Gréti. 23. Egyetemista. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. JoeLancer. Írás. Olvasás. Könyvek. Beavatott. Négyes. Reign. HarryPotter. OttawaSenators. Jégkorong. Jean-GabrielPageau.

KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | VENDÉGKÖNYV

 

Címkék helyett:

  

 
~ Ajánló ~
 
Playoff Gameday


EASTERN CONFERENCE FINAL Game#2.
Ottawa Senators
vs. Pittsburgh Penguins
2017.05.24. 02:00

Gm1: OTT@PIT 2-1
Gm2: OTT@PIT 0-1
Gm3: PIT@OTT 1-5
Gm4: PIT@OTT 3-2
Gm5: OTT@PIT 0-7

 

 
~ Regények ~

Örökké Fordulópont  

 
 
~ Chat ~
 
~ Zene ~

 
~Jelenleg olvasom~

JELENLEG OLVASOM
Szerző:
Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás
Kötet: -
Tulajdon: saját
Oldalszám: 448
Olvasás kezdete: 2017.04.29.

 

 

Szerző: Deirdre R. Hall
Cím: Sugar
Kötet: -
Tulajdon: saját
Oldalszám: 318
Olvasás kezdete: 2017.05.09.

 

 

Eddigi olvasmányok 2017>>

 

 
~ Jelenleg nézem ~

Az Uralkodónő
Eredeti cím: Reign
Évad: 3.
Epizód: 11.
Utoljára nézve: 04.29.
Kedvenc karakter: Bash

 

 

Továbbiak:

Egyszer volt hol nem volt (02x02)
Mintazsaru (01x01)
Ballers (3. évadra vár)

 
~ Cserék ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) 

Esther


1/9 szabad hely

Olvasója vagyok
~Bíbor~Timi~Limonadee~

 
~ Site ~

Szerkesztő: Greta Chevelle
Indulás: 2017.01.12.
Email: greta.chevelle@gmail.com
Facebook: [X]
Moly.hu: GretaChevelle [X]
Design: saját, Linda [X]

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

~Blog~

A DBC után...

2017.05.19. 15:12, Gréti

Az az igazság, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a 10 napos kihívás, és most kicsit ismét úgy érzem magam, mint a szakdolgozat befejezése után. Mivel ez a DBC egyet jelentett azzal, hogy beleásom magam a jégkorong rejtelmeibe, rájöttem, hogy ez a 10 nap valóban csak arra volt elég, hogy a felszínt érintsem, viszont magának a sportnak még rengeteg kiaknázatlan területe van, és a fejemben sok-sok elképzelés kergeti egymást, mégis ódzokodok tőle, mert, mint korábban is írtam, nagyon könnyű ellaposodni egy-egy téma kapcsán. Szóval, bármennyire is nehéz, de most visszaveszek a tempóból, főleg, mert a DBC lejárt. Azonban azt nem tudom megállni, hogy a meccsekről ne írjak hosszabb/rövidebb összefoglalót, mert annyira eseménydús egy jégkorong mérkőzés, hogy azt sose hittem volna. :) De most egy időre kicsit más vizekre (is) evezek majd. Viszont, gondoltam valamire: mi lenne, ha minden hónapban rászánnék 10 napot erre a kihívásra, és mindig más témát vennék elő? Azt tapasztaltam, hogy jót tett a honlapnak látogatottság szempontjából is, meg hát nekem is jót tett, viszont ugyebár ezt sem szabad túlzásba vinni, de 10 nap az pont megfelelő mennyiség. Mit szóltok hozzá? :)

