Mostanában kicsit hanyagoltam a Beavatottat, de ez nem azt jelenti, hogy nem is foglalkozom vele. Igaz, hogy a Hűséges még elolvasásra vár (ez szégyen, hogy március 9.-e óta még mindigi csak a felénél járok...), de arra gondoltam, hogy ez a történet megérdemel egy saját rajongói oldalt. Utána néztem, és úgy láttam, hogy a G-Portálon még nincs ilyen témájú honlap, így hát kaptam az alkalmon, és létrehoztam a sajátomat. :) A képre kattintva elérhetitek. Igaz, még nincs rajta sok minden, de igyekszem majd feltölteni infókkal, írásokkal, stb. És hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert szeretem a sztorit, és szeretek honlapot szerkeszteni. :) 

Tegnap megnéztük a barátommal az Utazókat, amit egyébként akkor adtak a moziban, amikor a xXx-et is. Emlékszem, még örültem is, mert azt hittem, mindenki a xXx-re jött, de aztán csalódottan láttam, hogy az Utazókra, amit a szemközti teremben adtak. Természetesen akkor nem is foglalkoztam ezzel a filmmel, bár az előzetesét láttam, de nem kötött le. Aztán olvastam róla kritikákat, hogy milyen rossz, de még az sem érdekelt. De tegnap elszántam rá magam, hogy megnézzem. És hát... hát... hááááát....
Nem jött be. És nem befolyásolt egyik kritika sem, előre leszögezem! Tényleg megadtam neki az esélyt, főleg, mert nem is emlékeztem már rá annyira, hogy mi volt az előzetesben meg a véleményekben. Nem voltam előítéletes. De egyáltalán nem tetszett. Bár, Jennifer Lawrence-nek jól áll ez a haj. :)
Na de a film... Nos, az alapötlet nem lett volna rossz, de a kivitelezés nekem egyáltalán nem jött át. Először is, túlságosan elhúzták az elejét, amikor Jim még csak egyedül van. A film felénél olyan szinten untakoztam, hogy az ablakon bámultam kifelé, és teljesen máson gondolkodtam. Aztán kicsit felpörögtek az események, mert felébresztette Aurora-t (az előzetes itt nagyon is átver minket), majd pedig a semmiből felébred a kapitány (aminek amúgy nem tudom, mi értelme volt), aztán váratlanul meghal (???), majd kiderül, hogy lyukak vannak a hajón, meg hogy van valami gáz a.... szellőzővel? Azt nem is értettem igazán, na mindegy... az a lényeg, hogy nem lehetett kinyitni az ajtót, amin át távozhatott volna a felesleges energia, így a srác kiment, hogy feláldozza magát... ja, de előtte még a robot pincér elárulta Aurora-na, hogy valójában Jim ébresztette fel, így összevesztek természetesen... de aztán mégiscsak kibékültek hirtelen, mert Aurora rájött, hogy nem tudna egyedül itt maradni, ami amúgy érthető, csak hát na...
Szóval nekem egyrészt unalmas volt, másrészt zavaros. Végig azt éreztem, hogy csak kerülgetik a sztori lényegét, a központi mondanivalóját, de nem sikerült megragadni. Bár kétségtelen, hogy Aurora közel állt hozzám, hiszen ő is író. :) Illetve szerintem még azt kellett volna hangsúlyozni, hogy az emberek miért is hagyják ott a földet, hogy 120 évet utazzanak hibernált állapotban egy teljesen idegen bolygóra... 
Ja, és egyébként lehet, hogy ez bemagyarázás, de felfedezni véltem más filmeket is benne. Például Aurora nevű lány van a Babylon A.D.-ben is, valamint a rosszul záró/nem nyíló zsilip A Boszorkány-hegy c. filmben is ott van. Jó, nem mondom, hogy ezekről koppintottak, csak feltűntek. :)
Viszont, ha már Babylon A.D.... ismeritek azt a filmet? Röviden elmondom, szóval arról szól, hogy van Toorop (Vin Diesel) egy zsoldos, akinek Kelet-Európába kellett menekülnie az USA-ból, mert ott bűnösnek tartják. Megbízást kap, hogy juttasson el egy lányt, Aurora-t Amerikába, és ezzel együtt új életet is kaphat, új személyazonosság, stb. Elvállalja, és így elindulnak az USA-ba, a végén pedig kiderül, hogy Aurora egy mesterségesen előállított intelligencia, tulajdonképpen egy gép, de egy tökéletes prototípus. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amúgy ez a sztori szerintem nincs jól kidolgozva, vagy legalábbis folytatást kívánna. DE: ez az egész tökéletes prototípus eszembe juttatta A Hűségest, mert ha jól emlékszem, a filmben az van (a könyvben még nem tartok ott, sajnos...), hogy Tris is ilyen tökéletes, tehát nem Elfajzott, ahogyan gondolja, hanem a Tökéletes. És persze megint nem azt mondom, hgy Veronica Roth innen "koppintott" volna, de hát adhatta neki az alapötletet, nem? És egyébként a Babylon A.D.-ben is úgy van, hogy New York tele van kivetítőkkel, amelyeken mindig az a nő beszél, aki valami új irányzatnak a vezetője, és A Beavatott-filmekben is vannak ilyen kivetítők. Még egyszer mondom, tényleg nem koppintással vádolom az írónőt, hogyan is tehetném, hiszen nagyon szeretem a könyveit, csupán feltűntek ezek a hasonlóságok, és egyébként nem is hibáztatnám, ha foglalkoztatta volna ez a film, mert én is láttam már vagy háromszor, de még mindig nem értem pontosan, mi is a lényege. Viszont amúgy érdekelnek az ilyen témák, mármint ezek a jövőbeli-posztapokaliptikus-utópisztikus ábrázolások. Én már csak ilyen vagyok. :) 

