Sziasztok! :) Tegnap már nem volt erőm írni, annyira elfáradtam az utazásban, pakolásban, meg a sok új dologban. De megérkeztem, itt vagyok, nem volt semmi baj, túléltem az első éjszakát egyedül. :D Nem azt mondom, hogy olyan könnyű az átállás. Mert nehéz. Legalábbis, tegnap este nagyon nehéz volt, de aztán arra gondoltam, hogy lényegében ez a dolgok rendje. Az ember elkerül otthonról, a saját lábára áll, önálló életet kezd. Az a lényeg, hogy úgy látom az eddigiek alapján, hogy jó közösségbe kerültem. Kedvesek, ráadásul több munkatársam (elvégre azok :)) fiatal, ez pedig még jobb, sőt, vannak olyanok is, akiket az egyetemről ismerek, mert felettem jártak 2-3 évvel. Dolgom lesz bőven, de ez nem is baj, hiszen ezért jöttem ide. Szeretem a kihívásokat, és "teher alatt nő a pálma"-típus vagyok. Persze, a beilleszkedés még nagyban zajlik, de nem hiszem, hogy különösebben gondot okozna. Igaz, hogy nehezebben megnyíló típus vagyok, de ez általában az adott közösségtől is függ.

De, egyébként sem jöttem ide egyedül, mert hoztam magammal a Senators fiúkat :D így tényleg nem érzem magam egyedül, és ha rájuk nézek, eszembe jut pl. Methot (igaz, hogy már nem Senators tag hivatalosan, de számomra mindig is az marad), akit ugyebár pont a születésnapján vitt el a Vegas Golden Knights, hogy aztán pár nap múlva kidobják a kereskedelmi piacra, így hetekig azt sem tudta, mi lesz vele, de pár napja lehetőséget kapott, hogy a Dallas Stars-ban folytassa pályafutását. Úgyhogy, Ottawából Dallas-ba kell költöznie, ami azért egy teljesen más éghajlat, meg egyébkén tis, távol van a családjától, meg minden. Tehát, ha rá gondolok, ez is erőt ad, meg úgy egyáltalán, most teljesen átérzem a sportolók életét, mert nekik is, ha menni kell, menni kell, akár több száz km-re is a szeretteiktől. És mindez igazából elhivatottság kérdése, és itt már nem is csak a sportolókról beszélek, hanem pl. az általam választott hivatásról is. Amikor helyszíntől, távolságtól függetlenül azt mondom: bízom Istenben, tudom, hogy okkal küldött ide, és teszem a dolgom, vagyis azt, amiért 5 évig tanultam. (És, az sem lehet véletlen, hogy tegnaptól számítva még 65 nap van hátra a szezon kezdetéig, vagyis pont egy "Erik Karlssonnyi" idő, én pedig pont tegnap költöztem. ^^)
Szóval, most azért kicsit mégiscsak nehéz olyan szempontból, hogy új hely, egyedül egy lakásban, emiatt pl. az éjszaka kicsit nehéz volt, mert minden apró neszre összerezzentem, szóval volt fél2 is, mire el tudtam aludni. Meg hát, nagyon meleg van, főleg itt a délkeleti Alföldön. Annak is örülök, hogy úgy néz ki, felső tagozatosoknak fogok inkább hittant tanítani. A szüleim mondták, hogy az alsósokkal jobban jártam volna, és lehet, sőt, biztos, hogy a felső tagozat nehezebb műfaj, de úgy érzem, mégis közelebb állnak hozzám. Szeretem a kisgyerekeket is, de inkább beszélgetősebb típus vagyok, emiatt szerintem a felsősök között jobban ki tudnék teljesedni. Majd meglátjuk, hogy alakul. :) És, úgy néz ki, hogy kamatoztathatom zongoratudásomat is (kb. 13 évig tanultam zongorázni, de az elmúlt években nem volt időm gyakorolni), mert van itt egy kis zenekar, benne gitáros, dobos, furulyás, meg minden, ami kell, és nagyon örülnének egy billentyűsnek. Hát, én meg nagyon örülnék, ha egy jó kis csapat tagja lehetnék, zenekarban meg még amúgysem próbáltam ki magam. ^^ De egyébként most nyáron még nyugisabb minden, majd szeptembertől aztán beindul az iskola, és a munka is. Addig pedig még "beavatási" időszak van. :)

