A múltkori megismerős tag-ben volt egy olyan kérdés, hogy beszélek-e valamilyen idegen nyelvet, amelyre ezek voltak a válaszaim: angol, német, héber, görög, latin, norvég és svéd. Most ezekről szeretnék kicsit írni, az angolt és a németet kihagyva, mert azok mégsem olyan érdekesek, mint a többi. :)

Először nézzük a hébert. Oké, erre nem mondanám, hogy beszélem, hiszen az a fajta héber, amit én tanultam az egyetemen, gyakorlatilag holt nyelv, szóval nem lehet rajta társalogni, maximum bibliai idézeteket mondogatni. :) Mit is mondjak róla? Durva nyelv. Aki látott már keleti írásmódot, pl. arabot, az tudja, miről beszélek: betűk helyett mindenféle jelek, pontok, stb., ráadásul a miénktől eltérő módon jobbról balra írják és olvassák (balkezesek előnyben :)). Nem is sikerült hármasnál jobb eredményt kicsikarnom magamból, de a hármas az egy erős hármas volt legalább. Ráadásul, nem is buktam belőle, úgyhogy ezért is büszke vagyok magamra. Annyit tudni kell erről a nyelvről, hogy ehhez bizony logika kell, merthogy ennek a nyelvtana teljesen egyedülálló. Igetörzsek vannak, melyek a következők: Qal, Nifal, Hifíl, Hofal, Piél, Pual, Hitpaél, ezeken belül pedig perfektum, imperfektum, imperativus, indicativus... Egy-egy igének a ragozása az összes igetörzsben egy egész oldalas táblázatban írható le. Most nem szeretnék belemenni a részletekbe, de ha szeretnétek (én legalábbis tervezem :D), akkor majd hozok egy külön bejegyzést a héberről. Most legyen elég ízelítőnek egy héber mondat, annak kiejtésével és jelentésével:

Görög: a másik olyan nyelv, amit a teológián tanultam, szintén öt évig. Egyébként el kell mondanom, hogy elsőben pont emiatt a két nyelv miatt volt borzasztóan nehéz, mert egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, egy kicsit sem. Természetesen a görög esetében is az ógörögre gondolok, ezért is volt vicces, amikor a Wonder Woman-ben Diana mondja az egyik fickónak, aki azzal dicsekedett, hogy minden nyelven tud beszélni, hogy "de ógörögül biztos nem tudsz",én meg megszólaltam jó hangosan, hogy "de én igen!" és a körülöttem ülők csak néztek. :D Szóval, a görög annyiban mégis könnyebb, hogy a nyelvtana hasonlít kicsit a németre - nemhiába görögből ötös voltam. ^^ A betűket termszetesen itt is meg kell tanulni, illetve a ragozásokat is. De ha már az ember elsajáította az alapokat, igazán nem nehéz. Az újgörögtől egyébként elvileg csak a kiejtésben tér el kicsit, meg persze az idők során modernizálódott, de azért milyen felemelő érzés, hogy egy-egy termék dobozán lévő görög szöveget el tudom olvasni, még ha nem is feltétlenül helyesen, de akkor is. :D Ízelítőül itt egy görög mondat, kiejtéssel és jelentéssel:

