Tudom, hogy ma már írtam egyszer, de eszembe jutott, hogy még nem értem az Ottawa Senators kihívás végére, és mindenképpen írni akartam erről is még egy bejegyzést. :) Még három kérdés maradt válaszolatlanul, melyek közül most a következőt szeretném bővebben kifejteni:

"Melyik a kedvenc gólod?"

Na, hát ebből aztán van bőven, mert valójában a fiúk összes gólját imádom, hiszen a gól az mindig örömmel tölti el az embert, már feltéve, ha az Ottawa Senators lövi be. ^^ A gólkirály számomra mindig is Pageau lesz, hiszen nem semmi volt az a bizonyos mesternégyes, amit a New York Rangers elleni meccsen produkált. Tudom, erről már sokszor írtam, de hadd legyen itt még egyszer az utókor számára. :) Pageau általában jókor van jó helyen, tehát  inkább csak "besegíti" a korongot a kapuba, de persze ehhez is tehetség kell, hiszen ha elvéti, akkor már annyi a gólnak. Így tehát mindenképpen megérdemli a dicséretet!

Viszont aki kiemelkedően jól teljesített ebben a szezonban, az Mike Hoffman volt, ugyanis ő egymás után ontotta a gólokat és az asszisztálásban is az élen járt. A Boston Bruins elleni meccsen például egy hihetetlenül klassz, ún. egykezes (one-handed) gólt produkált, amit azóta is mindig ámulattal nézek. Olyan szépen kicselezi a kapust, és szinte mindenféle erőfeszítés nélkül beviszi a korongot a kapuba, hogy azt öröm nézni - mármint a Senators rajongóknak, természetesen. :)

A kedvenc meccsem viszont egyértelműen az április 15.-i Boston Bruins elleni mérkőzés, igen, az, amit legelőször láttam, és tudom, már erről is írtam, de hát azokkal a gólokkal én nem tudok betelni! A legemlékezetesebb és egyben legkedvesebb meccs pillanatom is ebből a meccsből való, amikor is Brassard és Karlsson közösen belövik a kiegyenlítő gólt, majd Brassard örömében Karlsson nyakába ugrik. Egyébként is szeretem látni, ahogy örülnek a góloknak és a sikereiknek, olyanok, mint a gyerekek, de nagyon aranyosak, és tényleg szívet melengető így látni őket. :) Ennek a meccsnek minden pillanata történelem!

Még nem meséltem nektek, de készítettem egy Hála-üveget. Még januárban láttam az ötletet a Facebook-on, de csak most sikerült megvalósítanom, szombaton. Úgy jutott eszembe, hogy nagymamám pont cseresznyelekvárt készített, és előkészített egy csomó befőttes üveget, én meg azonnal kunyeráltam is tőle egyet. :) Majd hozok róla képet, csak még nincs kidekorálva, mert nem volt rá időm. De már van benne jó pár összetűrt kis papírdarab. :) Ezt csak azért mondom, mert a mai napon azért vagyok hálás, hogy sikerült szépen lebarnulnom. :D Kifeküdtem tanulni a hintaágyra, és sikerült elaludnom, aminek következtében a Nap szépen lefogott, de ennek örülök, mert pl. a lábam mindig nagyon nehezen barnult. De, most van egy jó kis alapszínem. :) Talán hülyeség, hogy ilyen miatt is hálásnak érzem magam, de rájöttem ez alatt a pár nap alatt, amióta ezt a kis üveget töltögetem meg hála-pillanatokkal, hogy valójában ezeket a kis apróságokat kell tudni megragadni az életben, és akkor minden sokkal szebb lesz, mert tényleg mindig van miért hálásnak lennünk. De erről majd még fogok írni a későbbiekben, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz rám ez a Hála-üveg. :) 

De, ma hozom a kihívás következő részét, igaz, megint nem a sorrend szerint haladva, de midnegy. :) Szóval, a mai kérdés, amire válaszolni fogok:

"Melyik mezük tetszik a legjobban?"

