Ma megnéztem A Lázadót is, miután csütörtökön befejeztem a könyvet. Hát... nem akarok belemerülni a részletekbe, mert ez a film szinte egyáltalán nem követi a könyvet, sajnos. Már eleve ez a doboz-téma sántít, és komolyan nem tudom megérteni, miért kell ilyen szintű változtatást belevinni egy filmbe? De most tényleg, miért nem volt jó az, ahogyan Veronica Roth kitalálta? Azt meg már nem is mondom, hogy a szimulációk szinte egyáltalán nem egyeznek, meg... na, mindegy, szóval szinte semmi nem egyezik. Ez pedig elszomorít. Bár tény, hogy egyébként számomra a könyv egy kicsit... hogy is mondjam, szóval nem zavaros volt, de... jobb szót nem találok rá. Amúgy is az a tapasztalatom a trilógiák esetében, hogy a középső kötet kicsit kilóg a sorból. Ott van pl. a Twilight, ami tudom, nem trilógia, ráadásul csak a 2-3. részét olvastam, de hát a 2. rész az valami borzalmasan unalmas szerintem. Na de ez most lényegtelen, ezzel csak azt akarom mondani, hogy olyan ez, mint a középső gyerek, kicsit szendvics-helyzetben van, mert az első kötet ugyebár mindenkinek újdonság, az utolsó pedig általában mindent visz, na de a második... Mindegy, ettől függetlenül szeretjük, és még mindig azt mondom, hogy inkább a könyv, mint a film. Viszont ebben az esetben mégis kell, hogy adjak egy plusz pontot a filmnek, mégpedig Tris és Négyes kapcsolata miatt, mert az a könyvben nekem kicsit hiányos volt, itt azonban jó volt látni, hogy minden ellenére mennyire támogatják egymást. A könyv inkább a bizalmatlanságra ment rá, aminek volt is alapja, de nekem hiányoztak az érzelmek, amit itt megkaptam, és ez nagyon jó. De ettől függetlenül még mindig a könyv tarol. :) És most elkezdhetném sorolni a különbségeket, de a hasonlóságokkal hamarabb végeznék, úgyhogy inkább bele se kezdek. Bevallom, kicsit végigszenvedtem ezt a filmet, egyrészt, mert sokszor nagyon sötét volt, másrészt mert sokszor felbosszantott a változtatások miatt, harmadrészt mert sokszor nekem unalmas volt, de nem tudnám megmondani, miért. Peter karaktere igazából szórakoztató volt, Négyes pedig természetesen mindent visz. Trisnél viszont zavart egyrészt a rövid haja (szerintem nem áll jól neki, ráadásul a filmben nem is jött ki jól, hogy miért is vágja le), másodszor pedig azért, mert a filmben nem hangsúlyozták a fegyverektől való félelmét, így pedig nem lehetett komolyan venni a Will miatti bűntudatát sem, ráadásul Christina is túl hamar megbocsát neki... na jó, nem is folytatom, mert nagyon belemelegedek. A lényeg, hogy megnéztem, de nem hiszem, hogy újra megfogom, a könyvet viszont biztosan újra fogom olvasni. :) De ha már így átrágtam magam a filmen, hoztam egy pár posztert. Nekem az első tetszik a legjobban, bevallom őszintén. Meg persze a harmadik. :)

