| KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | 
|VENDÉGKÖNYV | DESIGN ENDNOTE |

Gréti. HuszonNégy. ExmisszusGyakornok. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. ChevroletChevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. JoeLancer. Írás. Olvasás. Könyvek. Négyes. OttawaSenators. Jégkorong. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson.

 

 

 
Szeretném felmérni, hogy milyen gyakran látogatjátok a blogomat. :)
Milyen gyakran olvasod a blogot?

Minden nap
Heti 2-3-szor
Kb. heti egyszer
Ritkábban
Most vagyok itt először
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

♦ Döntés-próba>>
♦ Megismerős kérdezz-felelek :)>>
♦ Thank you, Ottawa Senators!>>
♦ A rap zene védelmében>>
♦ Hosszabb életet a laptopodnak! - néhány jó tanács :)>>
♦ Miből lesz a cserebogár, vagyis a lelkipásztor? Tévhitek és a valóság :)>>

 

 LOS ANGELES KINGS@ANAHEIM DUCKS (2017.04.09.)
 OTTAWA SENATORS@DALLAS STARS (2017.03.08.)
OTTAWA SENATORS@MONTREAL CANADIENS (2017.03.25.)
 BOSTON BRUINS@OTTAWA SENATORS (2017.03.06.)
COLUMBUS BLUE JACKETS@OTTAWA SENATORS (2017.03.04.)
 WASHINGTON CAPITALS@OTTAWA SENATORS (2017.01.07.)
 OTTAWA SENATORS@NEW YORK ISLANDERS (2016.12.18.)

/Folyamatosan bővül!/

 

 

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

 
    
 Te? :)

*  *  *

LimonadeeBíborEnaThea ♥ JasmineFanni
♥ Zsó ♥ Celaena 

* * *

Visszavárósok
Ide kerülnek azok a cseréim, akik legalább egy hónapja inaktívak. Az illetőnek jelzem a chatfelületén is, hogy ideiglenesen levettem. Ezt senki ne vegye sértésnek, tudom, hogy ezer oka lehet a frisskimaradásoknak! És hát, azért "Visszavárós", mert csak szólj, és egyből vissza is raklak a cserék közé! :)

Esther · reba · knusi

 

 
Szerkesztő. Greta Chevelle
Nyitás 2017.01.11.
Oldal témája Személyes, jégkorong 
Felbontás 1366x768
Böngésző Chrome, Firefox
Másik weboldalam Ottawa Senators
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Design GretaChevelle
Köszönet Linda, Thea

Másik weboldalam:

♥ OTTAWA SENATORS rajongó vagyok ♥

Mi ez?

Blogolj

 
If you're not Hungarian, choose another language! :) 
(It may not be so perfect, sorry!)
   
 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~Blog~

The art of management - Erik Karlsson

2017.07.02. 17:51, Gréti

Nos, kezdeném ott, hogy ezt a bejegyzést már majdnem másfél órája írtam, de amikor végre készen lett, és el akartam menteni, akkor elszállt az egész. Szóval most újra próbálkozok. :)

Tegnap megvolt a tanévzáró, ahol is megkaptam az elmúlt öt éves tanulmányaimért járó oklevelet (a diploma jövőre lesz), és ez azt jelenti, hogy immár hivatalosan is exmisszus gyakornok vagyok. ^^ Nagyon örülök neki, bár még annyira nem tudtam felfogni, kicsit úgy érzem, mintha álmodnék, vagy nem is tudom. Az biztos, hogy mérföldkőhöz értem, ilyenkor pedig mindig elgondolkozok, mert én ilyen elmélkedős vagyok. Elgondolkoztam például azon, hogy én egy olyan hivatást választottam, ahol bizonyos értelemben vezető leszek - csakhogy nekem nincsenek vezetői ambícióm, legalábbis a szó szoros értelmében. Mert hát, ki is a vezető? És egyáltalán, mi a vezető dolga? Kezdjük talán ott, hogy egy vezetőre emberek vannak rábízva - emberek, sorsok, személyiségek, lelkek. Ennek tudatában egyből megváltozik a vezetősségről alkotott elképzelésünk, hiszen mindez magával hozza a felelősséget is. Felelősek vagyunk a ránk bízottakra. Én tehát semmiképpen sem tudom azonosítani a vezetői szerepkört a dirigálással, parancsolgatással, rosszabb esetben uralkodással. Azonban, sokáig küzdöttem ezzel a szereppel, mert tudtam, hogy a későbbiekben így is, úgy is magamra kell vennem valamilyen szinten, na de hogyan csináljam, ha nincsenek vezetői ambícióim? Aztán jött Erik Karlsson, aki megmutatta, hogyan legyek "kapitány" úgy, hogy közben ne legyek "kapitányos". :)