Igen, először is azt kell tisztázni, hogy milyeneket is hordanak egyáltalán? Ugyebár háromféle van használatban: az, amit idegenben vesznek fel (ez a fehér), az, amit hazai pályán viselnek (ez a piros), és az ún. alt-mez, vagy csere, amit igazából nem tudom, milyen alkalomból hordanak, de pl. idén januárban abban játszottak. A három közül nekem a hazai és az alt mez tetszik a legjobban. A fehér annyira nem nyerte el a tetszésem, bár tudom, vagyis sejtem, hogy ezeknek az away-mezeknek az a lényege, hogy ne terelje el a figyelmet a hazai pályán játszó csapatról, ezért hát általában fehér, és abszolút feltűnés-mentes, ebből kifolyólag viszont pont az egyediségét veszíti el, ami viszont nagyon szépen megmutatkozika  piros mezben. Az alt mezről annyit kell tudni, hogy egyrészt még nem láttam őket abban játszani :D, másrészt az "O" logo az eredeti Ottawa Senators logoja, mert ugyebár a csapat az 1950-es évektől végleg feloszlott, és csak 1992-ben indult újra, így nem kapták meg a régi csapat érdemeit (amivel nem értek egyet, főleg, mert azóta már rengeteget bizonyított az új Senators), így pedig a logo is változott erre a másik két mezen látható Senators-fejre. Ja, egyébként mondtam már, hogy csináltattam egy Ottawa Senators pólót, amin Pageau neve van (tudom, hogy még mindig nem mutattam meg, de majd pótolom), és múltkor Debrecenben abban mentem el sétálni a barátommal, és az egyik egyetemista társam odaszólt nekem, hogy "This is sparta, ugye, Gréti?" Én meg csak néztem rá, hogy "öö,hát nem egészen..." :D Vicces volt, de persze, mit is vártam, hiszen itthon nem annyira ismertek. Még. ;)
Na, szóval a használatban lévő mezek közül a hazai és az alt a kedvencem, de néha beújítanak egy-két extrém mezzel, pl. volt, hogy terepszínűben játszottak, vagy tiszta zöldben, ami eléggé hajazott a Dallas Stars mezére, de mindegy. :) Viszont volt egy olyan mezük, amit szerintem csak egyszer vettek fel, fogalmam sincs, milyen célból, de rögtön beleszerettem:

Jó, hát tudom, hogy a piros és a lila üti egymást, de annyira szeretem a lila színt, hogy egyből megteszett. ^^ És hát, jól áll Karlsson-nak a lila, nem? :D <3

/kép: Facebook/

"Ki a kedvenc játékosod és miért?"

Erre a kérdésre nem tudok egyetlen névvel válaszolni. :) Természetesen a csapat minden tagja egyformán értékes, mindenkinek más az erőssége, és az a legjobb, hogy senki nem nyomja el a másikat, hanem odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenki tudjon pontokat szerezni a szezon ideje alatt. Most mégis négy játékost szeretnék kiemelni, akikről mondható, hogy a kedvenceim. 

1. Jean-Gabriel Pageau

Ő a leg-leg-legkedvencebb. :) Hogy miért, arról a tegnapi bejegyzésben már írtam: az április 29.-i meccs volt az első, amit kihozott nekem a Facebook, és amit bár nem néztem meg, másnap rákerestem, és ugyebár Pageu azon a bizonyos meccsen lőtte a mesternégyesét. Ezzel a teljesítményével pedig elérte, hogy ő legyen a No.1. :) 
Mit kell tudni róla? Jelenleg 24 éves, alig 20 évesen került be a csapatba, így sokáig ő volt a legfiatalabb játékos. NHL-es pályafutása elején egyből mesterhármast lőtt, erre korábban csak Alfredsson (a régi csapatkapitány) volt képes. Szóval, mondhatni, hogy egy nagyon tehetséges játékos.
Erőssége: gyors, ha lepasszolják neki a korongot, akkor ügyesen beirányítja a kapuba.
Gyengeségei: gyakran félreugrik a korong elől, így például a mostani legutolsó meccset emiatt is vesztették el (mentségére legyen mondva, hogy nem védőjátékos, hanem támadó). Indulatos, de sosem hagyják verekedni.
Érdekességek róla: ő a legkisebb játékos a csapatban (175 cm). Az alső bal oldalsó metszőfoga hiányzik, ezt a 2013.május 5.-i Montreal Canadiens elleni meccsen vesztette el, amikor kapura lövés közben az ellenfél játékosa az ütőjével szájba vágta. Ezen a meccsen egyébként mesterhármast lőtt. 

És itt az a bizonyos mesternégyes. Gyönyörű. ^^

2. Erik Karlsson

Ő a második számú kedvencem, és nem, nem azért, mert ő a csapatkapitány, vagy mert ő a legismertebb a csapatból. Viszont látva azt, hogy milyen jó csapatkapitány, mennyire törődik a csapatával, mennyire összefogja a többieket, és hát milyen tehetséges, így helyet kapott a szívemben.
Mit kell tudni róla? Svéd származású, jelenleg 27 éves, de 19 éves kora óta Senators tag. Annak idején tizennyolcadikként, vagyis az első körben draftolták, ami nem kis teljesítmény. Első gólját 19 évesen szerezte, és 2014 óta csapatkapitány.
Erőssége: nyugodt, gyors játék jellemzi, hihetetlenül jól tud cselezni, és gond nélkül belövi fél pályáról a korongot akár úgy is, hogy közte és a kapu között nyolc játékos van. 
Gyengeségei: néha hajlamos a kapkodásra.
Érdekességek róla: Karlsson igen vicces is tud lenni, pl. volt olyan, hogy fellökte az ellenfél egyik játékosát, mire az Karlsson helyett egy másik Senators tagnak ment neki, Karlsson meg csak sunyin nevetett. Vagy, amikor a palánkig üldözte az ellenfelét, aztán lazán megfogta és felemelte, hogy a Senators megszerezze a korongot. Kétszer is elnyerte a legjobb védőjátékosnak járó Norris-emlékkupát, 2012-ben és 2015-ben, ileltve idén is jelölték erre a címre.

