Sziasztok! Ez a mai egy kicsit hosszabb bejegyzés lesz, ugyanis most jutottam el odáig, hogy megválaszoljam a The Tea Break Award visszajelöléseimre kapott kérdéseket, másrészt kaptam egy új díjat, ami nem más, mint a The Little Owl Award, amit Amy-nek köszönhetünk. Első körben tehát erről a kis baglyocskáról elnevezett díjról szeretnék írni, amely díjat Manuélától és Csabától kaptam meg, és innen is nagyon köszönöm nekik. <3 

Szabályok:

1. Helyezd el a díjat az oldaladon.
2. Linkeld azt, aki jelölt téged.
3. Jelölj Te is blogokat a díjra.
4. Értesítsd a jelölteket a díjról!
5. Válaszolj a feltett kérdésekre.
6. Tegyél ki egy zenét, ami szinte szóról szóra leír téged.

Nem terveztem írni az újoncokról (bár ez a szó nem a legmegfelelőbb, hiszen a szó szoros értelmében nem is újoncok), de még múltkor vásároltam a bálra tombolákat a hetedikes gyerekektől, és csodálkozva láttam, hogy vettem egy 95-ös sorszámút is, pedig egész biztosan nem terveztem. Aztán Csabi mondta, hogy biztosan az új játékos, Duchene miatt, és erre csak vállat vontam, hogy hát lehet. De aztán az Ottawa Senators Facebook oldalán egy kép fogadott, amely a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzést reklámozta, mégpedig Crosby és az új Senators tag, Duchene nevével. És így nem értettem, hogy mi van? Miért olyan nagy szám az, hogy a Senators a Pittsburgh ellen játszik 16.-án? (pontosabban: már lejátszották) Vagyis oké, ez tényleg izgalmas a tavalyi rájátszás fényében, na de miért pont Duchene miatt? Aztán rákerestem a neten, és láttam, hogy azért, mert Duchene és Crosby jóban vannak, sőt, a kanadai válogatottban mindketten benne vannak. Most pedig majd egymás ellen kell megküzdeniük, ráadásul Duchene egy olyan csapat színeiben fog játszani, amelyik jelenleg is nagy riválisa a Pittsburgh-nek. Mondjuk a Colorado és az Ottawa nagyjából egy szinten vannak a ranglistán, de mivel a Colorado nyugati csapat, ezért az csak maximum a Stanley-kupa döntőjében válik érdekessé, addig meg az a lényeg, hogy a saját térfelén hányadikként végez az ember. Szóval, az a lényeg, hogy most Duchene és Crosby kénytelenek lesznek egymással megküzdeni. Hát na. Ez van. Azért az sokkal durvább lesz, amikor Methot-nak kell majd kiállnia egykori csapatával szemben. De most nézzük akkor inkább, ki is ez a 4 új tag a Senators-ban, és mit kell tudni róluk!

Sziasztok! Már régóta gondolkodom azon, hogy írjak a szemüvegemről egy "ajánlót", de valahogy mindig elfelejtődött ez az ötletem, most viszont megvalósítom. :) Kb. március óta hordok szemüveget, azelőtt 10-12 éves koromban hordtam állandó szemüveget, gimiben pedig csak a tanuláshoz kellett volna, de nem viseltem, egyrészt lustaságból, másrészt azért, mert végül nem éreztem szükségét. Tavaly azonban egyre felerősödtek a fejfájásaim, volt, hogy egy héten napi szinten volt. Aztán egy fogorvosi vizsgálat során kiderült, hogy elég nagy nyomás van a számban a bölcsességfogam miatt, és miután orvosolták ezt a problémát, azt hittem, minden rendben lesz. Bár a fejfájásaim jelentős mértékben lecsökkentek, viszont nem eléggé, ráadásul úgy éreztem, hogy a látásommal is valami nem stimmel. Elmentem hát márciusban a szemészetre, ahol az orvos megállapította, hogy tulajdonképpen semmi baja a szememnek. De mielőtt még ezt közölte volna, már kinéztem magamnak ezt a gyönyörűséget, ami itt a fotón is látható. Aztán persze nagyot csalódtam, hogy akkor mégsem kell szemüveg. Utána azonban elgondolkoztam, hogy egy napszemüveg mégiscsak jól jönne, akkor miért ne venném meg? Mert ez nem ám olyan gagyi napszemüveg, hanem tényleg minőségi. Ráadásul, kettő az egyben, mert később, ha kell majd esetleg dioptriás lencsét hordanom, akkor is használható lesz, és pl. vezetéskor, vagy bármikor máskor nem kell cserélgetnem a szemüveget, csak felpattintom ezt, és kész. Aztán meg arra gondoltam, hogy akkor miért ne rakatnék bele egy nullás lencsét, ami még inkább megtöri a fényt? Ártani úgysem árt. Az eredménye meg is lett: azóta a fejfájásaim a minimálisra redukálódtak, a szemüveget imádom, a napszemüvegével együtt nagyon pratikus, szóval nézzük, mit tud még ez a kis drága. :)