Közös sikerek, közös öröm. Cristiano Ronaldo arcát sosem fogom elfelejtni, amikor a tavalyi magyar-portugál meccsen az egyik csapattársa lőtte be helyette a gólt. Ha valaki csapatkapitányi, vezetői szerepkörbe jut, könnyen egoistává válhat, és beleeshet abba a csapdába, hogy csak ő tudhat mindent, csak ő csinálhat bármit is, és csak az ér valamit, amit ő letesz az asztalra, amit ő elér. Igazából ez a probléma bármilyen közösségben előjön. Erik Karlsson azonban nem ilyen. Ő ugyanolyan őszintén tud örülni a többiek sikerének is, mert tudja, hogy ez közös siker, a csapat sikere. Azáltal, hogy egyikük belövi a gólt, mindannyian előrehaladnak, hiszen ez az egész csapat érdekét szolgálja. De az az igazság, hogy ha valakinek ez nem jön belülről, akkor nem ér semmit az egész. Valami olyasmiről van itt szó, amiről Reményik Sándor ír az "Akarom" c. versében: "Akarom, fontos ne legyek magamnak, A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más..."

A vezető nem több a társainál! A vezető ugyanolyan ember, aki ugyanúgy hibázhat. De sokszor a vezetők beleesnek abba a csapdába, hogy azt hiszik, csak az a jó, amit ők kitalálnak, csak nekik lehet igazuk, és aki nem tud azonosulni az ő érveikkel, az, jobb, ha menekül. Karlsson azonban nem ilyen, ő igenis, igényli azt, hogy konzultáljon a társaival. A Pittsburgh elleni utolsó meccsen például a második hosszabbítás során ott a pályán beszélte meg Pageau-val, hogy mi legyen. A vezető sem tévedhetetlen, és mivel egy közösségről beszélünk, mindenképpen érdemes meghallgatni a többieket. Persze, itt azonban vigyázni kell, nehogy átessünk a ló túloldalára, mert ugyebár, mind emberek vagyunk, és az se szerencsés, ha a vezető egyszerre elnyomott lesz...

Nem enged utat az indulatainak. Ha beírjuk a Youtube-ra, hogy "Erik Karlsson fight", akkor szinte semmi érdemlegeset nem ad ki, és ez is azt mutatja, hogy Karlsson alapvetően nem híve a verekedésnek, sőt, ha valamelyik társa kerül hasonló helyzetbe, és ő a közelben van, igyekszik csitítani. Pedig megtehetné, hogy adja alá a lovat, elvégre az ellenfél neki is ellennfél. De jól tudja, hogy erőszakkal nem lehet elérni semmit, vagyis, lehet: büntetést és kiállítást, amivel azonban csak a saját csapatának és magának árt az ember. Erőszakra nem lehet erőszak a válasz, a provokációra pedig nem érdemes felülni. Lehet, hogy emiatt a környezetünk majd hülyére vesz minket? Naná. De egy vezető főleg nem engedheti meg magának, hogy az indulatai vezéreljék. Már csak azért sem, mert példát kell mutatnia. Nem kell ahhoz agressziót alkalmazni, hogy megvédjük magunkat és a hozzánk közel állókat. 

