Szia! Gréti vagyok huszonhárom éves végzős egyetemista. Blogom fő témája az írás: regényeim, novelláim, személyes bejegyzéseim, ill. különféle ajánlók és cikkek egyaránt megtalálhatóak rajta. Inspirációk, motivációk - és egy kis kikapcsolódás. :) 

HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. JoeLancer. Írás. Olvasás. Könyvek. Beavatott. Négyes. Reign. HarryPotter.

KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | VENDÉGKÖNYV

 

 
~ Regények ~
 Örökké Fordulópont  
 
 
~ A hónap cikke ~

MÁRCIUS

Carpe Diem!>>
(14 like)

KÖSZÖNÖM! :)

A legtöbb like-ot kapott bejegyzés kerül ide. Szavazz a kedvencedre! :) 

|02.|01.|

 
~ Chat ~
 
~ Zene ~

Hi-Rez - No Snakes

 
~Jelenleg olvasom~

JELENLEG OLVASOM
Szerző:
Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás
Kötet: -
Tulajdon: saját
Oldalszám: 448
Olvasás kezdete: 2017.04.29.

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényben - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik - természetesen egy fiú, Travis személyében, aki kicsit sem illik az új Abby-hez... a régihez viszont annál inkább!


Eddigi olvasmányok 2017>>

Elolvasásra vár:
Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala
Dan Brown: Inferno

 
~ Jelenleg nézem ~

Az Uralkodónő
Eredeti cím: Reign
Évad: 3.
Epizód: 11.
Utoljára nézve: 04.29.
Kedvenc karakter: Bash

 

 

Továbbiak:

Egyszer volt hol nem volt (02x02)
Mintazsaru (01x01)
Ballers (3. évadra vár)

 
~ Cserék ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) 

Esther


3/9 szabad hely

Olvasója vagyok
~Bíbor~Timi~Limonadee~

 
~ Site ~

Szerkesztő: Greta Chevelle
Indulás: 2017.01.12.
Email: greta.chevelle@gmail.com
Facebook: [X]
Moly.hu: GretaChevelle [X]
Design: saját, Linda [X]
Téma: Rebels
Testvéroldal:

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

~Blog~

Reign - 2. évad összegző, 3. évad ízelítő és egy kis elmélkedés a párkapcsolatokról

Kezdeném is rögtön a 3. évaddal, ugyanis tavaly nyáron (vagy ősszel, már nem emlékszem pontosan) megnéztem feliratosan, most pedig örömmel láttam, hogy leszinkronizálták. De bár ne tették volna! Alapvetően semmi bajom a magyar szinkronnal, mert szerintem a világ legjobb szinkronjait tudjuk elkészíteni, sokszor a magyarhang jobb, mint az eredeti (pl. Jim Carrey esetében), de ez... ugye nem gondolták komolyan, hogy Bash hangját két évad után egyszerűen lecserélik?? Jó, persze nyilván megvolt rá az okuk, de akkor is, nem találhattak volna egy lyan szinkront, ami legalább egy kicsit jobban hasonlít az előzőhöz? Olyan durva az eltérés, hogy amikor Bash megszólalt, először nem is tudtam, ki beszél, aztán amikor rájöttem... Nagyon sajnálom, mert Bash a kedvencem, de most ezzel a hanggal nagyon nehéz lesz megszoknom. Abban reménykedek, hogy csak átmeneti állapot. 


/giphy.com/

Na de térjünk vissza a 2. évadra, amiben azért történtek dolgok rendesen. Nem vagyok jó a spoiler-mentességben sajnos, úgyhogy most úgy érzem, mintha pengeélen táncolnék, de azért még kísértem egy kicsit a sorsot. :) 
Nézzük először is Mária és Condé kapcsolatát. Nekem ez nagy csalódás volt, mert egyrészt úgy emlékeztem, hogy hosszabb ideig tartott, másrészt pedig nem emlékeztem rá, hogy ennyi mesterkéltség lett volna benne. Pedig sajnos volt. És tudom, tudom, hogy Mária házas, és tudom, hogy Louis tulajodnképpen egy áruló, de azért mégsem érdemelte azt, hogy Mária kihasználja a szerelmét. Nagyon sajnáltam őt, de főleg azért, mert igazából egyáltalán nem önszántából keveredett bele ebbe az egészbe. Van úgy, hogy az ember, mire feleszmél, már nyakig benne van valamiben, amibe soha nem akart volna belekeveredni. De olyankor már nincs kiszállás, illetve hát, van, de annak nagy ára van... A legrosszabb, mégis legkézenfekvőbb, ha sodródik az árral, ameddig csak tud. Louis pedig ezt teszi. De hát mi mást is tehetne, amikor szinte percenként változik a helyzete: halálra ítélik, megmentik, ismét halálra ítélik, kiszabadítják... 