k

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy összefoglalom ezt a hétvégémet, nem is azért, mert olyan eseménydús volt, hanem inkább azért, mert én magam igen nagy lelki utat jártam be, főleg mélységeket, úgyhogy arra gondoltam, erről mindenképpen írok.
Szóval, pénteken egyetemi konzultációra kellett volna menni, de reggel egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Azt éreztem a múlthéten, hogy lelkileg nem vagyok a topon, úgy látszik, ez pénteken jött ki rajtam. Olyan szinten rosszul voltam, hogy egész nap az ágyban feküdtem, pedig én aztán nem szoktam ilyet csinálni. Gyenge voltam, és elég sokat sírtam. Csabit és a szüleimet is sikerült megijesztenem, de aztán estére szerencsére jobban lettem valamennyivel, főleg, mert 8-kor kezdődött az Ottawa Senators és a Colorado Avalanche mérkőzése, amit most kivételesen Svédországban játszottak az NHL Global Series esemény tiszteletére. Sőt, hogy a Sors pátyolgasson kicsit, szombaton is emberi időben nézhettem élő közvetítésben a visszavágót, és ez még nem semmi: mind a kétszer a Senators nyert 4:3-ra. Nagyon szoros és izgalmas meccs volt, a Colorado csapata nagyon jól játszott, szerintem két hasonló kaliberű csapat mérte össze erejét a pályán. Érdekesége volt a mérkőzésnek, hogy a Senators új tagja, Duchene azelőtt a Colorado-ban játszott, szóval azért voltak összetűzések bőven. De nagyon szép gólok születtek, a hétvége sztárja pedig egyértelműen Hoffman volt, aki egyre jobb és jobb lesz. Karlsson most nincs annyira formában, bár nincs ezen mit csodálni egy olyan lábsérülés után, csakhogy sajnos egyáltalán nem türelmes önmagával szemben, a pénteki meccsen például eltörte az ütőt a palánkon indulatában. Valami tényleg nincs rendben vele, mármint szerintem lelkileg sem, mert most nagyon rosszul néz ki, mintha fogyott volna, a haja és a szakálla megnőtt, szóval nem lesz ez így jó. Remélem, azért összeszedi magát, és visszatér a régi Karlsson!

Még mielőtt elszabadulnának az indulatok, és a Trónok harca, Vámpírnaplók, NCIS, stb. rajongók egyöntetűen felhördülnének és nekem esnének, leszögezem: tudom, hogy a kettőt nem lehet összehasonlítani. Egy sportmérkőzés és egy sorozat teljesen más műfaj, ezzel tisztában vagyok. Ez a bejegyzés csupán személyes tapasztalatokra reflektál, arra, hogy számomra miért bizonyult jobb és hasznosabb szabadidős tevékenységnek egy jégkorongmeccs, mint egy sorozat nézése. Aztán, ha valaki kedvet kap a dologhoz, annak csak örülök. :)

1. Életszerű
Lehet, hogy "írói" ártalom, de én ha nézek egy sorozatot/filmet, mindig az van bennem, hogy "úgyis happy end lesz a vége", meg valamiért előre átlátom a cselekményt, szóval hogy mi mi után fog következni és miért. A meccseken viszont nincs ilyen, mert ott aztán tényleg a meglepetés erejével hat minden, és sosem tudni, mi fog történni a következő másodpercben. Ez pedig folyamatos feszült izgatottságban, várakozásban tart, de persze jó értelemben. :)

2. Teljesen kikapcsol
De olyan szinten, hogy mialatt nézem, nem is gondolok semmi másra, nem agyalok azon, mi történt aznap velem, ki idegesített fel már megint, mi vár rám holnap - csak nézem a meccset, az agyam pedig teljesen pihenő állapotba kerül. Persze, nem úgy, hogy csak bambulok kifelé a fejemből, mert a mérkőzés menetét feszülten figyelem, de ezen kívül más nem is érdekel olyankor. És ez tényleg nagyon jó érzés sokszor, mert én hajlamos vagyok a túlzott agyalásra.