A latin, nos, khm, igen. Ez a harmadik nyelv, amit a teológián tanultam, de ezt csak három félévig - meg is látszik, mert bevallom őszintén, a latinhoz nem igazán értek. Ötössel indultam, a végére hármas lett belőle, de nem azért, mintha olyan nehéz lenne. Mert az a durva, hogy egyáltalán nem az! De egyszerűen a héber és a görög után az agyam bezárt, amikor a latinnal találkozott. Azt mondta, ő ezt már nem hajlandó befogadni. És tényleg így van. Persze, alapszavakat tudok, de ennyi. És azt hiszem, ez már így is marad. :) Szóval, ez egy rövid kis kaland volt. :D
És akkor most jön a norvég, amellyel, ha jól emlékszem, 2015 körül kezdtem el foglalkozni. Hogy miért, azt is elmondom. Akkoriban írtam egy történetet, melyhez szükségem volt egy királyi családra. Igenám, de melyik legyen az? Az angol olyan sablonos, úgyhogy utána néztem, hol vannak még manapság királyok, ha csak ceremoniálisan is? És így találtam rá, hogy hoppá, az északi országokban bizony még él ez a hagyomány, hiszen Svédországban, Dániában és Norvégiában mai napig királyság is van. Kis hezitálás után így esett a választásom Norvégiára, mert a norvég vezetéknevek jobban tetszettek (akkor még nem néztem utána, hogy a svédeknél nincs is vezetéknév, hanem apafia/apalánya rendszer van). Aztán arra gondoltam, hogy ha már könyvet írok róluk, mégiscsak illene valamennyire elsajáítatani a nyelvet! Úgyhogy, belevágtam a norvég nyelv rejtelmeibe, bár bevallom, nagyon kacsingattam a svédre, de sajnos svéd nyelvtan még annyira sincs fent a neten normális formában, mint a norvég. De sebaj, hiszen a két nyelv gyakorlatilag majdnem ugyanaz, mert pl. a "Szeretlek" így van norvégul: Jeg elsker deg., svédül pedig: Jag älskar dig. Tök jó, nem? :) Azért is tetszett meg, mert egyrészt imádom az északi országokat, másrészt pedig a kiejtése jobban hajaz a magyarra, mert minden hangot ejtenek, csak éppen ez is kicsit babrásabb, mert pl. az "o" betű "u", szóval Oslo kiejtése helyesen "Uszlu" lenne, de hát ez így nekem még mindig fura kicsit. :D Odáig jutottam egyébént, hogy megtanultam az ABC-t, a személyes névmásokat, megtanultam számolni, ileltve néhány kifejezést, és már belevágtam az igeragozásba is, de ott abbahagytam. Most azonban ismét tervezem, hogy előveszem, mert most már Erik Karlsson is arra ösztönöz, hogy tanuljam meg normálisan ezt a nyelvet. (Tudom, őrült vagyok. :D)

Egy ideje gondolkoztam azon, hogy mégiscsak kellene egy nyugati csapat is, akiknek ha nem is Senators-intenzitással, de azért mégiscsak szurkolok kicsit. :) Éppen ezért elkezdtem böngészni az archívum videói között, de aztán eszembe jutott, hogy van ám egy nyugati csapat, akik régóta foglalkoztatnak. Ez pedig nem más, mint a Los Angeles Kings. Hogy miért pont ők, azt is elmondom. Még júniusban felfedeztük a barátommal, hogy a Media Markt-ban lévő játékkonzolon rajta van a 2015-ös NHL játék is. Teljesen rászabadultunk, kijelentettem, hogy én leszek a Senators-szal - de aztán kiderült, hogy ez csak egy demo, így a New York Rangers és Los Angeles Kings csapatain kívül nincs választási lehetőség. Sebaj, mondtam, akkor én leszek a Kings-el, mert a Rangers-t ismerem, és különben is, őket már láttam játszani az Ottawa ellen, szóval jó lesz a LA. Sajnos nem én nyertem, egyrészt mert nagyon újdonság volt a konzol, másrészt zavart, hogy két fickó beállt mögénk, és végig kommentálták a játékunkat. De jól szórakoztunk, és már akkor eldöntöttem, hogy utána nézek én ennek a Los Angeles Kings-nek, de eddig még nem volt rá időm, meg kedvem se. Múltkor viszont az is eszembe jutott, vajon milyen lenne megnézni egy olyan meccset, ahol egyik csapatot sem ismerem, tehát teljesen elfogulatlan tudok lenni? Így tehát összekötöttem a kellemest a hasznossal, és kiválasztottam az április 9.-i Los Angeles Kings-Anaheim Ducks elleni mérkőzést. Két, számomra teljesen ismeretlen csapat - nézzük, mi is sült ki belőle! :)

