Sziasztok!

Gréti vagyok, 25 éves, református lelkipásztor. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. 

Svédország. Kanada. Rap zene. Autóvezetés. Könyvek. Olvasás. Írás. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-Gabriel Pageau. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
 

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

  

Te? :)

*  *  *

EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.12.09. 18:38
2018.12.02. 18:30
2018.11.02. 18:19
Friss hozzászólások
 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Amikor fontosabb a "hogyan"

2017.05.23. 13:17, Gréti

Hú, hát most elég vegyes érzések kavarognak bennem. Vasárnap este 9-től megnéztem az Ottawa Senators - Pittsburgh Penguins 5. összecsapását, ami katasztrofális volt. A fiúk 7:0-ra kikaptak, szóval olyan volt az egész, mint egy rossz álom, és végig abban reménykedtem, hogy majd felébredek, és kiderül, hogy ez az egész meg sem történik. De megtörtént. Csúfos vereséget szenvedtek, és úgy tűnt, semmit nem tesznek a győzelemért. Egyszerűen olyan volt, mintha nem is ők játszottak volna, vagy még inkább, mintha csak testben lettek volna ott a pályán, de lélekben nem. Az pedig, amikor Karlsson egyszerűen bement az öltözőbe a 2. harmad vége felé, és ki sem jött utána... Na, mondjuk emiatt nagyon haragudtam rá. Akkor is, ha lesérült (bár igazából nem most, hanem még a Rangers elleni meccsen, és azóta is a sérülésével együtt játszott), szerintem egy csapatkapitány akkor sem hagyhatja magára a csapatát. Még ha nem is állt volna fel a pályára, ott kellett volna ülnie, és a jelenlétével bátorítania őket. Viszont emberségből ismét jelesre vizsgáztak, mert miután Anderson beengedett egymás után 4 gólt, volt egy kapuscsere, viszont megengedték, hogy Anderson visszamenjen, ha úgy érzi. Hát, visszament, de sajnos utána mégiscsak le kellett cserélni, viszont kíváncsi leszek, hogy ma ő fog-e játszani. Remélem, hogy igen, bár én úgy látom, már eléggé elfáradt, amit meg is tudok érteni. Sőt, még azt is meg tudom érteni, ha a csapat elfáradt. Mert nyilván nagyon hosszú és fárasztó utat tettek meg azért, hogy ideáig eljussanak, és tényleg le a kalappal. Csak ott rontják el most, hogy nagyon rágörcsöltek a Stanley-kupára, pedig hát az még kicsit messze van. És a céljuk elérése érdekében pont arról mondtak le, ami az erősségük: a csapatmunka és a védekezés. Mert a védelmi rendszerük az valami egyedülálló. És egyáltalán nem akarom bántani a Pingvineket, de úgy látom, hgy nekik egyszerűen nincs játék-stílusuk. Az a helyzet, hogy én úgy veszem észre, ellesték az Ottawa taktikáját, és azt alkalmazzák ellenük. Márpedig, ha az ember a saját módszereivel találkozik, azzal nem tud mit kezdeni - na, én most pontosan ez a helyzet. A Sentors éppen ezért kapkodott, kétségbeesett, és támadásba ment át, csakhogy az ő terepe nem a támadás, hanem a védekezés és a csapatmunka. De ez utóbbit aztán végképp nem alkalmazták, mert Karlsson, Pageau, Turris, Ceci, és szinte mindegyik, aki gólhelyzetbe került, akár félpályáról is elindította a korongot, hogy na, majd ő... de hát könyörgöm, hogy hibázhattak ekkorát?!
Na, nem baj. Majd ma hajnalban sikerülni fog nekik. Különben is, az Ottawa az a csapat, aki akkor bizonyít, amikor sokan már lemondanak róluk. És hát, ők azok, akikre akkor sem lehet haragudni, ha ilyen nagyot hibáznak. Őket akkor is csak szeretni lehet, és hát kell is, mert az Ottawa-szív az csodákra képes. :) 