Hát igen, holnap ZH-t írok, amihez át kellett venni egy majdnem 100 oldalas könyvet, és hát most megtapasztalhattam, hogy milyen nehéz leírni azt az 1667 szót. Nem is a mennyiség miatt, ó, nem, hiszen ma is sikerült túllépnem, így kereken 1679 szó lett a mai eredmény. A gond ott volt, amikor most nemrég újraolvasva rájöttem, hogy én bizony nem is így akartam ezt leírni, és akkor fogalmazzuk át... Igaz, nem kellett sokat, de akkor is. Mindegy, természetesen nem adom fel, főleg, mert ez még csak a 3. nap, aztán nehogy már. :) A hét közepétől félek kicsit, főleg, hogy kedden mi lesz, mert akkor nap nem igazán fogok ráérni írni. Vajon lehet csalni, hogy mondjuk hétfőn vagy szerdán írom meg a keddit? Na mindegy, ezt majd még kitalálom. Persze, tudom, hogy ennek a kihívásnak az a lényege, hogy mindennapos rutinná váljon az írás úgy, hogy azért mégse szorítson háttérbe más kötelezettséget. Amúgy ez a mai adag kicsit, vagyis nagyon szomorúra sikerült, de hát tudtam előre, hogy ez lesz, szóval ne csodálkozzak. Sajnáltam, hogy így alakultak a dolgok, de muszáj a cselekmény végett. Na de nem is beszélek róla többet, olvassátok el, és meglátjátok, mire gondoltam. 

Hoztam még nektek ezen kívül pár Beavatott avatart, amiket még tegnap este szerkesztettem. :)

Éjjel azt álmodtam, hogy egy kutya beleharapott a kezembe. Nagyon megijedtem (egyébként is van bennem egy kis félelem a kutyáktól, mert olyan 4-5 éves koromban nekem támadt és megkergetett egy doberman [vagy pitbull, már nem emlékszem pontosan] - mai napig nem tudom, hogyan menekültem meg előle...), de ahelyett, hogy elkezdtem volna bepánikolni, csak nyugodtan vettem egy mély levegőt, és bár nagyon fájt, ahogy a fogai belemélyedtek a kézfejembe (komolyan, még most is érzem) azt mondogattam magamban: nyugi, ez csak egy álom. Ha nyugodtan maradsz, akor elenged. Nem eshet bajod, mert ez csak egy álom. Hát most őszintén, mit jelent ez, ha nem azt, hogy beavatott lettem? :D Azt hiszem, túl sokat olvastam a szimulációkról. :) 