Törődik a rábízottakkal. Egy vezetőre ugyanis emberek, sorsok, személyiségek, lelkek vannak rábízva. Emberi életek forognak kockán, éppen ezért igenis, törődni kell egymással - főleg, ha a másik netán hibázik! Bárkinek lehetnek rossz napjai, egy vezető pedig nem teheti meg, hogy rátesz még egy lapáttal, és leszidja, vagy netán egy-két megjegyzéssel még tovább rombolja az illető önbecsülését. A szavainknak súlya van, ezért jobb vigyázni vele. Persze, van úgy, hogy csak a határozott szavak teszik helyre a másikat. De a határozottság nem egyenlő a durvasággal. Bántó szavakat nem is lenne szabad alkalmazni, főleg nem egy vezetőnek, hiszen az egy ponton túl már sérti az emberi méltóságot. Ez a fotó is jól szemlélteti, hogy Karlsson tényleg törődik a csapattársaival - ám ezt is csak úgy tudja megtenni, hogy nem képzeli magát feljebbvalónak tőlük, hanem igenis, maximálisan részt vesz a csapat életében. Így lesz valójában közös az ügyük, így lesznek ők ténylegesen egy csapat. Ez a törődés jól megmutatkozott a 7:0 vereség után, amikor is a csapat összeült az edző nélkül, és mindenki elmondhatta a sérelmeit, hogy mi nyomasztja, bántja. Ehhez azonban kellett egy olyan csapatkapitány, aki mindezt kezdeményezi, aki minderre hajlandó, tehát: aki törődik a többiekkel. Elvégre, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.

Kiáll a társai mellett. Karlsson nem egyszer keveredett szóváltásba a bíróval a meccsek során azért, hogy megmentse a csapattársát a kiállítástól, így pedig a csapat ne szenvedjen emberhátrányban. Legtöbbször eredménytelen volt a bíróval való üzletelése, de nem is ez a fontos igazából, hanem a szándék. Ehhez azonban jól kell ismerni egymást, ami abból következik, hogy törődni kell egymással. Tisztában kell lenni a másik erősségeivel, gyengeségeivel, mert csak így tudunk kiállni mellette. Ugyanis, nem fordíthatunk hátat a ránk bízottaknak. Egyetlen egy személynek sem! Elvégre, ránk van bízva, felelősek vagyunk érte. Ez talán kicsit még ijesztőnek is hathat, mert általában félünk a felelősségtől. Valójában ha jól csináljuk, kialakul egyfajta kölcsönös felelősség-érzet, hiszen a vezető nem magasan a többiek fölött áll, ugyebár, hanem egy a többiek közül, aki abban több mégis, hogy neki adatott az a feladat, hogy összefogja az adott közösséget - és azért kaphatta meg ezt a feladatot, mert képessége van minderre. Még akkor is, ha ő úgy hiszi, hogy ez nem így van. (Áh, és el is érkeztem saját magamhoz? :D)

Pozitív személyiség. Ahogy eddig megismertem Erik Karlsson-t, rájöttem, hogy sok mindenben hasonlítunk, persze, amikről most fogok írn, azok puszta feltételezések. Erik Karlsson egy visszafogott személyiségnek tűnik, aki nagyon határozott, céltudatos, és alapvetően inkább komoly, mégis van humora, és amikor mosolyog vagy nevet, akkor azt tiszta szívből teszi - mint például ezen a képen is, ami egyébként az egyik legnagyobb kedvencem ^^ Ez a fotó nekem mindig erőt ad, és pont azért, mert annyira pozitív a kisugárzása! Erre gondolok akkor is, amikor azt mondom, hogy egy vezetőnek pozitív személyiségnek kell lennie. Nem azt mondom, hogy állandóan röhögjön, idétlen vicceket mondjon, vagy netán komolytalan legyen. Dehogy! A pozitív jelzőt úgy értem, hogy lássa meg mindenben a lehetőségeket, ne csak az érem egyik oldalát nézze, hanem a másikat is (mert az mindig van), mert neki kell erőt adnia a többieknek. Ebben is megmutatkozik a felelőssége. Persze, itt is vigyáznia kell, mégpedig önmagára, hiszen az nem lehet, hogy ő palástolja az esetleges félelmeit, aggályait, hiszen abba beleroppan. Legyen őszinte önmagával és a környezetével szemben is - de tudja felmutatni a lehetőségeket, ezáltal mutasson irányt, de ami még fontosabb: bátorítson.