Érdekes volt úgy néznem ezt a meccset, hogy egyik csapatot sem láttam azelőtt játszani. Bevallom, az elején nagyon hiányoztak a Senators tagok, sőt, az is megfordult a fejemben, hogy ez az egész micsoda időpocsékolás, aztán meg az is eszembe jutott, hogy biztosan mindkét csapat játszott már az Ottawával, inkább nézném azokat a mérkőzéseket... De aztán végül mégiscsak végignéztem, mert képtelen lettem volna kikapcsolni. És hogy melyik csapat lett a kedvencem? Merthogy egyiküket bizony kiválasztottam. :) Bár, nem volt könnyű, mert mindkét csapat nagyon jó. Tényleg. Egy abszolút korrekt mérkőzést láttam, kellő mennyiségű szabálytalankodással, hihetetlen gyorsasággal, ügyességgel, lélegzetelállító gólhelyzetekkel. Nehéz volt a választás, de végül döntöttem. Hamarabb, mint azt gondoltam volna. Na de miért lehet jó választás mindkét csapat is akár?
Anaheim Ducks: párhuzamba állíthatók a Senators-szal, hiszen az idei rájátszások alatt a nyugati oldalon a Nashville Predators és az Anaheim Ducks versengett egymással, és végül az Anaheim kiesett a nyugati fináléban, akárcsak a Senators a keletiben. További kapcsolódási pont, hogy Nate Thompson centerjátékos immár a Senators táborát erősíti, illetve, hogy 2006-ban a Stanley-kupa döntőjében az Ottawa pont az Anaheim-től kapott ki. De hát akkor még teljesen más felállásban versengett az Ottawa, mert pl. Karlsson még odahaza volt Svédországban, Pageau pedig a major ligában tevékenykedett. :) De visszatérve a jelenbe, pontosabban az április 9.-i meccsre: amit itt láttam az Anaheim Ducks-tól, arra azt tudom mondani, hogy le a kalappal előttük. Mert piszok jók, ezért hát teljes mértékben megérdemelték, hogy ott legyenek a nyugati fináléban. A Ducks játékosai nagyon gyorsak, de annyira, hogy olyat még nem láttam. Az első gólt másfél perc (!!!) játékidő után lőtték. Az elejétől kezdve teljes erőbedobással játszottak, és igazából nem tudok rájuk semmi rosszat mondani. Teljes az összhang közöttük, tényleg egy csapatként működnek, igaz, voltak szabálytalan húzásaik, de nem olyan durvák. Annyi még talán bele is fér. A stadionban (merthogy hazai pályán voltak) jó hangulat volt, a szurkolóik odatették magukat, bíztatták őket, szóval, mondanám, hogy minden tökéletes volt. A választásom mégsem rájuk esett. 
Los Angeles Kings: ha múltkor a Columbus Blue Jackets kapcsán azt írtam, hogy kevés is elég a kiábránduláshoz, akkor most azt tudom mondani, hogy igen kevés kell ahhoz is, hogy egy csapat a szívembe lopja magát. Nem tudtam, mire számítsak tőlük, és a meccs elején nem is nagyon kötötték le a figyelmem, mert mintha nem találták volna a helyüket. Az Anaheim jobban szerepelt, ügyesebb volt, határozottabb, mégis, volt valami a Los Angeles Kings-ben, aminek köszönhetően azt vettem észre az első harmad végére, hogy izgulok értük, és azért, hogy nyerjenek. Aztán volt két aprócska kis mozzanat, ami megerősítette bennem ezt a "vonzalmat". Az egyik az volt, amikor az egyik LA játékos elejtette az ütőjét, és nem volt ideje felvenni, a társa pedig odament mellé, és átadta neki a saját ütőjét, mielőtt lement volna a pályáról. Annyira tetszett, hogy a pörgés ellenére így törődnek egymással, hogy még el is mosolyodtam, és mintha átmelegedett volna az egész szívem-lelkem, hogy lám, egy ilyen ízig-vérig férfias sportban is megjelenik az egymással való törődés (na, ezek után mondja bárki, hogy ez csak értelmetlen ideoda csúszkálás, meg egymás hajigálása!). A másik szituáció pedig csak megerősített mindebben: az egyik Anaheim játékos nagyon durván fellökte az LA egyik játékosát, mire az LA csapatkapitánya, Anže Kopitar egyből megragadta a grabancát az elkövetőnek, és kérdőre vonta, hogy mégis, mit képzel. Na, itt mondtam azt, hogy ez igen! Persze, Kopitar sosem fogja átvenni Karlsson helyét a szívemben, de igen, egy csapatkapitánynak ez (is) a dolga! Álljon ki a csapatáért mindig, mindenhol, mindenkor! A legszebb góllövő pedig, még ha nem is ment be mindig, Drew Doughty védőjátékos, aki Karlsson-hoz hasonlóan a félpályáról küldi meg a korongot, ráadásul teljesen hozzá hasonlóan; Dustin Brown-ban pedig Pageau-t véltem felfedezni, mert mindketten egyformán jól értenek a kapuba való besegítéshez - csak persze Pageau mégiscsak ügyesebb. :) Tehát, a Los Angeles Kings mellé tettem le a voksomat, így immár a nyugati oldalon is van egy "kedvenc" csapatom, bár ők sosem lesznek annyira a kedvenceim, mint az Ottawa Senators, de úgy gondolom, egyébként is úgy fair, hogyha minél több csapatot igyekszem megismerni, és nem csak az Ottawa Senators elleni játékuk alapján.