Egyébként meg, igenis felháborító, hogy a férfiaknak mindent szabad volt, a nőknek pedig semmit. Milyen már az, hogy a férfiak akárhány szeretőt tarthattak, de egy nőt már rögtön akár halálra is ítéltek, főleg a királynőket? Félreértés ne essék, egyáltalán nem támogatom a megcsalást - ezt pedig úgy értem, hogy sem a férfi, sem a nő részéről. Erre még nem tudtam rájönni, hogy ez miért alakult így az idők során, de valljuk be, most is ez a helyzet: egy fiúnak az a dicsőség, ha minél több lányt megszerez, de azért elvárják a jövendőbelijüktől, hogy tisztességes legyen... És itt a bökkenő, hogy van egy időszakuk, amikor meg a "könnyűvérű" lányokat kedvelik, a tisztességeseket meg szó szerint kiröhögik, aztán persze majd fordul a kocka, de abba már nem gondolnak bele, hogy akkor meg majd a tisztességes lányoknak nem fognak kelleni...
Bocsánat, csak ez a sorozat kicsit előhozta belőlem az igazságérzetet. Igazából nehéz lehetett abban a korban, függetlenül attól, hogy valaki uralkodó volt-e, vagy egy egyszerű közember, mert érdekből házasodtak. Örülnünk kellene, hogy mi már szerelemből házasodhatunk... És most nem az ítélkezés beszél belőlem. Hiszen ott van például Mária esete: szerette Ferencet, de abban a helyzetben a férje mégsem tudott a segítségére lenni. Persze ez több másik kérdést is felvet, de ezekbe most nem mennék bele, mindenkire odabízom a továbbgondolást.
A másik, akit szeretnék kiemelni, az Greer. Az első évad ugyebár arról szólt, hogy beleszeretett Leith-be, a szolgálóba, de nem lehet köztük semmi, mert Greer-nek jól kell házasodnia a családja anyagi helyzete miatt. Aztán a második évadban hozzámegy Castleroy-hoz, akiről kiderül, hogy protestáns, ám ez még csak a kisebbik gond lenne... nem akarom elárulni a részleteket, de a vége az lesz, hogy Castleroy-t bebörtönzik, Greer pedig száműzött lesz. Gondolhatnánk, hogy ezután már tényleg nincs akadálya, hogy együtt legyenek Leith-tel, és szegény fiú tényleg mindent megpróbál, megszerzi a pénzt a házasság érvénytelenítésére, stb., de Greer-t megcsapja a függetlenség szele, és ő inkább választja azt, mint a családi életet a férfi oldalán, akit szeret... Egy XXI. századi lány a középkorban. Tökéletes párhuzam. És erről most eszembe jutott, hogy múltkor a Facebook-on két cikk volt egymás alatt. Az első egy interjú volt egy huszonéves házaspárról, akik azt ecsetelték, miért is volt jó döntés 21-22 évesen összeházasodniuk. Rögtön ezalatt pedig: "Szinglinek lenni igenis menő!" 
Ezekkel nekem csak az a problémám, hogy egyvalami elvesztődik: az együtt járás hitelessége. Márpedig az együtt járás időszakát régen nagyon is komolyan vették. Egyáltalán nem csapták össze, és szerintem nem is érdemes (az más kérdés, hogyha valakik pl. harmincakárhány évesen ismerkednek meg). Az együtt járás kell ahhoz, hogy megismerjük egymást, hogy kiderüljön, tudunk-e együtt működni. Mert inkább az együtt járás során derüljön ki, hogy nem, mint a házasságban! Persze, erre sincs garancia, hiszen egy házasság is végződhet válással, ez pedig a mai világban már nem is olyan meglepő, sajnos. De én személy szerint nem támogatom se az egyik, se a másik végletet. Szeretnék férjhez menni, és lehetőleg még harminc éves korom előtt vállalni az első gyerekemet. De szerintem egy házasságot csak biztos alapra lehet építeni, tehát alap, hogy mindkettejüknek legyen olyan végzettsége, amivel el tudnak helyezkedni, munkát tudnak vállalni, pénzt tudnak keresni. Értem én, hogy nagy a szerelem, rózsaszín szemüveg, meg minden, de szerintem mindennek eljön az ideje. Egy elkapkodott házasságkötés nem vezet jóra. Van, hogy bejön, de nagyobb esély van rá, hogy válással végződik, mégpedig azzal az indokkal, hogy "elmúlt a szerelem". Nem mondanám, hogy "elmúlik". A szenvedély nyilván lankad, de hát nem is bírnánk, ha mindig ugyanolyan intenzitással égne. Ez hullámzó, mégpedig azért, mert egy kapcsolathoz két ember kell, és szinte minden nap újra fel kell kelteni a másik érdeklődését, meg kell küzdeni a másikért. Nem dőlhetünk hátra nyugodtan (fiúk, ez főleg nektek szól!), mert akkor egy pillanat alatt elveszíthetjük a másikat. Ez van, és ezt vállalnunk kell a szerelemért. Igazából nem is megszerezni nehéz valakit, hanem megtartani. De ha tényleg szerelmesek vagyunk, akkor ezt nem büntetésként  vagy teherként fogjuk megélni. És persze, ideális esetben a másik is ugyanúgy küzd értünk, így pedig már együtt küzdünk, és akkor az már nem is küzdelem, hanem... valami más, amit közösen élünk meg. Ha már csak az egyik küzd, annak semmi értelme. 