A jégkorong művészete Karlsson módra:

3. Mike Hoffman

Ő a harmadik számú kedvencem, akárcsak Pageau, ő is támadó, mégpedig balszélső. Ebben az évben kifejezetten jól szerepelt, a teljes szezon során 26 gólt szerzett (ezzel a 2. helyen van), a rájátszások alatt pedig 6 gól és 5 asszisztálás köszönhető neki, ezzel a 3. helyen szerepel. 
Mit kell tudni róla? 27 éves, kanadai származású, 2009-ben választották be a csapatba, de csak 2011-ben debütált Senatorsként. Első NHL gólját 2014. május 9.-én a Winnipeg Jets elleni mérkőzésen szerezte, mégpedig gyönyörűen: a kapunál vezette a korongot, de fellökték, ő pedig esés közben átpasszolta Turris-nek, aki így belőtte a kapuba. Az Ottawa 5:3-ra nyert.
Erőssége: jól tud asszisztálni, akár a leglehetetlenebb helyzetekből is.
Gyengeségei: még nem tapasztaltam, de biztosan van neki. :)
Érdekességek róla: balkezes; a 2009-10-es szezonban a QMJHL játékosaként (Quebec Major Junior Hockey League) ő kapta a legjobb újonc támadónak járó Michael Biére-trófeát, ugyanebben a szezonban a Frank J. Selke emlékkupát is megkapta, amit annak a támaadónak ítélnek oda, aki védőként is jól szerepel (ekkor még csak 19 éves volt!). 

Az a bizonyos első asszisztálás:

4. Kyle Turris

Igazából ő a május 17.-i Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen nyert meg magának, amikor a Senators 5:1-re nyert, és Turris hihetetlenül szépen lőtte be az 5. gólt. 
Mit kell tudni róla? Szintén 27 éves (nahát, 4-ből 3 :) ), augusztusi születésű (akárcsak én ^^), és a többiekkel ellentétben nem törzsgyökeres Senators, mivel a Phoenix Coyotes draftolta 2007-ben a 3. helyről (18 évesen!). 2011-től az Ottawa Senators tagja. 
Erősségei: gyors, fürge, kecses mozgású, ebből kifolyólag a leglehetetlenebb helyzetekből is képes gólt lőni. 
Gyengeségei: ő is kicsit hirtelen természetű.
Érdekességek róla: csapatkapitány-helyettes; nemzetközi sikerei is vannak: 2005-ben az U-17 jégkorong világbajnokságon ezüstérmet szerzett, 2006-ban aranyérmet nyert az Ivan Hlinka emléktornán, szintén aranyat szerzett a 2008-as U20 IIHF jégkorong világbajnokságon Csehországban, illetve szintén 2006-ba aranyérmes lett a WJAC-n (World Junior A Challenge). 

A gyönyörű Pingvinek-elleni 5. gól:

Mi történt velem májusban? Mire vagyok büszke? Mi a legörömtelibb és a legszomorúbb pillanatom? Mi volt a kedvenc ruhadarabom, kedvenc hajviseletem ebben a hónapban, és ki az a személy, aki leginkább inspirált? Most többek között ezekre a kérdésekre fogok válaszolni. :) 

Viszonyom a májushoz: Ha végiggondolom, talán az egyik legkedvesebb hónapom a május, mert imádom, hogy ebben a hónapban olyan szép, üde zöld a természet, olyan élettelteli, az időjárás pedig pont az a kellemes meleg, hát a májusi eső pedig ugyebár aranyat ér. Igaz, mióta egyetemista vagyok, ez a hónap inkább összefolyik a vizsgaidőszakkal, de ezzel együtt is megvan/megvolt a maga szépsége. :)

Mire vagyok a legbüszkébb: talán arra, hogy sikerült minden vizsgámat megcsinálni úgy, ahogy terveztem de még inkább arra vagyok büszke, ahogyan vizsgáztam: magabiztosan, határozottan, úgy, ahogy eddig még soha. Hamarabb is ráérezhettem volna a dolog lényegére, de hát, jobb később, mint soha. :) És ha már itt tartunk, arra is büszke vagyok, hogy májusban sikerült feljutnom a Blog/napló kategória 2. helyére, bár ez igazából nem csak az én érdemem, hanem még inkább nektek köszönhető. :)