Hű, most már tényleg nagyon szorít az idő! Felváltva vagyok izgatott, és kicsit ideges, mert hát azért mégiscsak teljesen új lesz most minden... De azért várom. Délelőtt sikeresen összepakoltunk anyáékkal közös erővel, és nem is lett olyan sok cuccom. Mondjuk, lesz olyan, amit majd utánam hoznak, csak hát előbb látni kell, hogy milyen is az a lakás. De egy szinten túl nekem csak az számít, hogy végre lesz egy kis zug, ami csak az enyém, és ahová félrevonulhatok egy fárasztó nap után, és nem kell megosztanom senkivel azt a pár négyzetméternyi helyet. Belefáradtam a kolis évekbe. Elég volt abból öt év. Bőven elég. :) Egyébként nem kérdezősködtem utána, hogy milyen lesz ez a hely, ahova most megyek, pedig megtehettem volna, de úgy vagyok vele, hogy nem akarom, hogy bármi vagy bárki is befolyásoljon. Meg most az egy dolog, hogy XY mit mond. Én teljesen tiszta lappal fogok ott indulni, és úgyis olyan lesz minden, amilyen lesz. Ha előtte kérdezősködök innen-onnan, azzal nem oldok meg semmit. Ezek a dolgok annyira személyfüggők, hiszen ahányan vagyunk, annyi féleképpen éljük meg. De hát, ez így van rendjén. :) 

Egyébként tegnap írtam, hogy szükségem van a környezetváltásra, és ez így igaz, de azért tegnap amikor jöttünk hazafelé a moziból, valahogy teljesen más szemmel néztem a környékünket. Az meg még csak rátett egy lapáttal, hogy a rádióban pont az Edda "Elhagyom a várost" c. dala szólt. Oké, ez csak véletlen egybeesés, de hát ilyenkor az ember minden kis apróságnak olyan nagy jelentőséget tulajdonít, nem? Szóval, én is tudom már egy jó ideje (vagy inkább éve), hogy egyszer elhagyom ezt a helyet, ahol felnőttem, és Debrecen ennek csak az előszobája volt. Most viszont tényleg megkaptam a lehetőséget, kitárult előttem egy ajtó, amin én örömmel lépek be. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejteném, amit a szülőföldem adott nekem. Vannak dolgok, amikért mindig is hálás leszek, de azért valljuk be, igaz az a mondás, hogy senki nem lehet próféta a maga hazájában. Hogy miért, arra szerintem nincs magyarázat, de tényleg így van. Keveseknek adatik meg, hogy oda születnek, ahol tényeg lenniük kell. De Isten mindenkinek segít megtalálnia a helyét ebben a világban. És mindennek oka van, annak is, hogy miért arról az adott helyről kell elindulnunk. De életutunkat nem az világítja meg, ahonnan jövünk, hanem ahová, ami felé tartunk. (ez egy nem szó szerinti idézet a Török István: Dogmatika c. könyvből :)) És ez tényleg így van. Persze, tiszteletben kell tartani azt, ahonnan jövünk, bármilyen legyen is az, hiszen ellenkező esetben csak magunkat hazudtoljuk meg. De sokkal fontosabb az, ahová tartunk, mert ez határozza meg nem csak az egész életutunkat, de a viselkedésünket, értékrendszerünket, egyszóval: minket, magunkat. 
Úgyhogy, amikor legözelebb jelentkezem (remélhetőleg már holnap), akkor már az új lakhelyemen leszek. Addig is, minden jót és szépet kívánok nektek, élvezzétek a jó időt, és vigyázzatok magatokra! ^^

(kép: tumblr)