Tehát, megnéztem vasárnap este a meccset, ami majdnem 1-ig tartott, és 3-kor már keltem, mert jöttem vissza Debrecenbe. Isteni gondviselés volt, hogy a reggel 8-kor kezdődő vizsgámat áttették fél11-re, szóval kaptam egy kis haladékot. :) Ennek ellenére mégiscsak elfáradtam a vizsgán, de szerencsére 5-ös lett, illetve kaptam egy 4-est, amiből évközben két ZH-t írtunk, és annak is örültem. De nem is a jegy miatt esett olyan jól ez a vizsga, hanem az, ahogyan vizsgáztam. Tudni kell rólam, hogy általában minden vizsgámon közbeszólnak, belekérdeznek, olyankor pedig elveszítem a fonalat a saját feleletemben, és gyakran emiatt kapok rosszabb jegyet. Igazság szerint most is ettől tartottam, mert a 3 téma közül, amit kaptam, volt egy, amiben pontokba kellett volna szedni az elmondanivalót, de nekem ezek nem jutottak eszembe maradéktalanul (nem tudok magolni), a harmadiktól pedig a legjobban féltem, így abban is voltak kis hiányosságok. Aztán közvetlenül a felelet előtt még volt pár percem, hogy összeszedjem magam, és akkor valamiért eszembe jutottak a Senators fiúk, meg az ő kitartásuk, és arra gondoltam: a fenébe is, nem azért tanultam egész hétvégén és nem azért olvastam el tisztességesen két könyvet, hogy itt leblokkoljak és bizonytalankodjak! Amit tudok, azt igenis elmondom, amit meg nem, arra rákérdez, és akkor úgyis eszembe jut. És így is tettem! Úgy mondtam, hogy szinte levegőt se vettem. Utoljára másodéven voltam ilyen magabiztos egy vizsgámon, ott az adta a löketet, hogy pont előtte buktam meg egy másikból. Szóval, most tényleg büszke voltam magamra, és nem az ötösért, hanem a kiállásomért. Ezek szerint tényleg képes vagyok rá és meg tudom csinálni. Remélem, a zárószigorlaton is így lesz. :) 

A jó tanulók

2017.05.03. 09:02, Gréti

Sosem voltam stréber, de mindig is jó tanuló voltam, vagyis, inkább úgy mondanám: mindig is szerettem tanulni. A szüleim nem szokattak ahhoz, hogy bármiféle jutalmat kapjak a jó jegyekért, inkább arra neveltek, hogy önmagamnak tanuljak. Múltkor hallottam egy olyat, hogy a tanár-gyerekek kötelező ismertetőjegye az, hogy állandóan jelentkeznek az órákon. Nos, én nem voltam ilyen, még alsó tagozatban sem. Hamar megtanultam sajnos, hogy elhallgassam a tudásomat - úgy mentem első osztályba, hogy már folyékonyan olvastam, ez pedig nem tetszett a tanároknak, és három évig folyton azt hallgattam tőlük, hogy "még lassabban, még szótagoltabban...!" Nem, mintha kérkedni akartam volna az olvasásommal, de azért rossz volt direkt visszafogni magam. Na, mindegy. Azt hiszem, az első benyomások örökre meghatározóak maradnak.
Felső tagozatban aztán volt egy kis dackorszakom, nyolcadikra pedig odáig jutottam, hogy nem láttam értelmét a tanulásnak. Hiszen úgyis mindig én feleltem pl. német órán. Vicces lehet, de én matekból konkrétan a négyesért küzdöttem, aztán életem elgnagyobb csalódása volt, amikor suttyomban mégis megkaptam az ötöst, úgy, hogy én nem kértem. Haragudtam, mert az osztály előtt négyes lett beírva, és igen, büszke voltam magamra, mert az a jegy tényleg a tudásomat tükrözte. Az órákon átélt megaláztatások után pedig a kegyelemből megadott jó jegyet legszíveseben a kukába vágtam volna. Azok után, hogy a fejemhez vágták a tanárok az egész osztály füle hallatára: "nehogy azt hidd, hogy a szüleid miatt kivételezni fogunk veled", és mégis megtették, nos... így visszagondolva elég szórakoztató lehettem az osztálytársaim számára. Már csak a popcorn hiányzott egy-egy óráról. Tudnék írni a tanár-gyerek-lét hátrányairól (én sajnos inkább csak azokat ismerem, bár olyan téren szerencsés voltam, hogy a szüleim sem várták el, hogy kivételezzenek velem, nem mentek állandóan beszélni a tanárokkal, stb., ezért pedig különösen hálás vagyok nekik!), de majd máskor. 
Amikor gimibe elkerütem, az volt a megváltás. Ott végre csak egy diák voltam a sok közül, akinek nem dolgozott ott senkije, így teljes mértékben önmagam lehettem. Igen, ekkor jött egy újabb dackorszakom, ami 10. osztályig tartott. Nem lázadtam én, talán inkább csak kicsit elfáradtam. Ez most megint hülyén fog hangzani, de nagyon örültem a nem színötös átlagnak, mert tudtam, hogy ez én vagyok. Aztán 11.-ben már ismét visszatértem a tanuláshoz. Azt hiszem, 15-16 évesen teljesen normális az, ha valaki kicsit lázad, annak akkor van itt az ideje. Szóval, 17 évesen letettem a fullcap-et és a bő nadrágot, és elkezdtem tanulni, mert tudtam, hogy azért érettségiznem is kellene. Itt még nem döntöttem el, hol szeretnék tovább tanulni, nem is foglalkoztam vele. Csak éltem az életem és tanultam. Rájöttem, hogy nem vagyok színötös tanuló továbbra sem, viszont egy erős 4,5-re, vagy akár 4,7-re is képes vagyok. Végül érettségin két négyesem lett, a többi pedig ötös. A két négyesre azonban büszkébb voltam, mert az egyik a matek volt, amivel négy évig sokat küzdöttem, a másik pedig az angol, amit csak gimiben kezdtem el tanulni, és azzal is meg kellett vívnom a saját harcomat. 
És eljött az egyetem, ami természetesen sokkal nehezebb, mint eddig bármi, ráadásul mindenféle előismeretek nélkül csöppentem ide, úgyhogy itt is volt mivel megküzdenem, de örülök, mert teljes mértékben saját magamnak építgethettem az utamat. Az átlagom 3,8-ról indult, onnan tornáztam fel magam 4,8-ra. Szerintem egyébként nincs olyan, hogy valaki mindenből ötös. Képtelenség. Lehet sokat tanulni, de nem érthet valaki egyformán minden szakterülethez a hivatásán belül. Mindig vannak gyenge pontok, de ezeket vállalni kell, mert hozzánk tartoznak. 
Mindezek ellenere azonban mégis jó tnulónak számítottam mindig, és számítok most is. Talán azért, mert az órákon igyekszem mindig jegyzetelni, és a vizsgáim (kettő kivételével) elsőre sikerültek. Vagy talán azért, mert egy nehezebb vizsga során sem omlok össze, bármi is történjék. Nem tudom, de tény, hogy vizsgaidőszak közeledtével megszaporodnak a Facebook-üzeneteim - hogy aztán hónapokra elhallgasson az üzenőládám. Ez pedig fáj. Nagyon bánt, hogy a legtöbben évközben meg sem látnak, amikor pedig közeledik a vizsgaidőszak, hirtelen élénk érdeklődést mutatnak irántam. De talán az még rosszabb, hogy a segítségemért van, amikor egy jó szót sem kapok, és ha máskor beszélgetést kezdeményeznék valakivel, akkor érzem, hogy nem kívánatos számára a társaságom. 
Nagyon rossz azt érezni, hogy sokan csak érdekből és csak bizonyos időre kedvesek velem. És pontosan ez a jó tanulók átka. Mert úgy tűnhet, sosem találhatnak igazi barátokat. Legalábbis, én így érzem most. Tudom, ezt a témát egyszer már körbejártam, de most, hogy nemsokára vége a szorgalminak, ismét felerősödött bennem. Nem akarom, hogy a jövőben bárki is csak a segítségemet keresse. Természetesen szívesen segítek, hiszen ez motivál, erre tettem fel az életem. De én is ember vagyok, és nekem is rosszul esik, sőt, nagyon fáj, ha egyébként meg levegőnek néznek. Volt már olyan is, hogy valakinek konkrétan újraírtam a dolgozatát, amit a tanár kétszer visszadobott, aztán az általam megírt variációra végül kettest kapott, és visszahallottam, hogy "na látod, saját magának négyesre írta meg, neked meg csak kettesre", és igen, az illető meg se köszönte! Már bocsánat, de nem vagyok vasból, és én sem vagyok mindenttudó. Egyébként meg, ha azt néznénk, hány dolgozatot írtam meg pluszban akár félig, akár teljesen, vagy hány vizsgára tanultam másokkal együtt pluszban, akkor... Na, mindegy. Egyszerűen csak már kezd elegem lenni, mert most is ugyanaz kezdődik, mint mindig: rám írnak, jegyzetet kérnek tőlem, stb, stb... De hány embernek jutna eszébe megkérdezni, hogy vagyok? Hogy haladok? Ja, hogy az evidens, hogy nekem minden megy? Hát, nem! Én sem veszem készpénznek, és bármennyire is magabiztosnak tűnök egy-egy vizsga előtt, tudom azt, hogy mindig benne van a pakliban egy B-vizsga, vagy bukás. Hiszen az egy dolog, hogy én minden tőlem telhetőt megteszek, de azért szerencse is kell a vizsgákhoz. Szóval, a felszín egy dolog, de valójában senkit sem érdekel, mi zajlik le a lelkemben; az, hogy néha én is elbizonytalanodok, sőt, van, hogy félek. Van, hogy belül iszonyatosan remegek, de most azzal mennyivel lenne jobb, ha kifelé is mutatnám? Nem akarom, hogy sajnáljanak, másrészt meg nem igazán hiszem, hogy bárki is komolyabban megértene. Mert "neked úgyis sikerülni fog" , vagy "te választottad" - szoktam megkapni, innentől kezdve pedig nincs miről beszélnünk.
Szóval, nagyon nehéz önzetlennek és segítőkésznek maradni, ha érzem, hogy nyíltan kihasználnak, és itt felmerül a kérdés: hol a határ? 

Köszönöm!

2017.01.11. 17:11, Gréti

Vegyél egy üres befőttesüveget, kis jegyzetlapokat, és 2017-ben minden héten írd le azt, amiért igazán hálás lehetsz/lehettél azon a héten, majd dobd bele a kis papírt a befőttesüvegben. Szilveszter estéjén majd nyisd fel az üveget, és olvass. - Ez nem saját ötlet, bizonyára többen is találkoztatok vele a Facebook-on, de ha nem, akkor hátha adtam egy jó inspirációt. :) Én is elterveztem, hogy megvalósítom ezt ebben az évben, de még se befőttes üvegem, se kis lapok. Viszont azt már tudom, mi fog rá kerülni az első kis cetlire.

Tizenhárom éves voltam, amikor el kellett olvasni a Kőszívű ember fiait. Már akkor is mindenem volt az olvasás, így egyetlen kötelezőt sem hagytam ki soha (kivéve 12.-ben, addigra már elfáradtam :) ). Becsületesen átrágtam magam Jókai Mór regényén, ami akkor még elég nagy falat volt számomra, olyan fiatalon, de elolvastam. Fogalmazást is írtam belőle becsületesen, mert írni már akkor is nagyon szerettem. Nyugodtan voltam - amíg meg nem tudtam, hogy az irodalomtanár fenhangon háborog a nevelőiben, hogy én bizony nem olvastam el ezt a könyvet. Borzalmas érzés volt, mert ráadásul egy másik tanártól tudtam meg, és azóta sem oldódott fel bennem ez a feszültség. 

De múlt héten megtört a jég.

Egy vizsgára készültem, amelyre csak el kelett olvasni egy általam választott könyvet (jutalmul, amiért minden előadáson ott voltam), abból részletes olvasónaplót írni, majd beszélgetni a könyvről a tanárral. Én ezt úgy fogtam fel, mint egy védést, és akaratlanul is eszembe jutott ez a tíz évvel ezelőtti incidens. Féltem is tőle, hogy mi lesz, ha megint az a vád ér, hogy nem olvastam el a könyvet. Lélekben felkészültem a védőbeszédre, de szerencsére nem került rá sor. Sőt, megkaptam azt a mondatot, ami végül feloldotta bennem ezt a kudarc-emléket: "Azt látom, hogy becsületesen elolvasta ezt a könyvet". 

Na, akkor és ott átéreztem Petőfi "börtönéből szabadult sas lelkem" verssorának lényegét, csak én nem az alföldi rónaságon, hanem egy tanszéki irodában. Tíz évet kellett rá várni, de megtörtént. Elvágták azt a kötelet, amit az a tizenhárom évesen kapott alaptalan vád által kötöttek a lelkemre. Ebből látszik, hogy az idő mennyire relatív. És a tanárnak nyilván fogalma sincs, hogy ez az egy mondata mennyit jelentett nekem, de én mindig is hálás leszek neki ezért. 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre