Tudom, hogy ma már írtam egyszer, de muszáj megosztanom veletek, amit alkottam az előbb! :) Nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy készítsek egy pár naptárat - természetesen Beavatott témában, és természetesen márciusit. :) Hármat sikerült így elsőre összehoznom, fogadjátok szeretettel így péntek estére, talán még nem késtem el nagyon egy márciusi naptárral, elvégre még csak 10.-e van. :) Letölthetitek és használhatjátok, de légyszi, ne lopjátok!!! Köszönöm! :)

/nagyobb méretért kattints a képekre!/

Éjjel azt álmodtam, hogy egy kutya beleharapott a kezembe. Nagyon megijedtem (egyébként is van bennem egy kis félelem a kutyáktól, mert olyan 4-5 éves koromban nekem támadt és megkergetett egy doberman [vagy pitbull, már nem emlékszem pontosan] - mai napig nem tudom, hogyan menekültem meg előle...), de ahelyett, hogy elkezdtem volna bepánikolni, csak nyugodtan vettem egy mély levegőt, és bár nagyon fájt, ahogy a fogai belemélyedtek a kézfejembe (komolyan, még most is érzem) azt mondogattam magamban: nyugi, ez csak egy álom. Ha nyugodtan maradsz, akor elenged. Nem eshet bajod, mert ez csak egy álom. Hát most őszintén, mit jelent ez, ha nem azt, hogy beavatott lettem? :D Azt hiszem, túl sokat olvastam a szimulációkról. :) 

via GIPHY

De, tegnap elolvastam az első részt, úgyhogy most már jöhet a másdik, vagyis A Lázadó! Láttam olyan kommenteket, ahol azt írták, hogy Veronica Roth nem tudja hitelesen leírni az eseményeket. Na már most, kérdezem én: csak az a jó író, aki oldalakon keresztül ecsetlei a legaprólékosabb dolgokat is? Engem ez kifejezetten idegesít, mert én magam is olyan "haladjunk-típus" vagyok. Nem szeretek túlságosan elmélkedni egy-egy gondolat felett (jó, itt a blogban ezt teszem, de ez kicsit más :) ). Ha írok, akármit, akkor szeretek lényegre törő lenni, és haladni az események menetével. Ezért nekem nagyon tetszik Veronica Roth stílusa, mert kicsit önmagamat látom benne. Nagyon jól megértjük egymást. :) 
Na de visszatérve az első részhez: tegnap az utolsó 40 oldalt 15 perc alatt olvastam el. Nem túlzok. Annyira izgalmas volt, hogy szó szerint faltam a betűket. Ugyanakkor majdnem sírtam is, mert olyan szomorú volt - ez talán nem spoiler, ha elárulom: Tris-nek két nagyon közeli hozzátartozójának a halálát kellett végignéznie. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy Tris menynire reális tud maradni ilyen helyzetben is, és ebből az bontakozott ki számomra, hogy a gyásznak tényleg megvannak a fázisai. Az elején, amikor a kezdeti sokk után menni kell, intézni a dolgokat, ilyenkor kicsit olyan érzéketlennek tűnhet az ember, pedig valójában erre a szakaszra azért van szükség, hogy fel tudjuk dolgozni a halál tényét, mert máskülönben nem menne. 

Tehát, majdnem teljesítettem az egy hét-egy könyv kihívást, csak két napot csúsztam. Hamarabb elolvastam volna, de nem volt rá időm. A Lázadót sem ígérem, hogy egy hét alatt elolvasom, de ki tudja... :) Egy jó könyv bármire képes. Márpedig ez egy nagyon jó könyv. 

Tegnap nem bírtam ki, és kicseréltem a design-et. :) Pedig úgy terveztem, hogy februárban fent hagyom a korcsolyásat, de aztán valahogy rám tört a Beavatott-láz. :) Először csak poénból elkezdtem csinálni egy fejlécet, aztán rájöttem, hogy a menüpontok besorolhatók egy-egy csoport neve alá. Aztán az is eszembe jutott, hogy egyszer kitöltöttem egy Beavatott-tesztet, és minden csoportra ugyanannyi pont jött ki, most pedig a menüpontokkal ez még inkább beigazolódott számomra. :) Egyébként a Beavatottal való kapcsolatom elég egyedi. Az első résznek az első felét láttam filmen, és bár nagyon megfogott, valamiért mégsem néztem meg azóta sem. Viszont a harmadik részt, a Hűségest láttam moziban, ami nagyon tetszett, csak az volt a baj, hogy nem voltam képben az előzményekkel. De ezt pótolni fogom, ám nem filmek, hanem könyv formájában. :) Különösen is kedvet kaptam ehhez a történethez, mert olvastam egy olyan véleményt a neten, hogy a Beavatott egy az egyben Éhezők Viadala koppintás. Nos, az a helyzet, hogy engem az ilyen vádak mindig felcsigáznak, és felkeltik az érdeklődésem, hogy kinyomozzam, mi is az igzaság. Még van vagy 100 oldal az Éhezők Viadalából, de utána el fogom olvasni a Beavatottat is - persze nem csak emiatt, hanem mert amúgy is érdekel. És bár még nem tudok átfog képet alkotni egyik könyvről sem, abban mégis biztos vagyok, hogy a Beavatott nem koppintása az Éhezők Viadalának. Mert egyébként, attól függetlenül, hogy 2011-ben adták ki, Veronica Roth simán megírhatta hamarabb is, nem? 
Egyébként ma elég rossz napom volt. Nem akarok róla bővebben beszélni, legyen elég annyi, hogy valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem fog jól sikerülni a feladat, amit el kell ett ma végeznem. Persze, én igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle (pontosabban magamból), de ez most nem sikerült. Nagyon bánt, mert ilyen téren nagyon maximalista vagyok, és önmagamnak sokszor már túl magasara is teszem a lécet. Ezt a szintet pedig most nem sikerült megütnöm. De nem baj, tanultam belőle. Mindenből tanul az ember, és minden okkal történik. 
De ma pingpongoztam is, és az legalább tényleg jó volt. :) Furcsa, hogy már négy éve vagyok kollégista, de csak most fedeztük fel, hogy van a másodikon egy pingpongasztal. Vagyis, tudtuk eddig is, hogy van, csak még nem próbáltuk ki. De ma "felavattuk", és nagyon jó volt, bár kicsit fájt a fejem. De tény, hogy a pingpong nagyon jó kikapcsolódás. Amíg csak a pattogó labdára figyelsz, mintha semmi más nem számítana. És bár én nem szeretem az ilyen agykikapcsoló tevékenységeket, ez most kifejezetten jól esett. Szóval, lehet, hogy rá fogok szokni. :) Meg egyébként szeretnék elkezdeni sportolni, csak az a baj, hogy ehhez az egyhez lusta vagyok. Semmi máshoz, de ehhez igen. Na, de majd ha jön a jó idő, akkor megpróbálkozok vele ismét. :)