Van egy ilyen sztereotípia, hogy a hívő ember (nevezzük így) nem vitatkozik Istennel soha, egyetlen pillanatra sem, hanem alázatosan elfogadja mindazt, amit elég hoz az élet. Nos, ez merő tévedés. Mert én az elmúlt napokban különösen is sokat vitáztam vele. Nem is vitáztam, inkább csak tehetetlenségemben kissé dühös voltam rá. Merthogy én bíztam benne mindig is, rábíztam az életemnek a folytatását, olyannyira, hogy még csak különösebb elvárásiam sem voltak. De komolyan. Vakon bíztam benne, hogy minden jó lesz. Aztán persze jó is minden, legalábbis a lényeges dolgok - csak hát, ugyebár semmi sem tökéletes... és ez engem most különösen is zavar. Ez lenne a "vigyázz, mit kívánsz"? Mert én nagyon úgy érzem, hogy most ennek a csapdájába estem. 

Öt év kollégium után másra sem vágytam, minthogy végre magamra zárhassam egy szoba/lakás ajtaját, és a magam ura lehessek. Na, de azt nem gondoltam, hogy erre talán még nem állok készen. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Vagy ez csak a kezdetekből fakad? Mert ha így van, nagyon szívesen átugornám a kezdeteket. Nem, mintha siettetni akarnék bármit is. De most ez így nagyon nehéz. Vagyis, inkább olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent. Közben meg tudom, hogy miért vagyok itt: azért, hogy tanuljak, és próbálok maximálisan a feladatomra koncentrálni. Mert azt érzem, hogy jó helyen vagyok. Olyan helyen, ahol rengeteget fogok tudni tanulni, sok tapasztalatot fogok szerezni, melyekből a későbbiekben sokat profitálhatok majd. Ebben biztos vagyok, így, alig két hét után is. És igazán hálás vagyok azért is, hogy kiszakadhattam a régi környezetemből, így pedig új ajtók nyíltak meg előttem - elvégre, ezt akartam, nem? Hát dehogynem. Csak azok a fránya kezdeti nehézségek...

A zenemindorokre.blogspot oldalon találtam egy jó kis cikket, amelynek az a lényege, hogy a különféle zenei klipekből kiragadott képkockákból ki kellett találni, honnan valók. Nagyon megtetszett az ötlet, és persze egyből beindult a fantáziám :D, úgyhogy arra gondoltam, én is hozok nektek valami hasonlót. Szóval, az én variácóm címe: "Melyik meccsen történt?" Ugyebár mindig írok a meccsekről összefoglalót, ajánlót, szóval ezeket kötöttem egybe most ezzel a kis játékkal. Először képeket akartam hozni, de aztán eszembe jutott, hogy az túl könnyű, hiszen a mezen ott van a logó, és az úgy nem buli. :) Tehát, hogy kicsit nehezítsem, csak egy-egy momentumot, történést ragadtam ki, és ki kell találni, melyik meccsen történt. Könnyítésképp természetesen csak azok közül a mérkőzések közül válogattam, amelyekről már írtam a blogon bejegyzést - tehát lesni ér a bal oldalon lévő "Meccs ajánlók" bejegyzéseiből! :D
VISZONT, tovább gondoltam ezt a formulát, és úgy döntöttem, legyen tétje is a dolognak: a helyes megfejtők közül sorsolásos módszerrel kiválasztok egyet, aki vendégposztot kap a blogon, vagyis, lehetőséget önmaga népszerűsítésére. :) Nem számít, hogy van-e blogod, vagy nincs, bárkinek a jelentkezését szívesen várom. De figyelem, ugyanis nem elég a helyes megoldás, hanem formailag is passzolnia kell a megfejtéseknek! Tehát, hogy ne legyenek esetleges félreértések, akkor itt van pontokba szedve a szabályzat:
- a helyes megfejtéseket a feladványok sorrendje szerint a bejegyzés alatti hozzászólásban várom
- a hozzászólásban tüntesd fel a neved, e-mail címed, ill. ha van honlapod, annak a címét is
- írd le továbbá néhány szóban azt is, miről írnád a vendégposztot, és miért szeretnél élni ezzel a lehetőséggel

TEHÁT
Nevem:
E-mail címem:
Honlapom címe (ha van):
Miről írnám a vendégposztot, és miért szeretnék élni ezzel a lehetőséggel:
A megfejtések:
(egy minta: #1. New York Rangers @ Ottawa Senators, 2017.04.29. - Fontos, hogy az első helyen mindig a vendégcsapat neve szerepel! De ehhez segítséget nyújtanak a szezonmaratonos bejegyzéseim címei! :))

És akkor a feladványok:

#1. Erik Karlsson-nak kétszer is súlyos ütést mértek a fejére, de ő ettől függetlenül tovább folytatta a mérkőzést.

