Fel vagyok háborodva, és nem csak úgy lightosan. Most páran nyilván nem fognak velem egyet érteni, és talán túlzásnak fogják tartani a véleménynyilvánításomat, de muszáj kiírnom, ami bennem van.
Nem titkolt tény, hogy az egyik kedvenc színészem Vin Diesel. Már írtam erről korábban, és kifejtettem, hogy ez nem holmi csajos rajongás, hanem én tényleg a színészt látom benne. Mások azonban nem. Tegnap a Facebook felhozott egy posztot, amelyet végigolvastam, és utána nagyon szívesen találkoztam volna a cikk írójával, hogy kicsit elbeszélgessünk... nem is az a lényeg, hogy ki és hol írta, hanem hogy mit írt. Feltételezzük, hogy olyan személyről van szó, aki nem ismeri személyesen Vin Diesel-t. Oké, én se ismerem természetesen, csakhogy én a filmjeit tényleg nézem. 
Na, szóval, ebben a cikkben, csak summázva a következők voltak róla:

- macsónak képzeli magát, miközben Hollywood primadonnája - na most sok mindent el tudok róla képzelni, de azt nem, hogy hisztis. Egyébként pedig, a személyes videóiról egyből kiderül, hogy nem az a macsó típus. A Toretto-karakter pedig teljesen más. Az "csak" egy karakter. Meg egyébként, a Strays-ben sokkal macsósabb, ha már annyira ragaszkodunk ehhez a jellemvonáshoz...

- azt képzeli, hogy a Halálos Iramban stábja az ő családja, a filmek pedig az ő gyerekei - miért, nem így van? A stáb, a színészek tényleg egy nagy családot alkotnak a valóságban is, én ezt simán el tudom képzelni. Őket nem csak a munka tartja össze, hanem valami sokkal több - lásd Paul Walker-t. És miért ne mondhatná azt, hogy a filmek az ő gyerekei? Ha ő nem lenne, akkor a széria sem lenne, vagy legalábbis nem ilyen formában. Ennyi. Dominic Toretto igenis egy ikonikus alakja a saga-nak, és pont.

- összevesztek a forgatás alatt Dwayne Johnson-nal - és ha igen? Egy forgatás nyilván feszültségekkel jár, The Rock pedig, elnézve a workout videóit egy nagyon fegyelmezett időbeosztással rendelkező személy, és igen, elképzelhető, hogy Vin Diesel kicsit lazább, és még az is elképzelhető, hogy emiatt összeszólalkoztak. És akkor? Ne dől össze a világ.

- a Halálos Iramban 8 "teljes esztelenség" - nos, aki a 8 rész után is ezt állítja, az tényleg nem érti a történet lényegét...

- a filmben bárkit szórakoztatóbb volt nézni, mint Vin Diesel-t - mivelhogy a Dominic Toretto-ra kiosztott szerep egyáltalán nem volt szórakoztató a 8. részben, ez nem is volt olyan nehéz... 

- Vin Diesel fiatal korában is csak a kiöregedő Bruce Willis árnyéka volt - ez no comment... ők ketten teljesen különböznek. Nem is értem, hogy említhetők egy lapon. Meg különben is... 

