Sziasztok! Tegnap eljutottam egy olyan helyre, mint még soha azelőtt, mégpedig egy teázóba. Tényleg soha nem voltam még ilyen helyen, és igazából sosem gondoltam rá, hogy szívesen beülnék, pedig amíg még egyetemre jártam, sokszor elmentem mellette. De tegnap részem volt benne, úgyhogy most erről szeretnék nektek röviden írni. :)

Az igazat megvallva, először kicsit zavarban voltam, amikor kezembe vettem az itallapot, mert a legtöbb teáról fogalmam sem volt, hogy milyen lehet, vagy hogy egyáltalán, mit takarhat az az ízkombináció. Szerencsére az eladó nagyon kedves volt, és segített a választásban, főleg, miután mondtam neki, hogy valamilyen narancsosat szeretnék lehetőleg. Úgyhogy egy narancsos-csokoládés kombinációjú teát ittam, ami egyszerűen isteni volt. Szokás szerint beízesítettem a kapott nádcukorral és mézzel, pedig nem kellett volna, ugyanis önmagában még finomabb volt, sokkal jobban kiadta az aromáját. Valójában úgy ízlelgettem, mint a bort, mert rájöttem, hogy a csokoládét csak úgy adta ki igazán. A kancsós-teáscsésze szettbe pedig azonnal beleszerettem, és azonnal szerettem volna venni egyet, de egyrészt nem volt olyan, ami tetszett volna, másrészt kicsit azért drágának találtam az árát. De azért nem adom fel, mert mindenképpen szeretnék egy, a képen láthatóhoz hasonló készletet. És megfogadtam, hogy ha legközelebb lehetőségem lesz, ismét betérek majd egy teázóba, ami egyébként szerintem nálunk, vagyis legalábbis itt mifelénk nem annyira elterjedt. Úgy értem, kávézók vannak szinte minden sarkon, na de kifejezetten teaház...? Pedig milyen jó lenne! :)

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a nemrégiben felfedezett allergiámról szeretnék írni, valamint arról, hogyan éltem meg az életmódváltás első hónapját.
Igazából sosem gondoltam volna, hogy bármire is allergiás vagyok, bár az utóbbi években kezdtem nagyon furcsállni, hogy hiába eszek rendesen, egy dekát sem vagyok képes hízni. Mondhatnánk, hogy a szerencsés genetika, csakhogy egy ponton túl már egyáltalán nem olyan örömteli ez a dolog. Konkrétan tizenhat éves koromban voltam először és utoljára 53 kiló, és akkor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, de egy gyomorrontás következtében visszafogytam majdnem 45 kilóra, és azóta pedig egyszerűen nem vagyok képes túllépni a 49-en. Pedig tényleg rendesen eszek, mondhatni, hogy sokat is, így hát nem értettem, mi lehet a gond. Azt mondjuk sejtettem, hogy az emésztéssel lehet valami, mert azt tudtam, hogy a májam lassabban működik picit. Legalábbis, azt gondoltam, hogy ez a gond, ezért is jártam tizenhárom éves korom óta gasztroenterológiára, ahol mindig csak annyit mondtak, hogy ne igyak sok alkoholt, ne szedjek bizonyos gyógyszereket, és ne éhezzek meg.
Aztán idén nyáron megelégeltem, és orvost váltottam. Erről már írtam korábban, hogy ennél az orvosnál aztán kiderült, hogy nem is a májammal van az igazi gond, vagyis nem közvetlenül, merthogy az a nagyobb baj, hogy be van gyulladva az epehólyagom. Csakhogy ez sem ilyen egyszerű, ugyanis ez a gyulladás gátolja az egész emésztést, sőt, a nyirokrendszert is, amely az anyagcseréért is felelős. Tehát, igencsak összetett dolog ez, azonban az őszi szünetben kiderült, hogy valószínűleg mi áll a dolog hátterében. A biorezonancia vizsgálaton kiderült, hogy allergiás vagyok a tejre, azon belül is a kazein nevű tejfehérjére.

Az első reakció

Elsőre egyből a laktózérzékenységre gondoltam, mondom, nincs nagy gáz, elvégre van laktózmentes tej. Akkor jött az újabb pofon: én nem a tejcukorra, hanem a tejfehérjére vagyok allergiás, tehát a tejet, tejszínt és tejport úgy, ahogy van, száműzni kell az étrendemből. Annyi a szerencsém, hogy időben felfedeztük az allergiát, így sajtot, vajat, joghurtot ehetek, de ha csak néhány hónappal később derül rá fény, akkor már ezeknek is búcsút mondhattam volna. Lesokkolt ez a hír, ugyanis mióta az eszemet tudom, minden áldott reggel tejet vagy kakaót reggeliztem. Csakhogy, az orvos utasítását muszáj volt követnem, így pedig elkezdődött a tortúra.

A kezdetek...

Az első másfél hét borzalmas volt. Konkrétan mintha elvonási tüneteim lettek volna. Minden reggel hányingerem volt, fájt a fejem, és nem óhajtottam semmilyen kaját, miközben meg majd' meghaltam az éhségtől. Próbálkoztam a szója-, kókusz- és rizstejekkel, de csak rosszabb volt. A hangulatom a padlón volt, az idegeim pattanásig feszültek, szinte állandan ingerült voltam és fáradt, és azt gondoltam, képtelen leszek végigcsinálni. Nem tudok megválni a tejtől. Sokat sírtam, mert eddig a reggeli jelentette számomra a napnak az egyik legfontosabb részét, és most azzal kellett szembesülnöm, hogy megfosztottak tőle. A saját szervezetem. Borzalmas volt.

Lassú javulás

Aztán másfél hét múlva kezdett kicsit javulni a helyzet. Eldöntöttem, hogy hagyom a fenébe a mindenféle egyéb módon előállított tejtermékeket, úgyhogy áttértem a teára és a szendvicsre. Azonban az volt a legnagyobb gond, hogy még mindig hiányzott a reggelimből az édes íz. Akkor kipróbáltam a túrórudit és a különféle joghurtokat, de egyik sem volt az igazi. Valami olyan kellett, ami a régi reggelimet idézi, de mégsem ugyanaz, természetesen.

Megoldás a reggeli-próblémára: a kávé

Kb. egy hete aztán megtaláltam az igazit, és ez magával hozott egy teljesen új dolgot az életembe, ami nem más, mint a kávé. Mindig is büszke voltam rá, hogy nem szoktam rá az egyetemi évek alatt a kávére, csak capuccinot ittam néha, most azonban minden reggelt ezzel indítok, csak és kizárólag az íze miatt, persze. Oké, néha van, hogy ebéd után is megiszok egy kis csészével, de nem mondanám, hogy függő lettem. Mindenesetre örülök, hogy most már nem vagyok rosszul reggelente, és megtaláltam ismét a nekem való reggelit, elvégre, szerintem a reggeli nagyon fontos, hogy jól induljon a nap.

Tapasztalatok

Ez az egy hónap a kezdeti nehézségek ellenére mégiscsak pozitívnak mondható. Mióta száműztem az étrendemből a tömény tejet, sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Először is, eltűntek a pattanásaim. Azelőtt rengeteg, szinte már kiütésszerű pattanásom volt a hátamon, derekamon, mellkasomon és az arcomon. Anya mindig mondta, hogy valamit kezdenem kellene vele, és én próbálkoztam is mindenféle arctisztítóval, de persze nem használt. Hát ezért, mert a tej volt az oka. És azért is vagyok benne biztos, hogy a tej volt a ludas, mert a múltkor, kb. két hete, amikor nagyon magam alatt voltam, akkor bűnöztem, és reggelire megittam egy nagy bögre laktózmentes tejet. Másnapra aztán az arcomat egyből elborították a pattanások, melyek közül több hatalmas és iszonyatosan fájdalmas volt. Azóta nem ittam tömény tejet egy cseppet sem, és nincsenek is pattanásaim, bár az akkoriakból néhánynak még látszik a nyoma. 
A másik pozitívum, amit tapasztaltam, hogy jobb az étvágyam, és gyakrabban megéhezek. Továbbá, mintha könnyebben viselném a stresszt is. Bár, ez nem biztos, hogy csak a tejmegvonásnak tudható be, de egy biztos: örülök, hogy időben kiderült az allergiám, mert így sokkal teljesebb életet élhetek. Igaz, hogy még nem sikerült 100%-osan száműznöm a tejfehérjét az étrendemből, mert az szinte mindenben megtalálható, de szerencsére nem is kell. Mivel elejét vettük a kazein-allergiának, ezért bőven elég, ha a tömény tejről mondok le, a többit még el tudja viselni a szervezetem. Remélem ez így is marad. :)
 

Sziasztok! Tegnap találtam egy érdekes cikket a Facebook-on, amit sajnos nem sikerült visszakeresnem, de arról szólt, hogy ha változást akarunk elérni az életünkben, arra egy nagyon jó módszer az, ha megváltoztatjuk a kézírásunkat. Le is volt írva pontokba szedve, hogy mire figyeljünk oda pl. a betűméreténél, dőlésénél, vonalvezetésnél, stb. Vegyes érzésekkel olvastam ezt a bejegyzést, sőt, először kicsit felháborodva, de aztán eszembe jutott egy régi, személyes emlék, és rájöttem, hogy én is valami hasonlót csináltam tizennégy évesen, még ha nem is egészen tudatosan. 

Sziasztok! Gondolnátok, hogy a hétvégén már advent első vasárnapja lesz? Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. Bár, nekem inkább onnan tűnt fel mindez, hogy egyre több blogon látok az ünnepi dekorációval és ajándékötletekkel kapcsolatos bejegyzéseket. Egyébként rám úgy sohasem volt jellemző, hogy ideje korán karácsonyi lázban égjek. Emlékszem, mikor már a szobatársaim november végétől kezdve állandóan karácsonyi zenéket hallgattak, én jobb esetben csak 20.-a után kezdtem el érezni az ünnepi feelinget. Most azonban, meglepő módon azon kaptam magam, hogy próbálom becsempészni kis "lakásomba" az ünnepi hangulatot, a kezdő szintet már el is értem a készülődéssel. :)

Még gimiben fedeztem fel, hogy narancsból és szegfűszegből milyen jó kis asztali díszeket lehet csinálni, úgyhogy emlékszem, akkoriban az egész lakás narancs illatban úszott, és mindenhol az én kis díszeimbe botlottunk. Ez ugyan most még várat magára, viszont kezdésnek vettem egy narancs-vanília mécsest, amit azonnal meg is gyújtottam, mihelyst hazajöttem. Köztudott, hogy a narancsaroma javítja a közérzetet, arra pedig most nagy szükségem van, plusz, az orvosom is javasolta, hogy elalvás előtt ezzel illatosítsam be a szobát, persze csak mértékkel. 
Ha már a narancsnál tartunk, nagyon szeretem a narancs-fahéj kombinációjú teát, viszont azt eddig még nem sikerült beszereznem a boltból, viszont lecsaptam az almás-fahéjas változatára, ami szintén tipikus téli íz, és nagyon jól esik egy fárasztó nap után, mikor odakint hideg van, és fürdés után bekucorodik az ember a takaró alá egy ilyen bögre teával a kezében. :)
Nálunk otthon egyébként a konyha a ház szíve, szóval általában ott telepszünk le, és evés közben vagy utána jókat beszélgetünk. Éppen ezért az étkezőasztal díszítése mindig kiemeletebb szerepet kap, ezek közül is a szalvéta megválasztása. Régen egyébként gyűjtöttem a szalvétákat, volt egy nagy cipős dobozzal mindenféle, és manapság is előfordul, hogy megveszek egy-egy szép darabot. Így történt ez most is ezzel a cuki rénszarvasos szalvétával. Igaz, hogy az ünnepekre vettem, de szerintem már hamarabb is ki fogom bontani. Vagy addig még veszek másfajta karácsonyit is, csakhogy legyen. :) Egyelőre azonban beérem ennyivel is. 

Sziasztok! Tessa blogján láttam egy nagyon jó könyves kihívást, amely a "Kit választasz?" nevet viseli. A lényege az, hogy kedvenc könyves karaktereinket felírjuk kis papírokra, adott X kérdés, és a kis papírjaink közül véletlenszerűen kihúzunk kettőt-kettőt, majd legjobb belátásunk szerint választunk egy szereplőt. Nagyon megtetszett ez a kihívás, így hát kicsit átalakítottam, úgyhogy könyves karakterek helyett az Ottawa Senators tagjait dobtam bele a kalapba. Adott tehát húsz nagyszerű játékos, tíz kérdés, lássuk, mi sült ki belőle! :)

1. Kivel mernél végigsétálni a sötét utcán bármilyen félelem nélkül?
Cody Ceci / Alexander Burrows
Ha abból indulok ki, hogy melyikük kerül gyakrabban verekedésbe a pályán, akkor egyértelműen Burrows. Bár szelídnek látszik, nagyon is harcias tud lenni, ha kell.

2. Kit kérnél meg, hogy tanítson meg korcsolyázni?
Jean-Gabriel Pageau / Ryan Dzingel

Hát, Pageau-t szívesebben láttam volna egy másik kérdésnél, de így egyértelműen őt választom. 

3. Ki tudna rávenni, hogy felülj a repülőre, és átrepülj a tengeren túlra?
Marc Methot / Johnny Oduya
Nos, Methot már nem Senators tag, Oduya viszont új, így őt még nem ismerem annyira, szóval egyértelműen Methot tudna rávenni, már csak azért is, mert számomra van valami megnyugtató és bizalomkeltő a kisugárzásában és a személyiségében.