Pont azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy mi lesz velem, ha elolvasom mindhárom részt (mert ugyebár a Négyest egyszer már olvastam, de lehet, hogy repetázni fogok), amikor rábukkantam a neten az "Árnyak és jelek" c. könyvre, amivel múltkor találkoztam is a könyvesboltban, és láttam is, hogy Veronica Roth írta, de nem tudtam, hogy a Beavatott-szériához tartozik, de most már tudom! Úgyhogy már tudom is, mit fogok venni az ösztöndíjamból - a táskán kívül, mert arra is nagy szükségem lenne. Most félvállasat hordok, mert a hátitáskám elszakadt, és nagyon fáj tőle a hátam. De ez nem ide tartozott, csak gondoltam, ezt is megosztom veletek. :) 
A filmnézésen kívül tovább folytattam a NaNoWriMo kihívást, és ma csak 1666 szót sikerült írnom. Mármint, ami belefért a keretbe, mert bevallom, kicsit tovább is folytattam, annyira vitt magával a cselekmény. Viszont úgy voltam vele, hogy jó, ma tényleg betartom az előírt keretet, és hát ha 1666 szónál ér véget egy mondat, akkor még hogy tegyek hozzá plusz egy szót? De ma is könnyen ment az írás, lehet azért, mert még a történet elején vagyok, és azt mondják, az elején olyan ez is, mint a szerelem: magával ragad, de aztán elszáll a rózsaszín köd, és jönnek a problémák, amikor legszívesebben kihajítnánk a gépünket is az ablakon, mert beáll az írói görcs... Igen, ezt már tapasztaltam egy párszor, így biztosan most sem fogom elkerülni. De eddig még elvagyok a kihívással, igaz, most már nem érzem annak. Majd kíváncsi leszek, ha letelik a 30 nap... :)

Tudom, hogy ma már írtam egyszer, de muszáj megosztanom veletek, amit alkottam az előbb! :) Nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy készítsek egy pár naptárat - természetesen Beavatott témában, és természetesen márciusit. :) Hármat sikerült így elsőre összehoznom, fogadjátok szeretettel így péntek estére, talán még nem késtem el nagyon egy márciusi naptárral, elvégre még csak 10.-e van. :) Letölthetitek és használhatjátok, de légyszi, ne lopjátok!!! Köszönöm! :)

/nagyobb méretért kattints a képekre!/

Éjjel azt álmodtam, hogy egy kutya beleharapott a kezembe. Nagyon megijedtem (egyébként is van bennem egy kis félelem a kutyáktól, mert olyan 4-5 éves koromban nekem támadt és megkergetett egy doberman [vagy pitbull, már nem emlékszem pontosan] - mai napig nem tudom, hogyan menekültem meg előle...), de ahelyett, hogy elkezdtem volna bepánikolni, csak nyugodtan vettem egy mély levegőt, és bár nagyon fájt, ahogy a fogai belemélyedtek a kézfejembe (komolyan, még most is érzem) azt mondogattam magamban: nyugi, ez csak egy álom. Ha nyugodtan maradsz, akor elenged. Nem eshet bajod, mert ez csak egy álom. Hát most őszintén, mit jelent ez, ha nem azt, hogy beavatott lettem? :D Azt hiszem, túl sokat olvastam a szimulációkról. :) 

via GIPHY

De, tegnap elolvastam az első részt, úgyhogy most már jöhet a másdik, vagyis A Lázadó! Láttam olyan kommenteket, ahol azt írták, hogy Veronica Roth nem tudja hitelesen leírni az eseményeket. Na már most, kérdezem én: csak az a jó író, aki oldalakon keresztül ecsetlei a legaprólékosabb dolgokat is? Engem ez kifejezetten idegesít, mert én magam is olyan "haladjunk-típus" vagyok. Nem szeretek túlságosan elmélkedni egy-egy gondolat felett (jó, itt a blogban ezt teszem, de ez kicsit más :) ). Ha írok, akármit, akkor szeretek lényegre törő lenni, és haladni az események menetével. Ezért nekem nagyon tetszik Veronica Roth stílusa, mert kicsit önmagamat látom benne. Nagyon jól megértjük egymást. :) 
Na de visszatérve az első részhez: tegnap az utolsó 40 oldalt 15 perc alatt olvastam el. Nem túlzok. Annyira izgalmas volt, hogy szó szerint faltam a betűket. Ugyanakkor majdnem sírtam is, mert olyan szomorú volt - ez talán nem spoiler, ha elárulom: Tris-nek két nagyon közeli hozzátartozójának a halálát kellett végignéznie. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy Tris menynire reális tud maradni ilyen helyzetben is, és ebből az bontakozott ki számomra, hogy a gyásznak tényleg megvannak a fázisai. Az elején, amikor a kezdeti sokk után menni kell, intézni a dolgokat, ilyenkor kicsit olyan érzéketlennek tűnhet az ember, pedig valójában erre a szakaszra azért van szükség, hogy fel tudjuk dolgozni a halál tényét, mert máskülönben nem menne. 