És hogy mi ezért a köszönet? Erik Karlsson esetében az, hogy a csapattársai szemmel láthatóan szeretik. Nem iriigykednek rá, pedig megtehetnék, hiszen a világ nagy részén úgy emlegetik, hogy a "jégkorong-legenda", hiszen tényleg nagyon tehetséges. De olyannyira nem irigykednek rá, hogy ha valaki az ellenfél csapatából netán nekitámad Erik-nek, szinte egy emberként rohannak megbosszulni ezt a lépést. Törődnek vele, mert ő is törődik velük. Megvédik, mert ő is megvédi őket. Kiállnak mellette, mert ő is kiáll mellettük. Együtt örülnek vele, mert ő is együtt örül velük. Szeretik, mert ő is szereti őket. Így lesz ebből egy oda-vissza körforgás, ami mozgásba hozza a közösség valódi lényegét: a családiasságot. Mert lényegében az emberek azt a helyet keresik a világon, ahol ezt a szeretetközösséget megtapasztalhatják. És a vezető-szerep fontossága valójában nagymértékben ebben áll: felmutatni ebben a sokszor embertelen, közönyös, személytelen és szívtelen világban, hogyan éljünk a szívünkkel - akár még egy olyan ízig-vérig férfias sportban is, mint a jégkorong. :) Számomra ezért Erik Karlsson a legjobb csapatkapitány, aki mindig is példaként fog állni előttem!

#4. Ottawa Senators Challenge

2017.06.18. 15:39, Gréti

"Melyik a legszomorúbb meccs-pillanatod?"

Teljesen véletlenül találtam rá erre a képre (ami a 7. mérkőzés végén készült, amikor is a Pingvinek megnyerték a keleti finálét...), és annyira kifejező, hogy muszáj volt elhoznom. Bár, a kérdésre nem fogok tudni egyetlen pillanattal válaszolni, hanem mindjárt két meccset is meg kell említenem, amelyek során enyhe sírógörcs kerülgetett - és nem, nem azért, mert mind a két esetben veszített az Ottawa. Van ugyanis, amikor a győzelem/vereség csak másodrangú.

1. 2017.05.16. PITT 1 - OTT 0

Ez volt a második mérkőzés, az elsőt ugyebár az Otawa nyerte 2:1-re, hazai pályán. Ezt a bizonyos horror-játékot, mert nem tudom másképpen nevezni azonban Pittsburgh-ben játszották, és a Pingvinek rendesen kimutatták a foguk fehérjét. Ez volt az a bizonyos mérkőzés, aminek 1:0 lett a vége a Pingvinek javára, de még a Senators rajongók is (köztük én is) szinte már imádkoztak a Pingvin-győzelemért, csak nehogy valami komolyabb baja essen a srácoknak. Crosby és bandája (mert nincs rájuk jobb szó) olyan szinten agresszív volt, ami szerintem még a jégkorongon belül is igencsak megbotránkoztatónak számított. Már rögtön az első bedobáskor felhajították Pageau-t, lökdösődtek, az ütővel odavágtak, az Ottawások pedig egyszerűen csak értetlenül álltak a helyzet előtt, hogy most mégis, mi van?! Aztán persze kialakult egy kisebb tömegverekedés, ez látszik is az egyik képen, amikor is több Pingvin támadt rá egyetlen Ottawásra, aztán persze még nekik állt feljebb... Borzalmas volt ez a meccs, engem végig a sírás kerülgetett, mert a Pingvinek tényleg nagyon kegyetlenek voltak. Mondom, nem azzal volt bajom, hogy győztek, hanem ahogyan... Nagyon elszomorított, hogy ilyen tényleg megtörténik, és nem értettem, hogyan akarhatják valakik ennyire a győzelmet, hogy a másikat emberszámba se veszik? 

