senators :)

2017.06.08. 12:28, Gréti

Készítettem már ilyet a szakdolgozat írás kapcsán, most pedig arra gondoltam, végigszánkózok a zárószigorlatra való felkészülésemen is, mégpedig az Ottawa Senators segítségével. Találtam néhány jó kis gif-et, melyek tökéletesen kifejezik a jelenlegi hangulatomat is. Lássuk hát, hogyan is élem meg eddig a felészülést? :)


Szakdolgozat leadva, lassan vége a szorgalmi időszaknak is, és csupán négy vizsgám lesz? Laza. Ugyan, ki gondol még ilyenkor a zárószigorlatra? Ráérünk arra még... :)


Persze azért előfordul, hogy bosszantó módon próbál betolakodni a tudatomba a zárószigorlat gondolata, de olyankor szép finoman arrébb hessegetem, mint Methot Crosby-t. :) (A másik értelmezésimód, hogy a zárószigorlat gondolata folyamatosan bökdös, mint Methot Crosby-t, de mivel Crosby-t nem szeretjük, ezért hát nem is azonosulunk vele. Még véletlenül sem.)


Vizsgák letudva, minden egyből sikerült, és még durván egy hónapom van hátra a végső megmérettetésig - király vagyok, és megállíthatatlan! ^_^


Úgy elfáradtam, hogy mozdulni sem bírok, közben meg valami furcsa hiányérzetem is van, és mintha valamit elfelejtettem volna, de nem tudok rájönni, mi az... sőt, igazából gondolkodni sem akarok, csak valami furcsa arckifejezéssel nosztalgiázok az elmúlt tíz félév megpróbáltatásairól.


Aztán pihenésképp mindenféle egyéb dologgal (pl. macskás videók nézegetése, amit én nem szoktam, de ez is egy lehetséges és igen gyakori opció) ütöm el az időmet, mert ugyebár, még mindig ráérek... :) (Ez a gif egyébként olyan aranyos, hogy nem hagyhattam ki. :))


Június 8.-án: "Hogy... mi? Már eltelt egy hét a júniusból? Az azt jelenti, hogy... már csak két és fél hetem van? De hát... hogyan? Az előbb még május 30.-a volt..."


Amikor rájövök, hogy mégsem vagyok olyan király-császár, legalábbis addig, amíg meg nem lesz a zárószigorlat is, de addig bizony még mindig tanulni-tanulni-tanulni kell... Aaahj :)

/képek: giphy.com/

Amikor fontosabb a "hogyan"

2017.05.23. 13:17, Gréti

Hú, hát most elég vegyes érzések kavarognak bennem. Vasárnap este 9-től megnéztem az Ottawa Senators - Pittsburgh Penguins 5. összecsapását, ami katasztrofális volt. A fiúk 7:0-ra kikaptak, szóval olyan volt az egész, mint egy rossz álom, és végig abban reménykedtem, hogy majd felébredek, és kiderül, hogy ez az egész meg sem történik. De megtörtént. Csúfos vereséget szenvedtek, és úgy tűnt, semmit nem tesznek a győzelemért. Egyszerűen olyan volt, mintha nem is ők játszottak volna, vagy még inkább, mintha csak testben lettek volna ott a pályán, de lélekben nem. Az pedig, amikor Karlsson egyszerűen bement az öltözőbe a 2. harmad vége felé, és ki sem jött utána... Na, mondjuk emiatt nagyon haragudtam rá. Akkor is, ha lesérült (bár igazából nem most, hanem még a Rangers elleni meccsen, és azóta is a sérülésével együtt játszott), szerintem egy csapatkapitány akkor sem hagyhatja magára a csapatát. Még ha nem is állt volna fel a pályára, ott kellett volna ülnie, és a jelenlétével bátorítania őket. Viszont emberségből ismét jelesre vizsgáztak, mert miután Anderson beengedett egymás után 4 gólt, volt egy kapuscsere, viszont megengedték, hogy Anderson visszamenjen, ha úgy érzi. Hát, visszament, de sajnos utána mégiscsak le kellett cserélni, viszont kíváncsi leszek, hogy ma ő fog-e játszani. Remélem, hogy igen, bár én úgy látom, már eléggé elfáradt, amit meg is tudok érteni. Sőt, még azt is meg tudom érteni, ha a csapat elfáradt. Mert nyilván nagyon hosszú és fárasztó utat tettek meg azért, hogy ideáig eljussanak, és tényleg le a kalappal. Csak ott rontják el most, hogy nagyon rágörcsöltek a Stanley-kupára, pedig hát az még kicsit messze van. És a céljuk elérése érdekében pont arról mondtak le, ami az erősségük: a csapatmunka és a védekezés. Mert a védelmi rendszerük az valami egyedülálló. És egyáltalán nem akarom bántani a Pingvineket, de úgy látom, hgy nekik egyszerűen nincs játék-stílusuk. Az a helyzet, hogy én úgy veszem észre, ellesték az Ottawa taktikáját, és azt alkalmazzák ellenük. Márpedig, ha az ember a saját módszereivel találkozik, azzal nem tud mit kezdeni - na, én most pontosan ez a helyzet. A Sentors éppen ezért kapkodott, kétségbeesett, és támadásba ment át, csakhogy az ő terepe nem a támadás, hanem a védekezés és a csapatmunka. De ez utóbbit aztán végképp nem alkalmazták, mert Karlsson, Pageau, Turris, Ceci, és szinte mindegyik, aki gólhelyzetbe került, akár félpályáról is elindította a korongot, hogy na, majd ő... de hát könyörgöm, hogy hibázhattak ekkorát?!
Na, nem baj. Majd ma hajnalban sikerülni fog nekik. Különben is, az Ottawa az a csapat, aki akkor bizonyít, amikor sokan már lemondanak róluk. És hát, ők azok, akikre akkor sem lehet haragudni, ha ilyen nagyot hibáznak. Őket akkor is csak szeretni lehet, és hát kell is, mert az Ottawa-szív az csodákra képes. :) 