Nem is sorolom tovább, mert nincs értelme. Elhiszem, hogy Vin Diesel sokaknak nem szimpatikus. Valahol meg is értem. Úgy értem, elfogadom. Nem köteles mindenki szeretni őt, nem is kell. És itt most nem is erről van szó, hanem arról, hogy milyen szinten megy az ítélkezés. Sokszor olyanokról alkotunk véleményt, akit nem is ismerünk. De az, aki ezt a cikket írja, vajon tudja, hogy Vin Diesel-t kiskorában elhagyta az apja? Tudja azt, milyen utat járt be, hogy ideáig eljusson? Tudja azt, mennyit küzdött? Tudja, hogy addig spórolt, amíg le tudta forgatni saját költségén az első filmjét, amivel egyből kijutott a Cannes-i filmfesztiválra? Azok, akik azt mondják róla, hogy egy dörmögő, artikulálatlanul beszélő öregember, azok tudják, hogy 13 éves korában elszakadt a hangszalagja, és azért ilyen a hangja? Dehogy tudják... Az ítélkező embereket nem érdeklik a felszín alatt lévő dolgok. Mert az úgy már nem érdekes. Az úgy már nem támadható. És itt most nem csak Vin Dieselről van szó, hanem bárkiről, akiről elhamarkodottan alkotunk véleményt. Nem szabad!!! Nem tudhatjuk, mért olyan, amilyen, nem tudhatjuk, milyen utat járt be addig, amíg eljutott oda, ahol most van, nem tudjuk, miken kellett keresztül mennie! Ne értsétek félre, nem papolok, hiszen én is ember vagyok, így velem is előfordul, hogy az ítélkezés csapdájába esek. De ennek a cikknek a kapcsán nagyon elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy elegem van. Tényleg felháborított, hogy ilyeneket írtak róla, és most hadd legyek kicsit elfogult, mert tényleg közel áll a szívemhez, hiszen még alig voltunk 10 évesek az unokatesómmal, amikor már feszült figyelemmel néztük a Halálos Iramban 1. részét. Azt hiszem, mindenkinek van egy ilyen meghatározó színész és film az életében. Nos, nekem ez. És amúgy, csak sajnálni tudom ezeket a híres embereket olyan értelemben, hogy lehet, mindenük megvan, de a hírnévnek tényleg ára van. Persze, nagy felelősség van rajtuk, hiszen nem mindegy, milyen értékrendet képviselnek - de akkor miért követik sokan mégis azokat, akik nem élnek példásan, és miért bántják azokat, akik meg igyekeznek úgy élni? Nem lehetne inkább a munkásságukra koncentrálni? Nem lehetne azt kiemelni inkább, hogy Vin Diesel a Tokio hajsza cameo szerepéért nem pénzt kért, hanem a Riddick jogait? És még sorolhatnánk... Na, mindegy. Egy a lényeg: ha csak lehet, kerüljük az ítélkezést. Bánjunk úgy egymással, ahogyan szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Egyszerűnek hangzik - mégis, miért olyan nehéz? 

Tegnap már nem volt kedvem írni, mert nagyon fáradt voltam, úgyhogy már fél10-kor be is aludtam, de a moziban ettől függetlenül éberen és feszült figyelemmel néztem végig a Halálos Iramban 8-at. 

Még mindig nem térek magamhoz. Még mindig a hatása alatt állok. És nem, most nem az elfogultság beszél belőlem. Bár nagy kedvencem ez a sorozat, teljesen megértem azokat, akik nem szeretik. Hiszen nem vagyunk egyformák. De a 8. rész után mégis muszáj azt mondanom, hogy aki kritizálja ezeket a filmeket, az egyszerűen nem érti a lényegét. Mert ez a film nem (csak) a kocsikról, a versenyekről és hasonló illegális ügyletekről szól. 
Ez a film a családról szól. Csupa nagybetűvel!
Nem tudom, hogyan is írhatnám le ezt a filmet spoiler-mentesen, úgyhogy nem is próbálozom vele. Szóval, tovább olvasás csakis saját felelőségre, ugyanis ez a bejegyzés spoilereket tartalmaz!
Amióta először láttam az előzetesét, folyton az motoszkált a fejemben, hogy vajon Dom miért fordul a családja ellen? Olyan megmagyarázhatatlan volt, hogy pont ő... Kell, hogy legyen valami nyomós indoka. Nos, volt is, de nem az, amire számítottam. Sőt, igazából erre egyáltalán nem számítottam, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel! Persze, ehhez az is hozzájárult, hogy az előzetesek szépen félrevezettek bennünket. Ott ugyanis utalásokat láthattunk Brian és Mia esetleges halálára, vagy arra, hogy Dom összejön Chipher-rel. Még mérges is voltam kicsit Dom-ra, amiért képes elhagyni Letty-t, és valahogy nem fért a fejembe. De minden idegszálammal Brian-re és Miára koncentráltam. 
Nem gyanakodtam. Még akkor sem, amikor tegnap a filmben feltűnt Elena. A barátomnak már akkor leesett a tantusz, de nekem nem. Csak akkor, amikor Elena odasétált a kiságyhoz, és a karjaiba vett egy kisfiút. 

