Sziasztok! Azt hiszem, ilyen még nem nagyon volt, hogy két napig ne írjak, de megvolt rá az okom. Kezdem is az elején. :) Csütörtökön ugyebár elmentem az orvoshoz a szokásos éves gasztroenterológiai-kontrolvizsgálatomra. Egy új orvoshoz mentem idén, mert már kicsit elegem volt abból, ahogyan a kórházi laborban bántak velem a vérvételkor, illetve az ultrahangvizsgálat során is. Elhiszem én, hogy egy egészségügyi dolgoznak nem könnyű, ezt aláírom, de a beteg sem jókedvéből van ott... Na, mindegy. Ez a mostani orvos teljesen más volt, mondjuk már azelőtt is ismertük, de még nem voltam nála vizsgálaton, csak most. Levette a vért, amit jól viseltem, csak aztán megláttam nála a véremmel teli kémcsőt... :D Aztán az ultrahangot is megcsinálta, és kiderült, hogy be van gyulladva az epehólyagom. Amikor ezt kimondta, annyira megijedtem, mondom biztos műteni kell, de aztán elmagyarázta, hogy az önmagában teljesen normális, hogy megtelik az epehólyag, mert ez a stressz hatására egy általános folyamat, csak az a gond, hogy nekem valamiért nem tud kiürülni. Gyógyszer helyett pedig a következőket írta fel: bab, csirkemáj, extra szúz olívaolaj (ez segít, hogy kiürüljön az epehólyag), szőlőmagolaj, gránátalmalé, cékla. Jövőhét pénteken kell visszamennem, remélem, minden rendben lesz, mert azért kicsit megijedtem. Olyan rossz érzés tudni, hogy az egyik belső szervem be van gyulladva... és az a durva, hogy eddig egyetlen orvos sem mondta soha, hogy mégis, konkrétan mikre figyeljek oda. Szóval, oké, hogy ez az egész nem betegség, de mégis könnyen lehet belőle baj! De most örülök, hogy elmentem ehhez az orvoshoz, mert eddig ő az első, aki ilyen normális, használható utasításokkal látott el. Szóval, remélem, minden rendben lesz, de azért kicsit félek. 

Ez volt csütörtökön, tegnap pedig találkoztunk a barátommal, pontosabban, én mentem náluk. Nagyon jól éreztem magam, feltöltött ez a találkozás, csak most kicsit bizonytalan, mikor tudunk majd megint találkozni, de nem aggódok, és ő se, mert tudjuk, hogy jó lesz minden. :) Láthattam Bessie-t is, utoljára tavaly nyáron láttam, azóta sokat nőtt és hízott is. Olyan aranyos. ^^ Két éves fajtiszta beagle nőstény kutya, a barátom az egyik közeli ismerősétől vette, csak valami jelképes összeget kellett érte fizetni, de egy ilyen kutya bármennyi pénzt megér. Hűséges, ragaszkodó, még hozzám is, pedig engem nagyon ritkán lát, de mihelyst meglát, egyből szalad hozzám, és szinte remeg azért, hogy simogassam meg. Régebben még nagyon ugrálós volt, de erről már kezd leszokni, viszont ha ott vagyok, előszeretettel beszökik a házba, és persze egyből tudja, hol keressen. :D Egyébként a barátom annak idején el akarta hozni nálunk, hogy itt legyen, de én mondtam, hogy inkább maradjon náluk, mert itt nálunk sajnos vannak rosszindulatú szomszédok, akik képesek megmérgezni a kutyát/macskát, ha az véletlenül átmegy hozzájuk. És mivel az előző kutyámat is megmérgezték, így igencsak félek, hogy ismét így járok. :( De a barátoméknál szerencsére nincs ilyen gond, Bessie ott mehet akárhová, a szomszédok nem fogják bántani. Pedig beagle kutya lévén elég gyakran csavarog... :)

Aztán voltunk moziban is Kisvárdán (ez egy kisváros Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a barátom oda járt középiskolába), eredetileg Nyíregyházára akartunk menni, de a barátom mondta, hogy Kisvárdán is van egy komlpett kis mozi. Először idegenkedtem tőle, mondom, ismerem én az ilyen vidéki művelődési házas-mozikat, de ebben kellemesen csalódtam. Olyan mint a plázás Cinema City, csak kicsiben. Aranyos kis hely, barátságos, szép, tiszta, jó hangzással és látvánnyal. :) A Baywatch-ot néztük meg. Tudom, hogy sokak szerint gagyi, és sok negatív kritikát kapott, de ennek ellenére nekem tetszett. Bár, igazság szerint csak Dwayne Johnson miatt néztem meg, mert ő az egyik kedvenc színészem. Bár, szerintem a szüleink jobban értenék ezt a filmet, elvégre az ő idejükben ment a Baywatch sorozat. Mondjuk, amit nem értettem, hogy miért tartották meg a sorozatszereplők neveit? Pl. Dwayne Johnson volt Mitch, akit annak idején David Hasselhoff alakított, aztán C.J. is, aki a sorozatban Pamela Anderson karaktere volt, de ugyanígy Summer és Matt Brody is szerepeltek a sorozatban. Én azt hittem, hogy ez a film a sorozat folytatása, de akkor most mégsem értem, hogy mi akart ez lenni? Valamiféle párhuzam? Vagy előzmény? Vagy csak poén? Na, mindegy, alapvetően nekem tetszett, szerintem jó kis nyári film. Könnyed, van benne kellő izgalom, és én nem éreztem benne külöösebb erőltetettséget. Csak szerintem Zac Efron-t megspórolhatták volna belőle, de ez már csak mellékes. :) 

Mozi után pedig még sétáltunk kicsit Kisvárdán, aztán jöttem haza. A barátom elhozott Mátészalkáig, ez tőlük kb. 50 km, hazáig akart, de mondtam, hogy inkább ne, mert itt mifelénk elég rossz is az út, meg most mindenhol újítják, és rengeteg a kamion, és nem akartam, hogy fáradt legyen, mert vasárnap pedig istentiszteletet tart otthon náluk. De nem is baj, hogy csak Szalkáig vitt, mert útközben egy hatalmas viharba keveredtünk. Nagyon régen láttam már ilyet, orkán erejű szél volt, alig láttunk valamit, az úton ágak voltak, és az egyik fát pedig úgy döntötte ki a vihar, hogy csak a villanyvezeték tartotta az út fölött, úgy mentünk át alatta. Nem volt semmi, de szerencsére aztán mindenki épségben hazaért, így kijelenthetem, hogy nagyon jó napom volt tegnap. :)

Ami azonban mégis kicsit beárnyékolta, az, hogy a Linkin Park frontembere, Chester Bennington öngyilkos lett. Amikor láttam a neten, nem akartam elhinni. Mondom, biztos csak hazugság. Ez nem lehet igaz. Persze, tudom, hogy milyen nehéz gyerekkora volt, de olyan tehetséges volt, a Linkin Park pedig olyan sikeres, ráadásul családot is alapított időközben... Egyszerűen felfoghatatlan. Olyan borzasztó... De az még inkább, hogy általában ilyen esetekben az illető megbánja, amit tett, de akkor már késő... :( Ez egy nagyon nehéz dolog, emlékszem, amikor kórházi gyakorlaton a pszichiátriára mentünk, arra gondoltam, hogy csak nehogy olyan beteghez kerüljek, aki öngyilkosságot kísérelt meg, mert egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék neki... aztán végül pont egy olyanhoz kerültem. És rájöttem, hogy igazából nem is nagyon kell neki mondani semmit, inkább csak hagyni kell, hogy kibeszélje magából, és éreztetni kell vele, hogy nem ítéljük el egyáltalán. Inkább erősíteni kell benne ilyen esetben, hogy milyen csodálatos dolog, hogy kapott még egy esélyt az életre. De Chester már nem kap új esélyt a földi életre. :(  Egy nagyszerű énekes távozott közülünk, aki biztos vagyok benne, hogy önhibáján kívül jutott ideáig. És pont az ilyen eseteknek kellene intő példának lennie mindenki számára, hogy végre értsük már meg, mekkora károkat tudunk okozni egymás lelkében! Sokkal jobban oda kellene figyelnünk egymásra, hogy feleslegesen még csak ne is szóljunk, végképp nem bántó, ártó szándékkal, mert vannak olyan sebek, amik évek, évtizedek múltával sem gyógyulnak be... Én elmondhatatlanul sajnálom, hogy Chester meghalt, mert számomra a Linkin Park mindig is nagyon sokat jelentett, az egyik kedvenc zenekarom volt majdhogynem tíz éves koromtól kezdve, először a rock miatt, majd később azért is, mert szerintem mesterien ötvözték a rock és a rap műfaját. Ettől voltak ők egyedülállóak, egyediek, utánozhatatlanok, és olyan kedvesek számomra. 

Nem akarok drámai lenni, de hát azért még sosem volt ilyen rövid nyaram, na. Viszont, az is igaz, hogy még sosem használtam ki ennyire, és nem is éreztem ennyire a szabadidő meglétének áldásait, mint most, a zárószigorlat után. Még mindig (!!!) nem tudtam magam normálisan kipihenni, és csak most érzem, mennyire durva volt az a tanulás, amit május-júniusban végigtoltam. Na, meg persze az elmúlt 5 év... Míg benne voltam, nem foglalkoztam vele, csak csináltam, meg hát azért nem ész nélkül, szóval nem vagyok az a magolós-hajtós-maximalista típus. De hogy mégis, mennyi energiát fektettem bele ebbe az egészbe, azt csak most érzem igazán, és be kell vallanom, azért tényleg elfáradtam, és nem is bánom, hogy most gyakorlati éven leszek, és nem lesznek vizsgáim, csak majd ugyebár a záróvizsgák. És ez azért jó, mert úgy érzem, ennyi most elég volt egyszerre. Elvégre, már hat éves korom óta csinálom. :D Szóval, immár 19.-e van, elsején pedig költözök, és ezt a kis időt még próbálom kihasználni. Mondjuk, pakolnom is kellene, mert azért lesz mit odavinnem, mert ki tudja, milyen gyakran fogok tudni hazajönni, meg különben is, félig-meddig ott fogok lakni. Igaz, már elkezdtem, mert a fontosabb jegyzeteim meg a könyveim össze vannak pakolva, a ruhák is félig-meddig, de azért még van mire nézni. Ráadásul úgy alakult, hogy lesznek is programjaim erre a másfél hétre. Na jó, az első az nem program, de mindenképpen fontos: holnap orvoshoz megyek. Minden évben mennem kell kontrollvizsgálatra, ugyanis a májam kicsit lassabban működik, mint egy átlag embernek. Ez nem betegség, tehát nem kell rá gyógyszert szednem, meg semmi, csak évente vérvétel, ultrahang, stb., tehát ránéznek, hogy minden oké, és oda kell figyelnem arra, hogy pl. ne éhezzek meg túlságosan, vagy nem ihatok sok alkoholt (amúgy se tenném), illetve bizonyos gyógyszereket is kerülnöm kell. 14 éves koromban jelentkezett ez a probléma, a háziorvos vette észre egy vérvételi eredményből. (A dolog lényege annyi, hogy a T-Billirubin értéke nekem 3-szor akkora, mint kellene) Valószínűleg a sok stressz is közrejátszott, mert a szüleim akkor váltak külön, és ez, bármennyire is nem mutattam, de azért úgy tűnik,mégiscsak megviselt. Szóval, azóta mindig nézetnem kell rendszeresen, de egyébként semmi hátrányom nem származik belőle. :) Holnap egy új orvoshoz megyek, magánrendelésnek is nevezhető, tehát ő veszi le a vért, aminek örülök, mert a kórházban mindig olyan durvák voltak velem, főleg, amikor megszédültem a vérvételkor.. de hát nem tehetek róla, ha rosszul vagyok a vértől. Nem jó kedvemből teszem. :( Szóval, így most nyugodtabb vagyok, hogy nem a kórházba kell menni. 
Aztán pénteken megyek a barátomhoz, együtt fogjuk tölteni azt a napot, így legalább láthatom a kutyánkat is. :) Beagle fajta kutya, Bessie-nek hívják, idén nyáron volt két éves. Annyira aranyos. ^^ Náluk maradt, mert mifelénk az ilyen szép kutyákat vagy ellopják általában, vagy megmérgezik. :( És még moziba is fogunk menni, megnézzük a Baywatch-t, szóval nagyon várom a pénteket. :) Jövőhéten pedig szeretnék ellátogatni a Csillagpontra, már csak azért is, mert a barátom ott lesz segítő, és hát amúgy is kíváncsi lennék rá, hogy milyen, főleg, hogy most Debrecenben lesz. :) 
Egyébként, tegnapelőtt voltunk moziba, megnéztük a Pókembert, és az előzetesek között adták a Valerian és az ezer bolygó városa c. filmet is, és nem tudom, de teljesen rákattantam valamiért. Talán a zene, talán a látvány, talán mindkettő, nem tudom, de engem nagyon megfogott. Szeretném megnézni, csak hát nem tudom, összejön-e. Pedig jó lenne! Na, lehet, hogy majd ha lesz szabadidőm, elugrom Békéscsabára Vésztőről, és megnézem... :) Mert attól hamarabb nem hiszem, hogy összejön. 
Ja, és készítettem egy szavazást bal oldalt, mert kíváncsi vagyok, milyen gyakran látogatjátok az oldalt. :) Köszönöm előre is a válaszokat! ^^

Akik ismernek, és követnek egy ideje, azok bizonyára most értetlenkedve állnak ezen bejegyzésem előtt. Hiszen Sidney Crosby nem a szívem csücske, ez tény, de akkor mégis, miért írok most róla? Adtam neki egy esélyt, mert úgy voltam vele, hogy ennyit megérdemel. Már csak azért is, mert tagja a Tripla Arany Klubnak (vagyis csapatkapitányként nyert világbajnoki-, olimpiai aranyat, ill. Stanley-kupát), és mert 2017-ben ő lett a legértékesebb NHL játékos. Mondjuk, ez utóbbival vitatkoznék, de most megpróbálok elvonatkoztatni a "sérelmeimtől", és először is objektíven szeretném bemutatni, kicsoda is Sidney Crosby.

Röviden az életéről: '87. agusztus 7.-én született Új-Skóciában (tehát, innen a 87-es szám, és ráadásul van egy közös pontunk, mivel én meg augusztus 4.-én születtem, igaz, hat évvel később). Édesapja a Verdon Junior Canadien csapatában volt kapus, de sosem jutott az NHL-ben (na, de azért mégiscsak van megvan az az ismeretség...). Crosby állítólag már két éves korában elkezdett érdeklődni a jégkorong iránt, gyerekként Montreal Canadiens rajongó volt. Már az első NHL szezonja alatt megírták önéletrajzi könyvét, ami azért érdekes, mert ez 2005-ben történt, amikor Crosby csupán 18 éves volt. További érdekesség, hogy első helyről draftolta a Pittsburgh Penguins, ugyanebben az évben, és azóta a Pingvinek centerjátékosa, és időközben csapatkapitány is lett. Mindezek tehát azt mutatják, hogy tehetséges. Ami tény. Crosby nyilván egy nagyon tehetséges játékos - de nem a legtehetségesebb!
Rászántam a délutánomat, és megnéztem több videót is róla és a játékáról. Mindeközben végig igyekeztem objektív maradni, de innentől kezdve akarva-akaratlanul is át fogok csúszni a szubjektivitás talajára. Crosby erőssége abban áll, hogy nagyon jól tudja "behajtani" (deflection) a korongot a kapuba, illetve mesterien ért az ún. fonák ütéshez (backhand). Az előbbi annyit tesz a gyakorlatban, hogy mindig a kapunál várja a korongot, közvetlenül a kapus mellett (ez nem szabálytalan kicsit?!), és amikor jön a passz, ő lazán rásegít, általában csak egy egészen apró kis mozdulattal. Nem azt mondom, mert tényleg vannak szép góljai, de ezek igen ritkák, (az idei rájátszzások alatt például kifejezetten gyengén teljesített) legalábbis azokban a videókban, amiket én láttam. Ráadásul, ami megütötte a fülemet, az az volt, hogy azt is az ő góljának tulajdonítják, amit ő segít be közvetlenül a kapuba, de azt is, amihez csak asszisztál. Ez pedig szerintem igazságtalanság. Mert, mint mondtam, tehetséges játékos, de nem az egyetlen, és legkevésbé a legtehetségesebb. Különösebb rendkívüli mozdulatokat eddig nem tapasztaltam tőle az eddig látottak alapján. Ugyanilyen ügyesen pl. Pageau is képes besegíteni a korongot a kapuba. Mert bizonyára ez egy center játékos dolga. Ennyi. De azért olyat még nem láttam Crosby-tól, hogy szinte félpályáról egy mozdulattal beküldene egy gólt - amit viszont jó pár Ottawástól láttunk már, pl. Karlsson-tól, Borowiecki-től, vagy Ceci-től.
Ezek tehát a tények, az, hogy ő milyen játékos. Na de milyen emberileg? Úgy értem, nyilván nem ismerem személyesen, de az sokat elárul, ahogyan a pályán mozog, hogyan a csapattársaival bánik, ahogyan reagál dolgokra. Erről már többször írtam, hogy szerintem a Pittsburgh Penguins-nek az a legnagyobb hibája, hogy nem igazi csapat, mert teljesen Crosby személyére korlátozódnak. Tőle indul ki és hozzá vezet minden. Ez pedig nem jó. Ráadásul, Crosby győzelem-vágya annyira hajtja őket, hogy ettől erőszakosak lesznek. És ezt nem csak én mondom, hanem pl. anyukám is, aki aztán abszolút hozzá nem értő, tehát teljesen elfogulatlan, de amikor múltkor csak belenézett az egyik Senators-Penguins meccsbe, még neki is feltűnt, mennyire erőszakosak a Pingvinek. De amivel Crosby végképp elvágta magát nálam, az az volt, amikor az egyik meccsen úgy kézen vágta Marc Methot-ot az ütőjével, hogy annak leszakadt az ujja, Crosby pedig csak vigyorogva a vállát vonogatta, és ami a legdurvább, hogy semmit nem kapott érte: se pénzbírságot, se fegyelmit, semmit. (Bár, ha belegondolok, ez igazából nem az ő hibája, de ebbe inkább ne menjünk bele) Bárki mondjon bármit, de ez akkor sem volt etikus. Ha más csinálta volna, akkor akár még ki is zárták vola, mert bár a jégkorongban sok mindent eltűrnek, de ezt nem. És nem is lett volna szabad. De mindennek a teteje az, hogy ez az idei szezonban történt, és ezek után Crosby-t választott meg az NHL az év legértékesebb játékosának. De hát, mit csodálkozok? Hiszen az egész világ ilyen. Az érvényesül, akinek ismeretsége van, aki jól helyezkedik, akitől valamiért tartanak (de ki tudja, miért?). És Crosby nyilván közel ül a tűzhöz, ha egy ilyet elnéztek neki - és még ki tudja, mennyi mindent, amiről nem tudok, de talán inkább nem is akarok. Az esélyt megkapta tőlem, a véleményem pedig a következő: tehetséges játékos, de nem egyedülálló. De mindegy, a tények tények maradnak: Sidney Crosby annak ellenére, hogy még 30 éves sincs, szép karriert futott be, úgy, hogy mindezt 18 évesen kezdte, és azért nem sokakat választanak be első helyről az NHL-be, az is igaz.
Mindenesetre nagy kár, hogy így elpazarolja a tehetségét. Mert amúgy nem lenne vele semmi baj, hiszen alapvetően szimpatikus kisugárzása lenne. És hát, az is jelent valamit, hogy a Facebook-on a Pittsburgh Penguins az egyik olyan csapat, amelyiknek a legtöbb lájkolója van, és hát az is magáért beszél, hogy immár soroztban másodjra nyerték meg a Stanley-kupát, de... Szóval, lehetnének ők jó csapat, és Crosby lehetne jó csapatkapitány, és abszolút megnyerő és szimpatikus játékos, de mégsem az. Mert ezzel a stílusával, ha nem is mindenkit, de sokakat "elvadít" maga mellől. És ezért nagy kár, mert amúgy lehetne ez másképp is. De hát, nyilván neki más a fontossági sorrend. Vagy nem tudom. De "mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" Mit ér a győzelem, ha közben feladom önmagam?
Ezt azért egyszer szívesen megkérdezném tőle. Nem bántásképp, csak úgy. Mert érdekelne, mi játszódik le a lelkében. :) (Tényleg, milyen lenne egy "sport-lelkipásztor", aki a sportolókat lelkigondozza? :))

Ezen a linken a fonák-ütéseiről láthattok egy összeállítást: CROSBY_BACKHAND, itt pedig a "behajtásairól": CROSBY_DEFLECTION

Nem tudom, hogy minden héten fogok-e ilyet csinálni, de most úgy alakult, hogy összeállt a fejemben a heti tervem, és arra gondoltam, megosztom veletek. :) A változtatás jogát fenntartom, de ezekről a témákról mindenképpen olvashattok majd bejegyzést a héten! :) 

A hajam története talán érdekesebb, mint a saját életem története. Na jó, nem, de mindjárt kifejtem bővebben. :) Kiskoromban mindig ún. kleopátra frizurát hordtam, a hajam vékony szálú, szögegyenes volt. Mindig göndör fürtökről álmodoztam, de szó szerint: mikor már nagyobb lettem, olyan 9-10 éves, mindig be kellett fonni a hajam (ekkor már hosszabb volt), és elalvás előtt arról ábrándoztam, hogy reggel dús, göndör hajkoronával ébredek. Ez persze nem jött össze, de ami durva, hogy az álmom tényleg valóra vált! 11 évesen ugyanis, egyik napról a másikra úgy ébredtem, hogy elkezdett göndörödni a hajam - a gond csak az volt, hogy csupán a felső része. Ez kb. 2 évnyi szenvedést jelentett, mert egyszerűen nem állt sehogy, tehát borzalmas volt. Akkoriban még nem is voltak olyan profi hajvasalók, úgyhogy csak küszködtem vele, de két év után már minden rendben volt, lenőtt az új, göndör rétegem, és immár az egész hajam gyűrűgöndör lett. Imádtam, még akkor is, ha kaptam érte beszólásokat, pl. hogy olyan, mint egy pulikutyának, vagy hogy az igényes lányok vasalják a hajukat. Én szerettem, hogy göndör, de idővel néha kivasaltam, mert úgy is szerettem. A göndör hajról azonban tudni kell, hogy egy idő után elfárad. Az enyémmel is így történt, hiszen 12 éves koromban göndörödött be, ami azt jelenti, hogy immár több, mint 10 éve, hogy göndör. Az elmúlt másfél-két évben éppen ezért inkább vasaltam, mert a hullámok láthatóan elfáradtak, és szükségük volt a pihenésre. Tavaly nyáron azonban ismét beújítottam, és bubifrizurára vágattam a hajam, ami azóta már jól megnőtt, ennek következtében azonban ismét megerősödött a göndörség a hajamban, és érezhetően nem szereti a vasalót. Szóval, göndör hajjal nem könnyű az élet, de annál szebb. :) És tudom, hogy sok ehhez hasonló cikk kering a neten, de arra gondoltam, leírom, én hogyan ápolom a göndör hajamat. Hátha valakinek pont ez lesz a hasznára. :)