via GIPHY

De, tegnap elolvastam az első részt, úgyhogy most már jöhet a másdik, vagyis A Lázadó! Láttam olyan kommenteket, ahol azt írták, hogy Veronica Roth nem tudja hitelesen leírni az eseményeket. Na már most, kérdezem én: csak az a jó író, aki oldalakon keresztül ecsetlei a legaprólékosabb dolgokat is? Engem ez kifejezetten idegesít, mert én magam is olyan "haladjunk-típus" vagyok. Nem szeretek túlságosan elmélkedni egy-egy gondolat felett (jó, itt a blogban ezt teszem, de ez kicsit más :) ). Ha írok, akármit, akkor szeretek lényegre törő lenni, és haladni az események menetével. Ezért nekem nagyon tetszik Veronica Roth stílusa, mert kicsit önmagamat látom benne. Nagyon jól megértjük egymást. :) 
Na de visszatérve az első részhez: tegnap az utolsó 40 oldalt 15 perc alatt olvastam el. Nem túlzok. Annyira izgalmas volt, hogy szó szerint faltam a betűket. Ugyanakkor majdnem sírtam is, mert olyan szomorú volt - ez talán nem spoiler, ha elárulom: Tris-nek két nagyon közeli hozzátartozójának a halálát kellett végignéznie. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy Tris menynire reális tud maradni ilyen helyzetben is, és ebből az bontakozott ki számomra, hogy a gyásznak tényleg megvannak a fázisai. Az elején, amikor a kezdeti sokk után menni kell, intézni a dolgokat, ilyenkor kicsit olyan érzéketlennek tűnhet az ember, pedig valójában erre a szakaszra azért van szükség, hogy fel tudjuk dolgozni a halál tényét, mert máskülönben nem menne. 

Tehát, majdnem teljesítettem az egy hét-egy könyv kihívást, csak két napot csúsztam. Hamarabb elolvastam volna, de nem volt rá időm. A Lázadót sem ígérem, hogy egy hét alatt elolvasom, de ki tudja... :) Egy jó könyv bármire képes. Márpedig ez egy nagyon jó könyv. 

Tegnap nem bírtam ki, és kicseréltem a design-et. :) Pedig úgy terveztem, hogy februárban fent hagyom a korcsolyásat, de aztán valahogy rám tört a Beavatott-láz. :) Először csak poénból elkezdtem csinálni egy fejlécet, aztán rájöttem, hogy a menüpontok besorolhatók egy-egy csoport neve alá. Aztán az is eszembe jutott, hogy egyszer kitöltöttem egy Beavatott-tesztet, és minden csoportra ugyanannyi pont jött ki, most pedig a menüpontokkal ez még inkább beigazolódott számomra. :) Egyébként a Beavatottal való kapcsolatom elég egyedi. Az első résznek az első felét láttam filmen, és bár nagyon megfogott, valamiért mégsem néztem meg azóta sem. Viszont a harmadik részt, a Hűségest láttam moziban, ami nagyon tetszett, csak az volt a baj, hogy nem voltam képben az előzményekkel. De ezt pótolni fogom, ám nem filmek, hanem könyv formájában. :) Különösen is kedvet kaptam ehhez a történethez, mert olvastam egy olyan véleményt a neten, hogy a Beavatott egy az egyben Éhezők Viadala koppintás. Nos, az a helyzet, hogy engem az ilyen vádak mindig felcsigáznak, és felkeltik az érdeklődésem, hogy kinyomozzam, mi is az igzaság. Még van vagy 100 oldal az Éhezők Viadalából, de utána el fogom olvasni a Beavatottat is - persze nem csak emiatt, hanem mert amúgy is érdekel. És bár még nem tudok átfog képet alkotni egyik könyvről sem, abban mégis biztos vagyok, hogy a Beavatott nem koppintása az Éhezők Viadalának. Mert egyébként, attól függetlenül, hogy 2011-ben adták ki, Veronica Roth simán megírhatta hamarabb is, nem? 
Egyébként ma elég rossz napom volt. Nem akarok róla bővebben beszélni, legyen elég annyi, hogy valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem fog jól sikerülni a feladat, amit el kell ett ma végeznem. Persze, én igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle (pontosabban magamból), de ez most nem sikerült. Nagyon bánt, mert ilyen téren nagyon maximalista vagyok, és önmagamnak sokszor már túl magasara is teszem a lécet. Ezt a szintet pedig most nem sikerült megütnöm. De nem baj, tanultam belőle. Mindenből tanul az ember, és minden okkal történik. 
De ma pingpongoztam is, és az legalább tényleg jó volt. :) Furcsa, hogy már négy éve vagyok kollégista, de csak most fedeztük fel, hogy van a másodikon egy pingpongasztal. Vagyis, tudtuk eddig is, hogy van, csak még nem próbáltuk ki. De ma "felavattuk", és nagyon jó volt, bár kicsit fájt a fejem. De tény, hogy a pingpong nagyon jó kikapcsolódás. Amíg csak a pattogó labdára figyelsz, mintha semmi más nem számítana. És bár én nem szeretem az ilyen agykikapcsoló tevékenységeket, ez most kifejezetten jól esett. Szóval, lehet, hogy rá fogok szokni. :) Meg egyébként szeretnék elkezdeni sportolni, csak az a baj, hogy ehhez az egyhez lusta vagyok. Semmi máshoz, de ehhez igen. Na, de majd ha jön a jó idő, akkor megpróbálkozok vele ismét. :)