Sziasztok! Ma egy olyan témában szeretnék nektek írni, amiről már nagyon régóta tervezek bejegyzést készíteni. A sztárok körében nagyon elterjedt a #nomakeup mozgalom, már ha lehet ennek nevezni, ami azt jelenti, hogy olyan képet posztolnak magukról, amin állítólag smink nélkül szerepelnek, de a szemfüleseknek persze feltűnik, hogy azért mégsem minden az, aminek látszik. Bár én nem vagyok sztár (szerencsére), de a #nomakeup mozgalmat erősítem, és el is mondom, hogy miért.

Nem arról van szó, hogy sosem próbáltam ki a sminket, hiszen én is csak lány vagyok, és megvolt az az időszakom, amikor kísérletezgettem, hogy lássam, mi áll jól nekem. 12-13 évesen volt egy rakás szemhéjfestékem, szájfényem, szemceruzám, és ezeket lelkesen próbálgattam is az arcomon. 14-16 éves koromban mindennapos volt számomra a fekete szemceruza, de aztán 17 évesen egy nap fogtam, letettem, és azóta sem használtam. Amit maximum magamra tettem, az a szempillaspirál volt, de most már azt sem. Amit pedig soha nem próbáltam ki, az az alapozó. Na de hogy miért is?
Őszintén bevallom a legfőbb okot: lusta és béna vagyok a sminkeléshez. Pedig van kézügyességem pl. rajzoláshoz , de az olyan aprólékos munkák, mint a körömfestés, gyöngyfűzés, vagy sminkelés, na azokhoz egyszerűen nincs türelmem. Nem, mintha egy design megalkotása kevesebb időbe telne, de hát az teljesen más. :) Szóval, a legfőbb oka annak, amiért nem sminkelek, ilyen egyszerű. Akár ciki, akár megbotránkoztató, akár érteheteten, de felvállalom, hogy az én értékrendemben a sminkelés valahol nagyon hátul kullog, olyannyira, hogy szökőévben egyszer, ha rászánom magam.
A másik oka, hogy nekem a smink nem áll jól. Lehet persze, hogyha elmennék egy profi sminkeshez, ő megtalálná a számomra megfelelőt, de ez nem hiszem, hogy valaha is bekövetkezik. Meg különben is, van, akinek jól áll, és van, akinek nem. Legalábbis, szerintem. Én pedig az utóbbiak táborába tartozok. Tehát, ami nem megy, nem kell erőltetni.
Az is igaz mondjuk, hogy szerintem a smink egy bizonyos szinten túl nem egészséges. Tehát az, hogy valaki minden nap magára keni az alapozót, kihúzza a szemét, stb., egyáltalán nem tesz jót a bőrnek. Tudom, hogy manapság már vannak hiper-szuper-modern kímélő termékek, de akkor is... A bőrnek szüksége van arra, hogy levegőzzön, és ha lefedjük valamivel, akkor ugyebár ebben gátolva lesz, így pedig hamarabb beindul majd az öregedés is.
És ha már praktikusság szempontjából közelítjük meg a dolgot, sokat meg lehet spórolni azzal, hogyha az ember nem költ ilyen termékekre. Mert ugyebár, olcsót nem szabad megvenni, a minőségi pedig olykor túl drága. Én meg inkább költöm kajára a pénzem (mondjuk ez sem látszik rajtam), vagy írószerekre, na és persze könyvekre. :)
És még valami. Bár néhányan gyönyörű sminkeket tudnak készíteni, azonban van egy kiábrándító tény: a fiúknak ez többségében nem jön be, mert ők inkább a természetességet szeretik. Előbb-utóbb pedig úgyis kiderül, mi van a smink alatt, és ha sokáig alkalmaztuk ezt a kegyes kis hazugságot, akkor nem biztos, hogy a valósággal való szembesülés pozitív kimenetelű lesz. 
Nem azt mondom, mert ha az arcomon felbukkan egy pattanás, akkor azt én is elfedem korrektorral. De! Ha lehet egy tanácsom, ne vigyétek túlzásba a sminket. Higgyétek el, úgy vagytok szépek, ahogy vagytok. Az esetleg kis szépséghibák tesznek egyedivé és különlegessé. A bőrötökre pedig életetek végéig szükségetek lesz, és mint tudjuk, a bőr nem felejt, tehát ahogyan most bántok vele, később majd az alapján fogtok vele együtt élni. Tehát, nem azt mondom, hogy kövessétek az én példámat, és #nomakeup minden nap, hiszen mindenki úgy csinálja, ahogyan ő jónak látja. De a mértéktartás itt is célravezető lehet. 

