Egyik ismerősöm ajánlására megnéztem tegnap a "Hoki-koki" c. filmet. Az alapján, amit elmondott róla, azt hittem, hogy kábé ugyanaz lesz, mint "Az erőpróba", csak jégkorongos kiadásban. Nos, nem így lett, mert végül egy teljesen más jellegű filmet kaptam. Most nem ajánlót szeretnék írni, hanem inkább arról szólna ez a bejegyzés, hogy ha már valaki szeretne közelebbről is megismerkedni a jégkoronggal, akkor semmiképpen se a filmek irányába induljon el! Hogy miért? Azt most el is mondom.

Sokan mondják, hogy a jégkorong durva sport, és ez valamilyen szinten még igaz is, hiszen nyilván vannak benne verekedések. DE: ez a sport nem erről szól! Nagyon nem! Ez a film azonban, amit láttam, sajnos erre hegyezte ki az egészet, hiszen a főszereplőnek is kábé annyi volt a szerepe a csapatban, hogy az ellenfél játékosait alaposan helyre tegye, látszólag minden különösebb indok nélkül. Tény, hogy valóban minden csapatnak van egy-két olyan játékosa, amely kifejezetten arra specializálódott, hogy verekedjen, mint pl. az Ottawa Senators-ban Borowiecki, de általában azért óvatosan bánnak ezekkel a dolgokkal, hiszen komoly kizárásokkal, eltiltásokkal is járhat a dolog (kivéve Crosby esetében, mert ő simán leszakíthatja bárkinek az ujját, a haja szála sem fog görbülni, na mindegy...). De a filmben egyébként is voltak irreális dolgok, pl. hogy a bedobáskor a két védőjátékos egymásnak esik amiatt, mert az egyik beszólt a másiknak a hajára. WTF?! Ilyen nincs! Olyan előfordul, hogy már a bedobáskor repül a kesztyű, de higgyétek el, nekik ott nincs arra idejük, kapacitásuk és energiájuk, hogy egymás haját elemezgessék. Legalábbis, én mindig azt látom a bulikon (így hívják a bedobást), hogy mindegyik játékos maximálisan a korongra figyel. Aki nem így tesz, az nem is igazi játékos. Bár oké, az is igaz, hogy eddig csak NHL meccseket láttam, ahol azért nyilván komolyabb szinten űzik a sportot, és nagyobb a tét, ez a film pedig a CHL illetve AHL csapatokat vette célba, szóval ki tudja, hogy az alsóbb ligákban mindez hogy megy? Mégsem tudom elképzelni, hogy meglett, elhivatott férfi emberek ilyen komoly helyzetben ilyen apróságokra pazarolnák a drága időt. 
De volt egy másik jelenet is a filmben, ami szintén nagyon távol állt a valóságtól, ugyanakkor a végletekig kidomborította a jégkorong (nem létező) brutalitását. A film vége felé, az utolsó izgamas jelenetben ugyanis a következő játszódik le: a meccs közepette a kapus egyszer csak eltűnik a kapuból, és főszereplőnk (aki gyanítom, hogy védőjátékost alakít) ott találja magát a kapuban egyedül, készen arra, hogy a gólt akár az élete árán is megakadályozza. Igen ám, de a korong úgy szájba vágja, hogy elterül a földön, és mondani sem kell, jó pár fogától búcsút is vehet, de mindez még semmi: az ellenfél játékosai továbbra is próbálkoznak a korong beütésével, nem törődve azzal, hogy újabb és újabb csapást mérnek Doug arcára, majd az egyikük még ráadásképp a korcsolyával jól belelép a lábszárába. És mit tesz erre a bíró? Mive már csak öt másodperc volt hátra a meccsből, szépen megvárja, amíg ez a kis idő letelik. Mi?! Ilyen nincs! A valóságban a bíró már ott lefújja a mérkőzést, hogy Doug-ot először arcul kapja a korong. Nemhogy még megvárja, amíg ilyen súlyos sérüléseket szenved... Ilyen egyszerűen nem fordulhat elő a jégkorongban. Nagyon odafigyelnek a játékosok testi épségére. A verekedést is csak egy ideig tűrik el, de mihelyst komolyra fordul, egyből közbelépnek. 
Szóval, nem arról van szó, hogy ne nézzetek ilyen témájú filmeket. Csak jó, ha tudjátok, hogy bizony ezek nagyon messze állnak a valóságtól. Ne ezek alapján akarjátok megismerni ezt a sportot, és ne az ilyen filmek alapján jelentsétek ki, hgy "ez csak a verekedésről szól, semmi többről". Mert egyébként sokkal, de sokkal többről szól a jégkorong! De ez egy másik bejegyzés témája lesz. :) Addig is, egy jó tanács: ha készek vagytok arra, hogy belevessétek magatokat a jégkorong rejtelmeibe, akkor:
- kezdésnek elég lesz, ha beírjátok a Youtube-ra, hogy pl. "Ottawa Senators vs New York Rangers game 2 higlights", vagy bármilyen másik meccs megteszi, a lényeg: hogy először egy összefoglalóval kezdjétek. Ezek kb. 10 percesek, szóval nem sok, és tényleg a legjobb pillanatok vannak összeválogatva, szóval semmi durvaság, ami elijesztene. :)
- ezután, ha úgy érzitek, szeretnétek tovább lépni, akkor jöhet az nhlreplays.com, vagy a fullmatchtv.com/nhl, ahol teljes meccseket nézhettek végig. Ezek kb. másfél-két órásak, nyilván a hosszabbítástól függ. Érdemes rászánni az időt, és elejétől a végégig megnézni, tehát nem hagyni közte nagy szüneteket, mert akkor csak elvesztitek a fonalat. 