2. 2017.05.21. PITT 7 - OTT 0

A Pingvinek ismét bosszút álltak, hiszen az ezt megelőző meccsen az Ottawa 5:1-re elverte őket. Persze Crosby-ék ezt nem tudták elviselni, és mivel ismét otthon voltak, így ki is használták ezt a meccset maximálisan. A dolog megint csak nem a vereség miatt volt szomorú, de... na jó, tényleg nagyon csúnya volt ez a 7:0. Egy igen elkeseredett küzdelmet láthattunk, amikor az Ottawa Senators, hogy is mondjam, csak sodródott az árral. A gólok szinte lavinaként zúdultak rá, és tényleg úgy tűnt, képtelenek összeszedni magukat. Mai napig nem tudom, mi volt velük akkor, csak pillanatokra emlékszem: amikor Karlsson, az amúgy mindig olyan figyelmes, határozott, nyugodt, kedves Karlsson ingerülten kiabált a többiekkel, kapkodott össze-vissza, nem passzolta le a korongot (így rengeteg gólhelyzetnek annyi lett), majd a második harmad végén egyszerűen bement az öltözőbe, és ki se jött többé; hogy Anderson már majdnem sírt, amikor az ötödik gól is beengedte, de azért még próbálta tartani magát, viszont a kapus csere elkerülhetetlen volt; hogy Pageau olyan volt, mintha lélekben valahol egész máshol járna; hogy nagyn sokszor egyszerűen nem vették észre a korongot; vagy amikor Smith már nem bírta tovább idegekkel, és utat engedett a tetteinek... Szerintem még soha életemben nem éreztem ilyet, mint ezután a meccs után. Olyan volt, mint egy rossz álom, és folyton azt reméltem, felébredek, és kiderül, hogy még el sem kezdték a játékot. De ez nem álom volt, hanem a valóság. A valóság, amiből mégis sokat tanultam, és a fiúk is, mert legalább megbeszélték utána a dolgaikat, és a következő, hatodik meccsen már gyönyörűen játszottak. 

És hát természetesen az is nagyon szomorú pillanat volt számomra, amikor a Pittsburgh Penguins nyerte meg a 7. mérkőzést egy óvatlan pillanatban a 2. hosszabbítás során. Igen, szomorú voltam, mert az Ottawa Senators megérdemelte volna, hogy legalább ott legyen a döntőben. De ennek valamiért így kellett lennie, és szem előtt tartva azt, hogy Brassard-nak és Karlsson-nak is műtétje volt azóta, talán tényleg jobb is így. Majd jövőre. Mert ők egy igazi csapat, és a szívemben ők az igazi bajnokok! :)

Ennyi volt

2017.05.26. 16:41, Gréti

Hajnalban lejátszották a 7. mérkőzést. Sajnos az Ottawa veszített, így nem ők jutottak ki a döntőbe, és nem küzdhetnek meg a Stanley kupáért. Szomorú voltam, és vagyok még most is, mert nem elfogultságból mondom, de tényleg megérdemelték volna a győzelmet. Az edzőjük, Guy Boucher azt nyilatkozta róluk ma, hogy teljes szívvel-lélekkel játszottak, beleadtak mindent, és reméli, hogy ezzel tényleg elnyerik az emberek bizalmát és elismerését. Mert ők egy nagyon különleges csapat. És ez igaz! Bár nincs viszonyítási alapom, és lehet, hogy sokak már a falra másztak tőlem az utóbbi hetekben a jégkorong miatt, de el sem tudom mondani, mennyi hitet és erőt adott nekem ez a csapat. Rengeteget tanultam tőlük, és mondhatni, hogy a lehető legjobbkor jöttek az életembe. Hiszek benne, hogy nincsenek véletlenek, így ezt sem tudom hirtelen fellángolásként vagy múló szeszélyként értelmezni. Hiszen semmi nem indokolta, hogy elkezdjek rajongani a jégkorong iránt, abban meg főleg nincs semmi logika, hogy miért pont az Ottawa Senators... De most már tudom, látom az értelmét. Ők az egyik legnagyobb múltra visszatekintő csapat, akiknek azonban mégis csak 25 évet tulajdonítanak, és hiába lógnak kint a stadionban a régi Ottawa díjai, elismerései, azt nem számítják be a mostani csapatnak, hanem újra bizonyítaniuk kell mindenkinek, hogy ők igenis az Ottawa Senators méltó utódai, sőt, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz a csapat, annak ellenére, hogy volt a történetében majd' 70 év kihagyás, sajnálatos módon. De most visszatértek, és küzdenek, és nem adják fel, még akkor sem, ha azt harsogták a szakértők az egész rájátszás alatt, hogy az Ottawa a második legesélytelenebb a Canada Maple Leafs után. Bebizonyították, hogy egyáltalán nem esélytelenek. Ugyanis nem elég, hogy Kanada legjobb csapata lettek ezáltal, bejutottak a TOP3-ba, és a Kelet 2. legjobb csapata címet is elnyerték. De ami a legfontosabb, hogy nem adták fel önmagukat, pedig azért a Pittsburgh rendesen nyomást gyakorolt rájuk... de ők nem adták fel az elveiket, ragaszkodtak önmagukhoz, egymáshoz, és ez nekem olyan erőt ad! A kitartásuk, a szeretetük, az őszinteségük, a határozottságuk, a szelídségük, a céltudatosságuk... igaz, volt pillanat, amikor erőt vett rajtuk a fáradtság és a kétségbeesés, de visszataláltak önmagukhoz, és bebizonyították, hogy verhetetlenek, még akkor is, ha ma hajnalban nem ők nyertek. De nem adták könnyen a keleti kupát, ugyanis két hosszabbítás is volt, amivel történelmet írtak, mert 1994 óta nem volt erre példa az NHL történetében. Szerettem volna, ha megnyerik, de már nagyon sajnáltam őket, mert érezhetően fáradtak voltak, de hát jóhogy, hiszen egy ilyen rájátszás során (ami októbertl júniusig tart) akár 110 mérkőzés is összejöhet! Csak azt sajnálom, hogy nem követtem folyamatosan az eseményeket, és csak a vége felé kapcsolódtam be, de így is örülük, hogy rájuk találtam. Az biztos, hogy nem felejtem el őket soha, hiszen olyat adtak nekem, ami elkísér további életem során, és mindenképpen szükségem volt erre a lelki töltetre most, a nagy megpróbáltatásaim előtt állva. Szóval: köszönöm, Ottawa Senators! És persze, köszönöm Istennek, hogy lehetővé tette ezt a "találkozást". :) 
A Pittsburghi Pingvinekről csak annyit, hogy sajnálom őket. Hiába nyertek, ha egyszer nincs saját stílusuk, de ami a legszomorúbb, hogy nem alkotnak egy igazi csapatot. Szemléltetésképp hoztam két képet: az elsőn az idei nyugati győztes, a Nashville Predators a kupa átvételekor, a másikon pedig a keleti győztes, a Pittsburgh, pontosabban Sidney Crosby... nem tehetek róla, de Ronaldo jutott róla eszembe. (bár távol álljon tőlem, hogy bárkit is bántsak, ez csak egyszerű észrevétel)