Tehát, majdnem teljesítettem az egy hét-egy könyv kihívást, csak két napot csúsztam. Hamarabb elolvastam volna, de nem volt rá időm. A Lázadót sem ígérem, hogy egy hét alatt elolvasom, de ki tudja... :) Egy jó könyv bármire képes. Márpedig ez egy nagyon jó könyv. 

Tegnap nem bírtam ki, és kicseréltem a design-et. :) Pedig úgy terveztem, hogy februárban fent hagyom a korcsolyásat, de aztán valahogy rám tört a Beavatott-láz. :) Először csak poénból elkezdtem csinálni egy fejlécet, aztán rájöttem, hogy a menüpontok besorolhatók egy-egy csoport neve alá. Aztán az is eszembe jutott, hogy egyszer kitöltöttem egy Beavatott-tesztet, és minden csoportra ugyanannyi pont jött ki, most pedig a menüpontokkal ez még inkább beigazolódott számomra. :) Egyébként a Beavatottal való kapcsolatom elég egyedi. Az első résznek az első felét láttam filmen, és bár nagyon megfogott, valamiért mégsem néztem meg azóta sem. Viszont a harmadik részt, a Hűségest láttam moziban, ami nagyon tetszett, csak az volt a baj, hogy nem voltam képben az előzményekkel. De ezt pótolni fogom, ám nem filmek, hanem könyv formájában. :) Különösen is kedvet kaptam ehhez a történethez, mert olvastam egy olyan véleményt a neten, hogy a Beavatott egy az egyben Éhezők Viadala koppintás. Nos, az a helyzet, hogy engem az ilyen vádak mindig felcsigáznak, és felkeltik az érdeklődésem, hogy kinyomozzam, mi is az igzaság. Még van vagy 100 oldal az Éhezők Viadalából, de utána el fogom olvasni a Beavatottat is - persze nem csak emiatt, hanem mert amúgy is érdekel. És bár még nem tudok átfog képet alkotni egyik könyvről sem, abban mégis biztos vagyok, hogy a Beavatott nem koppintása az Éhezők Viadalának. Mert egyébként, attól függetlenül, hogy 2011-ben adták ki, Veronica Roth simán megírhatta hamarabb is, nem? 
Egyébként ma elég rossz napom volt. Nem akarok róla bővebben beszélni, legyen elég annyi, hogy valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem fog jól sikerülni a feladat, amit el kell ett ma végeznem. Persze, én igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle (pontosabban magamból), de ez most nem sikerült. Nagyon bánt, mert ilyen téren nagyon maximalista vagyok, és önmagamnak sokszor már túl magasara is teszem a lécet. Ezt a szintet pedig most nem sikerült megütnöm. De nem baj, tanultam belőle. Mindenből tanul az ember, és minden okkal történik. 
De ma pingpongoztam is, és az legalább tényleg jó volt. :) Furcsa, hogy már négy éve vagyok kollégista, de csak most fedeztük fel, hogy van a másodikon egy pingpongasztal. Vagyis, tudtuk eddig is, hogy van, csak még nem próbáltuk ki. De ma "felavattuk", és nagyon jó volt, bár kicsit fájt a fejem. De tény, hogy a pingpong nagyon jó kikapcsolódás. Amíg csak a pattogó labdára figyelsz, mintha semmi más nem számítana. És bár én nem szeretem az ilyen agykikapcsoló tevékenységeket, ez most kifejezetten jól esett. Szóval, lehet, hogy rá fogok szokni. :) Meg egyébként szeretnék elkezdeni sportolni, csak az a baj, hogy ehhez az egyhez lusta vagyok. Semmi máshoz, de ehhez igen. Na, de majd ha jön a jó idő, akkor megpróbálkozok vele ismét. :)