Dominic kisfiát.

Basszus! - ezt gondoltam akkor, és csak ültem, tátott szájjal, és még azt is gondoltam, hogy húúú... na, erre nem számítottam! És akkor megértettem, teljes mértékben megértettem, miért fordult Dom a családja ellen - ideiglenesen, természetesen. Van egy kisfia, Chipher pedig vele zsarolta Dominic-ot. És úgy tűnt, hogy Dominic engedett is a zsarolásnak, pedig valójában nem. Bár szerintem csak akkor kapott észbe igazán, amikor Elenát megölték a szeme láttára. 

És innentől kezdve nem számított semmi más. Sem a párbeszédek hiányossága, sem a valótlan dolgok bemutatása, mert mindent ez a kisfiú tartott egyben. Ő mindennek értelmet adott. És itt egyszerre a csapat már nem egy sor bűnözőből, illegális versenyzőből, "rosszfiúkból" állt, hanem csupa szív-lélek, összetartó családtagokból, akik nem fordítanak hátat Dominic-nak, akik hisznek benne, és akik visszafogadják őt, és vele együtt természetesen a kisfiát is. 

Azt is nagyon jó fogásnak találtam, hogy pont ebben a filmben hangzott el újra Dominic legendás mondata az első részből, miszerint ő csak annak a negyed mérföldnek él, mert ott önmaga lehet. Chipher azzal próbálja meggyőzni, hogy ez Dom igazi életfilozófiája, és talán így is volt - egészen ideáig. Mert a tudat, hogy apa lett, teljesen megváltoztatja. Ez látszik rajta. 

Nem is tudom, mit írhatnék még róla. Ezt a filmet nem lehet szavakba önteni. Nem tudom, milyen lesz a 9-10. rész, de nekem most ez a kedvencem. Olyan pluszt csempésztek vele, amivel senki nem vitatkozhat. Hihetetlenül jól megcsinálták, Vin Diesel pedig nagyon jól alakít. És mondom, nem az elfogultság beszél belőlem, mert bár az egyik kedvenc színészem, de beismertem, hogy a xXx viszont már nem állt annyira jól neki, és hogy a Riddick 3-at sem kellett volna talán erőltetni. Szóval, tényleg őszintén és reálisan mondom: ez a film egy siker. Ha ezért nem kapnak valamilyen díjat, akkor semmiért. Az pedig külön jó volt, hogy sok másik szereplő is fókuszban volt: Roman például végre valahára kilépett a nagyszájú-kissé bugyuta figura alakjából, és a sarkára állt; Hobbs pedig rájön, hogy tulajdonképpen a lányánál nincs fontosabb az életében; Shaw pedig ahogyan megmenti Dominic kisfiát, hát az a legaranyosabb jelenet az egészben. :) 

Egy szó mit száz: ez a film messze felülmúlta még az én várakozásaimat is. Egyszer sem éreztem azt, hogy unnám, vagy túl sok lenne már a cselekmény (mint pl. a Transformers 4 esetében). Nem voltak kínos pillanatok (na jó, amikor az elején Hobbs és a lány focicsapat "bemutatkozik", az azért nem volt semmi :D), nem voltak erőltetett jelenetek, és szerintem azzal nincs semmi baj, ha van néhány irreális esemény. Elvégre, nem azért járunk moziba, sőt, nem is azért olvasunk könyvet, hogy a valóságot lássuk viszont, hanem pont azért, hogy kicsit kiszakadjunk a valóságból. És szerintem Dwayne Johnson igenis képes lenne rá, hogy puszta kézzel eltérítsen egy torpedót. De ha mégse, akkor sincs semmi gond. Hiszen ez egy film, ami kiszakít a mindennapokból, azért, hogy utána visszahelyezzen oda - mégpedig nem kis lelki többlettel.

Az én értékelésem: 10/10*. 

HA LÁTTÁTOK A FILMET, ÍRJÁTOK LE BÁTRAN TI IS A VÉLEMÉNYETEKET! :)