Sziasztok! Képzeljétek, amikor ma felmentem Facebook-ra, akkor kihozott egy tavaly ilyenkor megosztott bejegyzést, ami az én egyik blogbejegyzésem volt. Mikor megnyitottam, egyből arra gondoltam, Isten mennyire tudatosan szervezi az életünket, ugyanis most nagyon is aktuális ez a téma az életemben, ami nem más, mint a félelem. Arra gondoltam tehát, hogy ismét megosztom ezt a bejegyzésemet, néhány kiegészítő gondolattal. (az eredeti bejegyzést itt olvashatjátok)

Mondhatjuk, hogy naponta élünk át veszteségeket, kisebbeket, vagy akár nagyobbakat. Ha ezt a szót halljuk, általában halálesetre gondolunk először, de az is veszteség lehet, hogyha pl. elveszítjük a kedvenc könyvünket. Egyvalami közös ezekben a dolgokban: ha veszteséget élünk át, akkor kétféle állapot keletkezhet: félelem, vagy gyász. A gyász alapvetően jó, hiszen ez a folyamat segít abban, hogy feldolgozzuk a történéseket, a veszteség fájdalmát, és hogy ne maradjunk benne a szomorúságban. A gyászt éppen ezért meg kell élni, ennek módja azonban személyenként eltérő lehet. A félelem viszont már rossz dolog, mert az megbénít, visszahúz. A félelem tehát egyáltalán nem használ nekünk, éppen ezért, bármennyire is nehéz, de uralkodnunk kell rajta. Összeszedtem 5 módszert, melyekkel könnyebben úrrá lehetünk a félelmeinken.

Még emlékszem, amikor a szóbeli érettségire készültem, akkor biztos voltam benne, hogy annál rosszabb nincs a világon. Aztán, ahogy jöttek az első egyetemi vizsgák, ez csak megerősödött bennem, mert az érettségitől tényleg nincs rosszabb, hiszen az az első olyan jellegű megmérettetésünk, ráadásul később az egyetemi vizsgákat megszokja az ember, és már szinte rutinszerűvé válik az egész. Na de most, hogy immár csak másfél napom van a zárószigorlatig, ismét ugyanazt érzem, mint a szóbeli érettségi előtt. Vagy, majdnem ugyanazt. Hiszen szintén kb. egy hónapom volt rá felkészülni, ez idő alatt szinte nem is mentem sehova (leszámítva azt a két napos debreceni utamat, amikor beírattam a jegyeket), hanem itthon ültem, és tanultam, és persze közben pihentem is, de hát milyen pihenés ez, amikor tudom, hogy tanulnom kell? Csak akkor volt teljesen nyugodt a lelkiismeretem, ha ettem, mert tudtam, hogy a jó cél érdekében teszem (máskülönben sosem fogom elérni az áhított 53 kilót...), de miután lenyeltem az utolsó falatot, ismét rám tört a rossz lelkiismeret, hogy evés helyett is inkább tanulnom kellett volna, mert még ezt meg ezt se néztem át, ezért hát inkább elővettem egy újabb szelet kenyeret...
Viccet félretéve... de miért is tennénk félre? "Hittel és humorral" - ez az egyik egyetemi tanárunk jelszava, és teljesen igaza van. Szóval, arra gondoltam, hogy megfogalmazok pár túlélő-tippet azoknak, akik esetleg most hasonló cipőben járnak, mint én, vagy azoknak, akik még előtte állnak, és hát kicsit magamnak is, mert úgy érzem, ha ezt nem teszem meg, ha nem foglalom szavakba a gondolataimat, ha nem nyugtatom meg magam ezzel is, akkor... Na mindegy, inkább nézzük.

1. Ne pánikolj! Könnyű ezt mondani, ugye? Pedig tényleg jobb, ha ilyenkor, főleg másfél nappal a nagy vizsga előtt inkább bele sem gondol az ember. Csak tedd a dolgod, de még véletlenül se gondolj bele, hogy alig 48 óra múlva ott fogsz ülni egy minimum 8 tagú bizottság előtt, hogy számot adjál az 5 évnyi (nem?)tudásodról. 

2. Ne kapkodj! Ilyenkor az a szerencsés, ha már az ismétlés fázisában vagyunk, de egy a lényeg: ilyenkor már ne turbózzuk fel az agyunkat újabb információkkal. Most jöttél rá, hogy nem olvastál el egy könyvet/tanulmányt? Hagyd a csudába, nem most fogod megváltani a világot. Ráadásul, ha még most újabb anyaggal szembesíted az agyadat, félő, hogy az eddig megtanultak nem fognak tudni jól megérni a fejedben. A kevesebb néha több itt is érvényes, hiszen egy ilyen nagy vizsgánál (szerintem) az a lényeg, hogy értsed és átlássad a témát. 

3. Légy kreatívabb! Na, ehhez kapcsolódva akkor hadd mondjam el, hogy szerintem ebben az esetben nem kell mereven ragaszkodni a tétel felépítéséhez. Inkább arra törekedj, hogy átlátható, átfogó képet tudj adni a témáról. Én pl. úgy dolgoztam ki most a tételeimet, hogy konkrétan egy kis dolgozatot írtam belőlük (oké, mániám az írás ^^). Ez plusz meló volt, mégis kifizetődő, bár ez igazából majd hétfőn kiderül...

4. Sokszor kicsiket! Azt tapasztalom, hogy nekem ilyenkor már egyre nehezebben fog az agyam, vagyis nem bírok annyi sokat egy huzamban tanulni. Nem tudom, miért van ez, úgyhogy én azt fejlesztettem ki, hogy inkább többször tanulok kicsiket, és többször iktatok be pihenőt, és van, hogy a pihenő hosszabb, mint a tanulás, de az agyamnak most erre van szüksége. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de valamiylen szinten talán érthető, hogy ha eddigre már elfáradunk...

5. Ne éjszakázz! Oké, tudom, hogy mindenkinek más időpontban fog az agya, tegnap pl. én is negyed 1-ig tanultam, de nem éri meg, mert másnap nem bírsz felkelni, és akkor az egész napodnak annyi. Az éjszaka arra van, hogy aludjunk, az agyunk pedig ilyenkor dolgozza fel azt a sok tananyagot, amit belepréseltünk. A vizsga előtti éjszaka végigtanulása pedig szigorúan tilos! Láttam olyan egyetemista társaimat, akki szigorlat előtt hajnal 5-ig fent voltak, és meg is lett sajnos az eredménye a magánakciójuknak... Itt is csak azt tudom mondani: amit addig nem tudtál megtanulni, azt nem akkor éjszaka fogod. 

6. Inkább csak olvasgasd az anyagot! Próbáld meg úgy felfogni, mintha egy történetet olvasnál, például. Oké, tudom ez nehéz, de azért egy próbát megér. A magolós-felmondós módszerek ideje régen lejárt, és igazából nem is lenne szabad ezt alkalmazni, mert ilyen nagy mennyiséget lehetetlenség bemagolni, meg különben is, amit csak bemagolsz, az úgyis elfelejtődik. Talán ott a vizsgán még fogod tudni, de mi van, ha leblokkolsz? És különben is, nem csak arra az egyik vizsgára tanulok, hanem a későbbiekre is, hiszen ezekre az információkra szükségem lesz a munkám során. Legalábbis, ha így fogod fel, akkor szerintem már van egy óriási hajtóerő, és így könnyebb lesz, hiszen megváltozik a hozzáállásod.