Hogy egy kicsit magamról is írjak, és arról, mi történik velem mostanság: szerdán megvolt az első vizsgám, ami nem volt olyan vészes, mert csak egy könyvről kellett olvasónaplót írni. Igazából ez nem csak azért volt jó, mert ennyivel is kevesebbet kellett tanulni, hanem azért is, mert így nem éreztem úgymond megterhelő kötelességnek, szabadon elmélyülhettem egy témában, és azt kötetlenül bemutathattam a vizsgán az általam olvasott könyvön keresztül, ezáltal pedig nem is voltam ideges, hanem sokkal bátrabban mertem megnyilvánulni. Vajon hogyan lehetne ezt a lelkiállapotot elérni egy klasszikus vizsgán is?...
Hétfőn megint vizsgázok, ami eredetileg múlthéten hétfőn lett volna. Mivel azelőtt írtam a szakfordítást, meg még két másik beadandót is kellett alkotnom, szombaton enyhe sírógörcs kerülgetett (ami amúgy nem jellemző rám), ugyanis úgy éreztem, képtelenség, hogy a hétfői vizsgára is felkészüljek tisztességesen (márpedig én nem szeretem a félmunkát). Mondom, felnézek a Neptunra, hátha van még egy időpont belőle - és láss csodát, volt! 22.-én! Gyorsan át is raktam, és nagyon örültem, mert így nem ment egyik feladatom a másik rovására. :) Egyébként csak azért problémázok ennyit, mert júniusban csak a zárószigorlatra akarok tanulni, ami június 26.-án lesz. De erre még inkább nem gondolok intenzívebben, először legyenek meg a "kis" vizsgák, aztán majd ráérek a naggyal is foglalkozni. Lényegében, bár sok az anyag, de azzal nyugtatom magam, hogy a zárószigorlat tulajdonképpen az eddigi szigorlatok összegzése, azokra meg tisztességesen felkészültem (annak ellenére, hogy egyik sem lett ötös). Nem a jegyekre hajtok amúgy soha, mert nem úgy neveltek. Nem kaptam jutamat az ötösért, de büntetést se a rosszabb jegyért. Ezért sem játszik olyan központi szerepet nálam pl. a tanulmányi ösztöndíj. Jó, persze jól jön az a kis pénz, de nem tudnék csak azért tanulni, sőt: amikor tanulok, sosem gondolok a tanulmányi ösztöndíjra. Jövőre pedig, a gyakorlati éven már nem fog számítani a tanulmányi átlag, ezért többen mondták, hogy nekik már mindegy is a jegy. Ezzel csak a gond, hogy itt komolyan megkérdőjeleződik a tanulás miértje, vagyis, hogy miért is tanulok? Hát nem elsősorban önmagamnak? Szerintem de... 

Hoztam nektek néhány zenét, amelyek az én esetemben szorosan összefonódtak a jégkoronggal. Tudni kell egyébként, hogy én mindenhez zenéket társítok, pl. nem kezdek el írni addig egy történetet, ameddig meg nem találom hozzá a megfelelő dallamokat. Nos, ez a 4 zene nálam egyenlő a jégkoronggal/Ottawa Senators-szal/Pageau-val, szóval gondoltam, így a DBC után megosztom veletek. Remélem, elnyerik a tetszéseteket! :) Szép hétvégét! ^_^ 


Walking tall

2017.03.18. 14:37, Gréti

Az elmúlt két napban nem igazán voltam aktív, ennek több oka is volt: egyrészt belevetettem magam a szakdolgozatírásba, mert április végéig le kell adni, másrészt pedig a megfázásom újra erőre kapott, vagy még inkább, egyfajta "utolsó támadást" intézett ellenem, és nagyon nyomott voltam, úgyhogy még írni sem volt kedvem. Tegnap már egy fokkal jobb volt, de alig tudtam elaludni, ezért hát filmet néztem, mégpedig az Emelt fővel-t. Ismeritek? A 2004-es változatára gondolok - merthogy most tudtam meg, hogy 1973 körül is már elkészítették ezt a filmet, ami amúgy igaz történeten alapul, szóval így még jobb. Ebben a remake-ben Dwayne Johnson a főszereplő, igazából legelőször ezért néztem meg. De megtetszett, viszont rájöttem, hogy nem elég egyszer megnézni ahhoz, hogy az ember értse a mondanivalóját. Mindenesetre példaértékű az, hogy Chris Vaughn (a valóságban nem ez volt a neve) szembeszáll azokkal, akik szó szerint bemocskolták azt a kisvárost (kaszinó, drogok, stb.), és eldönti, hogy megtisztítja a helyet ezektől. De nem csak, hogy megtisztítja, hanem ezzel véget vet annak az elnyomásnak, amit ezek a befolyásos emberek gyakoroltak a városban, és visszaadta mindenkinek a hitét, az önbizalmát, a becsületét. Mert az ott lakók idővel elhitték, hogy tényleg ez a módja a megélhetésnek, pedig jobb a becsülettel megszerzett kevés, főleg, ha közben tiszta marad a kezünk, a szívünk és a lelkünk. Alapvetően tetszik az alakítása, bár általában meg vagyok vele elégedve, de ebben különösen is jó, mert végig hozza a becsületes, jószívű leszerelt katonát, aki jó hát végül is néhányszor verekedésbe keveredik és szétveri a kaszinót, de azt csak azért teszi, mert a) az emberektől elszedik a pénzt azáltal, hogy csalnak a kockákkal b) gyerekeknek adnak drogot, és ez mindkettő nagyon fajsúlyos bűn. Persze felmerül a kérdés, hogy valóban ez-e a megoldás, de hát a filmben kiderül, hogy a sheriffet is a markukban tartják, így tehát Chris Vaughn csak magára számíthat. Na mindegy, szóval sok kínos kérdést felvet ez a film, rávilágít dolgokra, és tényleg nem elég egyszer megnézni. Bár, szerintem a jó filmek esetében mindig így van. :)
Ma jutott eszembe, hogy a Fordulópont csütörtöki frissítése elmaradt, ami miatt elnézést kérek, ma mindenképpen pótolom! Csak hogy érzékeltessem, mennyire nem voltam formában: tegnap mindössze 60 szót írtam a Rebels-hez, ma pedig 1946-ot. :) Még kicsit csinosítgatok rajta lehet, és nemsokára felrakom. 
Ja, és kijött a Fate of the Furious egyik zenéje, amihez csináltak egy nagyon jó klipet, így már még jobban várom a filmet! :) Itt van a zene és a klip, szombat délutánra pont jó. :)

