Március … mi a titkod? Téged mindenki vár. Téged mindenki szeret. Te elhozod a jó időt, a tavaszt. A tavasz, igen… Nem vagy te egy kicsit agyafúrt? Kecsegtetsz minket a tavasszal, aztán végül nem lesz belőle semmi. Egyik percről a másikra zöldbe borulnak a fák, a téli kabátot pedig pulóverre cserélhetjük. Ráadásul egy órát el is veszel tőlünk, kedves március… ez nem szép.
Ne értsd félre, szeretlek. De ha lehetne egy kérésem, idén szeretném látni, érezni a tavaszt. A rügyeket is, nem csak a virágokat és leveleket. Az újjászületés, az ébredés folyamatát. Hogy nekem is legyen időm felébredni a téli hidegből.

* * *

Bevallom, sosem írtam még száz szavas fogalmazást. Talán azért, mert számomra ez nem is fogalmazás, csak egy kis... szösszenet. Nem tudok keveset írni, úgyhogy a novellaírás sem az én műfajom, bár sokszor próálkoztam vele. :) De most úgy döntöttem, megpróbálom. Így sikerült. De olyan kevésnek éreztem, hogy úgy gondoltam, muszáj még írnom hozzá. Bár a márciusról és a tavaszról tényleg nincs több gondolatom. A fenti 100 szóban mindent összefoglaltam. Röviden, tömören, lényegretörően. 
Tegnap kicsit kreatívkodtam, és készítettem néhány avatart. Igazából az adta az ihletet, hogy tegnap, amikor kimentünk sétálni, láttam motorosokat a villamosmegállóban és egyből eszembe jutott az a Facebook-os kép, miszerint valakinek a tavasz hangja igazából ez, nem pedig a madárcsicsergés. :) Meg láttam azt a szép piros Ford Mustang gt500-at, ami csak néhanapján szokott erre járni, úgyhogy végül ezek adták a kezdőlökést a következő avatarok elkészítéséhez. Nem nagy szám, de életem első avatarjai, szóval talán ez mentség lehet. :)