#2. Karlsson olyan erővel küldte meg a korongot, hogy az ellenfél játékosának ezzel lábsérülést okozott

#3. Miután az Ottawa Senators 4:2-re vezetett, az ellenfél szurkolóinak nagy része fogta magát, és elhagyta a stadiont

#4. Az ellenfél játékosa pofátlan módon elgáncsolta Anderson-t a kapu mögött, ami után Borowiecki-től jól meg is kapta a magáét

#5. Karlsson harminc percet játszott a jégen

#6. Az ellenfél játékosa ahelyett, hogy kapura lőtte volna a korongot, egyszerűen eldobta az ütőt a kezéből 

#7. A mérkőzés egyetlen gólját Pageau lőtte be

#8. A Senators úgy szerezte meg az utolsó két gólt, hogy a kapus sem állta útját

#9. Karlsson a meccs vége felé egymás után legalább ötször lőtt kapura félpályáról, és mindig hajszál híja volt, hogy nem lett gól

#10. Az ellenfél csapata szerezte az első gólt, viszont mindhárom harmadot a Senators vitte el 1-1 góllal

Beküldési határidő: 2017.08.16., szerda, 23:59
Vendégposzt várható megjelenése egyeztetés szerint - ezért is van szükségem az e-mail címedre! :) 

Előre is köszönöm azoknak, akik jelentkeznek! ^^

Sziasztok! Tegnap este akartam írni bejegyzést, de nem volt időm, ugyanis ma két szolgálatom is volt: egy reggeli istentisztelet, valamint egy déli áhítat, ez utóbbi kifejezetten az időseknek, akik a szeretetotthonban laknak, plusz még volt egy temetés is, de ott csak kántorizáltam. Szóval, tegnap este ezekre készülgettem, közben pedig, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja, jégkorongmeccset néztem, mégpedig az április 21.-i Boston Bruins elleni meccset. Most már megnéztem az összes szezonbeli mérkőzést, amit sikerüt betöltenem, úgyhogy már csak a rájátszás maradt, szóval nemsokára elérkezem azokhoz a mérkőzésekhez, amiket élő közvetítésen láttam. :) Kicsit hosszúra nyúlt egyébként a meccsnézés, mert folyton elment a netem, meg egyébként is, szünetek nékül három óra hosszás (!!) volt, mégpedig azért, mert két hosszabbítás is volt. Nagyon durva volt, teljesen elfáradtak a játékosok, ráadásul Karlsson-nak szerintem begörcsölhetett a lába, (ami azért abban a felszerelésben még kellemetlenebb lehet...) mert a meccs vége felé inkább csak a kispadon ült, mert akárhányszor felment a pályára, egyszerűen nem bírt sokáig fent maradni, aztán amikor visszament, akkor be is ment a mindent eldöntő Bostonos gól. Olyan ideges lett, hogy az ütőjével előbb teljes erőből rávágott a kapura, majd elhajította. Nagyon sajnáltam őket, mert tényleg küzdöttek keményen, de hát az vigasztalt, hogy tudom a végkimenetelét, vagyis hogy ők fognak tovább jutni. De ma tovább folytatom a szezonmaratont, már csak azért is, mert holnap szabadnapom van, úgyhogy végre alhatok tovább. :D De nem olyan sokáig, mert holnap is van egyéb dolgom, ráadásul vasárnap istentisztelet, és azon szolgálok: liturgus leszek, ami azt jelenti, hogy a prédikácón és a prédikáció utáni imádságon kívül minden az enyém. Úgyhogy, elvagyok itt, bár azért még mindig kicsit nehéz, és nem zökkenőmentes. De, a szüleim azt mondják, minden kezdet nehéz, és ebben tagadhatatlanul igazuk van. Úgyhogy, hajrá! :)