Zene-szombat :)

2017.02.18. 12:48, Gréti

Általában szeretek a Youtube-on böngészni, és új zenéket keresni. Ez számomra főleg azért fontos, mert minden regényemnek megvannak a saját dalai, és amíg egy-egy történethez meg nem találom a hozzá passzoló, inspiráló zenét, addig nem is nagyon tudom elkezdeni. Általában a RapCity, ill. Rap Nation csatornákon szoktam nézelődni, így találtam rá például erre a zenére is ma, ami nekem nagyon tetszik:

Néha azonban elkezdek más műfajokban is kutakodni, amik talán nem is állnak olyan távol tőlem. Ilyen például a komolyzene, amivel egész jó a viszonyom, lévén, hogy tizenegy éven keresztül tanultam zongorázni, tavaly nyáron pedig önszorgalomból elkezdtem gitározni - több kevesebb sikerrel. :) Az alapakkordokat megtanultam, úgyhogy gitáron bátrabban merek improvizálni. Zongorán ez nem megy valamiért, bár ott is szoktam szórakozni az akkordozással, és persze hallás után is le tudok játszani dolgokat, csak arra már nincs képességem, hogy azt egy kész kompozícióban visszaadjam. Emlékszem, amikor hat évesen elkezdtem zongorára járni, eleinte még nem szerettem. A hangszerrel önmagával nem is volt bajom, de a fellépések... na, azok elől ki tudtam volna menekülni a világból! Nagyon ideges voltam egy-egy szereplés előtt. Akkor szerettem meg igazán a zongorát, amikor kilencedikben felléptem a gimis gálán. Először nem akartam, de végül elszántam magam, de csak akkor, amikor eldöntöttem, hogy a Metallica - Nothing Else Matters c. dalát fogom eljátszani. Vagy azt, vagy semmit! És persze az öltözékemet is én választottam meg - akkoriban még rapper voltam, úgyhogy ennek megfelelően deszkás cipőben, sötét szűk farmerben és lila kockásingben léptem fel. Nem kicsit voltam lámpalázas egy olyan hatalmas színházteremben, de a nézőket szerencsére nem láttam a megvilágítás miatt. Mindenesetre akkor megtapasztaltam, hogy milyen jó önmagamat adni másoknak, és hogy erre tényleg van kereslet, hogy így fogalmazzak. Szóval, végül is jó élmény volt, tanulságos, és maradandó. Nem bántam meg. :) Na, szóval a komolyzenével önmagában véve nincs bajom, a klasszikusokkal sem, hiszen mindennek az az alapja, de szerintem nem rossz az, ha merjük átvinni ezt az egészet a XXI. századba, persze csak a jó ízlés határán belül. Mint például Lindsey Stirling, akiről azelőtt még nem hallottam, de ma véletlenül megtaláltam a dalait a Youtube-on. Van, amelyik már nekem kicsit sok az elektronikus elemekkel, de ez, amit ide belinkeltem, nekem kifejezetten tetszik. De mondhatnám még a Black Violin-t is, amelyik egy néger-páros hegedűvel, ettől pedig csak még izgalmasabb az egész. :) 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


Greta Chevelle© (2017)  Previous designs: 02.17.| 03.17.|