El sem hiszem, hogy már csak néhány hét, és elkezdődik az új szezon! :) Jó, igaz, hogy a rendes szezon kezdetéig október 5.-ig várni kell, de az előszezon már szeptember 15.-én elkezdődik, és az is valami! Szóval, most már totál lázban égek (nem, mintha eddig nem tettem volna :D), és természetesen teljesen rápörögtem a témára, úgyhogy most össze is szedtem néhány kérdést, egész pontosan nyolcat, melyek nagyon foglalkoztatnak, és amelyekre már alig várom, hogy választ kapjak.

1. VAJON KI LESZ ERIK KARLSSON VÉDŐPÁRJA?
Ez engem tényleg nagyon foglalkoztat, és nem vagyok vele egyedül, mert az nhl.com is igencsak találgat. Ugyebár nem mindegy, ki Karlsson párja, merthogy hozzá egy olyan játékos kell, aki valóban egy húron pendül vele, ezért is volt nagy veszteség Methot elvesztése. De most vajon ki lesz Erik védőpárja? Claesson, Harpur, és Englund esélyesek egyébként a posztra, és ha én javasolhatnék, akkor Claesson-t mondanám. De, persze nem én döntök. :)

2. MOST AKKOR PAGEAU VAGY AZ EX-ANAHEIM DUCKS-OS NATE THOMPSON LESZ A 44-ES SZÁMÚ JÁTÉKOS?
Ez bizony legalább annyira érdekel, mint az előző, ha nem jobban. Talán piti kis dolognak tűnik, de nagyon fontos, és egy perc nyugtom sem lesz addig, amíg ki nem derül, hogy akkor biztosan Pageau marad a 44-es számú játékos. Nehogymár egy újonnan jövő elvegye a számát! 44-es Senator csak Pageau lehet! És mi lesz akkor a pólómmal? BRÉKING 2017.08.26.: Most már tuti biztos, hogy Pageau marad a 44-es számú, mert Nate Thompson neve mellett a 17-es szám szerepel a hivatalos listában. Jeeee! ^^

3. BRASSARD ÉS KARLSSON AKKOR TUTI, HOGY MEGGYÓGYULT, ÉS ELKEZDIK A SZEZONT?
Mindketten a Rangers elleni meccseken sérültek meg: Brassard-nak a vállát kellett műten, Karlsson pedig a bal lábában két hajszáltöréssel játszotta végig a poszt-szezont, így a díjátadóra gipszben és mankóval mehetett. Karlsson felépülésében nem kételkedem, hiszen anno 2013-ban kb. fél hónap alatt kiheverte az Achilles ínszalag szakadását, Brassard-ot viszont nem ismerem ilyen téren, úgyhogy csak reménykedem. Máskülönben hogy hoznak majd össze ketten olyan jó kis gólokat, mint az idei rájátszáson is? :)