2017.04.15. 11:29, Gréti

#5. FF Saga-titok, meg még egy s más

Dwayne Johnson az ötödik részben szállt be a sorozatba, és ugyebár ő alakítja Luke Hobbs karakterét, aki maga a megtestesült vasfegyelem. Az elején még Dom és csapata ellen van, de a részek során szerencsére már melléjük szegődik, sőt, a nyolcadik részben nagyon úgy tűnik, hogy ő fogja átvenni a családfő szerepét - reméljük, azért nem így lesz... DE! Most nem is erről akarok írni, hanem az a nagy titok, ami most itt lelepleződik, hogy eredetileg nem is ő lett volna Hobbs. Egy idősebb - és nyilván közel sem ennyire testhezálló - színészt néztek ki a szerepre, de Vin Diesel-nek felhívták a figyelmét egy Facebook posztra, amelyben azt írták a rajongók, hogy egy Diesel-Rock páros nagyon jó lenne (és milyen igaz!). Vin pedig volt olyan jó fej, és egyből fel is hívta Dwayne-t, aki szerencsére elfogadta a felkérést, úgyhogy így lett ő Luke Hobbs, mindenki nagy örömére. Ebből is látszik, milyen jó fejek, mert pl. hiába szeretnének sokan egy Johnny Depp-Robert Downey Jr. párost, ez nem nagyon akar összejönni. De addig is örüljünk a Vin Diesel-Dwayne Johnson párosnak, és várjuk feszülten, mi lesz a köztük feszülő konfliktus kiváltó oka a 8. részben. :)

Jaj, ma végre valahára tudtam írni a Rebels-t. Kiszámoltam, hogy még 12 napra lesz szükségem ahhoz, hogy meglegyen az 50.000 szó, ami ugyebár az elérendő mennyiség. Remélem, összejön, a héten lesz időm írni, szóval lehet, hogy nem is fog kelleni 12 nap, de inkább rászámolok. Mindenesetre az tuti, hogy a történet nem fog véget érni 50.000 szónál, de hát eredetileg is több kötetes a széria, hiszen a "Rossz helyre születtem" (aminek a Rebels a nem hivatalos remake-je) három kötetes. Mondjuk már eléggé eltértem a 2015-ös sztoritól, de nem is baj. :) Jobb ez így.

