Míg mások a vízparton hűsölnek a nagy kánikulában, én a jégpálya mellett. Na, persze nem szó szerint. :) Tegnap délután a nagy hőségre való tekintettel úgy döntöttem, tovább folytatom a szezon-maratont, és rájöttem, hogy nincs is jobb egy forró nyári délutánon, mint jégkorong meccset nézni. :D És még arra is rájöttem, milyen kevés kell ahhoz, hogy abszolút kiábránduljak egy csapatból. 

Bevallom, már napok óta dolgozok egy új design-on, a fél éves "születésnapra" terveztem a váltást, amit igazából fel is raktam, de annyira a szívemhez nőtt az Erik Karlsson-os design, hogy képtelen voltam megválni tőle. ^^ Viszont, már jó ideje tervezek egy Pageau témát is, elvégre mégiscsak ő az első számú kedvencem, ugyebár... Csakhogy sehogysem akart összejönni. Valamiért egyik sem tetszett annyira, hogy leváltsam miatta Karlsson-t. (Talán azért is, mert sajnos Pageau-ról nem készítenek annyi mennyiségű és olyan jó minőségű képeket, mint a csapatkapitányról) Viszont, tegnap este felrakták Pageau legjobb szezon-pillanatait is, ez pedig annyira megihletett, hogy ismét belevágtam a deisng készítésbe, aztán meg arra gondoltam: miért ne szerepelhetnének mindketten rajta? Így született meg ez a mostani design. :) Remélem, tetszik nektek is, én meg vagyok vele elégedve, persze itt-ott még finomításra szorul, de ezeken folyamatosan dolgozok, hogy tökéletes legyen. :) Mindig idegenkedtem a sötét hátterű témáktól, de ez így tetszik. Viszont lehet, hogy az előző design még azért vissza fog majd kerülni, mert az az én személyes kedvencem. ^^ Ha valaki szeretné megtekinteni, IDE kattintva megteheti.

Na, de ha már említettem, hogy összeválogatták Pageau legjobb pillanatit a 2016-17-es szezonból, akkor hoztam is pár képet ebből a galériából, mint a személyes kedvenceimet. :) (Teljes méretért kattints a képre!)

Az első kép azért tetszik nagyon, mert jól látszik, mennyire szeretik őt a csapattársai, és hogy sokáig ő volt közöttük a legfiatalabb. :) A második azon a meccsen készült, amikor négy gólt lőtt, és amit sosem felejtünk. ^^ Az utolsó előtti kép pedig azt a boldog pillanatot örökíti meg, amikor is tegnapelőtt Pageau aláírta az Ottawa Senators-szal meghosszabbított szerződését, így újabb 3 évig még biztosan a csapatot erősíti. 

Ha szeretnétek megnézni a teljes galériát, akkor IDE kattintva megtehetitek. Szép napot mindenkinek! ^^

Ma nagyon rossz volt a közérzetem, lehet azért is, mert napok óta folyton rosszat álmodok, nem tudom. Lehet, hogy változtatnom kellene a napirendemen is, mert mindig később kelek, így viszont este nem tudok időben elaludni. Úgyhogy, ma délután úgy döntöttem, megnézek még egy meccset, hátha javít a hangulatomon. :) A január 7.-i Washington Capitals-Ottawa Senators meccsről szeretnék írni nektek. 