A Nashville Predators a kupa átvételekor


És a Pittsburgh Penguins nevében Crosby... miután átvette a kupát, szabályosan zsákmányként hurcolta be magával az öltözőbe, fittyet hányva a csapattársaira... 

A finálé következő eseményeit már nem fogom ilyen szinten nyomon követni, de remélem, a Nashville nyeri a kupát. És nem az irigység vagy a rosszindulat beszél belőlem. De egy ilyen csapat, mint a Pittsburgh Penguins egyszerűen nem érdemli meg két év alatt másodszor is azt a kupát, legalábbis azok alapján, amiket most láttam tőle. 

/képek: nhl.com/

A maximalisták hibája

2017.05.20. 13:41, Gréti

Maximalista vagyok. De nem olyan direkt módon, hogy rágörcsölök az eredményességre, egyszerűen csak alapból magasra rakom a mércét, már első alkalommal, és ezt kívülállók mondták nekem. Mert én saját magamonn nem is érzem. Nekem ez a természetes, és nem azért, mintha olyan nagyra tartanám a képességeimet, egyszerűen csak ha csinálok valamit, akkor vagy csinálom szívvel-lélekkel, vagy sehogy. Na most, ezzel alapjáraton semmi baj nincs szerintem, viszont utána nagyon résen kell lenni. Mert aki maximalista, az könnyen és nagyot koppanhat. Hiszen emberek vagyunk, és nem tudunk mindig ugyanolyan intenzitással teljesíteni. Ez képtelenség. A maximalista pedig ezt igen gyakran elfelejti. A maximalista felrakja a lécet jó magasra, és abból nem enged. És nem elég, hogy önmagával szemben következetes, hanem egy idő után sajnos megjelenik a másoknak-megfelelni-akarás kényszere. Ez pedig már nem jó. Mert mindenkinek úgysem tudunk megfelelni. A maximalista viszont ezt könnyen elfelejti, és beleesik ebbe a csapdába. Annak pedig általában sosincs jó vége.
Az Ottawa Senators a múltkori meccsen nagyon feltette a mércét. Amúgy is egy erős és jó csapatról van szó, de az az 5:1-es eredmény, amiből 4 gól az első 20 perben született, az első pedig 48 másodpercnyi játékidő után, nos, úgy hiszem, szinte utánozhatatlan teljesítmény volt. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de ma hajnalban igencsak elszúrták, sajnos. Pedig ugyanaz a csapat, ugyanazok a játékosok, ugyanaz az ellenfél - de akkor mi változott? Miért engedett be Anderson 3 gólt? Miért követtek el annyi bakit? Először nem értettem. Fel nem foghattam, mi történt velük 2 nap alatt. Aztán, amikor láttam, hogy Karlsson kiabál a csapattársaival és ideges, akkor megértettem. 