A legújabb részt IDE kattintva tudjátok elolvasni.>>

Néztem ma még az Uralkodónőt is, most járok a 2. évad 3. részénél. De lehet, ma még megnézek egyet, hiszen most nem kell visszautaznom Debrecenbe, így sokkal nyugisabb minden. :) Valamiért ma ihletet kaptam, így van a fejemben két fanfiction is, egy Reign és egy Beavatott, de még egyiket sem írtam meg. Ma a Rebels-t helyeztem előtérbe, de lehet, hogy holnap majd előrukkolok a két novellával. Hiába, nem bírom ki írás nélkül. :) De készítettem egy áprilisi naptárt, igaz, kicsit siettem vele, de remélem, azért tetszeni fog nektek. A képre kattintva elérhető nagyobb méretben, letölthető és használható. Sok szeretettel! :)

Egyébként azon gondolkoztam, hogy a mostani időkre mondjuk azt, hogy farkastörvények uralkodnak (vagyis az tud ereményt elérni, aki törtető, erősebb, stb.), de azért abban az időben sem volt semmi az élet! Az a sok kivégzés, vádaskodás, az az igazságszolgáltatás... meg még mellé a sok betegség, mondjuk ezek ellen most sem vagyunk védve teljesen, de akkor is... a gyerekek sem voltak biztonságban, és igazából az már szerencsés volt, aki megélte a felnőttkort, szerintem. Azzal meg igazából most szembesültem, hogy a királynak abban az időben sem volt azért olyan korlátlan a hatalma. Mert ugyebár a mai királyok is (már ahol még vannak) inkább már csak ceremoniális funkciót töltenek be. Régen oké, hogy kormányzott, de a nemesek nélkül semmire se ment volna, és ez nagyon durva. Mert oké, hogy születés vagy házasság révén nyerik a rangjukat, de ha a nemesek nem támogatják, akkor nem ér az egész semmit. Szóval, visszatérve a jelenhez: igazából minden kornak megvan a maga szépsége és sötétsége, nehézsége egyaránt. Szóval, nem érdemes egyik korszakot sem idealizálni. Mert ez itt mind a valóság. A valóság pedig sohasem tökéletes. És most nem a pesszimizmus beszél belőlem, csupán a realitás. Oké, tudom, inkább csak néznem kellene ezt a sorozatot, de akaratlanul is eszembe jutnak ilyen dolgok. És arra is rájöttem, hogy azért nem szerettem volna a középkorban élni. Az viszont tetszik, hogy most már kezdenek rámeni a katolikus-protestáns ellentétre. Már nem emlékszem, mit hoznak ki belőle (spoiler: azt tudom, hogy Louis protestáns), de mindenképpen érdekes és hasznos látni a reformációt katolikus szemszögből is. Még akkor is, ha ez a sorozat egy modern feldolgozása a történelemnek. :)

2017.04.09. 21:00, Gréti

#4. FF Saga-titok, plusz Reign évadzáró

"Amit sokan nem tudnak, hogy a film alapötlete eredetileg egy New York-i utcai versenyekről szóló cikk alapján született, csak a rendező és a producer akarták Los Angelesbe vinni az egészet. Szóval most hazahoztuk a show-t" -mondta Vin Diesel, amikor kiderült, hogy a Halálos Iramban 8 helyszíne New York lesz. Így pedig már nem is csodálkozunk, hiszen tudjuk most már, hogy eredetileg is ez lett volna a helyszín. Itt pedig mindenképpen meg kell említeni, hogy Vin Diesel New York-ban született és nőtt fel, szóval személyes kötődése is van a városhoz. :)