Nem, most nem a filmre gondolok, hanem arra, hogy holnapután ilyenkor már Vésztőn leszek (OMG!). Olyan hamar eltelt ez az egy hónap, és szinte semmire nem volt elég. Még a zárószigorlat fáradalmait sem tudtam rendesen kipihenni, és már ott tartok, hogy holnapután költözök. De azért már várom. Olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a lakás, például, és az ottani emberek, meg úgy egyáltalán, maga a város... Kicsit már izgatott is vagyok emiatt. :) Most úgy vagyok vele, hogy már inkább mennék. Nagyon furcsa belegondolni, hogy alig 48 óra, és elkezdődik életemnek egy teljesen új szakasza. Különös. Mert ez most tényleg teljesen más lesz, mint ami eddig volt. Új hely, új emberek, új élethelyzetek, új feladatok... De úgy érzem, jó lesz. Igazából már nagy szükségem van a környezetváltásra. Most csak ennyit tudok, aztán meglátjuk, milyen lesz. :) Pakolnom kellene, de azt sem tudom, mit vigyek? Úgy nem szeretek költözködni. A koliből való ki-be költözgetés is csak egy nyűg volt. Nem szeretek pakolni, mert valamit mindig kifelejtek, vagy ami még rosszabb, ott hagyom, aztán ihatok rá hideg vizet. De azon is gondolkozok most, hogy én egyfajta "vándornak" születtem. Mégpedig azért, mert nem elég, hogy egy szolgálati lakásban nőttem fel, ahol, hát mindig is tudtuk, hogy nem maradhatunk örökké, de emellett egy olyan pályát választottam hivatásomnak, amelyben szintén sanszos, hogy vagy gyakran kell költözni, de az ráadásul biztos, hogy szolgálati lakásban fogok lakni nyugdíjas éveim kezdetéig, mert ugyebár a parókia az egyház tulajdona, tehát nem a lelkipásztor sajátja. Tehát, ha így nézzük, akkor kb. 65 éves koromra lesz először saját otthonom? Ebbe azért olyan fura belegondolni. Most eléggé csaponganak a gondolataim, szóval bocsánat. :) Csak most tényleg olyan furcsán érzem magam, de nem rossz értelemben, csak na... Egyébként képzeljétek, múltkor kitöltöttem egy ilyen Facebbok tesztet, amely megmutatta volna, hogy melyik városban hagytam ott a szívem - és nekem egyszerűen nem írt ki semmilyen eredményt. A kis négyzet, ahol másoknak XY város neve szerepelt, nekem üres volt. Ezek szerint jól érzem, hogy még nem találtam meg a helyem a világon - de azért kitartóan keresem, és bízom benne, hogy egyszer megtalálom! Remélem, minél hamarabb! Hátha a segédlelkészi évem során egy lépéssel közelebb kerülök hozzá! ^^ 
Szóval, ma pakolás helyett inkább a design-t csinosítgattam itt a blogon, most pedig nemsokára megyek moziba, a Valerian és az ezer bolygó városa c. filmre. Kiváncsi vagyok, milyen lesz! :)
Ezt a zenét amúgy ma találtam, és gondoltam, megosztom veletek, nekem nagyon tetszik ez a feldolgozás. :) További szép napot nektek! ^^

Régóta tervben van egy bejegyzés gimis korom kedvenc TV-műsorairól, mégis, kicsit át fogom variálni, ugyanis ma tudtam meg, hogy megszűnik a Viva TV. Nagyon elszomorított ez a hír, igaz, már jó pár éve nem nézem a csatornát, talán egyrészt már kinőttem belőle, másrészt pedig szerintem már egyáltalán nem volt olyan, mint régen. Bezzeg a mi időnkben... :D Na jó, nem, mintha olyan öreg lennék, mégis, ha a Vivára gondolok, erős nosztalgikus hangulat lesz úrrá rajtam, és eszembe jut a gimis időszakom, amit nagy mértékben meghatározott a VivaTV. Azt például gondoltátok volna, hogy még én is szerepeltem egyszer a Viván??? ^^

(kép: easywayfacility.com)

Rájöttem, hogy ha meccset nézek lefekvés előtt, sokkal jobban alszom. De tényleg! Azt gondolnánk, hogy felpörget, meg minden, ami így is van, ugyanakkor mégis, teljesen kikapcsol, mert miközben nézem, nem tudok másra gondolni, csak arra figyelek, ami a pályán történik, és ez kellemesen elfáraszt. Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek. :) Még jó pár meccs hátravan a 2016-17-es szezonból, és sajnos igen sokat nem is fogok tudni megnézni, mert vagy törölték, vagy fogalmam sincs, de szerverhibát jelez. :( Na, de azért nem adom fel, és addig is örülök annak, ami van! :) Úgyhogy, tegnap a 2017.03.06.-i Boston Bruins elleni mérkőzésre esett a választásom, (na jó, bevallom, először a sokkal későbbi Winnipeg Jets elleni meccset hoztam be, de aztán láttam, hogy abban Karlsson nem is játszik, és ez is azt jelezte, hogy ne borítsam fel a sorrendet ^^) ami lehet, de csak lehet, hogy kiüti a nyeregből a favorit április 15.-i mérkőzést... Hogy miért, azt a továbbiakban elmondom! :)