Legörömtelibb és legszomorúbb pillanat: hát, igazából a legörömtelibb és a legszomorúbb pillanatom is konkrét személyekhez kötődik, mégpedig az Ottawa Senators-hoz, úgyhogy azért vontam össze ezt a két szempontot. A legörömtelibb pillanatom az volt, amikor olyan bravúros 5:1-es győzelmet arattak a Pingvinek felett, a legszomorúbb pedig egyértelműen az, amikor vesztettek a 7. mérkőzés hosszabbítása során. De összességében véve a május hónapom legmeghatározóbb eleme az, hogy megismertem az Ottawa Senators-t, ezzel együtt pedig belépett egy olyan elfoglaltság az életembe (a jégkorong), ami egy egészen másfajta kikapcsolódási lehetőséget teremt számomra, és olyan lelki töltetet ad, amit sohasem gondoltam volna. A csapattagok kitartása, hite és összetartása pedig szerintem még azokra is inspirálólag hat, akik nem szeretik őket. 

Leginspirálóbb személy: ő is az Ottawa Senators-hoz köthető. Jean-Gabriel Pageau 44-es számú center (támadó) játékosról van szó, aki azért meghatározó személy számomra, mert amikor bekapcsolódtam az Ottawa Senators életébe, az pont az a meccs volt, amelyiken mester négyest lőtt. És igen, úgy látszik, a négyes szám már mindig is az életem szerves része lesz, ráadásul Pageau esetében ez duplán is bebizonyosodott a 44-es szám miatt. :)

Kedvenc könyv: ebben a hónapban is megvettem a szokásos könyv-adagomat, csak elfelejtettem róla írni, meg igazág szerint nem is nagyon volt időm arra, hogy olvassak. Elég sokáig tartott, mire kiválasztottam ezt a könyvet, majdnem egy óra hosszát töltöttem el a könyvesboltban, de végül csak rátaláltam, és nem tudtam ott hagyni. Igaz, még a felénél se járok, de tervezem, hogy most már fogom olvasni, hiszen kicsit több időm lesz. Szóval, ez a könyv a Sugar címet viseli, és egy túlsúlyos lányról szól, és az ő kicsit sem fényes életéről (a bátyját pl. Görénynek hívják, és nem véletlenül, az anyukája pedig, aki szintén túlsúlyos, egyfolytában csak alázza a saját lányát), és hát arról, hogyan talál rá a szerelem. De leginkább azért vettem meg, mert mindazoknak ajánlják, akiknek kevés az önbecsülésük - gondoltam, egy ilyen könyv mindenképpen elfér a könyvespolcon. :) Ja, és hát a borítóján lévő motor meg annyira menő, hogy már ezért is muszáj volt elhoznom.

Kedvenc outfit: na, ez egy abszolút újdonság a részemről, mert még sohasem foglalkoztam azzal, mi volt az adott hónapban a kedvenc ruhadarabom/szettem. De mindegy, valamikor ezt is el kell kezdeni. :) A képen látható outfit tehát az, amit ebben a hónapban a legszívesebben felvettem, bár igazából ezt bármikor örömmel hordom, mert mindhárom darabot imádom. A Converse tonracipőt még tavaly nyáron kaptam ajándékba, és eleinte idegenkedtem tőle, egyrészt azért, mert piros, másrészt pedig azért, mert tornacipő, és hát én mindig deszkáscipő-párti voltam, meg egyébként is, szinte mindenki ilyet hord... De, annyira kényelmes, hogy azóta ha csak tehetem, mindig ezt hordom. A farmer egyébként nem látszik jól, de hosszú, egyenes szárú, és egy ideje felfedeztem, hogy sokkal jobb, ha belehúzom a pólót, nem tudom, miért, de nekem jobban tetszik. A felső pedig örök kedvencem, sötétkék, Paris feliratú rövidujjú. 

Kedvenc hajviselet: az utóbbi időben sokat nőtt a hajam, úgyhogy már majdnem a hátam közepéig ér, mióta pedig szemüveges lettem, jobban szeretek kísérletezni a különféle frizurákkal. Összefogni viszont sose szerettem a hajam, mert nem bírta el a hajgumi a súlyát, és összeesett a copfom, másrészt pedig nagyon húzta a fejbőrömet. Úgyhogy, májusban kezdtem el forradalmasítani az ún. Ariana Grande-frizurát, amit azért szeretek, mert egyrészt még hosszabbnak tűnik tőle a hajam (igen, az sose lehet elég hosszú :) ), másrészt pedig nem húzza úgy a fejbőrömet, csak hát ehhez is kell egy kis gyakorlat, mert pont el kell találni azt a mennyiséget, amennyit összefogok. De nagyon szeretem, nekem nagyon kényelmes ez a hajviselet.