Biztosan feltűnt nektek, hogy az utóbbi napokban sűrűn váltogattam a design-t. Ennek az az oka, hogy az első, vagyis a hercegnős valamiért nem tetszett, a fejléccel nem voltam kibékülve. Viszont nem volt időm átalakítani, úgyhogy lecseréltem a Chevelle-re, ami már egy ideje készen volt. Viszont valamiért az is szúrta a szemem, hogy így mondjam, úgyhogy ma leültem, és gondoltam, csinálok egy újat. Így született meg ez a mostani, ami nekem tetszik, főleg a színek miatt, ugyanis most direkt nem akartam túl világosat. Meg hát úgy gondoltam, akkor kicsit fejezze ki a design a honlapom fő témáját, ami jelenleg a Rebels c. regényem, még akkor is, ha mostanában sajnos nem írtam. Igaz, tegnap a vonaton folytattam, írtam is kb. 1200 szót, de aztán ma reggel rájöttem, hogy máshogyan kellett volna megírni, szóval storno. De ma nem volt időm átírni, mert voltunk vásárolni, ráadásul megfájdult a fejem is, úgyhogy inkább csak sorozatot néztem, meg a design-t csináltam. Befejeztem az Uralkodónő első évadát, és belekezdtem a másodikba, úgyhogy végre valahára már Louis is felbukkant! ^_^ Bár még mindig Bash a kedvencem, de mindig elszomorít, hogy Máriával már nem érdeklődnek egymás iránt... Na de mindegy. :) Viszont az évadzáró rész vége, fú, az most tűnt fel, milyen jól sikerült! Amikor Ferenc ugyebár kimegy Lolához, Mária pedig lereszteti a kaput, és akkor Ferenc visszanéz, és ott van köztük az a kapu, ami jól jelképezi azt a falat, ami felhúzódik kettejük közé, sőt, ami igazából mindig is ott volt... szóval, tényleg jól megcsinálták. Érdemes volt újrakezdenem. :)

2017.04.08. 20:29, Gréti

A "szeretett" óraátállítás...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem semmi értelme ennek az óraátállításnak, és engem nagyon érzékenyen érint, amikor március végén elvesznek tőlünk egy órát. Tudom, hoggy állítólag spórolunk vele valamennyit, de szerintem a mai világban, ilyen technikai lehetőségek mellett már oly mindegy, mikor sötétedik, hiszen ha valaki akar, nyugodtan fent lehet akár egész éjszaka, és fogyaszthatja az áramot. De lehet, hogy én nem értek hozzá, úgyhogy inkább nem is bonyolódok bele ebbe a vitába. Bár tény az is, hogy az utóbbi években viszonylag könnyebben viselem az óraátállítást. Persze, a télivel sosincs semmi probléma, de a nyári esetében tényleg meglepett ez az idei év is. Annyi volt a gond, hogy éjszaka alig tudtam aludni, mert valahol megint sikerült megfáznom, és persze miért is ne lefekvéskor kezdjek el köhögni... Szóval, amúgysem sokat aludtam, de napközben egyébként meglepően jól telt az idő. Nem is érzékeltem, hogy elvettek tőlünk egy órát. Talán annyi a titka, hogy nem szabad belegondolni abba, hogy tegnap ilyenkor még csak fél nyolc volt... De azért hátha majd egyszer beszüntetik ezt az állítgatást. :)

Ma döbbentem rá, hogy már fél hónapja írom a Rebelst, és ez nagyon durva! Mivel immár 17. napja nyúzom ezt a kihívást (ez csúnya szó volt, pedig valójában igen élvezem a regényírást), úgy gondoltam, röviden összegezném, mire is tanított meg eddig a NaNoWriMo:

1. Szelektálás. 

2. Koncentrálás. 
Ez a kettő valójában összefügg, mégpedig abban, hogy általában sok regénybe belekezdek, aztán végül ide kapok, oda kapok, de egyikbe se élem bele magam úgy igazán, vagy, rosszabb esetben be se fejezem egyiket sem, vagy csak nagyon sokára. A NaNoWriMo-nak köszönhetően azonban néhány nap elteltével képes voltam háttérbe szorítani a többi írásomat, és csak erre az egyre koncentrálni. Azt hiszem, még alkalmazni fogom ezt a módszert. :)

3. Kontroll.
Nos, ha engem kiraknának egy lakatlan szigetre egy füzettel, tollal, némi kajával és persze egy zenehallgatásra alkalmas eszközzel, simán ellennék a történeteimmel. Ez egyrészt jó, másrészt viszont nem, mert azt jelenti, hogy nagyon könnyen bele tudok feledkezni az írásba. Ez pedig nem jó, mert semminek nem szabad a függőjévé válni! A NaNoWriMo, mivel szabályozza a napi mennyiséget, így megtanít a kontrollra is. Attól függetlenül, hogy általában túllépem az 1667 szót. :)