Tehát, megnéztem vasárnap este a meccset, ami majdnem 1-ig tartott, és 3-kor már keltem, mert jöttem vissza Debrecenbe. Isteni gondviselés volt, hogy a reggel 8-kor kezdődő vizsgámat áttették fél11-re, szóval kaptam egy kis haladékot. :) Ennek ellenére mégiscsak elfáradtam a vizsgán, de szerencsére 5-ös lett, illetve kaptam egy 4-est, amiből évközben két ZH-t írtunk, és annak is örültem. De nem is a jegy miatt esett olyan jól ez a vizsga, hanem az, ahogyan vizsgáztam. Tudni kell rólam, hogy általában minden vizsgámon közbeszólnak, belekérdeznek, olyankor pedig elveszítem a fonalat a saját feleletemben, és gyakran emiatt kapok rosszabb jegyet. Igazság szerint most is ettől tartottam, mert a 3 téma közül, amit kaptam, volt egy, amiben pontokba kellett volna szedni az elmondanivalót, de nekem ezek nem jutottak eszembe maradéktalanul (nem tudok magolni), a harmadiktól pedig a legjobban féltem, így abban is voltak kis hiányosságok. Aztán közvetlenül a felelet előtt még volt pár percem, hogy összeszedjem magam, és akkor valamiért eszembe jutottak a Senators fiúk, meg az ő kitartásuk, és arra gondoltam: a fenébe is, nem azért tanultam egész hétvégén és nem azért olvastam el tisztességesen két könyvet, hogy itt leblokkoljak és bizonytalankodjak! Amit tudok, azt igenis elmondom, amit meg nem, arra rákérdez, és akkor úgyis eszembe jut. És így is tettem! Úgy mondtam, hogy szinte levegőt se vettem. Utoljára másodéven voltam ilyen magabiztos egy vizsgámon, ott az adta a löketet, hogy pont előtte buktam meg egy másikból. Szóval, most tényleg büszke voltam magamra, és nem az ötösért, hanem a kiállásomért. Ezek szerint tényleg képes vagyok rá és meg tudom csinálni. Remélem, a zárószigorlaton is így lesz. :) 

A DBC után...

2017.05.19. 15:12, Gréti

Az az igazság, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a 10 napos kihívás, és most kicsit ismét úgy érzem magam, mint a szakdolgozat befejezése után. Mivel ez a DBC egyet jelentett azzal, hogy beleásom magam a jégkorong rejtelmeibe, rájöttem, hogy ez a 10 nap valóban csak arra volt elég, hogy a felszínt érintsem, viszont magának a sportnak még rengeteg kiaknázatlan területe van, és a fejemben sok-sok elképzelés kergeti egymást, mégis ódzokodok tőle, mert, mint korábban is írtam, nagyon könnyű ellaposodni egy-egy téma kapcsán. Szóval, bármennyire is nehéz, de most visszaveszek a tempóból, főleg, mert a DBC lejárt. Azonban azt nem tudom megállni, hogy a meccsekről ne írjak hosszabb/rövidebb összefoglalót, mert annyira eseménydús egy jégkorong mérkőzés, hogy azt sose hittem volna. :) De most egy időre kicsit más vizekre (is) evezek majd. Viszont, gondoltam valamire: mi lenne, ha minden hónapban rászánnék 10 napot erre a kihívásra, és mindig más témát vennék elő? Azt tapasztaltam, hogy jót tett a honlapnak látogatottság szempontjából is, meg hát nekem is jót tett, viszont ugyebár ezt sem szabad túlzásba vinni, de 10 nap az pont megfelelő mennyiség. Mit szóltok hozzá? :)

Hogy egy kicsit magamról is írjak, és arról, mi történik velem mostanság: szerdán megvolt az első vizsgám, ami nem volt olyan vészes, mert csak egy könyvről kellett olvasónaplót írni. Igazából ez nem csak azért volt jó, mert ennyivel is kevesebbet kellett tanulni, hanem azért is, mert így nem éreztem úgymond megterhelő kötelességnek, szabadon elmélyülhettem egy témában, és azt kötetlenül bemutathattam a vizsgán az általam olvasott könyvön keresztül, ezáltal pedig nem is voltam ideges, hanem sokkal bátrabban mertem megnyilvánulni. Vajon hogyan lehetne ezt a lelkiállapotot elérni egy klasszikus vizsgán is?...
Hétfőn megint vizsgázok, ami eredetileg múlthéten hétfőn lett volna. Mivel azelőtt írtam a szakfordítást, meg még két másik beadandót is kellett alkotnom, szombaton enyhe sírógörcs kerülgetett (ami amúgy nem jellemző rám), ugyanis úgy éreztem, képtelenség, hogy a hétfői vizsgára is felkészüljek tisztességesen (márpedig én nem szeretem a félmunkát). Mondom, felnézek a Neptunra, hátha van még egy időpont belőle - és láss csodát, volt! 22.-én! Gyorsan át is raktam, és nagyon örültem, mert így nem ment egyik feladatom a másik rovására. :) Egyébként csak azért problémázok ennyit, mert júniusban csak a zárószigorlatra akarok tanulni, ami június 26.-án lesz. De erre még inkább nem gondolok intenzívebben, először legyenek meg a "kis" vizsgák, aztán majd ráérek a naggyal is foglalkozni. Lényegében, bár sok az anyag, de azzal nyugtatom magam, hogy a zárószigorlat tulajdonképpen az eddigi szigorlatok összegzése, azokra meg tisztességesen felkészültem (annak ellenére, hogy egyik sem lett ötös). Nem a jegyekre hajtok amúgy soha, mert nem úgy neveltek. Nem kaptam jutamat az ötösért, de büntetést se a rosszabb jegyért. Ezért sem játszik olyan központi szerepet nálam pl. a tanulmányi ösztöndíj. Jó, persze jól jön az a kis pénz, de nem tudnék csak azért tanulni, sőt: amikor tanulok, sosem gondolok a tanulmányi ösztöndíjra. Jövőre pedig, a gyakorlati éven már nem fog számítani a tanulmányi átlag, ezért többen mondták, hogy nekik már mindegy is a jegy. Ezzel csak a gond, hogy itt komolyan megkérdőjeleződik a tanulás miértje, vagyis, hogy miért is tanulok? Hát nem elsősorban önmagamnak? Szerintem de... 

Hoztam nektek néhány zenét, amelyek az én esetemben szorosan összefonódtak a jégkoronggal. Tudni kell egyébként, hogy én mindenhez zenéket társítok, pl. nem kezdek el írni addig egy történetet, ameddig meg nem találom hozzá a megfelelő dallamokat. Nos, ez a 4 zene nálam egyenlő a jégkoronggal/Ottawa Senators-szal/Pageau-val, szóval gondoltam, így a DBC után megosztom veletek. Remélem, elnyerik a tetszéseteket! :) Szép hétvégét! ^_^ 


#1. FF Saga-titok, plusz egy kis elő-nosztalgia... :)

2017.04.05. 19:31, Gréti

Mivel már csak kilenc nap van hátra a Halálos Iramban 8 megjelenéséig, úgy gondoltam, minden nap hozok egy kis érdekességet a filmmel kapcsolatban. Az első konkrétan a filmek koronológiai sorrendjével kapcsolatos, mert e tekintetben nagyon is hasonlít a Star Wars-hoz, igaz, itt azért nem olyan durva a helyzet. :) De az 1-7 filmek történeti sorrendje nem egyezik a forgatási sorrenddel. A harmadik rész ugyanis kicsit kilóg a sorból, hiszen míg annak a végén Han meghal, addig megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy a további részekben bizony feltűnik - hogy aztán a hetedik részben ismét visszatérjenek Tokio-ba, majd hazatérve eltemessék Han-t, aki valójában akkor hal meg. A helyes sorrend tehát a következő: 1, 2, 4, 5, 6, 3, 7. (Ez azért kicsit barátibb, mint a Star Wars 4,5,6,1,2,3,7... és akkor még a Zsivány Egyest nem is említettük :) )

 

Ez az ötlet egyébként ma a könyvtárban, szakdolgozat írás közben jutott eszembe. Egész nap azt csináltam, el is fáradtam benne, viszont rájöttem, hogy képes vagyok ennek is a "megszállotjává " válni. Amikor hazajöttem, úgy kellett rászólnom magamra, hogy nem, most már nem foglalkozok vele, hanem szépen leülök, eszek, és közben megnézek egy Uralkodónő részt, utána pedig írom a Rebels-t, mert sajnos azzal is el vagyok maradva. Pedig tudom, hogyan akarom folytatni, de ez a szakdolgozat most minden figyelmemet elvonja. Ami persze nem baj, hiszen az első a kötelesség. Ezt pedig meg kell csinálni. Nem akarom sokáig húzni, mert egyrészt hónap végéig le kell adni, másrészt utána a záró szigoraltra, meg hát az egyéb vizsgákra is el kell kezdeni tanulni. De nem lesz sok vizsgám, szerencsére. Ha minden jól megy, az egyikből megajánlják a jegyet ZH-k alapján, a másikból csak egy könyvet kell elolvasni, a harmadik szintén nem vészes, a másik kettő viszont icsit húzósabb, főleg a jog... attól félek kicsit, de nem jobban, mint a zárószigorlattól. Úgy érzem, sose lesz már június 26. :) Akkor lesz a zárószigorlat, ami remélem, sikerül, utána pedig biztosan végig alszok két napot. Utána pedig írok, amíg csak bírom. :) De tankönyvet nem akarok látni jó ideig. :D Pedig amúgy szeretek tanulni. Ez lehet hülyén hangzik, nem vagyok stréber amúgy, de magát a tanulást tényleg szeretem. Bár valamit biztos nem jól csinálok, mert a jegyekben sokszor nem tükröződik vissza a befektetett energia, és ez mindig elszomorít. Talán az a baj, hogy nem tudom magam úgy eladni, mint mások. Én erre nem vagyok képes. És ha mondjuk a tanáron látom, hogy szólni akar, vagy kérdezni, akkor egyből illedelmesen elhallgatok. Mert szerintem így illik. Nem vagyok képes arra, hogy erőszakosan csak mondjam és mondjam. Úgy illik, hogy végighallgassam, hagyjam, hadd mondja el, vagy hadd kérdezze meg, amit akar, elvégre ő a tanár. Csak sajnos ilyenkor általában megijedek, vagy belekavarodok a tételbe, és hát ebből bizony volt már elégtelen és B tételem is... Ami nem jó. Szóval, valahogy úgy kellene kiállnom magamért a vizsgán, hogy mégse legyek illetlen a tanárral szemben. De az is lehet, hogy ezt csak én fújom fel ennyire. Pedig én egyszerűen csak tisztelem a tanárokat a tudásukért, és mindazért, amit már letettek az asztalra. Ez olyan alapvető tisztelet, amit szerintem minden pedagógus megérdemel, függetlenül attól, hogy általános iskolában, vagy egyetemen tanít. Sőt, igazából ilyen alapvető tiszteletet mindenki megérdemel, az is, aki mondjuk egy építkezésen dolgozik, mert én pl. nem tudnám azt, amit ő. Na jó, szerintem megint kicsit túlpörögtem. :) A lényeg, hogy van mire néznem. De ez így van jól. Csak megint kicsit félek, hogy mi lesz ezután. Milyen lesz jövőre? Hol leszek? Milyen helyen? Kikkel fogok találkozni és kapcsolatba kerülni? De ezek mind olyan kérdések, amin kár rágódnom. Most csak annyit tehetek, hogy még kiélvezem ezt a pár hetet (!), amit itt vagyok. Ezt a pár hetet az utolsó szorgalmi időszakomból. Nagyon durva... Többet ilyen már nem lesz az életemben. A klasszikus diákéveimnek ezennel vége lesz. Ó, és most olyan vagyok, mint az idősek, de ilyenkor tényleg rám tör a nosztalgia. És kicsit talán még a szemeim is könnyesek lesznek. Mert bármilyen nehéz is volt, bármennyi bosszúság is ért, még akkor is, ha sokat voltam szomorú és letört, azért hiányozni fog. De azt hiszem, ezzel azért mindenki így van. :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |