Előre szólok, hogy ez nem egy szokványos Glamour-napos bejegyzés lesz. :)

Úgy alakult, hogy ma eljutottam Debrecenbe, és hát ha már itt vagyok, akkor természetesen bemegyek a Fórumba - már csak azért is, mert nagyon éhes voltam, és a Burger King CsirkeBurger menüjénél nincs jobb. Mivel most kaptam meg életem első fizetését, úgy gondoltam, csapjunk bele a lecsóba, szóval a menü mellé kértem egy tiramisut is. De az olyan finom volt...! Komolyan. Mindenkinek ajánlom.
De visszatérve a lényegre: már ott is feltűnt, hogy annyian voltak, mint általában déli csúcsidőben, de mindezzel nem foglalkoztam, miután találtam magamnak egy nyugis helyet, és jóllakásig ettem magam. Gondoltam, ha már itt vagyok, elmegyek a New Yorker-be, és veszek egy sálat. Múltkor amikor Csabival Békéscsabán voltunk, akkor ő szintén a New Yorker-ben vett magának egy tök klassz fekete sálat, ami jó puha, meleg, meg minden. Én pedig most ugyanolyat vettem, csak bordó színben. Sosem szoktam sokat nézelődni, de most kifejezetten igyekeztem, ugyanis enyhe tömegiszonyom lett, miközben körülöttem a bezsongott fiatalok és középkorúak - még a fiúk is! - ruhákkal megpakolva, mit sem törődve azzal, hogy majd' fellöknek például engem, keresztül-kasul bejárták az üzletet. Szóval, sietősen a pénztár felé vetem az irányt (ott sem volt jobb a helyzet; persze, hogy mindenki ott akart eljárni, ahol én áltam a sorban), és a pénztár mellett lecsaptam még egy karórára, amivel csak annyi a gond, hogy nincsenek rajta lyukak. De ez a legkevesebb, mert szerintem naagyon klassz, mindig szerettem volna egy ilyen színvilágú karórát. A pöttyös számlap pedig mindent visz, és ráadásul még 3000 Ft-ba sem került!

A pénztáros hölgy megkérdezte tőlem, hogy van-e kuponom, én meg csak pislogtam rá, hogy ööö, nincs, közben meg azon gondolkoztam: milyen kupon?! De nem agyaltam rajta, fizettem, aztán a DM felé vettem az irányt. Na, ott esett le, hogy Glamour-napok vannak, amikor láttam, hogy a DM-ben még többen vannak, és szó szerint ki van fosztva az árukészlet. Aztán eszembe jutott az a srác, aki a barátnőjével a velem szemben lévő helyen ült, miközben én kajáltam, és a lány lázasan bújta a Glamour magazint, nyilván kuponok után kutatva. Vagy fogalmam sincs, ugyanis én még soha nem éltem ezzel a lehetőséggel, de igazság szerint nem is tervezem. Mármint, értem én, nyilván tök jó lehetőség ez a vásárlónak, de azért ha belegondolunk, mennyi felesleges termék megvásárlására vesz rá ez a pár kis kupon? Mert valóban rengetegen voltak a boltokban, és most tényleg nem akarok kritizálni senkit. De belegondoltam, hogy a pénznek milyen hatalma van, és hogy ezt mennyire kihasználják. Ez egy őrült körforgás, aminek tudom, hogy sosem lesz vége, és amiben én is benne élek, nem tagadom, de hát nem is tudnám magam kivonni belőle. Csak annyi, hogy engem ezek a Glamour-kuponos dolgok szó szerint hidegen hagynak. Amire szükségem van, azt megveszem, ha sikerül valmire összegyűjtenem, összespórolnom, vagy úgy alakul, hogy megengedhetek magamnak egy nagyobb vagy régóta vágyott dolgot, annak csak örülök. De nyilván nekem is van gyengepontom, csak éppen nem a ruhák/cipők/táskák, hanem a könyvek és az írószerek. Meg a kaja. Abból nem engedek. Amikor Csabi még Vésztőn volt, szinte minden második nap elcsaltam a Liget Gasztro-ba, hogy pizzát vagy csibetálat ehessek. Mióta azonban ő hazament, csak kétszer voltam ott, és akkor is csak elvitelre kértem. Nélküle nem tudnék ott megvacsorázni. Az nem olyan. 
De visszatérve a témához: szerintem itt is igaz az, hogy mindent csak mértékkel. Nyilván ez sem feltétlenül káros, ha az ember tudja kezelni, és nem esik túlzásba. Semmit sem jó túlzásba vinni egyébként. De távol álljon tőlem, hogy itt osszam az eszet, főleg, mert most a legtöbb blog tele van Glamour-napos bejegyzésekkel. Tényleg nem akartam kritizálni senkit, csak mivel ma szemtanúja voltam egy ilyen hullámnak, gondoltam, leírom a saját tapasztalataimat. 

De, mondok még mást is: ismeritek a Hosszú Katinka c. számot? A 8.b hittanosaim mutatták nekem először, és egyből megtetszett, ma pedig a 8.a osztállyal is meghallgattuk. :) Szóval be is linkelem nektek, mert nekem egyfolytában ez jár a fejemben. :D 

Miért pont a rap zene? Gyakran femerül bennem ez a kérdés. Hiszen nem ezen nőttem fel, a szüleim sem kedvelik igazán ezt a műfajt, és a környezetemben is mindig inkább másabb zenéket hallgatott a többség. Mégis, mikor 12 évesen először hallottam Lil Jon - Get Low c. számát, olyan volt, mintha "hazataláltam" volna a rapzene világába, és azóta is ott vagyok. Éppen ezért most kicsit védelmembe szeretném venni a rap zenét. Ugyanis, sokszor megkaptam, hogy "de hát tudod te, milyen durva ezeknek a szövege??!!" Neem, én teljesen naiv vagyok, és egy álomvilágban élek.. Persze, hogy tudom, ha mást nem, hát látom a klipeket. De, most őszintén: van olyan, aki úgy hallgat külföldi számokat, hogy minden egyes dalnak betűről betűre lefordítja a szövegét, és az alapján szelektál? Egyáltalán, van olyan, aki csak és kizárólag a szöveg alapján választ? Szerintem nem. Hiszen, pont ezért zene: nem csak szövegből áll, hanem sokkal inkább dallamból és ritmusból. Érzésből. Na, pont ez utóbbi az, amiért én hallgatom a rap zenét.

Gondoltam, megosztom veletek így, péntek estére ezt a zenét. :) Nekem nagyon tetszik, és hát jó szokásomhoz híven most ezt hallgatom szinte állandóan. Nem hosszú zene, szóval biztos freestyle, de nagyon menő. Van valami az egész dallamvonalában meg a hangulatában, ami teljesen megfogott.  

Ja, egyébként tegnap egész nap ügyködtem egy új honlappal. Ha van kedvetek, kukkantsatok be. Azt hiszem, a témája nem meglepő... :) KATT>>

Na, csak megcsináltam a design-t, úgyhogy már nyugodtabb vagyok. :) Nézzétek el nekem, hogy Ottawa Senators lett a témája, de most annyira a csapat körül forognak a gondolataim, hogy az hihetetlen. De most már tényleg folytatom a tanulást :D, viszont hoztam nektek még egy zenét is, amit tegnap este találtam, és azóta is szinte csak ezt hallgatom. 

Az az igazság, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a 10 napos kihívás, és most kicsit ismét úgy érzem magam, mint a szakdolgozat befejezése után. Mivel ez a DBC egyet jelentett azzal, hogy beleásom magam a jégkorong rejtelmeibe, rájöttem, hogy ez a 10 nap valóban csak arra volt elég, hogy a felszínt érintsem, viszont magának a sportnak még rengeteg kiaknázatlan területe van, és a fejemben sok-sok elképzelés kergeti egymást, mégis ódzokodok tőle, mert, mint korábban is írtam, nagyon könnyű ellaposodni egy-egy téma kapcsán. Szóval, bármennyire is nehéz, de most visszaveszek a tempóból, főleg, mert a DBC lejárt. Azonban azt nem tudom megállni, hogy a meccsekről ne írjak hosszabb/rövidebb összefoglalót, mert annyira eseménydús egy jégkorong mérkőzés, hogy azt sose hittem volna. :) De most egy időre kicsit más vizekre (is) evezek majd. Viszont, gondoltam valamire: mi lenne, ha minden hónapban rászánnék 10 napot erre a kihívásra, és mindig más témát vennék elő? Azt tapasztaltam, hogy jót tett a honlapnak látogatottság szempontjából is, meg hát nekem is jót tett, viszont ugyebár ezt sem szabad túlzásba vinni, de 10 nap az pont megfelelő mennyiség. Mit szóltok hozzá? :)

Hogy egy kicsit magamról is írjak, és arról, mi történik velem mostanság: szerdán megvolt az első vizsgám, ami nem volt olyan vészes, mert csak egy könyvről kellett olvasónaplót írni. Igazából ez nem csak azért volt jó, mert ennyivel is kevesebbet kellett tanulni, hanem azért is, mert így nem éreztem úgymond megterhelő kötelességnek, szabadon elmélyülhettem egy témában, és azt kötetlenül bemutathattam a vizsgán az általam olvasott könyvön keresztül, ezáltal pedig nem is voltam ideges, hanem sokkal bátrabban mertem megnyilvánulni. Vajon hogyan lehetne ezt a lelkiállapotot elérni egy klasszikus vizsgán is?...
Hétfőn megint vizsgázok, ami eredetileg múlthéten hétfőn lett volna. Mivel azelőtt írtam a szakfordítást, meg még két másik beadandót is kellett alkotnom, szombaton enyhe sírógörcs kerülgetett (ami amúgy nem jellemző rám), ugyanis úgy éreztem, képtelenség, hogy a hétfői vizsgára is felkészüljek tisztességesen (márpedig én nem szeretem a félmunkát). Mondom, felnézek a Neptunra, hátha van még egy időpont belőle - és láss csodát, volt! 22.-én! Gyorsan át is raktam, és nagyon örültem, mert így nem ment egyik feladatom a másik rovására. :) Egyébként csak azért problémázok ennyit, mert júniusban csak a zárószigorlatra akarok tanulni, ami június 26.-án lesz. De erre még inkább nem gondolok intenzívebben, először legyenek meg a "kis" vizsgák, aztán majd ráérek a naggyal is foglalkozni. Lényegében, bár sok az anyag, de azzal nyugtatom magam, hogy a zárószigorlat tulajdonképpen az eddigi szigorlatok összegzése, azokra meg tisztességesen felkészültem (annak ellenére, hogy egyik sem lett ötös). Nem a jegyekre hajtok amúgy soha, mert nem úgy neveltek. Nem kaptam jutamat az ötösért, de büntetést se a rosszabb jegyért. Ezért sem játszik olyan központi szerepet nálam pl. a tanulmányi ösztöndíj. Jó, persze jól jön az a kis pénz, de nem tudnék csak azért tanulni, sőt: amikor tanulok, sosem gondolok a tanulmányi ösztöndíjra. Jövőre pedig, a gyakorlati éven már nem fog számítani a tanulmányi átlag, ezért többen mondták, hogy nekik már mindegy is a jegy. Ezzel csak a gond, hogy itt komolyan megkérdőjeleződik a tanulás miértje, vagyis, hogy miért is tanulok? Hát nem elsősorban önmagamnak? Szerintem de... 

Hoztam nektek néhány zenét, amelyek az én esetemben szorosan összefonódtak a jégkoronggal. Tudni kell egyébként, hogy én mindenhez zenéket társítok, pl. nem kezdek el írni addig egy történetet, ameddig meg nem találom hozzá a megfelelő dallamokat. Nos, ez a 4 zene nálam egyenlő a jégkoronggal/Ottawa Senators-szal/Pageau-val, szóval gondoltam, így a DBC után megosztom veletek. Remélem, elnyerik a tetszéseteket! :) Szép hétvégét! ^_^