Egyelőre ennyi, de hát még csak 17 nap telt el, szóval még sok minden vár rám, és sok mindennek le kell tisztulnia. Az biztos, hogy ennek a kihívásnak az is a nagy előnye, hogy tudatosan épül be az írás a mindennapjaimba, ami az én esetemben nagyon is fontos. És hát a NaNoWriMo is igazolja azt a mondást, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. :)

Szóval, ma írogattam, közben pedig néztem az Uralkodónőt. Immár az első évad 15. részénél járok, és nagyon furcsa úgy nézni, hogy egyszer már láttam, így tudom, mi lesz a folytatás, de azért még így is izgalmas, és van, ami meglep. Amit sajnáltam most is, hogy Mária és Bash kapcsolata immár véget ért. Nem tudom, miért, de nekem Ferenc nem szimpatikus. Lehet azért, mert szőke, és a barnák az eseteim, de én jobban szerettem a Bash-Mary párost, és a szívem mélyén azért még mindig drukkolok nekik, bár tudom, hogy az évadok során egyre távolabb kerülnek egymástól érzelmileg. De hátha. :) Addig viszont most azt várom, mikor bukkan már fel Louis, bár tudom, hogy a végén majd rossz dolgok derülnek ki róla, de amíg még ezek nem játszanak, addig jó látni a Máriával való kapcsolatának alakulását. Tudom, tudom, hogy Ferenc és Mária házasok, de mint mondtam, Ferenc nekem egyáltalán nem szimpatikus, nem tehetek róla. De hát azt is tudom, hogy bizonyos mértékig ragaszkodni kell a valós, történelmi alapokhoz. De akkor is. :)  

2017.03.26. 20:18, Gréti

Reign - Az uralkodónő

Nem vagyok sorozatkedvelő. Korábban már írtam, hogy elkezdtem nézni az Egyszer volt hol nem volt-ot, de bevallom, a 2. évadnál abbahagytam, mert valamiért nem fogott meg. Aztán belenéztem a Trónok harcába is, igaz, csak azért, mert a környezetemben mindenki erről beszélt, és tudni akartam, miről is szól. Nos, végigszenvedtem az első évadot, de hogy úgy mondjam, nem bírta bevenni a gyomrom azt, amit műveltek benne. Aztán még gimis koromban ott volt a Vámpírnaplók, de egy idő után azt is abbahagytam, mert már túl sok volt nekem. Tavaly nyáron pedig rátaláltam az Uralkodónőre. Igazából egyik évfolyamtársam ajánlotta, és felkeltette az érdeklődésem, hiszen Stuart Mária életét dolgozza fel. Gondoltam, ha már van történelmi alapja, nem lehet olyan rossz. Valóban lekötötte a figyelmemet, és tényleg "függővé" váltam, mert egy nap képes voltam hat részt is végignézni, ami nálam nagy szó. De aztán az is félbemaradt, pontosabban, kénytelen voltam szünetetletetni az új évad megérkezéséig. Bár, annyira mégsem hiányzott, csak hát valamelyik nap, teljesen véletlenül láttam meg, hogy már van 4. évad. Gondoltam, hogy tovább nézem, de igazság szerint már kicsit elfelejtettem, mi is volt benne, szóval ma úgy gondoltam, kezdem elölről. Jelenleg az 5. résznél tartok. 

Szóval, tetszik ez a sorozat. Egyrészt a korhű ábrázolás és a ruhák miatt (pedig amúgy ilyen téren nem vagyok az a tipikus lány, szóval nem jövök különösebben lázba a ruháktól), meg igazság szerint legelőször azért kezdtem el nézni, hogy hátha segít valamit a vér-iszonyomon, mert hát azért vannak benne kivégzések meg ilyesmik rendesen, de hát ezek sajnos hozzátartoztak a középkorhoz. Amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a szerelmi viszonyok ábrázolása. Nem vagyok prűd vagy túl konzervatív, és azt is tudom, hogy abban az időben ezek a dolgok is másképp mentek, de azért szerintem minden jó érzésű embernek feltűnik az az ellentmondás, amely végighúzódik a történeten: egyik oldalról a lányok nagyon védik magukat, másrészt viszont olyan könnyen odaadják magukat valakinek, akinek mondjuk jó a rangja, vagy szépen hízeleg nekik... Na mindegy, lehet, ezen csak én akadok fenn. Persze, a Reign még mindig lightos a Trónok harcához képest, mert ott tényleg volt, hogy az émelygés kerülgetett - de tisztában kell lennem ezekkel a sorozatokkal, hiszen később fiatalok között (is) fogok dolgozni, akik meg ezeket nézik (nem mintha én olyan öreg lennék, de na :) ). Szóval, a Reign amúgy nem olyan vészes, és igazából szerintem tényleg jól visszaadja a középkor hangulatát, mert akkor egy teljesen más eszme uralkodott. És ha már itt tartunk, azért izgalmas is a cselekmény. Nagyon durva, hogyan szövik a szálakat, főleg Katalin, aki még mindig meg tud lepni, újra és újra. Kegyetlennek látszik, és hát az is, de ha belegondolunk, valójában egy erős asszony, és nincs benne szinte semmi irigylésre méltó, hiszen kénytelen volt eltűrni a férje kicsapongásait. És ez is milyen felháborító már, hogy abban az időben a férfiak akárhány szeretőt tarthattak, de a nőket akár még le is fejezték egy félrelépés miatt. Szerintem meg a félrelépés egyik fél részéről sem szép dolog, és szerintem a fiúknak is ugyanúgy érdemes lenne magukat kicsit "megtartóztatni", mert én például nem szívesen járnék együtt egy olyan fiúval, akiről tudnám, hogy azelőtt egyéjszakás kalandokban utazott. De lehet, hogy ez csak nekem ilyen vesszőparipám. Viszont ha én tisztességes vagyok, elvárom, hogy a partnerem is az legyen. És persze, tudom, van olyan, hogy valakinek az életében bekövetkezik az a bizonyos Pál-fordulás, és "jó" útra tér. Egyszerűen csak én nem hiszem, hogy teljes mértékben tudnék bízni egy olyanban, aki hírhedt nőcsábász volt azelőtt.

Hú, de nagyon eltértem a sorozattól... szóval, hol is tartottam? Ja igen, Katalinnál. De hagyjuk is, inkább azt mondom, ki a kedvenc szereplőm. Egyértelműen Bash, és nem (csak) azért, mert szerintem jól néz ki - bár, ha barna szeme lenne, akkor még jobb lenne. Ismerve magam tuti, hogy őt nézném ki magamnak, mert szerintem őszinte, céltudatos, nincs elszállva magától, segítőkész, és megbízható. Rá mindig lehet számítani. És olyan jólelkű... Most tartok ott, hogy megcsókolta Máriát, de igazából tudom, hogy a testvéri szeretet is viaskodik benne, és semmi pénzért nem akarna fájdalmat okozni a féltestvérének, Ferencnek. Bashnál a család az első, talán azért, mert ő maga sosem tapasztalhatta meg, milyen családban élni, hiszen, bár az apja a király, de mégiscsak fattyú, ez pedig az akkori időben teljesen derékbe törte egy ember életét. Ő jól járt, mert Henrik mégsem hagyta a sorsára, szóval az udvarban élhetett, meg minden. És szerintem ő soha nem is vágyott rangra. Neki bőven elég volt az, hogy ott lehetett. És Máriát sem azért szemelte ki, mert királynő, hanem szerintem tényleg őszinték voltak az érzései iránta. De már nem annyira emmlékszem, hogyan és miként alakul a kapcsolatuk, úgyhogy ezért is jó, hogy most újranézem. Hát az olyan durvább vagy nem tetsző részeknél meg félrenézek. Meg kell tanulni szelektálni. :) De maga a történet és a cselekmény nagyon izgalmas, és tanulságok is levonhatók belőle - és egy kis ingyen történelem lecke. :)

2017.03.24. 20:47, Gréti
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


Greta Chevelle© (2017)  Previous designs: 02.17.| 03.17.|