4. HÁNYSZOR FOGJÁK FELVENNI AZ ALT MEZT, ILLETVE AZ IS VÁLTOZOTT-E AZ ÚJ EGYSÉGES ADIDAS SZABVÁNYNAK MEGFELELŐEN?
Imádom az alt mezt, de még csak egyszer láttam őket abban játszani, pedig szerintem nagyon menő. A 2016-17-es szezonban januártól márciusig használták, ennek is bizonyára megvan a logikája, nem tudom. Mindenesetre várom, hogy idén is felvegyék, és tényleg kiváncsi vagyok rá, hogy az új szabványosítás mennyit változtatott rajta (mondjuk a hazai mezről láttam képet, és azon nem sokat...). 
Egyébként, ha már sikerült egy Dzingel-es képet választanom, hozzá kell tennem, hogy a palástom, (ami még nem a sajátom, hanem az egyázkerülettől kölcsönkapott, és a kölcsönpalástok sorszámozva vannak), a 18-as számú, és amikor megkaptam, akkor egyből Dzingel jutott eszembe, és mondom, milyen jó már. :) (A sajátomban majd a monogramom lesz benne, de arra még várni kell egy évet.)

5. AKKOR MOST TÉNYLEG MEGVÁLTOZOTT A LOGOJUK?
Ez azért izgalmas, mert a honlapjukon immár a régi csapat "O" betűs logoja díszeleg, tehát ez azt jelenti, hogy akkor megkapták végre az eredeti emblémát? Jó lenne, én örülnék neki, mert tényleg megérdemelnék - bár itt a pólóim miatt megint bajba lennék, az Ottawa Senators montázsról nem is beszélve, amelyre saját két kezemmel rajzoltam meg a Senators logot, ami közel fél napomba került...

6. IDÉN IS LESZ HIVATALOS DALUK?
Tudom, hogy a tavalyi szezonban voltak 25 évesek, de azért jó lenne, ha The Joynt ismét összehozna egy jó kis slágert. ^^

7. VAJON ÚJ CSAPATKAPITÁNY-HELYETTESEK LESZNEK, VAGY MARAD TURRIS ÉS PHANEUF?
Nem tudom, hogy mennek ezek a dolgok, lehet, hogy ez egy teljesen hülye kérdés, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy kik lehetnének az új csapatkapitány-helyettesek? Én Pageau-t és Stone-t mindenképpen javasolnám! :) Methot-ot is,  de ő sajnos már nincs közöttük... (Nem, mintha egyébként bármi bajom lenne Turris-szel, vagy Phaneuf-al!)

8. (UGYE) IDÉN IS ELJUTNAK LEGALÁBB A KELETI DÖNTŐIG?
Oké, ez inkább egyfajta reménykedés. Ha a fiúk megmaradnak ilyen alázatosnak, határozottnak, szorgalmasnak, céltudatosnak; ha Guy Boucher marad az edzőjük és Erik Karlsson a csapatkapitány; ha a két új tag, Thompson és Oduya nem fogják felborítani a rendet és beilleszkednek, akkor szerintem még a nagydöntőbe is bejutnak. Mert képesek rá. Mert ők egy erős, tehetséges, jó csapat. Mert ők a Szenátorok, akik nem csak egy csapat, hanem egy hadsereg, de ami még fontosabb: ők egy család. És április vége óta immár én is tagja vagyok ennek a családnak. Még akkor is, ha ők ezt nyilván nem tudják. De én tudom, és ez a lényeg. ^^

Sziasztok! Ma olyan napom volt, hogy rengeteg ötletem támadt azzal kapcsolatban, hogy miről írjak bejegyzést, és leginkább a tag-kérdésekre kaptam rá. :) Amikor azonban megláttam Szabina oldalán a Habsburg Book Tag-et, egyszerűen beleszerettem, és egyből jeleztem is felé, hogy nagyon szeretném kitölteni, szóval most ennek jött el az ideje. ^^ Annyit módosítottam rajta, hogy kifejezetten a kötelező olvasmányokra szeretnék koncentrálni, merthogy én vagyok az az elvetemült, aki minden egyes kötelező olvasmányt elolvasott 11. osztályig bezárólag. Plusz, ez a tag egy kis ingyen történelem lecke is a Habsburgokról, akiket ugyebár nem hagyhatunk figyelmen kívül, tekintettel az Osztrák-Magyar Monarchiára. Szóval, vágjunk is bele a kérdésekbe! :)

1. I. Ferdinánd (1503-1564): Az ő neve Magyarország három részre szakadásához (is) köthető. Azt már kevesebben tudják, hogy hosszú évekig használt közigazgatási rendszert hozott létre. Talán ez a „legszárazabb” tananyag vele kapcsolatban. Tehát melyik a legunalmasabb könyv, amit eddig olvastál? 
Talán Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma. Szenvedtem, miközben olvastam, pedig egyáltalán nem hosszú, és óriási csalódás volt számomra a Noszty fiú esete Tóth Marival után, ami viszont egy nagyon jó kis történet. Pechemre aztán pont a Beszterce ostromát húztam érettségin, és emiatt nem kaptam 100%-ot a szóbelire, ráadásul a tanárnő rákérdezett valami harangra, én meg azóta sem tudom, mire gondolt. Lehet, ideje lenne utána néznem?... :D 

2. II. Miksa (1527-1576): „Kakukktojás” volt a családon belül, protestáns nézeteket vallott, és igazi művészlélek volt. Nem igazán tudott megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Sokszor ingatag volt a véleményét illetően. Melyik az a könyv, aminek megítélésében bizonytalan vagy?
Hú, talán Homérosz: Odüsszeia. Azért vagyok benne bizonytalan, mert emlékszem, milyen szenvedés volt végigolvasnom (de azért megtettem, mert én ilyen kemény csaj vagyok :D), viszont az egyetemen meg ugyebár tanultam ógörögöt, ráadásul a görög mitológiába is kicsit mélyebben beleástam magam egy-két szeminárium kapcsán, úgyhogy elgondolkoztam azon, hogy vajon ha most újraolvasnám az Odüsszeiát, az milyen lenne. 

3. Mátyás (1557-1619): Nagyon későn nősült meg, ötven felett, szóval nem siette el a dolgokat. Melyik az a könyv, aminek az olvasását régóta halogatod? 
Brecht: Kurázsi mama. Azért írtam az elején, hogy 11. osztályig bezárólag minden egyes kötelezőt elolvastam, mert 12.-ben előjött a lusta, sztrájkolós énem. :D Azóta sem pótoltam ezt a hiányosságomat, és, őszintén szólva, nem is tervezem. Bőven elég volt az a pár oldal, amit olvastam belőle.

4. I. Lipót (1640-1705): Egy ideig sikerült abszolút uralkodóként érvényesülnie a Magyar Királyságban, noha íratlan alkotmányunk ezt tiltotta. Melyik az utolsó három hónapból az a könyv, ami a kedvenced, vagyis „mindent visz”? 
Jókai Mór: Az aranyember. Imádom Jókait, ezt a regényét pedig azóta már többször is végig olvastam. <3