/kép: Newboost/

Most, hogy immár túl vagyok a zárószigorlaton, végre elkezdhettem gondolkodni a nyári terveimen. Az az igazság, hogy a nyári szünetekkel mindig olyan furcsa viszonyban voltam, mert egyszerűen sosem tudtam kihasználni az ajándékba kapott szabadidőt, főleg azért, mert én alapvetően mindig szerettem iskolába járni, és egy idő után kezdett hiányozni a suli, meg még a tanulás is. (tudom, őrült vagyok :D) Most viszont az a különös helyzet áll fenn, hogy nem tudom, meddig fog tartani a nyaram, merthogy minden attól függ, mikortól kezdődik a gyakorlati évem. Lehet, hogy már augusztus elején költönöm kell, de az is lehet, hogy majd csak augusztus végén. Ráadásul, most nem az iskolapadba fogok visszatérni, hanem egy teljesen új élethelyzetbe csöppenek, amit úgy hívnak, nagybetűs Élet, munkával színesítve. Szóval, ezért is most kicsit máshogy tekintek az előttem álló nyárra, és hát vannak konkrétabb terveim, úgyhogy kezdeném is az első felvonással. :)

A szobám egyébként most úgy néz ki, mint egy kisebb csatatér, mert a cuccaim, amiket hazahoztam a koliból (könyvek, jegyzetek, stb.) itt vannak a polcokon, arra várva, hogy megszelektáljam őket. Neki is veselkedtem ma, de végül arra jutottam, hogy ehhez még fáradt vagyok :D, viszont megálltam a könyvespolcom előtt, és rájöttem, hogy van ott jó pár könyv, amelyek csak arra várnak, hogy elolvassam őket, és hát mi lehetne ehhez jobb időszak, mint a nyár? :)

Az első A burok c. könyv, Stephenie Meyer-től. Ezt a könyvet még gimis koromban kaptam, azt hiszem 11.-es voltam akkor, apa hozta nekem, és nagyon durva, mert még azóta sem jutottam tovább a felénél, pedig már háromszor (!!!) elkezdtem, és filmen is láttam. Nagyon jó történet, csak igazából annyira telített, hogy kicsit nehéz olvasmány. Viszont most már nem menekül, és ha törik, ha szakad, elolvasom a nyáron! :)

Ugyanez a helyzet a Trónok harca 1. részével, bár ezt nem kezdtem el többször, és nem is azért hagytam abba, mert nehéznek találtam. Tavaly karácsonyra kaptam, szintén apától. Alapvetően tetszik a történet, viszont nehéz volt nem elveszíteni a fonalat, mert gyakran váltogatja a nézőpontokat az író, ráadásul gyakorlatilag mindenféle logika nélkül. Ott rontottam el, hogy elkezdtem nézni a sorozatot, ami teljesen kiábrándított, ezután pedig a könyvet is hanyagoltam. De majd most... :)

A következő "áldozatom" az Inferno. Mondanám, hogy a filmet láttam először, de ez nem igaz, ugyanis - szégyen, nem szégyen - nem bírtam végignézni, már az elején ki kellet jönnöm a moziból. Annyira jól megcsinálták ugyanis, hogoy szinte teljesen átvettem a főszereplő állapotát, és emiatt rosszul lettem. A könyv viszont nagyon jó, még úgy is, hogy a helyszíneket én magam nem ismerem, de olyan jól leírja, hogy simán el tudom képzelni. Ráadásul, rövid fejezetek vannak, és mindig olyan zárással, hogy muszáj tovább olvasni. :) Jelenelg a felénél járok.

Könnyedebb vizekre evezve itt van a Gyönyörű sorscsapás c. könyv, amit áprilisban vettem meg a minden-hónapban-egy-könyv elhatározásom részeként. Már a felénél járok, és be fogom fejezni mindenképpen (csakazértis), de hogy őszinte legyek, kicsit csalódtam a sztoriban, mert nem erre számítottam. De még hátha fordít rajta valamit az írónő. :)

Szintén egy Stephenie Meyer könyv, amit a névnapomra kaptam szintén apától (és akkor már nem is kérdés, hogy ő melyik műfajt preferálja :)), A vegyész. Hallottam már róla, nézegettem is a köynvesboltban, de nem tudok róla semmi konkrétabbat, így hát kíváncsian várom, hogy elkezdhessem. :)

A következő könyvet a Tesco-ban lévő könyvkiárusításon vettem, tudjátok, ahol nagyon olcsón lehet hozzájutni könyvekhez, naptárakhoz, stb. Azért ragadta meg a figyelmem, mert VIII. Henrikről szól, és mivel pont az Uralkodónőt nézem, amelyben szerepel Erzsébet királynő is, akinek ugyebár VIII. Henrik volt az apja, meg hát amúgy is szeretem a történelmet, így úgy gondoltam, miért ne? Meg szerintem a borítója is nagyon menő, ha úgy nézzük, már majdnem Szenátor. :D

A Repülj velem c. könyvet szintén egy ilyen könyvkiárusításon vettem, csak nem a Tesco-ban, hanem a Malomparkban. Először a címe tetszett meg, aztán a borítója, aztán elolvastam a hátulján lévő összefoglalót, és megvettem. 500 Ft igazán nem volt pénz érte. Nem hosszú, egy délután alatt elolvasható (gondolom), és ígéretesnek tűnik. 

A legutolsó könyvet a szüleimtől kaptam névnapomra, a Légy jó mindhalálig. Nem emlékszem rá, hogy valaha olvastam volna, pedig tudom, hogy kötelező olvasmány volt annak idején, és én mindet el is olvastam becsületesen. De ez a történet mindig ott motoszkált a fejemben, főleg, mióta egyetemre kerültem - merthogy a debreceni refiben játszódik, úgy tudom, a filmet is a teológia épületében vették fel. Persze, azt tudom, hogy miről szól a történet, így valószínűleg ezt nem mostanában fogom elkezdeni, hanem majd egy arra megfelelő pillanatomban. :)

Elmúlt a január, itt van a február. Elgondolkodtam azon, hogy a január tényleg egy hosszú, nyomasztó hónap a december pörgése, szépsége, ünnepiessége után. Mondjuk nem lenne szabad, hogy a karácsony öröme elmúljon az ünnep elmúltával, de ez más kérdés. Az viszont tényleg érdekes, hogy a hosszú január után jön a rövidebb február, ami teljesen más hangulatú, és kicsit pörgősebb, hiszen a legtöbb helyen ekkor tartják a farsangot, és a báli szezon is ekkor tetőzik. Ráadásul csak 28 napos, utána pedig már jön a március, vagyis a tavasz. Persze, általában már februárban vagy netán már januárban is elérkezik a jó idő, de szerintem örüljünk neki, hogy az idei telünk olyan igazi, fogcsikorgatóan hideg volt. Igaz, sokat fáztunk, és mindenkinek kijutott az "extrém" időjárásból, de gondoljunk csak bele, mikor volt utoljára ilyen tél? Pedig ez lenne a normális, és az volt a baj, hogy korábban enyhesség volt ebben a három hónapban. Persze, ez utóbbi bizonyára régen is előfordult, de hát mindannyian tudjuk, mi a helyzet klmíváltozás ügyileg... Szóval, örüljünk az igazi télnek, és reméljük, hogy nem csap le ránk márciusban a nyár, hanem lesz igazi tavaszunk is. Mert rend a lelke mindennek. :)
Fú, egyébként most erről eszembe jutott, hogy még gimiben, amikor a pályaválasztáson gondolkodtam, akkor a meteorológia is játszott az esélyesek között. Tizenéves korom óta imádom a felhőket, egy időben állandóan fényképeztem őket, sőt, még a nevüket is megpróbáltam megtanulni - sajnos sikertelenül. Ettől függetlenül még mindig érdekel az időjárás, és talán tényleg meteorológus lettem volna, ha a) Isten nem hív más pályára b) nem derül ki, hogy emeltszintű fizika érettségi kell a felvételihez. Na, itt húztam ki a listáról a meteorológiát, mert fizikából még egy sima témazárót is csak komoly erőfeszítések árán tudtam megírni kettesre. Az volt az egyetlen tárgy, amiből ilyen szinten gyenge voltam, mert egyszerűen nem értettem, mit kellene értenem? Pedig még érdekelt is volna, de képtelen voltam felfogni, amit tanítottak. Szóval, ugrott a meteorológia, de persze már egyáltalán nem bánom, mert beláttam, hogy azon a pályán nem tudtam volna igazán kiteljesedni. A felhők nézegetése, elemezgetése és az időjárási viszonyok nyomon követése tehát puszta hobbi maradt számomra. :)

Jellemző rám egyébként, hogy mindig mindent szeretek tervezgetni (de azért nem túlzásban). Nem hiszek abban egyébként, hogy csak az új évben lehet fogadalmakat tenni, vagy új dolgokat elhatározni. Szerintem minden nap egy ajándék, amit Istentől kapunk, és így minden nap egy új esély arra, hogy akár teljesen új dolgokba kezdjünk. Egy egyetemistának pedig mi lehetne jobb a számvetésre és tervezgetésre, mint az új szorgalmi időszak? Ilyenkor jönnek a szokásos "ebben a félévben jobban fogok tanulni"-fogadalmak, amikkel nincs is semmi baj, csak annyi, hogy általában nem tartjuk be őket. Sajnos. De talán ettől diák a diák, és azt hiszem, ez az utolsó olyan időszak az életünkben, amikor talán, hangsúlyozom, talán még megtehetjük, hogy halogatunk. Persze, a halogatás szerintem sosem vezet célra, úgyhogy én ha tehetem, nem is alkalmazom ezt az elvet, de én is ember vagyok, és néha mégis csapdába esek. 
Tehát, ha már új hónap, új félév, én is tervezgetek. Hogy pontosan miket? Például:
- van még pár könyv a polcomon, amit nem olvastam el (pl. Éhezők viadala, Inferno), ezt mindenképpen pótolni szeretném
- mindenképpen szeretnék venni legalább egy könyvet (még nem döntöttem el, melyiket, de a Törhetetlen 2. része nagyon esélyes)
- szeretném ebben a hónapban nagyjából megírni a szakdolgozatot (az első fele már megvan, de tudom, hogy ettől függetlenül kicsit Mission Impossible, de én szeretem a kihívásokat :) )
- a szakfordítást is szeretném megcsinálni, hogy ne legyen rajtam a félév többi részében, mert lesz mire néznem...
Szóval, lesz mire néznem, de úgy a jó, ha zajlik az élet. :)