Maximalisták. Ugyanazt a teljesítményt akarták nyújtani, mint a múltkor. Rágörcsöltek, mert azt hitték, a rajongók már nem elégednének meg egy szerényebb győzelemmel, hanem ugyanolyan nagy durranást várnak. Sőt, talán önmaguktól is ugyanazt várták el, mint a múltkor. Ez pedig annyira hajtotta őket, hogy elfeledkeztek az alapvető játékszabályokról, önmagukról, egymásról, az együttműködésről, a híres védelmi rendszerükről (amiben verhetetlenek), és átment az egész játékuk egyfajta erőltetett menetbe, ide-oda kapkodásba. De nem haragudtam rájuk, hanem sajnáltam őket, mert én is tudom, milyen ebben a hálóban vergődni. Nagyon rossz. És az ember bármennyire is igyekszik, annál inkább nem sikerül elérnie a célját.
De aztán szerencsére a 2. menetben már összeszedték magukat, és végül mégiscsak született két gól, ami tényleg csodszépre sikeredett: az egyiket MacArthur lőtte be Ryan segítségével, a másikat pedig Pageau indította el, Karlsson irányította és végül Pyatt lőtte be. Ezért is válogattam össze ezekeből az örömteli pillaantokból egy montázst, mert, bár vesztettek, mégis fontosabb az, amit üzentek a játákukkal, és amilyen utat bejártak a meccs során külön-külön és együttesen. Mert ők tényleg egy csapat, ez egyébként tegnap is bebizonyosodott, pl. amikor Pageau megvédte Anderson-t, vagy amikor ilyen szépen összeműködtek a gólszerzésben. De remélem, tanultak az esetből, és nem az elvárásoknak, hanem továbbra is a csapatnak és a játék örömének fognak élni, ahogyan azt eddig is tették. Persze, értem én, hogy nagy rajtuk a nyomás, hiszen 23 éve nem nyerte el kanadai csapat a Stanley-kupát, és ők most ismét olyan közel vannak a díjhoz, mint 2006-ban, szóval rajtuk a világ, de legalábbis Kanada szeme, DE bármi is történik, ők már bajnokok: a rajongók szívében. És azt hiszem, ez a legfontosabb. És hát, olyan ez, mint a tehetségkutatókban az év férfi/női hangja: tulajdonképpen azzal, hogy ideáig eljutottak, ők lettek Kanada legjobb jégkorong csapata. És azért az se semmi! :)

8. Daily Best Challenge - Mit tanulhatunk egy jó csapattól?

2017.05.15. 19:21, Gréti

De még előtte egy kis meglepetés: íme, elkészültem az Ottawa Senators plakáttal. Másfél nap munkája, enyhe görcs-érzet az ujjaimban, egy kifogyott alkoholos filctoll, DE teljesen megérte! Ja, és keresd a "hibát" a képen! ;)