Csendes ember vagyok, igen. Nem szólok, a bántásokat képes vagyok a végtelenségig tűrni, és igen, sokszor úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy ez a beszólás bizony nekem szólt. Elkapom a labdát (vagy nem), de nem dobom vissza. Nem szólok vissza valami durvábbat, nem keveredek felesleges szóváltásokba, nem emelem fel a hangom. Akkor most gyáva vagyok? Félős nyuszi? Netalán az, akit mindenki hülyére vehet, vagy akivel azt tehetnek, amit csak akarnak? Talán igen. De én mégis azt mondom, hogy nem. És talán sokak felháborodására mégis azt mondom, megéri ilyennek lenni. Hogy miért, afelől ma világosodtam meg igazán. 
Délelőtt épp a szerdai szolgálatomra készültem, és akkor került elém a következő bibliai ige a Példabeszédek könyve 4. fejezetéből: "Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet... Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz." És most, amíg mindenki emészti ezeket a szavakat, hadd folytassam egy történettel, ami (természetesen) Erik Karlsson-hoz kapcsolódik: a Buffalo Sabres elleni meccsen, miközben a palánknál épp a korongot próbálta megszerezni, az ellenfél játékosa ahelyett, hogy szintén így tett volna, egyfolytában őt lökdöste, de olyan szinten, mint egy óvodás. Aztán persze annyit sikerült elérnie, hogy Erik elveszítette a korongot, emiatt pedig természetesen ideges lett, és miközben elindult a kispad irányába, kissé indulatosan meglökte ezt a bizonyos illetőt. De egyébként teljesen próbálta figyelmen kívül hagyni ezt az egyértelmű provokációt, merthogy ő tudta, miért van ott: azért, hogy játszon, és hogy remélhetőleg nyerjen. Őt a jégkorong érdekelte, ez a cél vezérelte. 
Értitek már? Ez az egyszerű példa nagyon jól alátámasztja azt, amit a bibliai igevers is mond, és én is teljesen egyetértek vele: akinek a szeme előtt ott lebeg a cél, aki tudja határozottan, hogy mit akar, miért akarja, hova kakr eljutni, annak egyszerűen nem fér bele az idejébe, értékrendjébe, hogy a labdákat, amiket a társadalom folyamatosan dobál ráfelé, visszadobja. Egyszerűen azért, mert a szeme a pályán, az úton van. És ez nem azt jelenti, hogy akkor ő most már egy "anyámasszonykatonája", vagy "egy-rakás-szerencsétlenség", akivel bárki azt tesz, amit akar. Attól, hogy nem szól vissza, még felfogja, mit mondtak neki - csak éppen a fontossági sorrendjének valahol a legvégén kullog a visszaszólogatás. Mert ha belebonyolódnna ilyen piti kis ügyekbe, akkor nem maradna ideje a fontosabb dolgokra. Arról meg már nem is beszélve, hogy az ilyen beszólások, bántások, mind-mind önpusztítóak is. Az egy dolog, hogy a másiknak ártunk vele (mert bizony, a szavaink óriásit tudnak ütni!), de önmagunkat, a szívünket is romboljuk vele. És igen könnyű elindulni azon a lejtőn, utána pedig elég nehéz megállni. Mert ha egyszer visszaszólunk, akkor utána újabb, még nagyobb, még ütősebb visszavágásokat várnak tőlünk, és mi is saját magunktól. És ez nem attól függ, hogy kinek milyen a természete. Nem attól függ, hogy valaki szabad szájúbb-e, vagy sem. Az egy dolog. Én mégiscsak azt mondom:

És itt eszembe jutott még valami, az a bizonyos "szemet-szemért"-elv, illetve hogy "úgy bánok másokkal, ahogyan velem is bánnak". Bevallom, próbáltam ezt az utat is járni, tehát tapasztalatból mondom: nem vezet eredményre. Az viszont igen, amikor bármilyen nyomás, bármilyen ellenállás, bármilyen rosszindulat, ellenségeskedés ellenére is te megmaradsz önmagadnak. Az már valami! Lehet, hogy összeszorított fogakkal ki kell bírnod egy hónapot is, és igen, piszok nehéz lesz, és talán minden este álomba sírod magad - de amikor eltelik az egy hónap, vagy ki tudja, mennyi idő, és te azt látod, hogy azok, akik azelőtt lenéztek, piszkáltak, bántottak, most már csak kissé bizonytalanul nézegetnek, majd elkezdenek hozzád közeledni, mert te nem süllyedtél le az ő szintjükre - na, ezért tényleg megéri.

Sziasztok! Ma ismét egy meccsajánlóval készültem nektek, ami azért másabb, mint az eddigiek, mert bevallom, nem láttam a teljes meccset, csupán az összefoglalót. Ennek oka az, hogy akárhol kerestem a március 8.-i Ottawa Senators - Dallas Stars mérkőzés teljes változatát, sehol nem találtam, viszont annyira kíváncsi voltam rá, hogy tegnap délután megnéztem az összefoglalót. Kíváncsi voltam rá, de most kivételesen nem a Szenátorok, hanem a Csillagok miatt. Az én elképzelésemben ugyanis a Dallas Stars úgy élt, hogy ők valami hiper-szuper menő csapat - bár, nem tudom, honnan jött ez a teória, hiszen sosem láttam még őket játszani. Viszont, filmekben talán fel-felbukkantak, vagy legalábbis, hasonló formátumban mintha már találkoztam volna velük. Meg hát, Dallas mégiscsak menő,(szerintem nem) , meg egyébként is, nyugat mindig előnyben van a kelettel szemben (ez mondjuk igen elszomorító...) Meg a dologhoz az is hozzátartozik, hogy szerettem volna látni, Marc Mehot milyen csapatnak a táborát fogja erősíteni szeptembertől - merthogy végül a Vegas kirakta a soraiból, a Dallas pedig befogadta. De ez egy másik történet, nem szeretnék belemenni, esetleg ha érdekel titeket, akkor >ITT< olvashattok róla bővebben. De most nézzük azt a bizonyos mérkőzést. :)