Ezt a meccset nézve döbbentem rá, hogy tényleg igazi rajongó vagyok. :) Mert hát azt el kell ismerni, hogy ezen a mérkőzésen a fiúk egyáltalán nem hozták a formájukat, sőt. Kifejezetten kis teszetoszák voltak, de egyáltalán nem tudtam rájuk haragudni, mert szabályosan jól állt nekik. :) Sajnos nem nyertek, a Capitals belőtte az első gólt a 2. percben (!), és utána 1:0 maradt az állás, szóval annyira nem volt vészes, de hát mégiscsak vesztettek, ráadásul otthon (ezért a kép nem túl hiteles, de mindegy). Viszont jó kis meccs volt, de mielőtt részletezném, írnék pár sort a Washington Capitals-ről.
Egy nagyon jó csapatról van szó, ezt le kell szögezni. Azelőtt nem láttam őket játszani, de le a kalappal. Ügyesek, együtt vannak, összetartanak, és még a rajongóik is szép számmal elmentek Ottawába, szóval respect, ráadásul a góloknak is együtt, őszintén örülnek, tehát semmi bajom velük. Jó kis csapat, tényleg. Viszont ami sajnálatos, hogy a Washington székhely ellenére többségben svéd, orosz és kanadai játékosok alkotják a csapatot, pl. a csapatkapitány is orosz. Persze, tudom, hogy Karlsson is svéd, de a Senators-ban legalább többségben vannak a kanadaiak. Ha itt is többségben lennének a washingtoniak, vagy legalábbis az amerikaiak... na, mindegy. Ettől függetlenül - vagy talán pont ezért - a Capitals egy jó csapat, és kész. De, természetesen nem vehetik fel a versenyt számomra a Senators-szal. ^^
A meccset Ottawában játszották, ami megnyugtató volt számomra a múltkori Islanders helyszín után. Mert azért a Tire Centre-nek megvan a hangulata, na! Az a sok piros szín, a jó zenék, a szurkolók hozzáállása... a kedvenc pillanatom az volt, amikor az utolsó percekben elkezdték skandálni, hgy "Go Sens Go". Olyan jó volt. :) 
Na, de akkor nézzük a meccset közelebbről. Szóval, a Capitals a 2. percben belőtte az első és egyetlen gólt, ami igazából egy jól alakult véletlennek volt köszönhető. Sikeresen kijátszották a Senators védőpajzsát, vagyis elvitték a korongot a kapu felé, és mire Karlsson, Brassard és Pageau odaértek, addigra már be is lőtték. Ezután ugyebár gól nem született, de voltak éles helyzetek, például amikor Karlsson megküldte félpályáról a korongot, és az a felső kapufélfáról pattant vissza, na az nagyon húú volt... Karlsson egyébként jó volt, de nem volt annyira formában, mert pl. volt olyan a vége felé, hogy egymás után legalább ötször lőtt kapura félpályáról, és mindig hajszál híja volt, hogy nem lett gól. Kicsit türelmetlenek is voltak, a második harmad végén pl. Stone odavágta az ütőjét a jégre. Pedig ilyenkor az a legrosszabb, ha türelmetlenkednek, általában mindig ezzel rontják el. Persze, értem én, hogy nagy a nyomás, de akkor is... 
Voltak a meccsnek vicces pillanatai is, mégpedig a következők:
- az egyik bedobáskor Pageau és az ellenfél összeakadtak az ütőjüknél fogva, így egy másik Ottawásnak (nem emlékszem, kicsoda) kellett elütnie a korongot
- Smith elhagyta az ütőjét, de nem volt ideje felvenni, így lábbal rúgta odébb a korongot
- Karlsson szintén elhagyta az ütőjét, de nem volt ideje felvenni, és olyan pózba vágta magát zavarában a kapu előtt, mint a focisták a szabadrúgáskor :), aztán végül a bíró adta vissza az ütőjét
- a harmadik harmad 13. percében csak annyit látni, hogy Pageau az ütő nélkül kacsázik ide-oda, az ütője pedig közel s távolban sincs... :D
- Karlsson olyan erővel küldte meg a korongot, hogy a 43-as számú Capitals játékosnak ezzel lábsérülést okozott (múltkor meg mondjuk a kapus ütjét hajlította el vele...)
Viszont ami felbosszantott, az az volt, amikor Condon otthagyta a kaput az utolsó 5 percben. Anderson pl. sosem csinált ilyet, és a többi csapatnál sem értettem soha, hogy ennek mi értelme van. Persze, tudom, hogy még egy gólt akartak, de ezzel fennáll a veszélye még egy gólnak, és az nem lett volna szép, mert a szezonban ugyebár pontszerzési rendszer van. Pageau-ról pedig ne is beszéljünk, ő szerintem a rájátszások alatt emberelte meg magát, mert ezen a meccsen is elég rosszul teljesített (de azért szeretjük ^^). Például: viszi a kapu felé a korongot, sehol senki, aztán egyszer csak megtorpan. Mondjuk azt jól csinálta, hogy amikor az egyik Capitals játékos elhagyta a korongot, ő egyből megszerezte, és lepasszolta Dzingel-nek, abból majdnem gól lett, de sajnos csak majdnem. De ezek a hibák teszik őket még szerethetőbbé. <3

Ma nagyon jó napom volt, mert eljött meglátogatni a barátom. ^^ Kb. 100 km-re lakunk egymástól, de ezt eddig annyira nem is éreztük, csak nyáron, mert ugyebár egy suliba jártunk és egy koliban laktunk. Eddig a nyári találkozásokat is kicsit macerásabb volt megoldani, de most, hogy tavaly megszerezte a jogsit, így már sokkal kényelmesebb neki is eljutnia hozzám. Bár, a következő időszakok kicsit nehezebbek lesznek ilyen téren, hiszen ő még marad bent az egyetemen, én meg ugyebár megyek Vésztőre, de azon gondolkoztam, hogy akkor sem lett volna könnyebb, ha egyszerre végeztünk volna (eredetileg így lett volna), mert akkor ő X helyre került volna exmisszus gyakornoknak, én meg Y helyre, de még ha közelebb is raktak volna minket egymáshoz, az sem lett volna egyszerűbb, sőt... hiszen akkor sem tudtunk volna gyakrabban találkozni a tennivalók miatt. Szóval, akárhányszor gondokozok, mindig oda jutok, hogy minden úgy van jól, ahogy van. :) Egyébként én nem szoktam ilyeneken aggódni, tehát fel sem vetődik bennem, hogy "jaj, mi lesz, ha ő talál magának valaki mást", mert én úgy vagyok vele, hogy a jót nem kell félteni, a rosszat meg hiába féltjük. Hát de nem? Aki olyan, az hadd menjen, és inkább most derüljön ki az ilyen, mint egy házasságban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy én nem teszek meg minden tőlem telhetőt azért, hogy a kapcsolatunk jól működjön, de egyszerűen nem vagyok az a féltékenykedő-típus, mert én tudom, hogy milyen vagyok, és tudom azt, hogy vannak olyan lányok, akikkel nem tudnám, és nem is akarnám felvenni a versenyt, még a szerelmem kedvéért sem - mert ha tényleg a szerelmem lenne, akkor nem is lenne szükség semmi ilyesmire, ugyebár. Na, de nálunk nincs szó semmi ilyesmiről, ez csak most eszembe jutott arról, hogy augusztustól plusz 100 km-re nő majd a köztünk lévő távolság. 

Tegnap este az Ottawa Senators Facebook oldalán megosztottak egy galériát, amely Erik Karlsson legjobb szezon-pillanatairól tartalmaz képet - ezeket >>ITT<< megnézhetitek. Arra gondoltam, hogy én is összeállítom a saját BestOfSens-mappámat. 12 képet választottam ki, mivel igyekeztem inkább azokból a meccsekből, amelyeket én magam is láttam, mert úgy éreztem, ez úgy fair. :) Lássuk hát. ^^