Hát igen, holnap ZH-t írok, amihez át kellett venni egy majdnem 100 oldalas könyvet, és hát most megtapasztalhattam, hogy milyen nehéz leírni azt az 1667 szót. Nem is a mennyiség miatt, ó, nem, hiszen ma is sikerült túllépnem, így kereken 1679 szó lett a mai eredmény. A gond ott volt, amikor most nemrég újraolvasva rájöttem, hogy én bizony nem is így akartam ezt leírni, és akkor fogalmazzuk át... Igaz, nem kellett sokat, de akkor is. Mindegy, természetesen nem adom fel, főleg, mert ez még csak a 3. nap, aztán nehogy már. :) A hét közepétől félek kicsit, főleg, hogy kedden mi lesz, mert akkor nap nem igazán fogok ráérni írni. Vajon lehet csalni, hogy mondjuk hétfőn vagy szerdán írom meg a keddit? Na mindegy, ezt majd még kitalálom. Persze, tudom, hogy ennek a kihívásnak az a lényege, hogy mindennapos rutinná váljon az írás úgy, hogy azért mégse szorítson háttérbe más kötelezettséget. Amúgy ez a mai adag kicsit, vagyis nagyon szomorúra sikerült, de hát tudtam előre, hogy ez lesz, szóval ne csodálkozzak. Sajnáltam, hogy így alakultak a dolgok, de muszáj a cselekmény végett. Na de nem is beszélek róla többet, olvassátok el, és meglátjátok, mire gondoltam. 

Hoztam még nektek ezen kívül pár Beavatott avatart, amiket még tegnap este szerkesztettem. :)

Március … mi a titkod? Téged mindenki vár. Téged mindenki szeret. Te elhozod a jó időt, a tavaszt. A tavasz, igen… Nem vagy te egy kicsit agyafúrt? Kecsegtetsz minket a tavasszal, aztán végül nem lesz belőle semmi. Egyik percről a másikra zöldbe borulnak a fák, a téli kabátot pedig pulóverre cserélhetjük. Ráadásul egy órát el is veszel tőlünk, kedves március… ez nem szép.
Ne értsd félre, szeretlek. De ha lehetne egy kérésem, idén szeretném látni, érezni a tavaszt. A rügyeket is, nem csak a virágokat és leveleket. Az újjászületés, az ébredés folyamatát. Hogy nekem is legyen időm felébredni a téli hidegből.

* * *

Bevallom, sosem írtam még száz szavas fogalmazást. Talán azért, mert számomra ez nem is fogalmazás, csak egy kis... szösszenet. Nem tudok keveset írni, úgyhogy a novellaírás sem az én műfajom, bár sokszor próálkoztam vele. :) De most úgy döntöttem, megpróbálom. Így sikerült. De olyan kevésnek éreztem, hogy úgy gondoltam, muszáj még írnom hozzá. Bár a márciusról és a tavaszról tényleg nincs több gondolatom. A fenti 100 szóban mindent összefoglaltam. Röviden, tömören, lényegretörően. 
Tegnap kicsit kreatívkodtam, és készítettem néhány avatart. Igazából az adta az ihletet, hogy tegnap, amikor kimentünk sétálni, láttam motorosokat a villamosmegállóban és egyből eszembe jutott az a Facebook-os kép, miszerint valakinek a tavasz hangja igazából ez, nem pedig a madárcsicsergés. :) Meg láttam azt a szép piros Ford Mustang gt500-at, ami csak néhanapján szokott erre járni, úgyhogy végül ezek adták a kezdőlökést a következő avatarok elkészítéséhez. Nem nagy szám, de életem első avatarjai, szóval talán ez mentség lehet. :)