Kezdeném a vége felől: az Ottawa Senators 5:2-re nyert, szinte játszi könnyedséggel, ráadásul idegenben, ami azért mégiscsak nagy szó, a Dallasnak viszont bizonyára elég csúnya volt hazai pályán így kikapni. Nem is jutottak be a rájátszásba, de nem csodálom. A Dallas Stars ugyanis nem igazán jó csapat. Persze, belőtték azt a két gólt, de az alapján, amit láttam belőlük az összefoglalóban, azt tudom rájuk mondani: se hideg, se meleg, ez pedig a legrosszabb. Nem azt mondom, hogy a játékosok nem küzdöttek, csak ez az egész átment egyfajta kétségbeesett kapkodásba, mert pl. ilyen rosszul kapura lőni én még nem láttam játékosokat, de komolyan. Lehet, hogy ekkorra már tudták, hogy van-e esélyük bekerülni a legjobb 16 közé, akik majd megküzdenek egymással a rájátszásokban. A Senators nyilván tudta, hogy van esélye rá, mert ők teljes erőbedobással játszottak, szabályosan ontották magukból a gólokat. (mondjuk szerintem ez az ő esetükben nem függ attól, hogy a tabella hányadik helyén állnak éppen) Külön érdekessége ennek a meccsnek, hogy Claesson itt szerezte első NHL-gólját - ezért is szerepel külön a fenti képen. :) Mert ez azért nagy szó. Egyébként az öt gólszerző:
- az első harmadban Wideman és Claesson,
- a második harmadban Pageau lőtt egy csodálatosat, valamint Stalberg
- a harmadikban pedig Ceci rákontrázott, és megerősítette a győzelmet.
De mindezek a gólok nem jöhettek volna létre Hoffman, Stone, Wingles, Phaneuf és Smith nélkül. :)
És hogy a Dallas-t se hagyjuk ki: a két gólt Tyler Seguin és Jason Spezza játékosoknak köszönhették. 
Sajnos nem tudok részletekbe menően írni a mérkőzésről, hiszen mint említettem, csak az összefoglalót láttam, de az alapján annyit mondhatok a Dallas Stars-ról, hogy kicsit többet vártam tőlük. Még csak nem is voltak olyan nagy egymásnak esések, mint amire számítottam egy nyugati csapat esrtében, ugyanis sokfelől hallottam már, hogy a nyugatiak sokkal keményebb, agresszívebb játékot folytatnak. Nos, nem feltétlenül mondanám, de az igaz, hogy a Dallas Stars-tól nagyon vártam valami hasonlót, ami ugyebár elmaradt. És sajnos, nem is nagyon keltették fel az érdeklődésem, bár azért bizonyára félszemmel nyomon fogom követni őket is, már csak Methot miatt is, mert őt nagyon szerettem, és nagyon fog hiányozni az Ottawa Senators-ból. Ő volt Karlsson védőpárja, és tényleg jól tudtak együtt működni, márpedig Karlsson játékához bizony kell egy olyan partner, aki egy húron tud pendülni vele. Hogy ki veszi át Methot helyét, azt nem tudom, de talán attól jobban félek, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor majd egymás ellen kell küzdeniük... De arra 2018. március 5.-ig várni kell, szóval nem pörgök rá túlságosan. :D 

Uuuhh, és eddig fel sem tűnt, csak most, hogy visszanéztem az összefoglalót újra, hogy a meccs végére a Dallas Stars stadionja szinte majdnem kiürült! Na, szép... Úgy nem értem az ilyen rajongókat. Bár, ezek nyilván nem is igazi rajongók. Mert az igazi rajongás, amihez szeretet is társul, az nem a győzelem függvénye. :) Nézzétek meg ti is az összefoglalót, ha van hozzá kedvetek:

/képek: nhl.com, Facebook/