Rájöttem, hogy nem könnyű 10 napon keresztül ugyanarról a témáról írni, mármint úgy, hogy az ne laposodjon el. Hiszen tudnék én ódákat zengeni Pageau tehetségéről, de nem akarok túlzásba esni, pedig egyébként utána néztem, és ebben a szezonban Pageau lőtte a legtöbb gólt a csapatból, összesen 9-et. De az Ottawa Senators egy csapat, aminek pont az az egyedülállósága, hogy nem egyetlen ember köré épül. És ez tök jó. Amikor játszanak, akkor tényleg azt látni rajtuk, hogy ők egy csapat, és hiába Erik Karlsson a csapatkapitány és hiába minden második fényképről ő köszön vissza a neten, ha beírjuk a csapat nevét, mégis, ha egyszer azt a gólt Ryan lőtte, vagy Pageau, esetleg Turris, akkor nem hisztizik senki, hanem együtt örülnek a másik sikerének, ami tulajdonképpen az egész csapat sikere. És elgondolkodtam, hogy nem így kellene nekünk is az életben? Mivel lesz nekünk azzal rosszabb, ha a másiknak jó? Miért ez az állandó rivalizálás? Miért kell irigykedni? De most komolyan. Abból nekem semmi hátrányom nem származik, ha a másik, teszem azt, jó jegyet kap, vagy mit tudom én, kiadják egy könyvét, vagy, ha ő lövi be azt a bizonyos gólt. Hiszen hát lényegében mind egy csapatban játszunk, nem igaz? Akik bloggerek, azok abban a csapatban, akik írók, azok abban, akik tanárok, azok abban, és még sorolhatnám. Lényegében minden hivatás egy kis csapat, amelyet különböző egyéniségek alkotnak, DE a csapat célja közös. Csak sajnos nem nagyon tudunk együtt működni, és annyit gondolkozok azon, hogy miért érzünk féltékenységet a másik sikere láttán? Mert azért egy kis enyhe féltékenység mindenkiben van, még ha nem is tart sokáig, vagy nem olyan intenzív. Mert emberek vagyunk, és hát ezzel együtt járnak bizonyos negatív tulajdonságok is. De ez még nem feltétlenül baj, ha tudunk rajtuk uralkodni, ha tudjuk ezeket kezelni. Nyilván az Ottawa Senators sem tökéletes, mármint, nem látok bele a csapat hétköznapjaiba, de az, amit a pályán mutatnak, nekem nagyon árulkodó. Eddig egyetlen általam látott jégkorong csapat esetében sem tapasztaltam hasonló együttműködést - és ez az együttműködés nem abban mutatkozik meg, hogy mesterien passzolgatják egymásnak a korongot. A technikai része a dolognak az csak egy. Fontos, de nem elegendő. Nem elég elsajátítanunk a külsőségeket - a szívünkben kell dobognia. És mondok valamit: ehhez még csak nem is kell feltétlenül szeretnünk egymást. Igazából nem tudunk mindenkit szeretni, de nem is kell. Van valami, ami sokkal fontosabb: az elfogadás. Elfogadni azt, hogy a másik is ember, elfogadni, hogy olyan, amilyen, hogy igen, nem tökéletes, de én sem vagyok az, ugyanakkor pedig neki is vannak erősségei. De persze, mindez nem megy olyan könnyen, főleg, mert a világ körülöttünk azért kicsit mást sugall, nem? Bevallom, sokszor én is magam alatt vagyok, de milyen jó, hogy ilyenkor Isten mindig mutat valami újat. :) Mint most például az Ottawa Senators: már nem tudnám megmondani, hogyan figyeltem fel rájuk, és pontosan miért, de nem is számít. Az a fontos, hogy olyan pluszt adnak nekem nap mint nap, meccsről meccsre, hogy azt elmondani nem tudom. Látni azt, ahogyan ők játszanak, ahogyan viszonyulnak egymáshoz... Pedig például a legutóbbi meccsükön képzeljétek el, egyetlen Ottawa rajongót sem láttam a leátón (vagy csak álcázták magukat, mert a Pittsburgh Penguins jégcsarnokában volt a mérkőzés), ráadásul a hatalmas kivetítőn is végig a "hajrá Pittburgh" felirat villogott. De ők nem foglalkoztak ezekkel. Ők egymásra figyeltek, mert ha senki más nem is szurkolt volna nekik, de ők hittek egymásban, sőt, mi több: tudták, mi a küldetésük, miért vannak ott. És ez a nem mindegy: ellenszélben is tudni, hová tartunk, látni a célt, látni azokat, akik mellettünk állnak, még akkor is, ha úgy tűnik, mindenki ellenünk van. Mert olyan sosincs, hogy mindenki ellenünk van. 

Hát, ezt köszönöm én a Senators-nak. :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Asztrológiai tanácsadás - BECSÜLET KASSZÁS alapon már Skype-on is! INGYENES OKTATÁS az ASZTRO-suliban!    *****    A csillagjövõ asztrológia,nagyon sok olvasmányt,ezoterikus,témákat,szoftvereket és óriási nyári akciókat ajánl, NEKED!    *****    Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok